Valóság, 2011 (54. évfolyam, 1-12. szám)

2011-01-01 / 1. szám - SZÁZADOK - KÖVENDY KATALIN: "Nyírábrány koronázatlan királya" (Családtörténet Kövendy Gyula önéletrajzi írása alapján)

KÖVENDY KATALIN: „NYÍRÁBRÁNY KORONÁZATLAN KIRÁLYA” 51 Erre így emlékezik vissza:,,A grófnő aznap elmenekült, de Dessewffyné csak lement az ún. alsó Dessewfy-házhoz, ahol sógornője, özv. Szakmáryné Dessewffy Mária lakott. Ide menekült le, a nála tartózkodó Mária nevű húgával. Magam­­ egy a Kún Mátyás-féle bér­gazdaságtól igénybe vett­­ előfogattal, kocsival jártam akkor mindenfelé, egy-két huszár kíséretében. így mentem Kállay Miklós megkeresése alapján is Dessewffyné tanyai házá­hoz, ahol értesültem, hogy a Nagyságos asszony hol tartózkodik, így kocsim rúdját arra vettem az alsó Dessewffy-házhoz, útközben találkoztam Horkovics Máriával, aki nővére kérésére ment fel a felső Dessewffy-házhoz szétnézni, ahol már egy fegyveres őrt találtam, Robos Mihálynak hívták, akit megfelelő utasításokkal elláttam. A házban talált két hölgyet és Stefán János nevű zenész urat kellően megnyugtattam, s garantáltam, hogy nyugodtan maradhatnak lakásukban, semmi bántódás nem fog történni.”24 Az első találkozás a későbbi házastársak között tehát így, ilyen körülmények között zajlott le. November első hetében statáriumot hirdetett ki Nyírábrányban, ami hatékonynak bizonyult; sikerült minden további rendbontást megelőznie. Állandó tartózkodási helye Nyíracsádon, az üresen hagyott főszolgabírói lakásban volt Vecsey Ervinnel együtt; rendelkezésükre és segít­ségükre állt a háztartás személyzete (inas, szakácsnő). A fentebb említett két másik beosztott tisztet később visszaküldte Debrecenbe a pótszázadhoz. A legénységnek a főszolgabírói hivatal megfelelő helyiségeiben szállást és konyhát rendeztetett be, ahol rendes katonai ellátásban ré­szesültek. Vecsey Ervinnel járták a vidéket ellenőrizni, gyakran tértek be a Dessewffy-házba, ahol mindig különösen kedves fogadtatásban volt részük. „Mint életmentőket fogadtak mindig, nemcsak a ház Úrnője, de az összes háztartáshoz tartozó egyének. Többek között a hét év óta vendégszeretetét élvező barátnője, özv. Budaházy Imréné úrnő háztartásához tartozó német fraulein ujjongását csíptük egy alkalommal el, amikor német nyelven »jönnek a huszárok, jön­nek a huszárok!« szavakkal adott kifejezést örömének.”25- olvasható az életrajzban. Kövendy Gyula bátran, fáradhatatlanul, és sikeresen oldotta meg a rábízott feladatot. Jellemére és bátorságára, melyet a harctéren már bizonyított, álljon itt egy kis epizód az önéletrajzából: „Egyik, a járásban tett körutam során értesültem, hogy az egyik huszár azt a kijelentést tette, hogy engem le fog lőni. Nyomban a legénység szállására mentem, s ma­gam elé rendeltem azt a fenyegetést mondó huszárt, kezembe vettem egy töltött karabélyt, s mellemnek szegezve mondottam: Hallom, mi a szándékod, hát itt van, lőjél agyon. Persze a huszár keze nem nyúlt a karabély után, aminek lejátszódása után pár intő szót intéztem úgy feléje, mint a többiek felé. (...) Itt jut eszembe, hogy abban az időben annyira igénybe voltam véve, hogy egy éjszakai sürgős Nyírbéltekre (Dessewffy-uradalom) való lóháton menetelés közben a lóháton elaludtam, amire még a harctéren sem volt példa.”26 Persze nem csak munkából állt az élet. Ott-tartózkodásuk alatt került sor - a nyírábrányi Dessewffy-háznál tett egyik látogatáskor - a gazdaság első béresének lakodalmára. Czigler György vette el menyasszonyát, Gulyás Juliskát. „Az esküvői mulatságon rövid időre a Ház Úrnője is megjelent az éppen akkor nála időző Erzsébet nevű nővérével”27, akivel Kövendy Gyula is táncra perdült, olyannyira, hogy „a vaskorona babérlevél-díszítését” elveszítette.28 Szomorú események is történtek, mint pl. az az eset, amikor egy Rózsa nevű huszár a saját fegyverével halálos baleset áldozata lett. Mivel Nyíracsád egyik tekintélyes kisgaz­da családjához rokoni szálak fűzték, Rózsa Ferencnél volt felravatalozva. A község nagy részvéte mellett zajlott le a temetés.29 Az osztag visszahívásakor, 1919 februárjában, Ligetaljajárás elhagyásakor Szentmiklóssy Jenő főszolgabíró három köszönőlevelet írt, a rend védelmében kifejtett tevékenysé­güket megköszönve: egyet Handler Gyula kormánybiztosnak,30 egyet a Karhatalmi Parancsnokságnak, egyet pedig Kövendy Gyulának és Vecsey Ervin főhadnagyoknak.

Next