Városi Szemle – 34. évfolyam – 1948.

5–6. szám - Közlemények - A budapesti hidak forgalma (Dr. Ghimessy László)

Érdekes összefüggésre mutat a járómű- és gyalogosszámlálással kapcsolatban meg­állapított legforgalmasabb órák forgalmának és a Budapesten a legtöbb közúti forgalmi balesettel szereplő órák balesetszámának az összehasonlítása. A balesetek órák szerinti megoszlását tekintve ugyanis megállapítható, hogy a fővárosban a kora délutáni órákban történik a legtöbb baleset és a hidak és a többi fontosabb gócpontok is általában a déli és a kora délutáni órákban a legforgalmasabbak. Az egyes hidakon keresztülhaladó járóművek nemenkénti megoszlásának vizsgála­tánál (lásd 2. sz. tábla) figyelemmel kell lenni arra a körülményre, hogy nem minden hídon szabad teljesen a közlekedés az összes járóművek számára. Ezt egyes közlekedési rendeletek szabályozzák. A Margithídon, amelyen általában teljesen szabad a közlekedés, mégis a különlegesen lassú járóművek (útihengerek, mezőgazdasági és ipari gépek), vagy különleges rakományú járóművek, melyeknek terjedelme a megengedett méreteket meg­haladja, továbbá 24 tonnánál nagyobb összsúlyú járóművek áthaladásához külön engedély kell. A Kossuth-hídon 12 tonnánál nagyobb súlyú járóművekkel közlekedni tilos, hernyó­talpas, terepjáró, tömörgummi abroncsozású, továbbá állati erővel vont járóművek köz­lekedése ezen a hídon tiltva van, úgyszintén különleges rakományú járóművek, majd 12 tonnánál nagyobb súlyú járóművek áthaladásához külön engedély kell. A Pető­fi-hajóhídon 8 tonnánál nagyobb összsúlyú járóművek nem közlekedhetnek, úgyszintén hernyótalpas, tömörgummi abroncsolású, valamint állati erővel vont járóművek közlekedése ezen a hídon nincs megengedve. A Szabadság hídon különlegesen lassú járóművek, vagy külön­leges rakományú járóművek, továbbá 24 tonnánál nagyobb összsúlyú járóművek áthala­dása engedélyhez van kötve, így tehát aránylag szabad hídnak csak a Margit híd és a Szabadsághíd tekinthető, a többi híd pedig korlátozottnak. Ezek a megszorítások egyben mutatják az egyes hidaknak a sajátos járóművét is, így 1946-ban a Kossuth-hídon a számlálási napok átlagában reggel 7-től este 9-ig áthaladt járóművek közül a legtöbb a személyszállító gépkocsi, ami az összes járóműveknek 49­0%-a, utána 18-9%-os arány­számmal pedig a teherszállító gépkocsi következik. 1947-ben már a Kosszuth-hídnak a legtipikusabb járóműve a kézikocsi és talyiga, valamint a teherszállító gépkocsi 26-5, illetőleg 15-2%-os arányszámmal, de nem messze marad el ettől a személyszállító láfogatok 13-8%-os és a teherszállító lófogatok 12-2%-os aránya. A Margit híd tipikus járóműve a személyszállító gépkocsi (47-3%), majd a teherszállító gépkocsi (13-8%) és a teherszállító lófogat (10-7%). A Szabadság hídon átment járóművek neme már szélesebb megoszlást mutat, mert itt ugyan szintén a személyszállító gépkocsi vezet 1946-ban 22-8%-kal, de nem messze marad el tőle a teherszállító láfogatok 16-8%-a, a lábhajtású kerékpárok 15-9%-a és a teherszállító gépkocsik 15-5%-a. 1947-ben a Szabadság hídon átment személyszállító gépkocsik arányszáma emelkedett (34-7%), a teherszállító gépkocsik arányszáma is emel­kedést mutatott (18-4%) és bár e járóművek után 1947-ben ismét a lábhajtásos kerékpárok és a teherszállító lófogatok 12-4, illetőleg 10-2%-os arányszámmal következtek, közbe­iktatódott azonban a villamoskocsik száma is 11­­5%-kal. Meg kell azonban említenünk, hogy míg 1941-ben és 1942-ben a villamosforgalom lényegesen nagyobb szerepet játszott az egyes hidakon, 1946. és 1947. években még csak igen kevés szerep jutott részükre, amelyből az következik, hogy a villamosforgalomnak az erre alkalmas hidakon való teljes bekapcsolódása — különösen a Margithídon — lényeges könnyebbséget fog jelenteni a budai és pesti lakosságnak. A Petőfi-híd 1946-ban a lábhajtású kerékpárok hídja volt, mert ebben az évben az összes járóműveknek 24­9%-a volt kerékpár és csak ezután követ­kezett 24-6%-kal a személyszállító gépkocsik száma. A teherszállító láfogatok az összes járóműveknek 19­ 3%-át foglalták el 1946-ban. 1947-ben már nagymértékben ugrott ki a Petőfi-hídon a személyszállító gépkocsik arányszáma. Az összes járóműveknek több, mint a felét tették a személygépkocsik. Az utána következő járómű 19­ 9%-kal a lábhajtású kerékpár volt és csak azután következett a teherszállító lófogat. Az úgynevezett »Mancihíd« 1946-ban főleg a lábhajtású kerékpárok forgalmát szolgálta 44,7%-os arányszámmal. A hidak forgalomszámlálása során 1946-ban és 1947-ben számbavették a gyalogosok útirányát is, amelyből megállapítható, hogy a napnak mely időszakai azok, amikor a lakosság egy része Budáról Pestre, illetőleg Pestről Budára tömegesebben haladt át a hidakon.

Next