Városok Lapja, 1917 (12. évfolyam, 1-38. szám)
1917-04-07 / 14. szám
XII. ÉVFOLYAM 14. SZÁM. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON BUDAPEST, 1917. ÁPRILIS 7. VÁROSOK. Y ti *r eya VÁROSPOUTIKAi7KÖZIGAZGATÁKPÉNZÜGyif' /\L)| /\ KÖZGAZDASÁGI 15 KÖZÉPITKEZÉSI h ÉTI LAP IIt. 1ÖSZERKESZTŐ: VARPjI DV LAJ05 Cikkeink csakis lapunknak, mint forrásnak megnevezésével vehetők át. A városi polgárság tömörülése. A háború után úgy szociális, mint kulturális és közgazdasági téren nagy feladatok várnak reánk s ebben a munkában a városoknak jut az oroszlánrész. Ennek a nagy munkának nem szabad a városokat készületlenül találnia. Az egyes városoknak éppen úgy, mint a városok összességének, vagy jobban mondva a városi polgárságnak, nemkülönben a kormánynak is várospolitikai programmot kell adnia. Az egyes városoknak természetesen külön-külön kell programmjának lenniök. Meg kell állapítaniok, a kívánságaikat, a szükségleteiket, bizonyos sorrendet, elveket,ha azt akarják, hogy munkájukban bizonyos tervszerűség és összhang legyen. Tehát a helyi várospolitika számára minden városban programmot kell összeállítani." De a kormánynak is szint kell vallania. A kormány, amelynek gondoskodása kiterjed az összes városokra, ezen a réren jobban belelát a városok összeségének a bajaiba, hibáiba, jobban kell tudnia, hogy hol van szükség az egyöntetű irányításra s igy jobban megválogathatja a bajok orvosszereit is. De sem a kormány, sem az egyes városok várospolitikai programmja nem meríti ki még a teendőket, mert ezenkívül a városoknak még olyan egyetemes szükségletei is vannak, amelyek csak együttesen, összeállva, közös erővel valósíthatók meg. Ilyen programmal csak a városok összesége, a városok közös szervezete, a polgárság tömörülése adhat. Annak a tisztázása, hogy mit kíván a városi polgárság, mit kívánnak a magyar városok a törvényhozástól, a kormánytól, a városi hatóságoktól a háború után következő időkre, s mi módor akar a megállapítandó kívánságainak érvényt szerezni, a városi polgárság egy társadalmi szövetkezésének lenne a feladata. A városi polgárságnak eddig is nagy hátránya volt az, hogy nem volt országosan megszervezve. Olykorolykor ébredezett, de még nem ébredt öntudatra. Szervezés és vezetés híján gerinctelennek mutatkozott. A közügyekben — tisztelet a kivételnek — nem az önzetlenséget, a pártatlanságot kereste, hanem az egyéni érdek érvényesülését. A várospolitika helyett klikk politikát űzött, amit azután a saját céljaira használt fel egy-két ügyes ember. Ebben a tülekedésben a jóízlésnek ahelyett hogy összeálltak és szervezkedtek volna, hagyták garázdálkodni a leghangosabbakat. A városi polgárság szervezetlenségének tudható be, hogy a városokkal nemcsak a kormány és a törvényhozás, hanem a sajtó is a lekicsinylés hangján foglalkozik. Ennek tudható be, hogy nagyobb politikai jelentőséghez nem jutottak a városok, amelyek pedig a nemzeti fejlődésnél a legfontosabb és legnehezebb munkát végezték eddig is. Úgy érezzük, hogy Magyarország a háború után nagy változásoknak lesz a szintere. A társadalom erői megütközésre készülnek s ebből a városoknak is ki kell venniök a részüket. Erre az időre a városi polgárságnak egy hatalmas szövetséggé kellene összeforrnia. Legfőbb programmja az legyen: pártolni mindent, ami városi! A városi polgárt át kell hatnia annak a tudatnak, hogy a magyar állam életerős fejlődésének a hatalmas, kulturailag fejlett városok a legerősebb pillérei. Mindent pártolni, ami a városoknak a javára van és mindent körömszakadtáig ellenezni, ami a városok útjában áll. Olyan programmot kell adni a polgárság szövetségének, amiben mind a 138 város megtalálja az ideálját, hogy jobban mondva egy ideális város jövőképét kell megrajzolni saz ideális városi polgárt, amilyennek kellene lennie minden városi polgárnak. Mindenekelőtt tehát meg kell állapítani a várospolitika programmját, hogy a városi polgárban kifejlődjék az érzék a nagy, fontos általános városi érdekek iránt, ha öntudatra ébresztjük a városi polgárt és beleoltjuk, hogy mi az a helyes várospolitika, amire neki törekednie kell, akkor jelentékeny mértékben biztosítjuk a városok jövő fejlődését. Az egész állami kormányzat folyton egy megszokott hesgyén halad s nem látja, vagy nem akarja látni a városok érdekeit. Pedig a városok érdeke nem ellenkezik az egytemes nemzeti célokkal és érdekekkel, mert amikor a városok fejlődését hangoztatjuk, akkor az ország javáért küzdünk. Hiszen köztudomású, hogy a nemzetiségeket a városok alakítják, gyúrják át a magyar kultúra hódító erejével. S még sincs a kormánynak városfejlesztő programmja ! A kis városok a nemzetiségi tengeráradatban elszegényednek, tősgyökeres polgáraik tönkremennek, kipusztulnak s a helyükbe a vidékről beáramló nemzetiségi elemek lépnek.