Városi Szemle – 34. évfolyam – 1948.

3–4. szám - Közlemények - Budapest színházi élete (Dr. Láng László)

Budapest színházi élete Budapest színházi élete. Budapest színházi kultúrája a 18. század első felében a latin és magyar iskolai színjátszásban gyökerezett. A színházi élet a század közepetáján indult meg. Kezdetben a hivatásos színjátszás német nyelvű volt, mert abban az időben Pest és Buda teljesen német befolyás alatt állott. Időnkint Bécsből és Pozsonyból német színjátszótársulatok érkeztek Budára és itt két vendégfogadóban játszottak. Az első állandó színház Pesten az 500 fő befogadására alkalmas »Rondella« volt, a mai Régi posta-utca és Mária Valéria­ utca sarkán. Épülete eredetileg katonai raktár céljára szolgált és Pest város tanácsa alakíttatta át színházzá. Ebben az épületben német társulatok a 18. század utolsó negyedétől a 19. század elejéig játszottak. Budán az első állandó színházépületet a Várszínházat 1788-ban II. József császár létesítette, a karmeliták várbeli templomát építtetve át erre a célra. A mai Budapesten tehát abban az időben két állandó színház működött. 1812-ben Pesten újabb német színházat nyitottak (a Rondella időközben megszűnt). Ez a pesti színház azonban később leégett és a társulat a Gyapjú­ utcában, a mai Báthory­ utcában kapott ideiglenes menedéket. Később ez az épület is a tűz áldozata lett. Ez volt az utolsó német színház, mert a fejlődött magyar színjátszó társulatok kiszorították Budáról és Pestről a német művészetet. A fővárosi magyar színházi élet Pesten a mai Várkert-kioszk helyén álló Reichel­féle fabódéban indult meg Kelemen László színtársulatával, 1790-ben. E színtársulat 1796 után feloszlott. A többi, javarészt vidéki városokból fellátogatott magyar vándor­színésztársulatoknak Buda és Pest a 19. század 30-as éveiig szintén csak átmeneti állomás volt. Az első állandó budai magyar színház 1833-ban Döbrentei Gábor és Fáy András színtársulatának előadásaival nyílt meg a Várszínház épületében. Pesten az első állandó magyar színház Pesti Magyar Színház néven alakult. A mai Rákóczi-út és Múzeum­ körút sarkán 1837-ben emeltek számára épületet ; 1840-ben felvette a Nemzeti Színház nevet. Az állandó pesti színházépület nem csupán, mint színésztörténeti esemény volt jelentős, hanem fontos tényezőjévé vált drámairodalmunk fejlődésének is. Molnár György 1861-ben Budai Népszínház néven a budai Lánchídfőnél nyitott magyar színházat. Ez idő­tájban rövidebb ideig tartott működésével az István-téren (a mai Klauzál-téren) is nyílt egy színház. A Nemzeti Színház műsoráról 1875-ben lekerült a népszínmű és e műfaj ápolására új színház nyílt meg : a Népszínház (a Nemzeti Színház jelenlegi épülete). Minthogy a régi Nemzeti Színház épülete utóbb használhatatlanná vált, a Nemzeti Színház 1908-ban átköltözött a Népszínház épületébe. Azóta működik jelenlegi helyén a Nemzeti Színház. A Magyar Operaház 1884-ben épült meg és ezzel az Opera is kivált a Nemzeti Színház műsorából. A századforduló mind jobban fejlődő kulturális élete egymás után létesített újabb és újabb színházakat, amelyeknek jórésze a mai napig is működik. A Víg­színház 1896-ban, a Magyar Színház 1897-ben, a Kisfaludy Színház 1897-ben, a Király Színház 1903-ban, a Royal Orfeum 1908-ban nyitotta meg kapuit. A főváros színházi élete az első világháború utáni időkben is továbbfejlődött. Keletkeztek új színházak, mint a Renaisance és a Fővárosi Operett Színház, továbbá hosszabb vagy rövidebb ideig működő kísérleti színpadok, de a beállott színházi pangást jobbára csak a régi alapítású színházak vészelték át. E rövid színháztörténeti visszapillantás után nem érdektelen néhány statisztikai adatot közölni a főváros színházainak a két világháború közötti és a második világháború utáni életéről. A Statisztikai Hivatal 1947 őszén a főváros területén működő színházakról külön adatgyűjtést hajtott végre, amelynek eredményei szélesebb áttekintést tesznek lehetővé. A közölt táblázat adataiból kiviláglik, hogy 1924-ben 13 színház, 1938-ban 10 szín­ház, 1946-ban 16 színház tartotta nyitva kapuit. Újabban tehát több színház játszik. A befogadóképesség tekintetében is jelentős a változás. Az 1937/38. színházi évadban az 500 személyen aluli színházak száma 2 volt, az 1946/47. évadban hétre emelkedett. Az 501—1000 személyes színházak száma is kettővel emeledett. A nagy befogadóképes­ 8 Városi Szemle XXXIV. 3—4 269

Next