Valóság, 1994 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1994-01-01 / 1. szám - ROSTOVÁNYI ZSOLT: A világrendszer kulturális-civlizációs megosztottsága
ROSTOVÁNYI ZSOLT A világrendszer kulturális-civilizációs megosztottsága Az Európa keleti felén a nyolcvanas évek végén , kilencvenes évek elején lejátszódott történelmi léptékű események hatása a világrendszer egészében érzékelhető. A Szovjetunió összeomlása, a közép- és kelet-európai volt „szocialista országok” radikális átalakulási folyamata a korábbi bipoláris világrendszer megszűnését eredményezte. Míg egyik oldalról a két szuperhatalom és szövetségeseik közötti közvetlen konfrontáció általi fenyegetettség veszélyének elmúltával látszólag csökkent a világ megosztottsága, elérkezett a „történelem vége”, másik oldalról több törésvonal mentén is fokozódik a megosztottság. Napjaink világrendszerét látszólag ellentétes folyamatok egyidejű erősödése jellemzi: integráció és dezintegráció, globalizáció és fragmentáció, modernizáció és (re)tradicionalizáció, illetve posztmodernizáció, az államhatárok „spiritualizálódása” és új, kis államok létrejötte új határok megvonásával, nemzetköziesedés és erősödő nacionalizmus, törekvés nagy gazdasági és politikai terek létrehozására és a korábbi soknemzetiségű államok széthullása, alkotóegységeik függetlenedési törekvései, még ha a függetlenség ezernyi gazdasági és más jellegű problémával jár is együtt. Ezen ellentétpárok egyidejű jelentkezése megmagyarázhatóvá válik, ha a jórészt gazdasági motivációjú globalizálódás, pontosabban a világrendszer gazdasági (és ehhez kapcsolódó politikai) indíttatású elemzése mellett bekapcsoljuk a civilizációs-kulturális dimenziót is, hiszen a fragmentáció, a nacionalizmus, az etnikai indíttatású folyamatok hátterében gyakorta a kulturális dimenzió áll. Nem állítjuk természetesen, hogy a kulturális dimenzió eleve a globalizálódás ellen ható tényező. A kulturális dimenzió oldaláról válnak azonban érthetővé részint a fragmentációs törekvések, részint a globalizációval szembeforduló, esetenként a világrendszerből való kiszakadási kísérletek. Mindezek a folyamatok ugyanakkor elválaszthatatlanul összefüggenek a (jórészt gazdasági indíttatású) modernizációval, illetve ennek két különböző alapról kiinduló ellentétével (meghaladási, legalábbis megkérdőjelezési kísérletével), a retradicionializációval egyfelől és a posztmodernizációval másfelől. Samuel Huntington egy előadásában arról szólt, hogy a világrendszerben a fő megosztottság mind inkább kulturális, a kulturális értelemben meghatározott egységek közötti, s az eltérő civilizációk közötti konfliktusok idézik elő a világrendszer új típusú, a korábbinál nehezebben feloldható ellentéteit. Fő vonalaiban elfogadva Huntington több ponton vitatható megállapítását azzal egészíthetjük ki, hogy a világrendszerben zajló alapvető, hosszú távú, a világrendszer fejlődését meghatározó folyamatok elemzésének alapkategóriája a civilizáció. Úgy véljük, a civilizációs sajátosságok szolgáltatnak magyarázatot a gazdasági vagy politikai folyamatok alakulására is, a globális, világrendszer szintű folyamatok pedig egyszerűen értelmezhetetlenek a civilizációs dimenzió bekapcsolása nélkül. A politikai unió, bivagy multipolaritás, a biztonságpolitikai fenyegetettség, a világgazdasági erőviszony-módosulások önmagukban rendkívül jelentős kérdések. A világrendszer egészének jövője szempontjából azonban a fejlődés komplex (gazdasági, politikai, szociális stb. mozzanatokat egyaránt magában foglaló) problematikáját érezzük meghatározónak, a fejlődést egyrészt a globalizált világrendszer, másrészt a világrendszer különböző aktorai szintjén. (A fejlődés univagy multilineáris jellegének kérdése változatlanul az egyik legfontosabb, tudományos elemzésre váró probléma.) A fejlődés elemzésének legalkalmasabb keretéül a civilizáció kategóriája szolgálhat.