Vásárhelyi Ellenzék, 1904. március (1. évfolyam, 1-22. szám)
1904-03-06 / 1. szám
2 A tiszti fizetésekről. Javaslat a közgyűléshez. Törvényhatóságunk március havi rendes közgyűlésén kerül tárgyalás alá a tiszti fizetések rendezéséről szóló tanácsi határozati javaslat. Nem új a kérdés. A törvényhatósági közgyűlés foglalkozott már a fizetések rendezésének kérdésével, egyes fizetésemelést célzó kérvényekkel kapcsolatban, amikor is azonban a közgyűlés azt határozta, hogy ötletszerűen, egyes eseteket illetőleg nem bocsájtkozik a fizetésrendezés kérdésének érdemi tárgyalásába, hanem utasítja a tanácsot, hogy a tiszti fizetések rendezésének ügyét tegye alapos tanulmány tárgyává s a tisztviselők egyetemére kiterjedő javaslatát mutassa be a március havi közgyűléshez. Ez a javaslat elkészült s mint olvassuk, „realitásához szó sem férhet, mert keresztülvitele alig ró 2500 korona terhet a város pénztárára.“ Megvallva az igazat, mi ehhez a javaslathoz igen bíztunk. Bíztunk a tartalmasságához, a realitásához, biztunk alaposságához és értékességéhez. Őszinte sajnálatunkra azonban a tanács határozati javaslatából, illetőleg a tervezetről édeskevés jót írhatunk. Rövid, velőtlen és vérszegény javaslat. Alig ölel fel valamit is. Kiszakit a közigazgatási veretből egyes tisztviselőket s azok fzetését pár száz koronával emelni avasolja, így az alszámvevőtő, az almérnökök és az alkapitányok fizeését keveseli a tervezet s kinek zár, kinek kétszáz koronával emeli javadalmazását, változatlanul és együk hozzá: rendezetlenül hagymán a tisztviselők nagy részének aizetését. Az aránytalanságokat nemhogy eloszlatná, de határozottan okozza a tervezet. Igazán még liálat alá sem vehetjük, mert oly keveset ölel fel, hogy a már közüliekkel tulajdonkép mindent elmondottunk, ami a tervezetben foglalati. A törvényhatósági közgyűlés akkor, amikor elvben elfogadta azon tételt, hogy a tiszti fizetésekörvényhatóságunknál aránytalanok is csekélyek, oly kiválóan nagy horderejű elvet mondott ki, amely elv szankcionálásáért érdemes lett volna kérdést alapos és széles körű tanulmányozás tárgyává is tenni. Ez az ad hoc javaslat e nagy kérdést meg nem oldja, sőt hosszú időre lejáratja, amennyiben a kérdés újból való tárgyalásától a törvényhatóság a jövőben méltán idegenkedni fog. Tudomásunk szerint foglalkozott már a tiszti fizetések rendezésének kérdésével újabban a városi tanács más alapokon is. Az elmúlt év december havában Kmetykó József főjegyző elnöklete alatt dolgozott már ki memorandumot a városi tanács kiküldött bizottsága s ez a memorandum a szerttgizot szabályrendelet kérdésének fizetéseket illetőleg is komoly, célszerű, igazságos és méltányos elveket és rendelkezéseket tartalmazott s a tiszti fizetéseknek kárpótlékokkal való kiegészítése által akarta a tényleg jelentkező fizetési aránytalanságokat eloszlatni. A tiszti fizetések rendezése körül csak ez lehet az egyetlen figyelemre méltó feszme s a kirívó aránytalanságokat csakis a kárpótlék-rendszer tervszerű keresztülvezetésével lehet radikálisan kiirtani. Elvégre is a bajok és az aránytalanságok magva ott rejlik, hogy a segéd- és kezelőszemélyzet tagjai kárpótlékaikkal idővel megközelítik, sőt nyugdíjazás esetén túl is szárnyalhatják a kvalifikált állásokhoz kötött tisztviselők fizetését. Az az egyedüli józan és logikus rendszer tehát, amely a tisztviselők részére is kárpótlékot kíván biztosítani. Ez jogos, ez méltányos és gyakorlati jelentőséggel bíró megoldás volna, ellenben egyes tisztviselők fizetését feljavítani a többiek