Vásárhely Népe, 1947. július-szeptember (4. évfolyam, 146-220. szám)

1947-07-01 / 146. szám

1947 július 1.– kedd. VÁSÁRHELY NÉPE ­ levél Csomós Zoltánná, a Magyar Kommunista Párt hódmezővásárhelyi szervezetének legkivá­lóbb agitátora 1945-ben ismert szociális érzésé­től indíttatva egy lengyel menekült családot vett gondozás alá. Szűkös keresetéből tejet, tyúkot és más élelmet juttatott kiéhezett és be­teg menekülteknek. A házaspár és gyermekei két év távlatából sem felejtette el Csomósáé elvtársnő szerető gondoskodását és most a következő levelet küldték neki távoli hazájukból tört magyar nyelven. Kedves drága Néni és Bácsi! Mi vagyunk ma Lengyelországban, Zako­panéban hegyen. Vannak egészséges mindenki Én és Tardeau (Ferii) dolgozik. Gyerekek megy iskolába. Nagyon sajnálom — Magyar­­országon volt nekem jól. Nálunk van jó is, de mind nagyon drága. Én nem tudom jó írni magyarul — nem igaz ? Hogy van ,néni és bácsi ? Jó vagy nem ? Hogy lesz jó és én jö­vök Magyarországban. Kedves néni, nem le­het kapni oda szemüveg nap ellen. Itt nem le­het, de nekem fám szeme, talán kedves néni keld Lengyelországba. Akarom sok inni, de­­nem tudom. Itt van fénykép utolsó. Tessék irni nagyon kérem. LAZACZKY JONIEN TERDE és JÁNOS és JÓZSI — Kaptár, 1947. Július 1., kedd. Kat.: Jé­zus 87. vére. Prot.: Tibold. A nap kel 4 óra 50 perckor, lenyugszik 20 óra 45 perc­kor. — A szakmaközi választmány ülése 2-án, szerdán délután­­ órakor lesz. — ..Siess! Adj! Segíts!A mozgalom hely­beli bizottsága felhívja azokat, akik a Vörös­kereszttől gyűjtés céljából gyűjtőíveket átvet­tek, hogy a készpénzadományokkal a Népjó­léti Ügyosztálynál, a természetbeni adomá­nyokkal pedig a pályaudvari hadifogolyszol­gálatnál legkésőbb július hó - ig számoljanak el. Egyúttal örömmel közli Hódmezővásárhely társadalmával, hogy hadifoglyaink naponta 10—12 számmal térnek haza otthonaikba, azonkívül a pályaudvaron átutazókat is étkez­tetnek. Éppen ezért felkéri a város társadal­mát, hogy a náluk gyűjtőívvel jelentkezőket szívesen fogadják és tehetségükhöz mérten adakozzanak is. Tapasztalat mutatja, hogy az ideérkező hadifoglyok tehetségükhöz mérten adakozzanak is. Tapasztalat mutatja, hogy az ideérkező hadifoglyok nem kívánnak főtt ételt enni, hanem legjobban örülnek, ha valami alkoholt (elsősorban pálinkát és rumot) gyü­mölcsízt és édestésztát kapnak. Aki csak te­heti, vigyen le a pályaudvarra a fent felsorol­takból és azt adja át a hadifogolyszolgálat­nak. Dr. Kocsis Margit szociális titkár. — Kedden délelőtt 11 órakor az ország összes kereskedői 10 perces tüntető sztrájkot tartanak az országos kereskedelmi nagy­gyűlés határozata szerint. Kérem vásár­hely összes kereskedőit, hogy 11 órakor 10 percig zárják be üzletüket Elnök. — Beiratkozás a négyévfolyamú fiú- és női kereskedelmi középiskolába. A beiratkozni kívánó tanulók jelentkezzenek dr. Goldmann Istvánné igazgatónőnél július 1-én, kedden délelőtt 9—1- ig Rákosi Jenő utca 23 szám alatt. Felvilágosítás minden nap ugyanott dél­után 2 -4-ig. — Fodrászipari munkások szakszervezete­­ 1-én kedden délután 6 órai kezdettel faggyú­­s lést tart. Minden tag megjelenése kötelező.