Valóság, 2011 (54. évfolyam, 1-12. szám)

2011-01-01 / 1. szám - SZÁZADOK - KÖVENDY KATALIN: "Nyírábrány koronázatlan királya" (Családtörténet Kövendy Gyula önéletrajzi írása alapján)

KÖVENDY KATALIN: „NYÍRÁBRÁNY KORONÁZATLAN KIRÁLYA” 53 gazdaságának erre alkalmas épületében kapott elhelyezést. Az őrsök létszáma 25-30 fő volt­­ egy tiszt parancsnoksága alatt. Kövendy Gyula a Dessewffy-kúrián, a bánházi őrs parancsnoka, Darnay Hubert huszár főhadnagy a Bory-házban kapott szállást. Komoly határőri munkát végeztek, állandó járőrözésekkel. Az Érmihályfalva-Nyírábrány közötti vasúti határforgalom ellenőrzése tartozott legelső feladatként Kövendy Gyulához. Kun Mátyás bérgazdaságától vett egy csikót (neve „Sármány” volt), s így tudta a pár kilométe­res távolságot -folyamatosan ellenőrizve a feladatát - ellátni.35 Egy idő után a minisztérium, a szakasz legénysége és tisztjei elhelyezésének végér­vényes megoldására laktanya építését rendelte el, s az erre a célra megvásárolandó telek megvételével a Kerületi Parancsnokság Kövendy Gyulát bízta meg. Ő megállapodást kötött Szapáry grófnővel az uradalmából egy kb. 2 holdnyi, az úttesthez közeli terület megvételére, mely területen - az önéletrajz írásakor még álló - laktanya épült kétemeletes épülettel (tiszti és legénységi szállással) és istállóval. Gyakran látogatott a laktanyába való kiköltözése után is a Dessewfffy-házhoz, két kedves katonatársa, Kékessy András és Mayr Tibor társaságában.36 1924 nyarán azonban áthelyezték Szombathely környékére. Nem sokkal később eljegyezték egymást özv. Dessewffyné Horkovics Arankával. 1925 januárjában - főleg jövendő anyósa unszolására - nyugdíjba vonult. Az esküvőt 1925. február végén tartották Nagykállóban. A tanúk Irinyi Szabolcs­­ nyíracsádi főszolgabíró, Horkovics Aranka lánytestvérének, Horkovics Máriának a férje­­ és Dr. Kövendy Lajos voltak.37 (A gazdálkodás évei (1925-1950)) A fiatal gazda mindent elkövetett azért, hogy jól vezet­hesse a most már reá bízott gazdaságot. Horkovics Aranka is értett a mezőgazdasághoz, sőt, a borászathoz és szőlészethez jobban is, mint a férje. Ám egy ilyen nagyságú gazdaság teljes vezetése, anyagi ügyeinek rendezése, szervezési feladata nem nőnek való munka volt. Kövendy Gyulában megvolt nemcsak az ész és elszánás, hanem a kellő alázat, hogy tanuljon, hogy másoktól tapasztalatokat, fortélyokat ellessen, segítséget és tanácsokat kér­jen és elfogadjon. És megvolt benne a szeretet, egyrészt a föld, másrészt az emberek iránt. Kitartására eleve bizonyság nemcsak a Ludovika Akadémia elvégzése, háborús múltja, de azon belül is lovas huszár mivolta.38 Mindezek összefüggésben vannak természetesen a ne­veltetéssel, karakterrel, habitussal, jellemmel, lélekkel, hittel, az eszményekben való hinni tudás képességével, a bátorsággal, a tisztességgel, a szabad, újításra képes szellemmel. Mindez adva volt az ő esetében. A gazdaság „átvételekor”, véleménye szerint, a gazdaság „lestrapált” állapotban volt. így ír: „..meg kell állapítanom, hogy mint általában az ilyen középnagyságú földbirtok, a háborúk és forradalmak által erejüket meghaladó mértékben lettek igénybe véve, s ez szin­te megbénította termelési képességünket, ami természetesen így volt a szép kis nyírábrányi gazdaságban is.”39 A cselédek egyezményes évi terményjárandóságát (kommencióját) csak úgy tudta kiadni, hogy azt a helyi malomból a jövő évi terményre - kockázatot vállalva - előre meghitelezte. Tőkeszerzés céljából, hogy a gazdaság egyáltalán működhessen, elhatározták, hogy 50 holdat kiparcelláztatnak, 1-2 holdas kisebb telkeket juttattak kistu­lajdonosoknak. Az így szerzett összegből mindenekelőtt a gazdaság igásállat-állományát javította fel.40 különös hangsúlyt fektetett tanulmányai során a homoki gazdálkodásról írt tudományos munkákra, mert mind a gyerekkorában szerzett tapasztalatai (az erdélyi Mezőkapuson), mind az érettségi után közvetlenül szerzett tapasztalatai (a Hortobágyon), ezenkívül az

Next