rovására, észszerűtlen és igazságtalan. Márpedig a tervezet ezt czélozza, eltekintve attól, hogy a közigazgatási szolgák módfelett silány díjazására éppenséggel nem terjeszkedik ki. Hogy a törvényhatósági közgyűlés, de sőt talán még a főispán elnöklete alatti tanácsülés is napirendre tér a tervezet felett, erősen hiszszük. Tessék új alapokon és alaposabban dolgozni, mert vérszegény kísérletek csak kompromittálják, népszerütlenítik a legértékesebb és legigazabb ügyet is. Vásárhelyi Ellenzék A dombszögi gyilkosság. A puccos Mari tragédiája. — Saját tudósítónktól. — Hmv. márc. 5. Ma reggelig bontogatta a vásárhelyi rendőrség a szálait annak a város drámának, mely pénteken délelőtt lázba hozta Vásárhely város kiváncsi közönségét. A szép Mari a városi kórház egyik körszobájában haldoklik fehérágyon. Arcának rózsáit csókolgatja az öreg kaszás és lehelete nyomán szederjes foltok ülnek ki a fiatal leány ajkain. A csinos Mari a végét járja. A tizenkét milliméteres revolver golyóit nem sokáig kellett testében keresni az orvosoknak. Kettő átment testén; egyik a tüdejét fúrta át, hogy azt többé ki nem reperálja semmiféle orvosi tudomány; a másik a tarkóján hatolt be s az állán jött ki. A többi golyóktól még elélhetne. Drága lakkcipőit úgy kellett levágni lábairól s otthon a dombszögön gazdátlanul maradt néhány suhogó selyem szoknya és ugyanannyi tollas kalap. Ezek ölték meg a szemrevaló szegedi leányt. Néhány hónap előtt mint igénytelen bekötött fejű, egyszerű leány szállt le a vonatról a kis állomáson, tele reménynyel és bizalommal, hogy itt megkeresheti a stafirungját s azután majd De nem igy történt. A Dombszögön pénzért árulják a szerelmet s szerény stafirung helyett púder, meg suhogó selyem szoknya lett a szép Mari bére is. A pénz csillogásába beleveszett ártatlan lelke s nagyon kicsi lett előtte a szegedi papucsos legény. Később mégis jó volt. Dienes Györgynek aranyóra ketyegett zsebében, mellényéről fényes lánc csüngött alá s becsületes munkában megkérgesedett ujjait gyűrűk ékesíték. Ezekért érdemes volt Dienest szeretni. A legény azonban nem szerette azt a nagy puccot. Még csak sejtésszerüleg élt lelkében a megcsalatás gondolata, de a féltés már belemarkolt a szivébe s marcangolta addig, mígnem öt lövéssel befejezést adott a szerelmi idillnek. Csütörtökön este váratlanul toppant a lány elé, aki Dienest nem várta. Sok keserűség lehetett a legény szívében, mert nagyon szótalan volt. Majd mikor négyszemközt maradtak, izgatott hangon szólt a leányhoz: — Mari, jössz-e velem Szegedre ? Nem jó neked itt! A leány csak elnevette a dolgot s Dienes többé az este nem említette a házasságot. Hajnalban lakk cipőben, piros alsó szoknyában lépett be Dénesi Eszterhez a leány. — Félek néni! — mondotta. — Gyuri nagyon izgatott és revolver van nála! — Csak nem bolondult meg, — válaszolt az asszony s a Mari szobájába ment. — Ne bolondozz Gyuri fiam! — mondta ott a legénynek. — Délután elmegy utánad Mari is. — Nem megyek én ! — vágott közbe a leány, mire Dienes iszonyú dühös lett. — Nem jössz ? — rikácsolta. —• Akkor másé sem leszel! — Ezzel előkapva revolverét, mellbelőtte a leányt. Mari felsikoltott, az asszony pedig elkapta a legény kezét, az azonban kiszakította magát az asszony kezeiből s újra a lányra lőtt. A golyó ismét talált. Ez a tüdejét járta át a szép Marinak. A lány elfehéredett s fehér hálóköntösen megjelent az első csepp piros vér. Megtántorodott, majd iszonyú erővel félrelökte az útból a legényt s az ajtót felszakitva, roskadozó léptekkel, kiabálva