Erdész Sándor - Katona Béla: Fejezetek Nyíregyháza művelődéstörténetéből - Nyíregyházi Kiskönyvtár 8. (Nyíregyháza, 1973)
Katona Béla: Irodalom, színház, sajtó - II. A nagy kezdeményezések kora
náraitól, mind öreg barátaitól sokat tanult, s az ő védőszárnyaik alatt bontakozott ki meglepően korán sajátos művészete. A Szabolcsi Szabadsajtó mellett Porubszky újságja, a Nyíregyházi Hírlap is gyakran közölte írásait, s az iskolában ő maga is diáklapokat szerkesztett előbb Nagy Dob, majd Gimnáziumi Híradó címmel. A helyi publikációs lehetőségek azonban nem sokáig elégítették ki, sűrűn küldözte írásait különböző fővárosi és vidéki lapoknak. Érettségi után pedig előbb Debrecenben, majd Nagyváradon újságíróskodott rövid ideig. 1896-ban került fel Budapestre, s ettől kezdve csak hosszabb-rövidebb ideig tartó hazalátogatásai alkalmával találkozott szülővárosával. A nyíregyházi gyermek és ifjúkor emlékei azonban sohasem halványultak el benne, egész életművét át meg átszövik a nyírségi vonatkozások. Utolérhetetlen művészettel ábrázolta a nyírségi tájat s a nyíri embereket. Ha nem is ő írt először Nyíregyházáról, Nyíregyháza mint sajátos hangulatú kisváros Krúdy írásaiban vonult be igazán az irodalomba. Legismertebb nyírségi és nyíregyházi témájú művei: Nyíri csend, Szindbád ifjúsága, N. N., Az utolsó gavallér, Valakit elvisz az ördög, stb. Szintén Nyíregyházán született, de kevesebb szállal kötődött a városhoz Andor József (1871—1918). Papnak készült, majd tanár lett Budapesten. írásai 1892-től jelentek meg a Budapesti Hírlapban, majd főként a Magyar Szemlében. Vallásos szellemben írt, az ú. n. „fehér irodalom” jellegzetes és buzgó művelője volt. 1909-ben ő indította meg az Élet című katolikus irodalmi hetilapot, írásait többnyire Cyprián álnéven adta ki. Nyolc regénye és hét kötet elbeszélése jelent meg. Fontosabb művei: Két szív, Utak az életben, Margitka szökése, Tünedező világ, Két világ közt, Nagy Lajos, A tanítónő. Czóbel Minka (1854—1943) nem nyíregyházi volt, huzamosabb ideig nem is élt a városban, de a századforduló táján rendszeresen jelentek meg írásai a Nyírvidékben. Anarcson született, gazdag és előkelő családból származott. A testőr-író Orczy Lőrinc dédunokája volt. Sokat utazott, több nyelven beszélt, sőt verselt is angolul, németül és franciául. Sógora, Mednyánszky László, a nagy festő révén került személyes ismeretségbe Jókaival, aki nagyon bíztatta és támogatta. A századvég sok neves írójával állt szorosabb baráti kapcsolatban, így többek között Justh Zsigmonddal is, akivel rendszeresen levelezett. Az Ady-nemzedék fellépése után megfeledkeztek róla, pedig több vonatkozásban is a modern líra előfutárának tekinthető. A francia szimbolisták költő eredményeit ő hasznosította először a magyar költészetben, s a szabadverssel is az elsők között kísérletezett. Élete végéig Anarcson lakott, de gyakran megfordult Nyíregyházán is. Költészetében is sok a helyi szín. Kötetei: Nyírfalombok (1890); Újabb költemények (1892); Malya (1893); Fehér dalok (1894); A virradat dalai (1896); Donna Juanna (drámai költemény, 1898); Kakukk füvek (1901); Opálok (1903); Az erdő hangjai (1914). Berend Margit (Ruzsonyi Pálné, 1875—1941) Nagykállóban született. 1893 óta élt Nyíregyházán. Műveit főként az ifjúságnak szánta, írásai az Én Újságomban, a Magyar Szalonban és az Újságban jelentek meg. Önálló kötetei: Lussingrandei emléklapok, Második utazásom a nap országában (Olaszországi napló, Nyíregyháza 1911). Álmos Zoltán (1872—1944) Nyíregyházán született, középiskolai tanulmányait szülővárosában és Egerben végezte. Utána Eperjesen és Budapesten folytatott jogi tanulmányokat. Az irodalommal diákkorától kezdve foglalkozott. Első versei a helyi lapok hasábjain jelentek meg. Később egy ideig Budapesten hivatásos újságíró is volt. A 900-as évek elején Gily Edével és Kálnay Lászlóval együtt szerkesztette Nyíregyháza első napilapját, a Szabolcsi Hírlapot, majd ennek megszűnése után Kálnay Lászlóval a Szabolcsi Híradót. Később a Nyírvidéknek volt évtizedeken át állandó külső mun 87