­­ Vezetőség. — Lázár utca 18 szám alatti lakásán fo­­­­gadja továbbra is érdeklődőket még néhány napig P. Sergius a városunkban tartózkodó népszerű grafológus. Megmondja a múltat, jövőt, családi körülményeit, felvilágosítást ad hozzátartozóiról is. Sorsirányítás, tanácsadás, házasulandók és pályaválasztók részére, üz­leti tervek stb. megoldása, tudományos mód­szer szerint. 885 — koronggal agyonvert, megfolytatt nők. A Mecklenburg­ gyűjtőtábor foglyainak újabb tömegsírját fedezték fel Schwerin mellett. Az áldozatokat­­a háború utolsó napjaiban az SS-legények gyilkolták meg. A holttestek kö­zül sokat még fel lehet ismerni; legnagyobb­részt nők, akiket dorongokkal ütöttek agyon, másokat fejükre kötözőn ruháikkkal fojtottak meg. Az SS-ek így szabadultak meg hatmillió nőtől, amikor nem tudták őket továbbszállí­­tani Belsenből, amelyet­­a szövetségesek el­foglaltak. A szovjet felügyelet alatt megjelenő berlini sajtó részleteket közöl az eseményekről Lapunk hasábjain már több hadi­foglyot szólaltattunk meg, véleményt kérve tőlük a kinti benyomásokról és bánásmódról. A beszélő hadifog­lyok véleménye különböző, csak egy­ben egyezik, hogy emberséges volt a bánásmód. Egyébként a vélemények aszerint alakultak ki, hogy a beszélő hadifogoly milyen foglalkozású, mi­lyen területen, munkahelyen és mi­lyen körülmények között dolgozott. Eddig paraszt- és munkásemberek­kel beszéltünk. A napokban jött haza hadifogságból dr. Sipka Sándor gim­náziumi tanár, megbízott igazgató, aki mint zászlós került hadifogságba. Nem mulasztottuk el, hogy tőle is vé­leményt kérjünk a hadifogságban szerzett tapasztalatairól és az eltöl­tött hadifogság alatt szerzett benyo­másairól. Dr. Sipka Sándor igen érdekes be­szélgetést folytatott velünk a hadi­fogságról, még eddig nem hallott, el-­í­­ogulatlan és tárgyilagos megállapítá­sokat téve a Szovjetunióról. — Testi kondícióval úgy jöttem haza, mint ahogy elmentem, — mon­dotta. — Nem vagyok egy dekával sem könnyebb és amint látja, nem nézek ki valami letörtem .Valóban úgy­ néz ki, mintha nyári szabadságát töltené otthon. Pizsamá­ban van és könyveit rendezgeti. — Igazgató úr melyik részen volt hadifogságban? „ — Moszkvától 600 kilométerre fek­vő Gorkijban voltam. Erdőt irtot­­tunk, később pedig fűrésztelepen dol­goztam. — Milyen volt a bánásmód? Jó. A mi laborunkban meg volt a hadifoglyok közt a harmónia. A szovjet őrség nem volt goromba és a telepen dolgozó szovjet munkások is barátságosak voltak. — Vannak, akik panaszkodtak már nekünk a kinti életről. Ön miben látja a különböző vélemények okát? — Annak több oka van. Elsősorban az otthontól elszakadt ember érzéke­­n­yebb, a lelki világa nincs úgy egye­nesben. Azonkívül más az éghajlat, ismeretlenek a munkamódszerek. Pél­dául sok olyan munka van, amit az Alföldön nem ismernek, tehát szokat­lan Az élelmezés sem olyan, mint Magyarországon, mint ahogy csak­nem minden országnak sajátos »kony­hája« van. Azt mindenesetre állít­hatom, hogy a táborokban előforduló nehézségek okozói mindig személyek voltak és sohasem a hivatalos