Vásárhely Népe, 1949. január-március (6. évfolyam, 1-75. szám)
1949-01-01 / 1. szám
Hódmezővásárhely, KMB. január 1., szombat, VI. évfolyam 1. szám * Megjelenik vasárnap és ünnepnap kivételével minden délután Ara fillér Előfizetési éra 1 hóra 12 Ft, 1 hétre 3 Ft — Telefonüzémok Szerkesztőség 271, kiadóhiv. 82. Az új év küszöbén írta: OLÁH MIHÁLY polgármester Az élet fordulókkal teli. Szilveszter és újév köze is megállást parancsol. Megállást egy pillanatra: mérlegkészítést. Visszatekintést a kemény munkával eltöltött múltra és előrenézést az ígéretektől terhes jövőbe. Latolgatását erényeknek és hibáknak, vizsgálatát tetnak és rossznak. A dolgok és események kiértékelését, hogy a munka egy előttünk újabb szakaszában még világosabban lássuk az elvégzendők körvonalát. 1946 utolsó napján és 1949 hajnalán ezt szeretném megtenni elsősorban közigazgatási és várospolitikai szempontból. Ahhoz azonban, hogy ennek a városnak akárcsak az elmúlt évét is megérthessük, jóval meszszebb kell visszapillantanunk egy évnél. Jó pár évtizeddel kell visszatekintenünk, hogy megláthassuk: ebben a városban hoszszú éveken át a város népének vezetése és sorsának intézése olyanok kezében volt, akiknek semmi kapcsolatuk, még kevésbé közük volt a nép sorsához, a dolgozók bajához, társadalmának vágyához. A város vezetőségének érdeklődését elsősorban vadászélmények kötötték le. ■ beszédtémáját a Kaszinóban lefolyt kártyacsaták alkották. Szellemi távlatát egy-egy szenzációs pletyka körvonalazta. Ez a valóság híven tükröződött a város egész fejlődésén, mert amikor a többi városok gyárakat, csatornákat, közműveket építettek, egyszóval iparosodtak és ezáltal városiasodtak Hódmezővásárhelyen jóformán semmi sem történt. Ezért történt az, hogy ez a település mezőgazdasági, illetve iparnélküli várossá alakult, amelyben a szegények nagyon szegényekké, a gazdagok nagyon gazdagokká váltak. A városi vezető urak dzsentri gondolkodásán túl elmaradottságának okát alkotta az is, hogy a város ügyeibe a szegények képviselői nem szólhattak bele: törvényhatósági bizottságában a száz- és kétszáz holdak képviselői, a kulákoknak is a legluiláltabbjai ültek. Az ő érdekük kívánta azt, hogy ez a város ne fejlődjék, ne iparosodjék, hogy az idők méhében rejlő fejlődéstől mindinkább lemaradjon, mert ellenkező esetben a köpködőn, a messze földön híres vásárhelyi emberpiacon nem lehet majd fillérekért bérest, kanászt, aratót kapni. Ez az eléggé nem ítélhető önző osztálypolitika hárította el gyakran a kormányzat által ha gyéren is, de "ajánlott iparosítási törekvést. A dolgok természetes irányának következménye, a múlt bűnös önzésének niruláit a ma városvezekell lenyelnie, amikor párnélküli városunkat újra és újra szembe kell nézni .A munkaalkalom teremtésének nehezen megoldható kérdésével, amikor a város költségvetésének összeállításakor kitűnik az, hogy az összes magyar városok közül a hódmezővásárhelyi költségvetés a legnyomorúságosabb. Mindez azonban korántsem jelenti azt, hogy helyzetünk kilátástalan. Aki ma végigsétál a városon, azt láthatja, hogy milliós építkezések folynak. Leraktuk az eljövendő vízmű alapjait, állandóan fejlesztjük a belterjes gazdálkodás lehetőségét biztosító öntözőrendszert és se szeri, se száma azoknak az apróbb munkálatoknak, amelyeket már elvégeztünk, amelyeknek megvalósítása folyamatban van, vagy amelyeket éppen 1949-ben kezdünk el. Mindezt a kormánynak helyzetünket felismerő politikája tette és teszi lehetővé. Ennél a pontnál azonban meg kell állnunk egy pillanatra. És fel kell tennünk a kérdést: szabad-e mindent felülről várnunk? Korántsem! Igyekeznünk kell saját magunknak megoldani feladatainkat. Minél jobban kimunkáljuk bevételeinket, növeljük termelésünket, annál biztosabban menetelünk a jövőbe. Áll ez különösen a minket legközelebbről érintő mezőgazdasági