Vállalkozók Lapja, 1915. január-március (36. évfolyam, 1-13. szám)
1915-01-06 / 1. szám
КУ-,ЬкЖ1Л°У,11Кl-MKHIW L&KiW - ШШЕШШЕЕ& b'Hibrae? I£ffl Harminchatodik évfolyam. Budapest, 1915. január 6. Újjáépítés Hála az egek urának, hazánk területén csak keveset rombolhatott az ellenség. Higyjük és reméljük, hogy ezután sem leszen sok alkalma arra, hogy romboló dühének tüzes billogát magyarországi helységre üsse. A németek époly önérzettel állapíthatják meg magukról, hogy nem engedték be féltett területeikre az ellent , hogy éppen csak Keletporoszország falvai és majorságai szenvedtek a mindent felperzselő oroszok tűzcsóvái folytán. A multkorában volt alkalmam e helyen az illetékes körök figyelmét az „előkészítés“ munkájának szükségességére felhívni. Sajnálkoztam fölötte, hogy az idő múlik, csak múlik, ésmit sem teszünk a később feltétlenül szükségesnek mutatkozó építkezések kellő előkészítése érdekében. Kénytelenségből pihenő szellemi erő áll rendelkezésünkre épen elég. Idő pedig még az elegendőnél is több. Nem kellene egyéb, mint az előrelátásnak némi központosítása, és nem múlnék az idő hiába, és nem veszne kárba tétlen szomorúságában az igénybe nem vett agymunka. A magam részéről ezt a fatalista tétlenséget szerettem volna köteles gondoskodássá változtatni és kérdést is intéztem az illetékes körökhöz aziránt, hogy nem lehetne-e az állam programmjában levő műszaki munkálatok előkészítését most szorgalmazni. Teljesen bizonyos, hogy igen sok építkezés volt tervbe véve, amikor a háború kitört. Meg tudom érteni, hogy a népek grandiózus csatája viharként söpört el minden jószándékot. Nem bíztunk a romboló vihar kitörésekor benne, hogy a nyugodtan előkészített programmot hamarosan fejleszteni, vagy plánemegvalósítani lehessen. Aztán meg a kedélyekbe, telkekbe mélyebben markoló kérdés és vágy foglalkoztatott mindnyájunkat: a győzelem kérdése, a győzelem után való hővágyódás. Egyéb mentséget is találok arra nézve, hogy miért felejtődött el egyszeriben minden építőprogramm: nem volt az országban, de még az országon kívül is senki, aki a háborúnak három-négy hónapnál nagyobb élettartamot jósolt volna. Ma pedig benen vagyunk a hatodik háborús hónapban és ma viszont nincsen senki, aki minimálisan további félévet ne jósolna. . A viszonyok tehát lényegesen megváltoztak és a békés munka vezérkara ma már nem hozhatja föl okul, hogy nem érdemes a néhány havi megszakítás elkerülése végett a jövendő fejleményeibe esetleg be nem illeszkedő munkálatokat végeztetni. Kérdezősködésemre azt válaszolták, hogy a háború minden programmal halomra döntött, nem lehet terveket sem készíttetni, mert úgy eshet, hogy teljességgel hasznavehetetlenek lesznek utóbb, amikor a béke viszonylatai egészen más feltételeket szabnak elénk. Nincsen különben sem beruházási programmunk, nem tudjuk, minő világ lesz erre mifelénk a háború után, a legokosabb tehát, ha semmiféle terveket nem készítünk. Fölösleges mondanom, hogy ez a felvilágosítás legkevésbbé sem nyugtatott meg engem. Igen, ha a „legokosabb“ szó helyébe azt írjuk, hogy „legkényelmesebb“, akkor igenis aláírom a véleményt magam is. De kérdem, hogy szabad téma a kényelem szempontjának szerepelnie. Lám, Németországban megmozdult a békés munkálkodás nagy vezérkara és rövidesen részt fog venni egész hadserege a háború után következő