ál­láspont. Ott is ugyanúgy vannak em­berek, akik szeretnek túllépni hatás­körükön. — Az ottani munkarendről mi a vél­­­leménye igazgató úrnak? — Kifogástalan. Dolgoztam több he­­­­lyen és azt tapasztaltam, hogy mindenkit a neki megfelelő helyre­­ tesznek. Mindenki tudja, mit és mennyit kell­­ termelnie. Meg van minden munka­körben határozva a norma, vagyis az átlagteljesítmény. Ezt el is vég­zik és ha valaki ügyesebb, szorgal­masabb, az többet keres, több kedvez­ményben részesül. Ami az én figyel-­­­memet legjobban megragadta, az az­­ volt, hogy odakint mindenkit az erő­állapotához megfelelő munkahelyre állítanak be. Nem lehet látni, hogy gyönge em­ber nehéz munkán legyen, az erős fizikumú pedig — mondjuk — tol­lal fosszon. A munka nehéz, vagy egészségtelen foka szerint végzi a szovjet­ munkás a napi 8—6, vagy 4 órás munkáját. — A munkafegyelemről mi volt a benyomása? — Dolgozni kell. Nem lehetett látni félórás késéseket. A szovjet­ munkás nem késik a munkájáról. Elsősorban az önfegyelemre apellálnak. Akinél ez nincs meg olyan mértékben, ahogy a munkarend megköveteli, ott külön­­böző megszorításokkal biztosítják. Ezen a téren nem ismernek tréfát. — Hogyan értékelik a Szovjetunió­ban az embert? — A munkája után, h­ogy mit tud. Nem lehet szóval megtéveszteni sen­kit. Oda kell állni a munkapad mellé és ha többet, jobbat termel a má­siknál, akkor különb ember. A tudás, a tehetség, a szorgalom az értékmérő. Ez a hadifoglyoknál is érvényesült. Természetesen a hadifogoly az nem szabadmunkás. — Kulturális téren mit nyújtottak a hadifoglyoknak? — Azt hiszem, ezt már valameny­­nyire ismerik önök. Szerveztek ha­difoglyokból műkedvelő gárdát, vol­tak sportkörök, egyes­­helyeken szín­ház is és újságot is kaptunk. Ezek a dolgok nem mindenütt, voltak egy­formán, rádió azonban igencsak min­denütt volt. Hadifoglyoknál ez nem egészen megvetendő gondoskodás. Dr. Sipka Sándor igazgató nem ára­dozott a Szovjetunióról. Nem beszélt kacsalábon forgó várakról és tejjel­­mézzel folyó kánaánról. Egy népről beszélt, amelyiket a náci barbarizmus ki akart irtani és amely félig lerom­bolt országából újat akar építeni. Munkáról és munkásokról beszélt. A hadifogoly-élet is egy mozaikja volt ennek a törekvésnek. A hadifoglyok maguk is építettek és aszerint vált el­viselhetővé az életük, lett jó barak­­juk, mosdójuk, bútoraik, ahogy igye­keztek, amilyen szorgalmas és lelemé­nyes volt a hadifogolytábor. Megemlékezett még arról a példás rendről és nagyszerű szervezésről, amely a hatalmas tömegű hadifo­goly-tízezreket zökkenőmentesen­­ szállítja hazafelé. Debrecen egy hadifogoly-város, aho­vá — mint két nagy folyamból —­­Foksáriból és Máramarosszigetről csak úgy ömlik az emberáradat. Egy nap sem telik bele és az alaktalan tömegből minden ember szabaddá vá­lik és felesége, anyja, gyermeke kar­jában találja magát, így beszélte el nekünk dr. Sipka Sándor az élményeit és benyomásait. Amit mondott, példa lehet, hogy a magyar nép is a munkát becsülje és azon keresztül az embert. Nem kell kopíroznunk, de ezen keresztül a mi sajátos viszonyaink és szokásaink kö­zött is új élet felé lendülhet az el­nyomott, kifosztott, de élni akaró és élni tudó dolgozó magyarság. Ifj. Kovács Imre: Mit mond dr. Sipka Sándor gimnáziumi tanár h­adifogságban szerzett tapas­ztalatairól ­ Felhívjuk a malomipari munkások fi­gyelmét, hogy július 1-én,­­kedden délután 4 órakor a tisztifőorvosi hivatal egészségügyi előadást rendez a malomipari székházban (Bajcsy Zsilinszky utca 50), melyre a megje­lenés kötelező. Vezetőség.