vonalra. A ma közigazgatásának a termeléssel sokkal szorosabb kapcsolatot kell tartania, mint az elmúlt rendszerének. A régi rendszer közigazgatásának semmi szerepe nem volt a termelés kérdésében. Ha egy üzem nem termelt, ha ezer és ezer holdat nem vetettek be és az parlagon hevert, amit törődött azzal a közigazgatás. Ma a helyzet egészen más. Ha egy üzem nem működik, vagy ha a föld parlagon hever, az nemcsak a tulajdonosra tartozik, hanem még inkább az egész társadalomra, mert a meg nem művelt föld, a nem dolgozó gyár termékével kevesebb kenyér, kevesebb áru jut a piacra. A nem termőföld és a tétlen gyár a ma társadalmára nézve, amely a szocializmus megvalósítását tűzte, ki célul, a legkevésbbé közömbös. Éppen ezért a termelés irányítása és ellenőrzése már most is, de különösen a jövőben fontos feladata a közigazgatásnak, mert csak tervszerű és előrelátó gazdálkodással termelhetünk többet és termelhetjük mindazt meg, amire dolgozó népünknek életszínvonala felemelése érdekében olyan mérhetetlenül szüksége van. Ennek a nagy társadalmi célnak figyelembevételével kell szemlélni a beszolgáltatás, a tarlóhántás és az őszi szántás-vetési munkák kérdéseit és azok gyönyörű eredményeit. De nem szabad tisztán csak közigazgatási munkának vagy feladatnak tekinteni az ezzel kapcsolatos kérdéseket sem, hanem látnunk kell a célt amely a dolgok külső burka mögött rejlik és amelynek elérésével a dolgozók széles tömegeinek életét kívánjuk magasabb fokra felemelni. Én hiszem azt, hogy Vásárhely dolgozó parasztsága 1918 kívánalmait így is értelmezte és az 1949-et is így fogja értelmezni. Aki azonban 1948- ban is csak csökönyösen saját egyéni érdekeit nézte és hajszolta, avagy szembeszállt dolgozó társadalmunk nagy célkitűzéseivel, az megismerkedhetett a demokrácia erejével és ha akadnak még olyanok, akik 1949- ben sem ébrednek fel a nyugati imperializmus szállította varázspor bűvös álmából, azok még fokozottabban ismerkednek meg vele. Végezetül: ma, amikor biztos léptekkel haladunk a szocializmus felé, a közigazgatásnak a néppel és érdekeivel a legszorosabban össze kell kapcsolódnia. A közigazgatásnak a dolgozó nép ügyét kell intéznie, de soha a dolgozó nép résztvétele nélkül. Be kell vonnia a népet munkájába, a feladatok megbeszélésébe, a megoldások megvitatásába és kivitelezésének ellenőrzésébe. Különösen fontos ez, ha Hódmezővásárhely nagy elmaradottságára gondolunk és arra, hogy máról holnapra 50 év bűnös mulasztását nem lehet behozni már csak azért sem, mert ha takarékoskodásunk útján elsősorban nem termelésünk tervszerűségét biztosítanánk, akkor az egész demokrácia jövőjét tennénk kockára. Ezért szükséges az, hogy saját magunk is igyekezzünk helyzetünkön segíteni. Éppen a felszabadulásunk óta eltelt évek példázzák, hogy kis közösségek mennyire a nagyvárosok előtt tudtak járni az önsegítés formáinak kidolgozásában és azok megvalósításában. Gondoljunk csak a felajánlott igaerővel épített utakra, az önkéntes munkabrigádokkal végzett fásításokra. Az előttünk álló példák sorozata bizonyítja az önsegítés lehetőségének végtelenségét. Ha ezeket a lehetőségeket kihasználjuk és ha a dolgozó nép megérti, hogy saját sorsán, saját magán segít, ha a közigazgatásnak segít, akkor városunk hamarabb a felemelkedés útjára léphet, mint ahogy azt a költségvetés rideg számoszlopai átvizsgálásánál gondolhatnánk. Ehhez a munkához hívom én dolgozó munkásságunk és parasztságunk minden tagját és remélem, hogy hívó szavam megértésre talál. És ha így lesz, akkor elmondhatjuk, hogy a szocializmus építését Hódmezővásárhelyen a küszöbön álló 1949- es évben magunk is öntevékenyen elősegítettük. Illetékes hely válasza az amerikai rágalmakra Nyilvánosságra hozták Mindszenty titkos levelezését az amerikai követekkel Illetékes helyről közük: Mindszenty leleplezése elsősorban azoknál