Valóság, 1966 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1966-12-01 / 12. szám - KÖNYVEKRŐL - A nemzeti jövedelem számításáról (Pirityi Ottó)
KÖNYVEKRŐL tett, melyek eltéveszthetetlen jegyeivé váltak írásainak. Saját emlékeit a bemutatott író elemzésekor személyesíti : minden írásában szerepel saját maga is, de a háttérben maradva, ha egyes szám első személyben beszél is. A Gondolat és a Magvető helyesen járt el, hogy — egy évvel halála után — gazdag válogatásban adta közre Bóka László tanulmányait. Bizonyos, hogy írásai nem azonos szintűek: megíratásuk kelte, közlésük oka és alkalma magyarázzák ezt. Színességük mégis az egész írót idézi. Halála — sokan és többször elmondták már — nem zárt le minden általa elkezdett kutatást. E két kötete tanúsítja, hogy maga is mennyi tervet melengetett meg. Tanulmányait lapozva valamilyen teremtő elégedetlenség fogja el az olvasót. Ragyogó oldalakat találunk a XIX. és a XX. század irodalmáról, indításokat, fejezeteket, ötleteket és meglátásokat, elkezdett, végig nem vitt gondolatokat, veszteség, hogy a szintézisre már nem maradt ereje, nem maradt ideje. Nagy Zoltán versei kapcsán írta 1941- ben: „Irodalmi életünk rangos koldusságához tartozik az is, hogy íróinkat csak alkalmilag emlegetjük. Halál, évforduló, új könyv, díj, kitüntetés, megválasztás vagy kibukás, esetleg egy marasztaló ítélet : ezek az alkalmak juttatják eszünkbe az írót. Az a baj, hogy csak ezek, mert az alkalom szüli az irodalomban a túlzást : a részvét, az emlékezés, az első benyomás, egy-egy ünnepi perc s a felháborodás torzít. A koporsónál nem illő megkérdezni, érdemes volt-e a halottnak élni . . Bóka László sírján már elszáradtak a kegyelet koszorúi. A két megjelent tanulmánykötet kapcsán elmondhatjuk: ha a tanítványi emlékezés fátyolozza is meg látásunkat, ítéletünket ő maga szabta meg írásainak nem múló értékével. ( Válogatott tanulmányok, Magvető, 1966; Könyvek, gondok, Gondolat, 1966.) VÉCH FERENC A nemzeti jövedelem számításáról Minden tudományágra jellemző, hogy fejlődése során fogalmai, kategóriái tartalmi változáson mennek keresztül. A folyamat a fogalom definíciójának fellazulásával indul, majd új meghatározások keresésével folytatódik. Az új tartalom a régi kereteket szétfeszíti. Ez történik napjainkban a nemzeti jövedelem fogalmával is. Milyen egyszerű volt még tíz évvel ezelőtt is a nemzeti jövedelem fogalma! Egy év alatt létrehozott új érték. Létrejön az anyagi termelés folyamatában, az anyagi termékek előállításakor. A társadalmi össztermékből le kell vonni az elhasznált termelési eszközök pótlására szolgáló értékrészt,és előttünk áll a nemzeti jövedelem. Ez a definíció ma már a tankönyvekbe sem kerülhet be így! Fellazult a fogalom, s új meghatározásra vár. Amikor a nemzeti jövedelem számítási módszereiről vitázunk, voltaképpen a nemzeti jövedelem tartalmát elemezzük. A számítási módszerekről szóló vita alapja mindig a számítandó jelenség lényegére irányuló kételkedés. Mindig élénk érdeklődés kíséri az MSZMP Közgazdasági Elméleti Munkaközösségének vitáit publikáló sorozat egy-egy újabb füzetének megjelenését. Nem kivétel ezek között A nemzeti jövedelemszámítás néhány kérdése című könyv, amely Huszár István bevezető tanulmányát és az azt követő vitát tartalmazza. A vita a nemzeti jövedelem fogalmát elsősorban az életszínvonal alakulásának mérése szempontjából vizsgálta. Az életszínvonal voltaképpen az egy lakosra jutó fogyasztás nagyságát, összetételét, színvonalát fejezi ki. De mit nevezünk fogyasztásnak? A fogyasztási szükségletek kielégítése. A szükségleteket csak részben elégítik ki a kézzel fogható anyagi termékek, vagyis azok a produktumok, amelyek értéke megjelenik a nemzeti jövedelemben. A nemzeti jövedelem fogyasztási alapja csak az anyagi termékek értékét foglalja magában, így fogyasztása csak anyagi fogyasztás. A vitában élesen kidomborodott a nemzeti jövedelem ilyen meghatározásának az életszínvonal-számításokkal való teljes összeférhetetlensége. Szükségleteink kielégítéséhez nemcsak termékek, hanem szolgáltatások is kellenek. Iskolákban tanulunk, színházba járunk, egészségügyi ellátásban részesülünk. Fodrász, manikűrös, kozmetikus, ügyvéd, óvónő segít rajtunk és nekünk. Mindez fogyasztás, de — a mai értelmezésben — nem a nemzeti jövedelem fogyasztása! Huszár István bevezető tanulmánya számos furcsaságra világított rá. A nemzeti jövedelemről alkotott jelenlegi fogalmunk — s az ehhez igazodó számítási módszer — szerint a színész művészi produkciója nem része a lakosság fogyasztásának, hanem csak a színházi kellékek és az