Valóság, 2011 (54. évfolyam, 1-12. szám)

2011-01-01 / 1. szám - BALÁZS JUDIT: Az iszlám bankrendszer (Tanulságok a neoliberális pénzügypolitika figyelmébe)

2 BALÁZS JUDIT: AZ ISZLÁM BANKRENDSZER valamint a stabil és értékes fizetőeszköz, a dinár képezte, továbbá az a tény, hogy a monetáris területek messzemenően függetlenek voltak egymástól. Az iszlám bankrendszer keretében egy sor “újítást” vezettek be, pl. a szerződést, a váltót, a távolsági kereskedelemben alkalmazható partnerség fogalmát. Ilyen fogalmak születek, mint: hitel, tartozás, profit, könyvelő, vagyonkezelő, elzá­logosítás, átruházás, veszteség, tőke, tőkeakkumuláció, takarékbetét, kölcsön, pénz­váltó, letét, ügynökség, és ezzel már a 13. században messze megelőzték a középkori Európát. Az iszlám jogtudósok és “közgazdászok” a vallás alapján határozták meg a bank működési elveit. A kamatszedést, az uzsorakamatot az iszlám jog elvetette és jogta­lannak ítélte meg. Pénzkölcsönzés után nem lehetett kamatot szedni. Nem számítottak azonban ebbe a körbe azok az eszközök, melyek a bank­tevékenységhez tartoztak, így a pénzrendelet arról határozott, hogy például anyagokra, így papírra, alapvető fémekre “járulékot” lehetett kivetni. Az iszlám jogtudomány terminológiája szerint “többletér­téknek” minősítette ezt az összeget, így nem kamatnak könyvelték el. A Koránra hivatkozva a sariat így fogalmaz: Allah mondta, hogy "minden vagyon Allahé", és akik kamatot fizetnek, vagy szednek, azok "háborúban állnak Istennel és Mohameddel". A saria másik forrása, a prófétai szunna­ még a kamat fogalmát sem ismeri.­ Többek között ezekre hivatkozva kezdték követelni később a modern iszlám mozgalmak, hogy a bankok is tartsák be a szunnát, és töröljék el a kamat intézményét. Az iszlám szabályrendszere nem válik szét világi és vallási szférára, hanem egyaránt kiterjed az élet minden területére. Vagyis, mivel az iszlám törvénykezés, azaz a saria szerint tilos „pénzből pénzt csinálni”, ha egy hithű muzulmán pénzintézet betétszámlát kínál az ügyfeleinek, arra természetesen nem fizet kamatot. Helyette viszont, a saria szabályainak megfelelően befekteti a kapott forrásokat, és ennek hozamait megosztja a betéttulajdonosokkal. Vagy, mai analógiát alkalmazva, vegyük például az itthon is népszerű lakáshiteleket. Ezek szerint, ha egy iszlám bank „lakáshitelt nyújt”, akkor először megvásárolja a kiszemelt ingatlant, majd gyakorlatilag bérbe adja azt a hitel igénylőjének. Hasonló szisztéma szerint alakulnak az arab kisvállalkozói hitelek is. A bank részesedést vásárol az adott vállalkozásban, majd a tevékenység hasznaiból lassan „visszaszedi” a kezdeti hozzájárulás összegét. Konkrétan a banki ügyletekre vonatkozóan a saria öt alapelvet fogalmaz meg: 1. nem foglalhatnak magukban kamatfizetést, 2. az üzlet nem irányulhat az iszlám értékrendjével szembenálló termék vagy szol­gáltatás előállítására, 3. tilos az amúgy elkerülhető kockázatok vállalása, kerülni kell a spekulatív ügyle­teket, 4. az üzlet tagjainak kölcsönösen vállalniuk kell, hogy biztosítják egymást a károk és veszteségek ellen, 5. nem tiltja azonban a nyereség egy részének az átengedését, mert ez nem ellentétes a Koránnal, és végül, 6. az ügyletben meg kell jelennie a jótékonysági adakozásnak, azaz a vallásos adó­nak.­ A bank intézménye tehát - az iszlám elvek szerint - jóval több, mint „nyereséggyár”. Sőt ezen túlmenően az arab bankoknak társadalmi felelősségük van! Egy ilyen hitel­­intézet minden egyes dolgozójának olyan magatartást kell tanúsítania, hogy bárki, aki a bankkal kapcsolatba lép, tudatában legyen annak, hogy itt még a tőke felhasználása

Next