Valóság, 1973 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1973-05-01 / 5. szám - KÖNYVEKRŐL - Kontra György: Biológia és kommunikáció (Vekerdi László)
KÖNYVEKRŐL 107 A Major Tamás cirkusza, a kötet nyitódarabja, a magyar színházi szakirodalom s esszéírás legkitűnőbbjei közé tartozik. A színésznovellák még csak egy-egy színészi sors és magatartás tükrében mutatták fel emberek és társadalmak arcát, így elsősorban a mindennapok ellentmondásainak érzelmi tükrei voltak. Arról szóltak , hogyan viselkedtek s viselkednek a különböző emberek a váratlan helyzetekben, a kényszerítő körülmények bilincsében, a cselekedtető pillanatokban. E mostani (önkényesen szólva) rendezőnovella tudatosabban és fegyelmezettebben szól a színházról és a mindennapokról. A rendezői munka gondolati tudatossága, jót s rosszat átlátni akaró igénye, a cselekvést nem kényszerként, de felelősséggel, hivatással vállaló magatartás titkainak kutatása az esszéírót is gondolati fegyelemre kényszeríti, a felesleges érzelmek lehántására, az igazság keresésének, felismerésének és kimondásának írói vállalására. Mert nem elég szeretni Major Tamás cirkuszát. Azt is egyértelműen kellett megfogalmaznia: miért szereti Major Tamás a cirkuszt, s mit jelent neki s nekünk a cirkusz. Nemcsak mint műfaj, mint a mutatványos attrakciók gyűjtőneve, hanem mint a mindennapok küzdelmeihez, gondjaihoz, becsülethez, társadalomhoz, emberekhez, önmagunkhoz, élethez és halálhoz kötő viszonyunk, tragikust és komikust egyesítő emberi és emberséges magatartás. És miközben Molnár Gál Péter szerteágazó műveltséggel, a színházművészet jelenének és múltjának alapos ismeretével egy ma is alkotó nagy művész szakmai hitelességű pályaképét rajzolja meg, új ismereteket sugall a mindennapok küzdelmeiről, gondjairól, becsületről, társadalomról, emberekről, önmagáról, életről és halálról, tragédiáról és komédiáról. Az értelmes életről. Arról: a fehérre festett vagy krumpliorrú, csetlő-botló, hol szeméből érzelgősen könnyet törölgető, hol orrából neveletlenül vizet fröcskölő bohóc többet s mélyebben ért az életből, mint a vakító fehér ingben pompázó, frakkos-puccos öntelt igazgatók. Arról: ,,Vannak csodagyerekek és vannak csodaöregek. Közfelfogásunk ámultan bámulja a csodagyerekeket, mégis többre kell becsülni a csodafelnőtteket, akik érett belsővel, megfontoltan és felelős elszántsággal szállítják a közönségnek a csodákat.” Arról Major Tamás cirkuszának legnagyobb varázsa, hogy mindig újabb és újabb meglepetésekre képes, s bár „nem méltányolják, de vádként hordják fejére a megújulás képességét”, nem mond le, nem akar soha lemondani a titokzatos és ismeretlen új utakról. SZIGETHY GÁBOR Kontra György: Biológia és kommunikáció „Elég gyorsan kapnak-e hangot az új biológiai felismerések az oktatásban?” Hány év múlva kerül be egy-egy kiemelkedő fölfedezés középiskolai tankönyveinkbe? Hogyan tarthat lépést az oktatás a tudományos ismeretek gyors szaporodásával és fejlődésével ? Tükröződik-e kellően oktatási rendszerünkben a biológia térhódítása? S ha igen, hol kell elképzelnünk a térhódítás határait, s egy új egyensúly beálltát? Hogyan kerülhető el a „képtelen tanulás”-ból származó „életképtelen tudás” csődje? Miben segíthet itt a film és a televízió? Hogyan segíthetik a szervezett oktatást — mely alapjaiban határozza meg egy nép (napjainkban egyre fontosabbá váló) biológiai műveltségét — az ismeretterjesztés különféle formái? Mi a szerepe a tanítás új, megváltozott lehetőségei s keretei közepette a tanárnak ? Milyen ritmusban s hogyan kövesse a tanterv a rohamosan fejlődő s gyakran újrarétegeződő tudományt? S egyáltalában, hogyan mérhető meg az oktatás eredményessége, hisz nyilvánvaló, hogy objektív és értelmes visszajelentés nélkül a gyorsan változó világban a legalaposabban kidolgozott reform is legföljebb ha jó szándékú próbálkozás marad. Ilyen s ehhez hasonló kardinális problémákról szól Kontra könyve. Illetve nem is a problémákról, hanem a velük való viaskodásról, hiszen valóságos „munkabeszámoló” egy évtized pedagógiai törekvéseiről, melyek a biológiai művelődés reformját és állandó javítását kívánták szolgálni. Éppen ezért annyira izgalmas és tanulságos olvasmány. S azért is, mert ebből a permanens reformból Kontra — s eztán a könyvben a legnagyobb és legörvendetesebb újság — sohasem felejti ki a „reformálandókat”, a reform „áldozatait”, a diákokat. Annyi okos és meredek pedagógiai és pszichológiai elmélettel és mutatvánnyal ellentétben Kontra a tanulók tényleges igényeiből indul ki és reális lehetőségeit veszi tekintetbe. S folyton ide tér vissza. Az igényeket eleve meghatározza a tudományok, közelebbről a biológia gyors fejlődése és állandó újrarétegződése. A biológia térhódítása a mindennapi életben s az oktatásban világjelenség; ettől egyetlen