Valóság, 1978 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1978-01-01 / 1. szám - IFJ. MAROSÁN GYÖRGY: Globális problémák, globális modellek

2 IFJ. MAROSÁN GYÖRGY: GLOBÁLIS PROBLÉMÁK, GLOBÁLIS MODELLEK­ kal, gazdasági koncepció van jelen benne.3 A második alapvető átalakulásnak a nemzetközi rendszer „globálissá” válása tekinthető. Ezt elsősorban a tudományos­technikai forradalom kibontakozásával kapcsolatos változások eredményezték. A globálissá válás, amely a nemzetközi rendszernek az egész világra kiterjedő új típusú egységesedését jelenti, a termelőerők fejlődésének meghatározott szintjén következik be. Akkor, amikor a termelési, elosztási és cserefolyamatok, valamint ezek feltétel-, eszköz- és intézményrendszere (kezdve az infrastruktúrától a nemzetközi pénzügyeken keresztül egészen a különféle jellegű információk cseréjéig) világmére­tekben összefonódik és az emberi tevékenységek hatása eléri a természeti folyama­tok nagyságrendjét. Már nem pusztán arról van szó, hogy a világban különféle országok kölcsönhatásának mértéke tovább nőtt, formái szélesedtek, hanem arról, hogy a kölcsönös függés és összekapcsolódás minőségileg új szintjére érkeztünk. Míg korábban esetenként reálisan felvetődött az elzárkózás vagy az együttműködés alternatívája, ma már a világ egyetlen országa számára sem létezik a nemzetközi kereskedelemtől és egyéb együttműködéstől való elzárkózás lehetősége. A vázolt két folyamat — amelyek közül az első szegregációs jellegű és az elkülö­nülés irányába mutat, míg a másik az egységesedés, összekapcsolódás felé — dialek­tikus egységben valósul meg. Egyidőben lehetünk tanúi egyrészt az eltérő világ­­rendszerek zárt rendszerré válásának, másrészt a két világrendszer egyre szorosabb összefonódásának. A nemzetközi rendszer globálissá válása a világpiac kialakulásával kezdődött, és napjainkban a különféle nemzetek mindenoldalú kölcsönhatásának erősödésével válik ténnyé.­ Itt nem pusztán a világgazdasági folyamatok „mindenkit érintő” jellegére gondolunk, hanem olyan gazdasági, politikai, katonai, társadalmi, ökológiai stb. folyamatok beindulására, amelyek mindenkivel —­ szinte minden kérdésben — az egész Föld jelenlétét éreztetik. A kölcsönös függés a nemzetközi rendszer kialaku­lása óta fennállt. Az imperializmus korában pedig már az egész világ „csatolt” rend­szert alkotott. Ám a kapcsolat ekkor még viszonylag gyenge, elhanyagolható a részek méreteihez, a bennük lezajló folyamatok nagyságrendjéhez képest. Emellett a kölcsönhatás „időállandója” igen nagy volt. Ez azt jelenti, hogy a világ egy adott pontján lezajló esemény gyakorlatilag lejátszódott, amikorra hatása más, távolabbi pontokra elérkezett. Ennek megfelelően a lezajlott változásokat a világ más területein inkább csak konstatálták, így a nemzetközi rendszer különféle részei mintegy „kö­vették” egymást, alkalmazkodtak egymáshoz. Ma azonban a kölcsönös függőség közvetlenné és azonnalivá vált. A részek között a kölcsönhatás sokoldalúbb (a társa­dalmi élet valamennyi szférájára kiterjedő) és intenzívebb lett (a részeken belül lezajló változások nagyságrendjébe esik), időállandója pedig a töredékére csökkent. A hatások szinte pillanatok alatt terjednek tova és a kölcsönhatások különféle „csa­tornái” mindegyikén (mivel e „csatornák”, amelyek az államok különféle jellegű politikai, gazdasági, ideológiai stb. kapcsolatait közvetítik, egyre inkább össze­fonódnak) rögtön érezhető a változás. Emiatt a rendszer elemei ma már nem pusztán követik egymást, hanem az egész rendszer ténylegesen együtt mozog! A globálissá válás több, egymástól — legalábbis kezdetben — jól elkülöníthető folyamat egymásra hatásának erdménye. Ezek közül az első, a különféle nemzetek gazdasági egymásrautaltságának ugrásszerű fokozódása volt.­ A tudományos-tech­nikai forradalom kibontakozásával olyan termelő és szolgáltató, ipari és műszaki rendszerek alakultak ki, amelyek kontinenseket kapcsoltak össze. Az egyes nemzetek által kitermelt nyersanyagok, létrehozott termékek egyre nagyobb százaléka áramlik az országhatárok között. Külön szeretnénk kiemelni, hogy itt nem csupán az áru­csere egyre növekvő mértékére gondolunk. A gazdasági függés újszerű vonása annak strukturális jellegében és a kölcsönhatás különböző elemeinek komplex összefonódá­sában van. Egyre nagyobb szerepet kapnak a kooperációs jellegű kapcsolatok, amelyek növekedési üteme jóval meghaladja a nemzetközi kereskedelemét. Mindez magának a termelési folyamatnak az integrálódását mutatja. Másrészről az árucsere, de leg­inkább a kooperációs kapcsolat kiépülése maga után vonja a széles értelemben vett

Next