Valóság, 1985 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1985-06-01 / 6. szám - KÜLFÖLDI FOLYÓIRATOKBÓL - Harc az Amazonas-medencéért
KÜLFÖLDI FOLYÓIRATOKBÓL Harc az Amazonas-medencéért A századfordulón még a „trópusok Párizsa”-ként is ismerték Manaust, Amazónia egyik városát. Gazdagságát az akkor fellendülőben levő gumiiparra és a gumi iránti óriási keresletre alapozta. A felső tízezer olyan luxuspalotákban lakott, melyeket Európából kövenként szállítottak át. Operaházához a milánói Scaláról vették a mértéket, és a szennyesüket Portugáliába küldték tisztíttatni. Elsőként vezették be a villanyvilágítást és építették ki a telefonhálózatot. De aztán a világ felfedezte az olcsóbb ázsiai gumipiacot. Ma a város semmiben sem különbözik Brazília más, elszegényedett kikötővárosaitól. A brazíliai esőerdők ötszáz éven át sikeresen ellenálltak a szerencselovagok rohamainak. Most minden megváltozik? Vagy egy fél tucat bánya és erőmű, többek között a carajasi ipari és bányaközpont, valamint a tucurui vízerőmű befejezés előtt áll. Az Amazonas-medencét mérnökök és telepesek lepték el, a folyamok mentén autópálya épül, kereskedelmi központok, farmok, városkák vannak születőben. Amazónia — a természet egyik csodálatos ajándéka. A vízgyűjtőterület nyolc országra terjed ki, szélessége az amerikai kontinensével vetekszik. Az Amazonas és több mint száz mellékfolyója a világ édesvízkészletének egynegyedét szállítja. A folyók vízerőkészlete roppant mennyiségű villamos áram fejlesztésére alkalmas. A föld mélye az egész világnak négy évszázadra elegendő, jó minőségű vasércet rejt, s hatalmas bauxit-, nikkel-, réz-, ón- és aranykészleteket. Nem beszélve az áthatolhatatlan erdőségek faanyagáról. Nem szabad azonban elfeledkezni a legfontosabbról, a legértékesebb kincsről, a termőföldről. Az országnak valószínűleg szüksége lesz erre a területre, hogy burjánzó népességét élelemhez juttassa. Brazília lakossága jelenleg 130 millió, és 2000-re elérheti a 220 millió főt. Látszólag Brazília mindent el is követ, hogy ezeket a kincseket betakarítsa. A Para államban építés alatt álló calajasi ipari és bányaközpont feltehetően húsz éven keresztül ad majd munkát mintegy 6000 munkásnak. Azt remélik, hogy az ipartelepekhez vezető utak mentén fellendül majd a kereskedelem, növekszik az export. A múlt hónap óta termel áramot a Tocantis folyón épített tucurui vízerőmű, mely hamarosan a carajasi alumíniumfeldolgozó és egy négymilliós város energiaszükségletének kielégítésére lesz elegendő. A vízerőmű a negyedik legnagyobb lesz a világon és csak az első azok között, melyek a brazil elképzelések szerint az Amazonas-medence primitív világát ipari és mezőgazdasági Kánaánná alakítják át. Mindez nem valósulhat meg az egyszerű, félelmet nem ismerő, reményt vesztett és jobb életre vágyó telepesek nélkül. A legtöbb ember a Brazília ipartelepei körüli nyomornegyedekből érkezik. De sokan jönnek az aszály sújtotta északkeleti felföldről meg a termékeny délről, ahol a gépesített mezőgazdaság sok munkáskezet tesz feleslegessé .A telepesek — többnyire az európai bevándorlók leszármazottai — általában nagy elképzelésekkel érkeznek, de nem rendelkeznek a szükséges tapasztalatokkal, hogy szembenézzenek a számtalan problémával, melyek az Amazonas-medence rendkívül bonyolult ökológiai rendszeréből adódnak. Sokszor azoknak sem sikerül megtelepedniük, akik rendelkeznek némi alaptőkével. Közben a növekvő emberáradat jóval meghaladja a térség befogadóképességét. Minden létrehozandó munkahelyért öten versengenek, ugyanakkor a vállalkozók nem fognak jelentősen hozzájárulni a szociális kiadásokhoz, hiszen jelentős adókedvezményeket kaptak. A költségvetési kiadásokat meg kellene háromszorozni, ami a jelenlegi gazdasági helyzetben lehetetlen. Az Amazonas-medence esőerdői nem egykönnyen adják meg magukat. A korábbi vállalkozások sorra kudarcba fulladtak. Ugyanakkor a gigantikus építkezések már eddig is súlyos károkat okoztak a térség törékeny ökológiai rendszerében és a bennszülött lakosság életében. Az áldozatok néha teljesen feleslegesek. A balbinai vízerőmű mögötti víztározót eredetileg 200 ezer hektárosra tervezték. Hibás számítások miatt valószínűleg e terület kétszeresét fogja elönteni, pontosabban eliszaposítani, mivel a vízmélység csak néhány deciméter lesz. A csekély szintkülönbség miatt a létesítmény aligha lesz alkalmas energiatermelésre, viszont a vidék helyrehozhatatlan károkat szenved. Más helyütt az ültetvények azért mentek tönkre, mivel a földbirtokosok nem ismerték eléggé a vidék meteorológiai viszonyait, a különleges rovarvilágot és a termőföldet, mely kevés humuszt tartalmaz, és az is könnyen az erózió és a vízmosások áldozatává válik. A kormányzat tett lépéseket természetvédő intézkedések és jogszabályok kidolgozására, de ezeknek ritkán lehet érvényt szerezni. Az olyan intézkedéseket például, hogy a telepesek birtokuk felét továbbra is erdőnek tartsák meg, senki se veszi komolyan, és a lombtalanító vegyszerek használatát tiltó rendelkezéseket is figyelmen kívül hagyják. Az Amazonas-medence