Városok Lapja, 1929 (24. évfolyam, 1-26. szám)

1929-01-01 / 1. szám

A VÁROSOK LAPJA 1929. január 1. A Kereskedelmi és Iparkamara ezen megkeresésére azonban eddig egyetlen város sem szavazott meg segélyt és nincs is kilátás, hogy ily módon egy hitelellátási alapot összehozzanak. A városok ugyanis már elkészítették 1929. évi költségvetésüket s így csak az 1930-ik évi költségvetés egybeállításakor gondoskodhatnánk némi támo­gatásról. Miután azonban az egyéb foglalkozási ágak is joggal kívánhatnának hasonló támogatást, mint a kiskereskedők, erre pedig a városok mai háztartási viszonyai miatt képtelenek, ennél­fogva e tárgyban a bizottságnak napirendretérését javasolja. Az állandó bizottság ily értelemben határozott. Várhidy igazgató előadta, hogy az állandó bizottság április 17-én tartott üléséből Kisújszállás polgármesterének indítványára felkérte a kereskedelemügyi minisztert, hogy a cementkartellel szemben, amely vagonokba osztotta be a fogyasztókat és ezáltal korlátozza őket a szabad vásárlásban, a fogyasztók érdekeit védje meg. A Kongresszus felterjesztésére a kereskedelemügyi miniszter azt válaszolta, hogy a gyárak között fennálló és a vevők körzeti felosztásában megnyilvánuló kartellszerű megállapodás tudomása szerint nem oly szigorú, hogy indokolt esetekben, illetve amennyi­ben valamelyik vevő határozottan ragaszkodik egy bizonyos gyártmányhoz, attól az érdekelt gyárak maguk is el ne térnének. Előadó szerint a kereskedelemügyi miniszternek ez a válasza nem kielégítő. Miután azonban magasabb fórum nincs, ahova úgy a kartell, mint a miniszter válasza ellen is apellálhatnának s külön­ben is a kormány törvényben szándékozik a kartellekkel foglalkozni, ennélfogva nincs más mód, mint megvárni és figyelemmel kísérni a kartellekre vonatkozó törvényjavaslatot. Ennél a javaslatnál kell résen lenni, hogy a fogyasztók érdekei megvédessenek. Sipőcz elnök már most szükségesnek tartja kijelenteni, hogy a Kongresszusunknak foglalkoznia kell a majdan előterjesztendő kartelltörvényjavaslattal. Mielőtt azonban erre kerülne a sor, a városokhoz kellene fordulni adatszerzés végett, hogy közöljék Kongresszusunkkal a kartell terén előforduló kirívóbb jelenségeket, amelyeknek feltárásáról a Kongresszus majd gondoskodni fog. Kongresszusunk kell, hogy hallassa szavát ez ügyben, mert már annyira megy a kartell, hogy ez nemsokára az egész gazdasági rendszer felforgatására vezet. Az állandó bizottsági elnök javaslatára az adatok beszerzése végett megkeresést intéz a városokhoz. Végül Zöld József debreceni tanácsnok azt az előterjesztést tette, hogy a Kongresszus elnöksége igyekezzék a városok ház­tartására és üzemeire vonatkozó s jelenleg készülő törvényjavaslat mibenállásáról meggyőződni és mihelyt a javaslat megszerezhető, azokat beszerezni és a városok rendelkezésére bocsátani, hogy városaink a javaslattal idejében és minél behatóbban foglalkoz­hassanak. A bizottság az indítványt helyeselte. A napirend letárgyalása után Budó Jusztin székesfővárosi levéltárnok nagy figyelem közepette tartotta meg előadását a Nemzetközi Bibliográfiai és Adattári Intézetnek, valamint a városok nemzetközi szövetségének a tizedes osztályozórendszernek a városi levéltárakban és irattárakban való bevezetése tárgyában indított akciójáról. Az előadás rövid tartalma a következő: A Brüsszelben székelő Nemzetközi Bibliográfiai Intézet 