Válasz, 1947 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1947/11. szám - Dokumentum - Kozocsa Sándor: Justh Zsigmond parasztszínháza

DOKUMENTUM 435 Szomorúan nézet ki a pusztára. Hogy miért van szlalom a színházba,* Még a csillag is halványabb. Az erdő se oly vígan zúg. Fülemüle is búsan szól az ágon. Csendesség van, minden hallgat a­ pusztán. Kis madár­a sem dalol a fa ágán. Gyászba van itt mindenféle, - - Megérdemli, aki érte gyászba borult, Szenttornya és Vidéke. (Czóbel Minkához írt kiadatlan levélből.) * Justhot a színházban temették el. A szép parasztmenyecske, Molnár Jánosné leveleiben az áldott földesúrra emlékezve: „Míg ő megvolt, mindig meglátogatott vendégeivel, de most már vele együtt minden kihalt. Most már csak nagy fohászokkal emlékezünk vissza drága szép életére. És arra a sok szép víg órára, melyet vele együtt töltöttünk. Mert tudja azt a nagysága, hogy toll nincs, amivel le lehetne azt írni, ami az embernek olyan efelejthetetlen.” Majdnem egy évtizeddel később emlékezve, írja ugyanő: „Mind a három sír a régi színház helyén van és pedig úgy, hogy a Zsiga nagyságos úr a középen, a nagyságos asszony bal felől, az öreg nagyságos úr jobb felől, így nyugosznak a szegények oly egyszerű, de szép virágos hant alatt. Minden úgy van a kastély szobáiban, mint azelőtt, erős ajtók zárja csukja boldogságunk színhelyét.” Érdemes megemlíteni, hogy Justh nagyszerű kezdeménye, a magyar paraszt szín­játszás nem maradhatott visszhang nélkül: alig két évvel halála után Halason rendezett parasztokkal színielőadást Dékáni Árpád tanár. A feltűnést keltő előadásról Lázár Béla számolt be Parasztszínészek címmel: „A halasi előadás ha semmit, ezt az egyet, a magyar paraszt nagy intelligenciáját föltétlenül bebizonyította. Ez pedig nem a művészi előadásból, hanem az előadók természetességéből világlik ki. Mennyi­ értelem a szavukban, mennyi eredetiség a beszédükben, milyen igaz a járásuk-kelésük, magyar az érzésük.” A parasztszínház irodalma: Czóbel Minka: Justh Zsigmond. Békés, 1894 .41. sz. — Rózsa Miklós: Justh Zsigmond. Magyar Szalon, XXII. kötet. 1896 . 397—402. hasáb. — Lázár Béla: Parasztszínészek. Vasárnapi Újság. 1896 . 5. sz. — Szinnyei Ferenc: Justh Zsigmond. Budapesti Szemle. 176. kötet. 1918 . 372—467. 1. — Sydney Carton: Egy ma­gyar literary-gentleman. Szivárvány. 1921 . 14—­21. 1. — Gálos Magda: Sigismond Justh et Paris. Budapest, 1933. — Galamb Sándor: Justh Zsigmond parasztszínháza. A színpad. 1936 . 152—154. 1. — Halász Gábor: Magyar álmodók. Nyugat. 1939. II. kötet. 277—281. 1. KOZOCSA SÁNDOR

Next