Válasz, 1935 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1935 / 3. szám - Szabó Zoltán: A magyar ifjúság mozgalmai I.
Szabó Zotán. A magyar ifjúság mozgalmai forrásokat csak önmagában találhat. Ezeknek az új erőforrásoknak felszabadítása érdekében követeljük: a mezőgazdasági munkásság és kisbirtokosság javát szolgáló szövetkezeti és birtokpolitikát.“ A HATÁSOK ÉS VISSZAHATÁSOK ama bonyolult szövevényében, melyet az ifjúság gondolkodása név alatt szeretnek egységbe foglalni, irányítóul szolgálhat e néhány idézet. Természetes, hogy tíz ember sokszor több, mint tízezer és egy lap kötetlen munkatársai között sokszor korábban alakul ki valamilyen „generációs“nak nevezhető gondolkodásmód, mint az ifjúság reprezentációjával és kielégítésével terhelt egyesületek keretében. Meddő lenne kutatni, hogy a bajtársi egyesületek vigasztaló pálfordulása mennyire az itt idézett három, nem elsősorban egyesületekre támaszkodó lap munkásságának nyomában történt, vagy mennyire önálló kezdeményezés. Tény mindenesetre az, hogy a magasivások és önbiztosítások kora lejárt, a kezdetben erre alapozott egyesületekben is. Tény, hogy a keretek nem maradtak meg ketreceknek és az álláshalmozás elleni, a zsidóság elleni, a kisantant elleni állásfoglalások a legnacionalistább és legbajtársibb egyesületekben is helyet kezdenek adni az ifjúságprobléma szélesebb megvilágítású látásának, a zsidókérdéssel való foglalkozásnak és a szlovák és román nyelvek tanulásának. A legutóbbi kollektív megnyilatkozás, a karácsonyi nyilatkozatsorozat ugyan még korántsem mutat határozott vonalakat, még ködösek az utak és ismeretlenek a módok, de a céloktól már kezd eltisztulni a homály és a szándék már a legtöbb helyütt egy komolyabb ismeretszerzés felé irányul. Az elsietett és szakértelem nélkül tett demonstrációk az értelmetlen és hatástalan tüntetések már, legalább a vezetők egy részének a szemében ingerüket és ízüket vesztették. Egyre többet merül föl a felelősség kérdése, az egyesületekben pár évvel később ugyan, mint az áramlatokban, de talán még mindig nem elkésetten. „Áramlatok“ és „egyesületek“ névvel jelölhetnők talán legmegfelelőbben azt a két tényezőt, melyből az ifjúság mai képének árny- és fényfoltjai adódnak. Az áramlatok kötetlen keretekben kevesek társulásai, inkább a hazni készülő, mint a hatást fölvevő egyének keretei, tömegtelen és szervezetlen egyének, azok, akiket Szekfű Gyula elitnek vallott. Az egyesületek a tömegeket beszervező és együttartó keretek, melyekből nagyrészt az hiányzott, ami az áramlatokban megvolt, a közvéleményalakítók, az eszmeföldobók kicsi és komolyabb, mondhatnám lelkibb egységeket kívánó csoportjai. E többség és kisebbség egymásratalálása mindmáig késik, mert természetes, hogy a kisebbség, mely előbbre látott, legtöbbnyire inkább az írott szó terére vetődött a többségre jobban ható szónoki beszéd helyett és legkimagaslóbb egyéniségei nem tudtak megalkudni a tömegek vezetésével föltétlenül együttjáró taktikázásokkal, fúrásokkal és apró, a mai közéletünk minden hibáját mintázó és utánzó diákpolitikával. A mellett, hogy a fejlődés itt elsietve, ott elkésve jelentkezett, a mások által kitalált helyes út hiúságból való el nem fogadása mellett ez is egyik okát adja annak, hogy ma az ifjúság egységéről.