1928 szeptember 17-én és 18-án Kölnben kongresszust tartott, melynek programmja a községi levéltárak szervezetét, illetőleg a bennük őrzött iratanyag rendezését és osztályozását ölelte fel. A székesfőváros az előadó Budó Jusztin levéltárnokot küldte ki a speciális szakkérdéssel foglalkozó kongresszusra. A községi közigazgatás tevékenysége egyre változatosabbá lesz, minek következtében a gyakrolati célú és tudományos kutatás a levéltári anyagban szinte lehetetlenné válik. Már­pedig a levéltár hivatása és rendeltetése nem az iratok állandó felhalmozása, hanem az, hogy azokat kutatásra alkalmassá tegye, ily állapotban megőrizze és gyakorlati vagy tudományos célból való felhasználásukat elősegítse. Budó előadó a hollandi idő­rendi sorrend, majd az ügyiratok tartalmi kivonata alapján való csoportosítás ismertetése után, áttért a tizedes osztályozás rendszerének ismertetésére. Az úgynevezett tizedes osztályozás rendszerét körülbelül 60 évvel ezelőtt az amerikai Melvil Dewey találta fel. A brüsszeli Nemzetközi Bibliográfiai Intézet csakhamar elfogadta, kiegészítette és továbbfejlesztette s munkáját Tizedes Kodex (Code Decimal) címen adta ki. Dewey elsősorban a könyvtárak osztályozására volt tekin­tettel, tehát bibliográfiai célokat iparkodott szolgálni, mikor az összes emberi ismeretekről rendszeres osztályozási táblázatot készített. Rendszerét nemzetközinek szánta, ezért a tárgyak meg­jelölésére nem betűket, hanem a tizes számrendszerből vett számo­kat használt fel, 0-tól 9-ig bezárólag. A Dewey-féle tizedes osztályo­zás, melyet a brüsszeli intézet továbbfejlesztett, az emberi ismere­tek egész anyagát 10 főosztályra osztja, e főosztályok mindegyikét ismét újabb 10 osztályra, melyek ismét tovább részletezhetők mindaddig, míg nincs már szükség alcsoportok képzésére. A rész­letezés további számjegyek melléírásával történik. Az összes tudományok 70 főosztálya a következő : 0. Általános munkák. 1. Bölcselet. 2. Vallás, egyház. 3. Tár­sadalmi tudományok. 4. Nyelvészet. 5. Természettudományok. 6. Alkalmazott tudományok. 7. Szépművészetek. 8. Irodalom. 9. Történelem, földrajz. * Eszerint a főosztályok 0-tól 9-ig egy számjeggyel vannak megjelölve. A 10 főosztály mindegyike ismét újabb 10 osztályra osztható, tehát például a 3., azaz a társadalomtudományok fő­osztálya a következő 10 osztályra : 30. Szociológia. 31. Statisztika. 32. Politika. 33. Szociál­politika. 34. Jog. 35. Közigazgatás. 36. Társadalmi tevékenység, jótékonyság. 37. Közoktatás. 38. Közgazdaságtan. 39. Néprajz. Amint látható, az osztályokat kétjegyű szám jelöli. Mind­egyik osztály további számjegy melléírásával további kisebb egységekre osztható, tovább részletezhető; a három számjegy alosztályokat jelöl, a négy- és többjegyű számok csoportokat, illetve alcsoportokat és így tovább. Más szavakkal a kevesebbjegyű jelző- vagy indexszámok azt mutatják, hogy egész tudományágról, a többjegyűek pedig azt, hogy részletkérdésekről van szó. A közigazgatásnak, mint osztálynak, a tizedes osztályozó­rendszerben »35« az indexe, mely a mondottak szerint még tüze­tesebb felosztásnak lehet a kiindulópontja : pl. a következő három­számjegyű indexszámok a közigazgatás alosztályait tüntetik fel. 350. A közigazgatás szervezete. 351. A közigazgatás saját­­képein tevékenységei. 352. Helyi, azaz községi közigazgatás. 