békés idő műszaki munkálatainak körültekintő előkészítésében. Azt mondják a németek, hogy a hadsereg vezérkara nem pihent a negyven éves béke idejében: gondosan, lelkiismeretesen, csöndesen előkészítette a háborút. És a dicsőséges események bizonyítják, hogy nagy előre látással végezte munkáját. Nos hát, ma viszont a nagy háború idejében a béke vezérkarának kötelessége, hogy ugyanolyan gondosan, lelkiismeretesen és csöndesen készítse elő a béke nagy munkálatait. A németek okultak előbbi háborújuk példáján. Soha oly sivár, oly művészietlen és elhibázott tömeggyártás nem dühöngött Németországban, mint a hetvenes években, közvetetlenül a franciákon aratott nagy győzelem után. Csak később eszmélt a germán lelkiismeret arra, hogy a kulturmunkálkodás terén magasabb színvonalra kell törekednie, s hogy elhamarkodott működés helyett tervszerű céltudatos művészi ténykedés a kötelessége. Az 1870-iki háború idejében mit sem készítettek elő a németek. Ma azonban beismerik a múltak mulasztásait és állam és társadalom vállvetve készülődik a háború utáni kulturmunkára." El lehetünk rá készülve, hogy Keletporoszország elhamvadt községeinek helyein gyönyörű kertvárosok fognak kivirágzani. Keletporoszország épúgy, mint Elzász-Lotaringia soha annyi telivér germán stílusú építményt nem látott, mint amennyi a közvetlenül a háború utáni tíz esztendőben fog megépülni: ne mondhassa se az orosz, se a francia, hogy e területek még csak emlékeztetnek is szláv vagy francia reminiszcenciákra. És egész Németország fog építeni és amit épít, minden a „Heimatschutz“ jegyében fog épülni. És amit építeni fog, mindazt most, a legtüzesebb háború tüzében kovácsolja a körültekintő német. Szomorúsággal gondolok a mi békeművünk elhanyagolt voltára. Minden célzást, minden sürgetést hiábavalónak látok: a „ráérünk arra még“ jelszó csak magyar jelszó marad! Márpedig a háború után, hogy egyebet ne említsek, félmillió munkás kezei szabadulnak fel és keresik az életadó munkát. És hiába keresik, ha előkészítve nincsen. Ha pedig épen csak azért, hogy inségmunkához juttassuk az ipart, előrántunk minél, több problémát, érett megoldásukat ugyan hiába várjuk, ha ezt már ma nem készítjük elő. Ma és nem a háború után, de még csak nem is holnap, hanem ma, ma! . . . Ezrey. Újévi levél a szerkesztőhöz. Nagybecsü lapjuk 49. számában megjelent cikkük u. n. névtelen levele többféle emóciót vált ki köreinkben és ha ismerném tartalmát, névtelensége miatt akkor is azt mondanám, hogy érdemén felül méltatták. Mert ha valóban egy méi find ember bujkál a névtelen vádaskodás és zsarolás mögött, mint ahogy K. Ezrey megjegyezte, úgy igazán szóra sem érdemes és kár nyomdafestéket pazarolni a nyilvános megbélyegzésre. Én azt hiszem és ne nehezteljen rám a kedves Ezrey úr az őszinteségem miatt, hogy a •* 1. szám. TÖRS és ORMAI - mérnökök — BUDAPEST, VIII., SZILÁGYI U. 3. Telton „József“ 33—42. Kolozsvárt: Jókai-utca 12. szám. Dobroceni WarMesy-utea 2. szám. Legújabb és a leggyorsabb FÉNYMÁSOLATOT teljesen tiszta alapon, éles koromfekete vonalakkal, hatósági beadványtervekhez alkalmas kivitelben megbízható pontossággal, villanyfény mellett, mint kiváló különlegességet készít FELLNER LETT műszaki papírgyára Budapest, Y„ YAeliit 4. TtlifMIMIL »N. M?£«syeiar PtilTIT Ba4SH«L Hiti etztál? rtáékl ■((Mttisk tüllfcéaór*