Városi Szemle – 21. évfolyam – 1935.
1. szám - Dr. Wildner Ödön: Budapest polgári koszorúja
Budapest polgári koszorúja . A kötelességteljesítés kicsúcsosodik a polgári érdemben. Ez már túlmegy a kötelességteljesítés, szolgálatkészség rendes és köteles mértékén. Előtérben áll áldozatos eleme. Az egoizmus gyakori leküzdését jelenti. Időnek, pénznek, erőnek és munkának közcélokra való, tehát altruista feláldozásával jár. A legtisztultabb erkölcsi felfogás és tanítások szerint az ilyen, érdemszámba menő viselkedés, amint önzetlen forrásból fakad, úgy önmagában érleli legfőbb jutalmát: az illető öntudatában, önérzetében és kielégülésében. Tehát a belső fórumban. Mégis tagadhatatlan, hogy az ember természetének reális és szociális elemeinél fogva szükséges vagy legalább nagyon kívánatos velejárója a külső elismerés és kegyeletnyilvánítás. Még a legkevésbbé hiúnak, a legszerényebben meghúzódó ibolyatermészetnek is jól esik és fokozza ambícióját. Hát még a hiúbbak, a társadalmi elismerést szomjúhozók, a közszereplésre, sőt talán épen vezetésre vágyódok népesebb és — mi tagadás — aktívabb és életrevalóbb táborára micsoda vonzó erőt és ami még fontosabb, ösztönző erőt gyakorol! Ennyi hiúságot — ha nem fajul betegessé, másokra elviselhetetlenné, kellemetlenné, vagy épen monomániává és kriminálissá — nem lehet kárhoztatni. »Emberi, nagyon is emberi«. Hisz nemcsak a társadalomtudomány, hanem a mindennapi tapasztalat is megállapítja, hogy az elismerés tényei és külső jelei fokozzák a tekintélyt, a presztízst; különösen, ha azok, akik osztogatásukra hivatják, ezeket a jeleket nem járatják le túl sűrű és nem mindig érdemeseknek való adományozásukkal. Az érdem külső jeleivel növekszik a kitüntetett egyén szavának, akaratának súlya. Különösen lényeges kelléke ez a »fémjelzés« a közszereplésnek, a kisebb-nagyobb társadalmi szervezetek vezetőinek. Sokszor a tudás és energia kisebb-nagyobb hiányait is pótolja. A szociológia a közösségek és tömegek élet- és lélektanában a főmotorok között is előtérbe állítja az utánzást, amit különösen Gustave Tarde és Lebon fejtettek ki. A pesszimisták ugyan főképen a »rossz« utánzását tartják a tömegek törvényének, az optimistábbak azonban a »jó példa« utánzását is sűrűn látják. Ezekhez szegődünk , és ezzel elismerjük az érdem elismerésének tömegirányító szerepét is. * Ideje azonban, hogy az általános fejtegetések után áttérjünk jelen tárgyunkra. Milyen képet mutat fővárosunk a polgári érdemek elismerése és kegyeletének gyakorlása szemszögéből nézvést? Milyen eszközökkel és módokkal élt és él etre nézve élő és meghalt emberek iránt?1) Az emlékezetes események és tárgyak emlékének ápolása külön tanulmányra tartozik.