353. Középfokú,tehát megyei, kerületi közigazgatás.354. Felsőfokú vagy központi közigazgatás. Minisztériumok stb. A holland­ szövetség úgy véli legcélszerűbbnek a 35-ös osztály revízióját, hogy annak nemzetközi használatát a városok nemzetközi szövetsége útján elősegíti. Mind a Tizedes Kodex, mind pedig a brüsszeli Institut International de Bibliographie által szerkesztett Classification Decimale Universelle a jövő év elején német nyelvű fordításban fog megjelenni. Az egyöntetűség itt maga után vonhatja az egész városi közigazgatás egységesebb alakulását, ami kívánatos és főleg azt, hogy a jelentések és számadások egységes rendszer szerint készít­tessenek. Köln város például már a tizedes rendszer szerint állítja össze költségvetését és folyó évi február hó 15-ikétől kezdve ehhez idomítva taglalja az egész közigazgatást. Általában kívánatos volna, hogy a levéltári osztályozás mindenütt egységesen a köz­­igazgatási funkciók és ne a közigazgatási hivatalok szerint, továbbá egységes vezérszók szerint történjék. Kimondotta végül a kölni kongresszus,­hogy a régi levél­tárak és általában a már irattározott anyag újból való osztályozása nem szükséges, hanem teljesen elegendő, ha itt a cédulakatalógus készül e rendszer szerint. Ennök az előadónak az érdekes előadásáért az állandó bizottság hálás köszönetét nyilvánította. Több tárgy nem lévén, elnök az ülést bezárta. Debrecen közkórháza, Debrecen széleslátókörű, tevékeny új polgármestere, Vásáry István úr, beiktatása alkalmával adott várospolitikai programmjá­­nak tengelyévé a város művelődési és népjóléti előhaladását tette. Ennek a programmnak megfelelően nagy energiával fogott hozzá elsősorban Debrecen népjóléti, függőben levő kérdéseinek megoldásához. Ezek közül a legfontosabb a közkórház ügyének rendezése, amely kérdés már évek óta foglalkoztatja a város közönségét, de a kibontakozást elérni mindmáig nem lehetett. A város ugyanis az egyetem létesítése alkalmával egy egészen új közkórházat akart felépíteni a Nagyerdőn, hogy az egyszersmind a klinikai fakultás céljait is szolgálja. Az akkori kultuszminiszter azonban azt kívánta, hogy a város a kórházépítésre szánt hárommillió aranykoronát és a Nagyerdőn 35 holdnyi területet adja át a kultuszkormánynak, az majd megépíti oly módon, hogy Debrecen­nek meglesz az új, modern közkórháza legalább 420 ágy befogadó­­képességgel, amellett a kormány az egyetemi tanítás céljaira még szükséges azon klinikákat, melyek a közkórházban nem nyer­nek helyet, valamint a bonctani, élettani stb. intézeteket egy­idejűleg felépíti és az orvosi kar számára megnyitja. Az ajánlat szerint az állam az így átvett városi kórházat a szükséghez képest továbbfejleszti. Szóval az ajánlat lényege az volt, hogy Debrecen városa a hárommillió aranykorona és 35 hold telek átengedése ellenében mentesül a kórház fentartásának kötelezettségétől, azt az állam vállalja, amellett az egyetem is megkapja a maga teljesen kiépített klinikai telepét. A város viszont a régi kórházi telket és épületeket tetszése szerint értékesítheti. Ezt a megoldási módot a város elfogadta. A hárommillió aranykoronát és a 35 holdnyi telket a kormány rendelkezésére bocsátotta. A kultuszkormány viszont felépítette a Nagyerdőn a klinikai telepet. Addig pedig, míg a Nagyerdőn az épületek fel nem épülnek, a klinikák ideiglenes elhelyezése céljából használatat megkapta a régi közkórház épületeit.

Next