Valóság, 2013 (56. évfolyam, 1-12. szám)

2013-03-01 / 3. szám - SZÁZADOK - KAPRONCZAY KÁROLY: Budapesti hidak. Gondolatok a Margit híd 140 éves történetéhez

KAPRONCZAY KÁROLY: BUDAPESTI HIDAK telezési részletterveket Gállik István és Beke József készítették, a kapuzatok építészeti megoldását Nagy Virgil. Építése 1894-ben kezdődött, a pillérek és a hídfők 1895 decemberére készültek el. A híd vasszerkezetét a Magyar Királyi Államvasutak Gépgyára szállította. A szerkezet gyártását 1895 februárjában kezdték, a szerelést ugyanezen év júliusában, végül 1896 augusztusában fejezték be. A hidat Ferenc József jelenlétében - aki az utolsó szegecset maga vette be - 1896. október 4-én adták át. Az uralkodó tiszteletére a híd a Ferencz József híd nevet kapta. A hidat ellátták villamosvágánnyal, elektromos és gázvilágítással. Eredetileg 12 ívlám­pát, 8 izzólámpát, és 48 gázlámpát helyeztek el a hídon. A híd építése miatt az addig csak a Váci utcáig (akkori nevén: Lipót utca) terjedő Vámház körutat (akkor Mészáros utca) a Duna vonaláig meg kellett hosszabbítani. Ehhez a mai Fővám tér északi oldalán levő háztömböt elbontották. (A Szabadság híd újjáépítése) 1945. január 16-án a visszavonuló német hadsereg a Ferenc József hidat - a többi budapesti Duna-híddal egyetemben­­ felrobbantotta. A robbanó­tölteteket a középső hídnyílásban helyezték el. A robbanás a befüggesztett részen túl a pillérekhez kapcsolódó konzolos szerkezetben is kárt okozott. A parti nyílásokat áthidaló szerkezetek sérülten, de a helyükön maradtak. Egy hónappal később szovjet katonai alakulatok hozzáláttak a megmaradt hídrész pon­tonhíddal történő kiegészítéséhez, valamint a sérült részek bontásához. A budai oldalon a szerkezet oly mértékben megsérült, hogy a parti nyílást áthidaló szerkezet az alsó rakpart­ra csúszott az előjátékok megváltozása miatt. A híd további rongálódása ellenére végül a pillérek felhasználásával ideiglenes pontonhíd készült, elsőként összekapcsolva Budát és Pestet a város ostroma után. A pontonhíd 1945. március 15-étől 1946. január 10-éig szolgálta az átkelést. Ezen a napon a pontonhíd egy részét tartó öt dereglyét, és a rájuk támaszkodó szerkezetet a jégzajlás elsodorta, a maradványok Lágymányoson értek partot. Pár napig a városrészek ismét összeköttetés nélkül maradtak, a Kossuth hidat - a Kossuth tér és a Batthyány tér között - 8 nappal később, január 18-án nyitották meg. A Szabadság híd helyreállítása 1946 tavaszán kezdődött el, az újjáépítés terveit Sávoly Pál készítette. A budai és pesti parti áthidalásokat megerősítették, a sérült elemeket kicse­rélték. Valamennyi hosszabb rácsrúdon lemezek ráhegesztésével növelték a kihajlás elleni biztonságot. A középső hídrészt az 1894-es tervek alapján gyártották le, majd úszódaruk segítségével csatlakoztatták a meglevő szerkezetekhez. A hídrészeket a parton szerelték össze 50 tonnás elemekké, melyeket egyben emeltek be a helyükre. A középső tartó 120 tonnás egységeinek beemelése 1946. július 12-én történt meg. A hídon helyreállították a villamosvágányokat, a kiskocka kocsipályát, valamint a járdá­kat. A középső nyílásban az eredeti díszes korlátokat egyszerűbbel pótolták. A pályaszerke­zet kiegészítése a Dunából kiemelt, különböző minőségű hídroncs anyagokból készült. A hidat 1946. augusztus 20-án nyitották meg a forgalom számára, egyúttal a mai, Szabadság híd nevet adva az átkelőnek. A híd a felrobbantott budapesti hidak közül elsőként lett helyreállítva, színe azonban szürkére változott, az eredeti zölddel szemben, mivel nem állt rendelkezésre más színű festék. 1984-ben elbontották a teljes pályaszerkezetet, és helyébe vasbeton pályaelemeket építettek. A híd ekkor kapta vissza zöld színét. 2007. augusztus 21-én a hidat 15 hónapra lezárták. A felújítási munka az acélszerkezet és a vasbeton pályák megerősítését, a pillérek és a hídfők kijavítását, az útpálya és a járda átépítését, a műemléki rekonstrukciót, valamint a díszkivilágítás kiépítését célozta meg. A felújítás becsült költsége egyes források szerint 4,9 milliárd, más források szerint „körül­

Next