futott a kút felé. Dienes utána. Még hármat lőtt a leányba, mikorra az a kapuhoz ért, összeroskadt. Ép akkor törték be a kaput. A kaputól 10—12 lépésnyire vérben forgó szemekkel, sápadtan, reszketve állt a legény. Kezében füstölgött a revolver s egyik kezével kebelében kotorászott. Majd mielőtt megfogták volna, eldobta a revolvert s engedte magát a rendőrségre kisértetni, hol letartóztatták. A véres’’’''' -icsos legény önmagát is har lőni, de patronja elfogyott. Tette okát az mondta, hogy a leány 1 -■■. minden pénzéből kizsarola ( 1 órai vonattal a szegedi r-v--- gházába kísérték. A let . A lik- 1904 március 6. Finita, Sziszeg, pattog a kályhában a tűz, Künn zúg a szél, ködfoszlányokat űzve, Csókkal-könynyel borított levelek Hamvadnak el a tüzbe’. Már az utolsó is lábot vetett. Az utolsó, a közönyös, a szürke — Egy asszony, fáradt, csöndes, kénytelen Belebámul a tüzbe . . . Farkas Imre. ÚJDONSÁGOK. Tájékoztató: Március 6. d. e. 10 órakor a külterületi iskolák gondnokságának ülése. Március 6. d. e. a ref. templomban a bibliaterjesztő társaság 100 éves fennállásának megünneplése. Március 6. d. u. 2 órakor ipartestületi közgyűlés. (?) Március 6. d. u. 3 órakor a Vörös Kereszt-Egylet közgyűlése. Március 6. d. u. a gépészek és géptulajdonosok egyletének gyűlése. Március 6. este 8 órakor az iparosítják szórakoztató estélye. Március 6. este a fecskésparti olvasókör mulatsága. Március 6. este a Bálint-, Bajza- és Kistópart-utczai ártózikút-érdekeltség mulatsága a Hajdúban. Március 9. d. e. 9 órakor törvényhatósági közgyűlés. Március 10. d. u. 4 órakor kincstári lovak felülvizsgálása a városházánál. Március 10. d. u. 4 órakor közigazgatási bizottsági ülés. Március 12—15. Országos vásár. Márc. 5. Kollegiális üdvözlettel kérjük azon laptársainkat, akik részére lapunk mai első számát beküldöttük, szíveskedjenek velünk csereviszonyba lépni. — Törvényhatósági közgyűlés. Városunk törvényhatósági bizottsága márczius havi rendes közgyűlését f. hó 9-én szerdán délelőtt 9 órakor tartja meg Dr. Lukács György főispán elnöklete alatt. Csütörtökön délután 4 órakor ugy . csak a főispán elnöklete alatt közigazgatási bizottsági ülés — A gróf köszöntkonysága. A múlt héten Károlyi-féle földekre tartottak árlejtést a városi székház közgyűlési termében, ahol a parcellákra osztott birtokot elég magas áron kinálgatták. Erre a célra a hatóság ingyen engedte át a közgyűlési termet. Dr. báró Drechsel Gyula ügyvéd, gróf Károlyi Mihály jogi képviselője, a városnak emez előzékenységéért a gróf nevében köszönő levelet irt s a levélhez a város szegényei javára 150 mond Egyszázötven koronát juttatott. A nemes gróf eme jószívűségét azért is felemlitésre méltónak tartjuk, mert a Károlyi grófok még nagyon keveset juttattak vásárhelyi birtokaik jövedelméből a vásárhelyi jótékony intézményeknek és a város szegényeinek. — A kir. közjegyző gyásza. Városunknak érdemekben gazdag és közbecsült kir. közjegyzőjét Szilágyi Gyulát súlyos csapás és fájdalmas veszteség érte. Neje született Borotvás Lidia 73 éves korában elhunyt. Temetése holnap, vasárnap délután történik meg a csalogányutcai gyászháztól. A lesújtott család a következő gyászlapot adta ki: Alólkottak fájdalomtól mélyen sújtott szívvel jelentik, hogy a felejthetetlen jó hitves, édesanya, nagyanya, anyós, testvér, sógornő és jó rokon alsó- és felső-dabasi és tetétleni Beretvás Lidia székelyföldvári Szilágyi Gyuláné folyó évi márczius hó 5-én hajnali 2 órakor, életének 74-ik, s boldog házasságának ^ 4 '1~ ti ^nnnri Aci rvvrri+völmoc