Válasz, 1949 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1949 / 5-6. szám - Hajnal István: Az első gépek

AZ ELSŐ GÉPEK 359 akkoriban, a kézművesi kézimunka zieljében, egy egyetlen gép, csupán egy egyetemn fitom művik elvégzésére! Ez talán a legmélyebb impresszió, ami az első gép vizsgálatánál ér bennünket. Az első fonógép tehát nem gyártott fontalait,, hanem csak egy végső szabályos mechanikus műveletet végzett el* a csakrteim kész fonálon, amit a' Iszakértő iklézművesség hosszú eljárásokkal előkészített! Sohasem érezhetjük erősebben, hogy a gép sohasem gyárt, csak vak mozgásokat végez, az emberi munka kiegészítésére, segítségére. Ahhoz, hogy e mozgásokat a gyártásfolyamnatba bele lehessen iktatni, értelmes, képzett emberi munkának kel az anyagot előkészítenie oly finomságokig, hogy végül már csak egyetlen gépies művelet maradjon hátra, a valk mechanizmusra bízható. Nem a mindenáron való mechanizálásának gondolatateremti meg a gépet, hanem az anyagot minden sajátosságában ismerő, minden fázisában biztos tudással megdolgozó kézműves szakmák választanak ki olyan finom műveleteket, amelyekre már a gépies mozgás is alkalmazható. Nem a nyereséges üzlet, amely a gyors és tömeges gyártás céljaira lélektelen műveletekre bontaná "Szét és lélektelenül mozgó emberi kezek sorozatára osztaná széta folyamatot, nem ez a munka-lélektelenítés a gépkorszak eredetei A tőkés vállalkozó gyorsítani akarná, mechanikussá tenni a bérmunkát, minden egyes eleven munkásból kihajszolná az emberi izmok, idegiek összes képességeit s e szerint osztaná szét műveletekre a gyártásfolyamatot Ebből pedig sohasemválasztódnának ki olyan műveletszakaszok, amiket vak szerkezetre lehetne bízni, hanem csak Szakaszok,amiket gépesített emberekre lehet bízni. Ahhoz hogy egynemű, pusztán az anyagi törvényszerűség alatt álló mechanikus mozdulatok váljanak ki, az anyagnak szakértő, pontos finomságú, értelmes előzetes megdolgozása szükséges. All ersmith Ádám híres példájára is az acéltű és a vasszeg gyártásának mecha-•nizálásáról. Smith példája szerint ahelyett, hogy mirből egyik munkás maga külön vágná ■ a drótanyagból s hegyezné, fejelné az egyes tűkeit és szögeket, az egyik munkás •csak a szétvágást végzi, a másik csak a hegyezést, a haronadik csak a fejelés, de mindegyik most már gyakorlott, beidegztett, gyors, pontos mozdulatokkal. Ily módon ugyanazon három munkás húszszor annyi tűt, szöget tud gyártani, mint előbb, amikor mindegyik külön készítette fela teljes darabokat. A lényeges azonban itt is az,, hogy az acél- étel vasidrót tökéletes és egyenletes minőségként a kívánt keménységgel, rugalmassággal, hajlékonysággal kerüljön a mechanikus műveletek alá, mertegyébként minden darabját mégis csak külön figyelemmel, a szerszámok, mozdulatok különbeállításával kellene kezelni. Tudjuk :avasművesltség kiterjesztése a középkori ■és újkori Európának egyik legcsodálatosabb telljesítménye. A bányától,a kohótól kezdve a bádog- és drót,gyártáson át — amiket az antik ipar nem ismert — egészen a készárút gyártó lakatos-, kovács-, fegyverkovács, műszeres-órásműhelyig a szakértő mesterségek bámulatos egymásba dolgozó tagozódása volt szükséges ehhez. A kérdés az anyag alapvető megdolgozásán dőlt el: változatos, finom, pontos, igen érzékeny vegyi, bottani, mechanikai műveletek sorának és kombinációjának kialakításán. Mi volt a végsődarabgyártás az alkotó munka e szédítő mélységeihez képest! Csak vékonyka kicsiny végső sávja a teljes és értelmes gyártásfolyamatnak, végső aratása az emberi éstársadalmi ikészségek telijének, anyagi szerkezetre bízhatóan objekitivált művelet, amelyben az ember már mintegy megpihenhet, a vak mozgásra hagyván a továbbiakat. Az első fonógép idején a textil-kézművességek már régen a nyersanyagok, misítőségek, finomságok meghatározott fonalhajtáinak százaival dolgtoztak .Mit ér a gép.