­­ Pedagógus szakszervezet tagjai jelent­kezhetnek cséplési ellenőröknek július, 2-án délig a gimnáziumban. Elnökség.­­ Keresem azt az illetőt, aki mostanában jött haza fogságból és tud valamit Forrai István kőmivesről. Legyen szives tudassa cí­mét, vagy keressen fel, mert férjemről 1944. dec. 18—20-ika óta semmit nem tudok. Tisz­telettel Forrai Istvánná II. ker. Malom utca 52/a sz. 875 - HIRDESSEN A VÁSÁRHELY NÉPIBEN! Július 1-én, kedden este 1 3 órakor Újdonság! Nyári Bemutató! V­árattam v­endég Játék 3 felvonásban. ___________ Július 2.-án és 3-án szerdán este­­ 4 8 órakor csütörtökön este 7: 3 órakor Leánpisár operett 3 felvonásban. — A „Cseresnyés“ Népi Kollégium veze­tősége a Kollégium berendezésére és fele­melésére gyűjtést rendez. Felkérjük a város társadalmát, egyesületeket, testületeket, keres­kedőket és iparosokat, valamint a magánoso­kat, adakozzanak, hogy a kollégium a jövő évben fiú és most megnyíló leánytagozatában még sikeresebb munkát végezhessen. Elfogad a Vezetőség mindenféle felszerelési tárgyat, könyvet, írószert, bútort, edényt, pénzt, élelmi­szert stb. Az adományokat kérjük a Holló­ u. 26 . alatt leadni. — Tatár Pál motorosfavágó címe: Püspök Utca 6 sz. Telefonszáma: 432. 573 — Kedvezményes pálinkafőzést elő lehet jegyezni Zsoldos utca 11—13 szám alatt a Szöllő és Gyümölcstermelők Szövetkezetében. 3. oldal Vasárnap és hétfőn huszonkilenc hssdíi©g©lif érkezett Debrecenből ma , és tegnap befutó vonattal igen sok hadifoglyot vendé­gelt meg a vásárhelyi vöröskeresztes hadifogoly-szolgálat. Ezeknek nagy­része szegedi és szegedkörnyéki volt. Vásárhelyre a következő hadifoglyok érkezte haza: Tóth József, Szántó Kovács János­­utca 1., Vörös Sándor, Gorzsa-tanya 685., D. Nagy László, Balassa-u. 15., Dévai József Kiskundo­rozsma, So­ós Imre, Pacsirta-utca 17., Knapecz Já­nos, Királyszék-utca 7., Zvara Lajos, Gyulai-utca 9., Mucsi Sándor, Árok­­utca 4., Nosár András, Szerencse-u. 32., Varga Imre, Klauzál-utca 155., Gyöngyösi István, Dáni-utca 55., Al­bert Bálint, Tanya 1444., Szekeres Bá­lint, Temesvár-utca 17., Gál Imre,­ Miklós-utca 14., Kiss János, Tanya 1400., Rostás Antal, Tanya 1946., Ga­lambos Mihály, Tanya 1840., Konkoly András, Tanya 1967., Mucsi Mihály, Kistópart-utca 34., Hegedűs Ernő, Ta­nya 83­1., Novák Sándor, Tanya 1357., Tatár Kis János, Kolozsvár-utca. Fe­les Ernő Kopáncs, Aracsi János Ta­nya, Dezső István, Damjanich-u. 65., Nagygyörgy Péter, Könyves-u. 5. sz., Renyhe Kiss János, Damjanich-u. 70., Krizsa Sándor, Imre-utca 19., Olasz Sándor, Szántó Kovács János-utca Vekló Pál, Nyárfa-utca 16. szám. Szövet , mosóárú, selyemárú legkedvezőbb forrása :­­ Movák.

Next