keltett nagy zavart, akiknek a szolgálatában állott: az amerikai imperialistáknál. Most, hogy Mindszenty hazaárulásáról, hűtlenségéről, kémkedéséről, valutaspekulációjáról lehullt a lepel, külföldi cinkostársai szemtelen tagadással próbálják tisztára mosni. Elől jár eb»Budapest, 1946 december 27. Eminenciás úr ! Tisztelettel nyugtázom november 22-én kelt levelét, amely bizonyos intézkedésekre vonatkozik, amelyeket a csehszlovák kormány kötött a szlovákiai magyar kisebbségre vonatkozóan, valamint az Ön december 12-én kelt levelét, amely a magyar köztársaságot érintő intézkedésekről szól és december 16-án kelt levelét, amely általános érvényű megfigyeléseket ad politikai vonatkozásban Magyarországról a jelenlegi helyzetben. Az Ön leveleinek másolatai továbbítva lettek a külügyminisztériumhoz. Meg kell jegyezni azt is, hogy az Ön december 12-i és 16-i levelei, amelyek Magyarország belső politikai kérdései érintik, az Egyesült Államok kormányának segítségét kérték bizonyos, Eminenciád által kezdeményezett helyzetek megváltoztatása érdekében.« (Itt a követ megírja, hogy Mindszenty kérésének teljesítése »a magyar belső ügyekbe való beavatkozásnak lenne felfogható«, majd így folytatja: »Szeretném ezt az alkalmat felhasználni, hogy biztosítsam Eminenciádat arról, hogy örömmel Ken Lowett úr, az Egyesült Államok helyettes külügyminisztere, aki vérlázító hamis vádakat, vallásüldözést emleget Mindszenty őrizetbevételével kapcsolatban. A Mindszenty ellen emelt vádakkal kapcsolatban három iratot közlünk. Az első, amelyet Schoenfeld Arthur, a volt budapesti amerikai követ írt Mindszentynek, így hangzik: fogadom továbbra is az ön észrevételeit minden olyan ügyben, amelyre figyelmemet felhívni szándékozik. Megújítom kiváló tiszteletem kifejezését: Arthur Schoenfeld. Szóval az amerikai követség megállapítja, hogy Mindszenty az Egyesült Államok beavatkozását sürgette a magyar belpolitikai viszonyok megváltoztatására. A magyar demokrácia bírósága meg fogja állapítani, hogy mi jár annak, aki, mint Mindszenty, egyrészt az ország első közjogi méltóságának tartotta magát, másrészt egy idegen nagyhatalom beavatkozását sürgette hazánk belügyeibe. Mindszenty levele a Szent Korona Rómába szállításáról * A másik irat Mindszenty sajátkezű levélfogalmazványa Chapin amerikai köveihez, amely így hangzik: Nagyméltóságú Miniszter Követ Úr! Az Egyesült Államok adták vissza és katonái hozták vissza Szent István első királyunk 909 éven át épen maradt Szent Jobbját. Ugyancsak az ő Szent Koronája, legnagyobb alkotmányjogi és történelmi értékünk is az Egyesült Államok hadseregének kezében van, Németország területén. Az a kérésem, méltóztassék sürgősen rendelkezést kieszközölni magas kormányától, hogy a hadsereg szállíttassa el és adja át megőrzésre Rómába, a pápa őszentségének, akinek elődje a Szent Koronát Szent Istvánnak ajándékozta az ezredik évben. Az ügy nemzetünknek rendkívül fontos tárgya és amiatt, hogy a kikérés a háborús előrenyomulás miatt végzetes sorsra juthatna a Szent Korona, miránk a megnyugtató csak Róma lenne. Fogadja Nagy méltóságod őszinte tiszteletemet. 1947 augusztus 31. A levélben említett »kikérés« arra vonatkozik, hogy a korona visszaszolgáltatását a magyar kormány Amerikától kérte. »A háborús előnyomulás« célzás Mindszenty vágyálmára, a harmadik világháborúra, hazánk amerikai megszállására. A harmadik irat Schoenfeld követ levele Mindszentyhez Chapin amerikai követ válasza amely így hanzik: Az Egyesült Államok követsége, Budapest, 1947 szeptember 12. Kedves Mindszenty bíboros! Megkaptam az Ön augusztus 31-i levelét, amely a Szent István koronájával kapcsolatos intézkedésével foglalkozik, amely az Ön állítása szerint Németországban, az Egyesült Államok hadseregének birtokában van. Engedje meg, hogy biztosítsam önt, kell(Folytatás a 4-ik oldalon)