Városok Lapja, 1917 (12. évfolyam, 1-38. szám)

1917-04-07 / 14. szám

XII. ÉVFOLYAM 14. SZÁM. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON BUDAPEST, 1917. ÁPRILIS 7. VÁROSOK. Y ti *r eya VÁROSPOUTIKAi7KÖZIGAZGATÁ­K­PÉNZÜGyif' /\L)| /\ KÖZGAZDASÁG­I 15 KÖZÉPITKEZÉSI h ÉTI LAP IIt. 1ÖSZERKESZTŐ: VARPjI DV LAJ05 Cikkeink csakis lapunknak, mint forrásnak megnevezésével vehetők át. A városi polgárság tömörülése. A háború után úgy szociális, mint kulturális és köz­­gazdasági téren nagy feladatok várnak reánk s ebben a munkában a városoknak jut az oroszlánrész. Ennek a nagy munkának nem szabad a városokat készületlenül találnia. Az egyes városoknak éppen úgy, mint a városok­ összességének, vagy jobban mondva a városi polgárság­nak, nemkülönben a kormánynak is várospolitikai pro­­grammot kell adnia. Az egyes városoknak természetesen külön-külön kell programmjának lenniök. Meg kell állapítaniok, a kíván­ságaikat, a szükségleteiket, bizonyos sorrendet, elveket,­­ha azt akarják, hogy munkájukban bizonyos tervszerű­ség és összhang legyen. Tehát a helyi várospolitika szá­mára minden városban programmot kell összeállítani." De a kormánynak is szint kell vallania. A kormány, amelynek gondoskodása kiterjed az összes városokra, ezen a réren jobban belelát a városok összeségének a bajaiba, hibáiba, jobban kell tudnia, hogy hol van szük­ség az egyöntetű irányításra s igy jobban megválogat­hatja a bajok orvosszereit is. De sem a kormány, sem az egyes városok város­­politikai programmja nem meríti ki még a teendőket, mert ezenkívül a városoknak még olyan egyetemes szük­ségletei is vannak, amelyek csak együttesen, összeállva, közös erővel valósíthatók meg. Ilyen programmal csak a városok összesége, a városok közös szervezete, a pol­gárság tömörülése adhat. Annak a tisztázása, hogy mit kíván a városi polgár­ság, mit kívánnak a magyar városok a törvényhozástól, a kormánytól, a városi hatóságoktól a háború után kö­vetkező időkre, s mi módor­ akar a megállapítandó kívánságainak érvényt szerezni, a városi polgárság egy társadalmi szövetkezésének lenne a feladata. A városi polgárságnak eddig is nagy hátránya volt az, hogy nem volt országosan megszervezve. Olykor­olykor ébredezett, de még nem ébredt öntudatra. Szer­vezés és vezetés híján gerinctelennek mutatkozott. A közügyekben — tisztelet a kivételnek —­ nem az önzet­lenséget, a pártatlanságot kereste, hanem az egyéni érdek érvényesülését. A várospolitika helyett klikk politikát űzött, amit azután a saját céljaira használt fel egy-két ügyes ember. Ebben a tülekedésben a jóízlésnek a­helyett hogy összeálltak és szervezkedtek volna, hagyták garáz­dálkodni a leghangosabbakat. A városi polgárság szervezetlenségének tudható be, hogy a városokkal nemcsak a kormány és a törvény­­hozás, hanem a sajtó is a lekicsinylés hangján foglal­kozik. Ennek tudható be, hogy nagyobb politikai jelen­tőséghez nem jutottak a városok, amelyek pedig a nem­zeti fejlődésnél a legfontosabb és legnehezebb munkát végezték eddig is. Úgy érezzük, hogy Magyarország a háború után nagy változásoknak lesz a szintere. A társadalom erői megütközésre készülnek s ebből a városoknak is ki kell venniök a részüket. Erre az időre a városi polgárságnak egy hatalmas szövetséggé kellene összeforrnia. Legfőbb programmja az legyen: pártolni mindent, ami városi! A városi polgárt át kell hatnia annak a tudatnak, hogy a magyar állam életerős fejlődésének a hatalmas, kulturailag fejlett városok a legerősebb pillérei. Mindent pártolni, ami a­ városoknak a javára van és mindent körömszakadtáig ellenezni, ami a városok útjában áll. Olyan programmot kell adni a polgárság szövet­ségének, a­miben mind a 138 város megtalálja az ide­álját, hogy jobban mondva egy ideális város jövő­képét kell megrajzolni s­­az ideális városi polgárt, amilyen­nek kellene lennie minden városi polgárnak. Mindenekelőtt tehát meg kell állapítani a várospoli­tika programmját, hogy a városi polgárban kifejlődjék az érzék a nagy, fontos általános városi érdekek iránt, h­a öntudatra ébresztjük a városi polgárt és beleoltjuk, hogy mi az a helyes várospolitika, a­mire neki törekednie kell, akkor jelentékeny mértékben biztosítjuk a váro­sok jövő fejlődését. Az egész állami kormányzat folyton egy megszokott hesgyén halad s nem látja, vagy nem akarja látni a városok érdekeit. Pedig a városok érdeke nem ellenkezik az egytemes nemzeti célokkal és érdekekkel, mert amikor a városok fej­lődését hangoztatjuk, akkor az ország javáért küzdünk. Hiszen köztudomású, hogy a nemzetiségeket a váro­sok alakítják, gyúr­ják át a magyar kultúra hódító erejé­vel. S még sincs a kormánynak városfejlesztő pro­grammja ! A kis városok a nemzetiségi tengeráradatban elszegényednek, tősgyökeres polgáraik tönkremennek, ki­pusztulnak s a helyükbe a vidékről beáramló nemzetiségi elemek lépnek.

Next