Válasz, 1935 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1935 / 3. szám - Szabó Zoltán: A magyar ifjúság mozgalmai I.

Szabó Zotán.­ A magyar ifjúság mozgalmai forrásokat csak önmagában találhat. Ezeknek az új erőforrásoknak felszabadítása érdekében követeljük: a mezőgazdasági munkásság és kisbirtokosság javát szolgáló szövetkezeti és birtokpolitikát.“ A HATÁSOK ÉS VISSZAHATÁSOK ama bonyolult szövevé­nyében, melyet az ifjúság gondolkodása név alatt szeretnek egy­ségbe foglalni, irányítóul szolgálhat e néhány idézet. Természetes, hogy tíz ember sokszor több, mint tízezer és egy lap kötetlen mun­katársai között sokszor korábban alakul ki valamilyen „generációs“­­nak nevezhető gondolkodásmód, mint az ifjúság reprezentációjával és kielégítésével terhelt egyesületek keretében. Meddő lenne kutatni, hogy a bajtársi egyesületek vigasztaló pálfordulása mennyire az itt idézett három, nem elsősorban egyesületekre támaszkodó lap mun­kásságának nyomában történt, vagy mennyire önálló kezdeménye­zés. Tény mindenesetre az, hogy a magasivások és önbiztosítások kora lejárt, a kezdetben erre alapozott egyesületekben is. Tény, hogy a keretek nem maradtak meg ketreceknek és az álláshalmozás elleni, a zsidóság elleni, a kisantant elleni állásfoglalások a legnacionalis­tább és legbajtársibb egyesületekben is helyet kezdenek adni az ifjú­­ságprobléma szélesebb megvilágítású látásának, a zsidókérdéssel való foglalkozásnak és a szlovák és román nyelvek tanulásának. A legutóbbi kollektív megnyilatkozás, a karácsonyi nyilatkozatsorozat ugyan még korántsem mutat határozott vonalakat, még ködösek az utak és ismeretlenek a módok, de a céloktól már kezd eltisztulni a homály és a szándék már a legtöbb helyütt egy komolyabb ismeret­­szerzés felé irányul. Az elsietett és szakértelem nélkül tett demon­strációk az értelmetlen és hatástalan tüntetések már, legalább a ve­zetők egy részének a szemében ingerüket és ízüket vesztették. Egyre többet merül föl a felelősség kérdése, az egyesületekben pár évvel később ugyan, mint az áramlatokban, de talán még mindig nem el­késetten. „Áramlatok“ és „egyesületek“ névvel jelölhetnők talán legmeg­felelőbben azt a két tényezőt, melyből az ifjúság mai képének árny- és fényfoltjai adódnak. Az áramlatok kötetlen keretekben kevesek társulásai, inkább a hazni készülő, mint a hatást fölvevő egyének ke­retei, tömegtelen és szervezetlen egyének, azok, akiket Szekfű Gyula elitnek vallott. Az egyesületek a tömegeket beszervező és együttartó keretek, melyekből nagyrészt az hiányzott, ami az áramlatokban megvolt, a közvéleményalakítók, az eszmeföldobók kicsi és komo­lyabb, mondhatnám lelkibb egységeket kívánó csoportjai. E többség és kisebbség egymásratalálása mindmáig késik, mert természetes, hogy a kisebbség, mely előbbre látott, legtöbbnyire inkább az írott szó terére vetődött a többségre jobban ható szónoki beszéd helyett és legkimagaslóbb egyéniségei nem tudtak megalkudni a tömegek vezetésével föltétlenül együttjáró taktikázásokkal, fúrásokkal és apró, a mai közéletünk minden hibáját mintázó és utánzó diákpoli­tikával. A mellett, hogy a fejlődés itt elsietve, ott elkésve jelentke­zett, a mások által kitalált helyes út hiúságból való el nem fogadása mellett ez is egyik okát adja annak, hogy ma az ifjúság egységéről.

Next