Vásárhelyi Hiradó, 1905. december (6. évfolyam, 288-312. szám)
1905-12-01 / 288. szám
VI évfolyam, 288. szám. Hunvásárhely, 1905. péntek, december 1. 1 kr. 2 fillér POLITIKAI LAP. FRISS ÚJSÁG. Szerkesztőség: IV., Andrássy utca 34. TRI.RKON-SZÁM 87. ELŐFIZETÉSI ÁRAK. Vidékre postán küldve : filára évre 14 korona. — Félévre 7 korona. Negyedévre 6 korona 110 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: I.P. HENÍ ÉZ SÁNDOR. Megjelenik hétfő kivételével minden nap Hirdetések díjszabás szerint felvételnek. A darabantok diadala. Azt a virágos mezőt, amelyet a mi darabantjaink kortesbeszédekben bőséges harmattal öntözgettek, rövid pár perc alatt ugyancsak letarolta a Reichsrathban báró Gautsch osztrák miniszterelnök. Katonai vívmányokról tehát szó sem lehet, bármit lódítsanak össze a kamarillának hozzánk küldött inasai. Ellenben annál inkább kitűnt, hogy menynyire azonos célok vezetik a két kormányt, Gautschékat és Fejérváryékat. Eleinte — tagadhatatlan — volt némi nézeteltérés a két «államférfi« között. Gautsch úr semmiképpen sem rokonszenvezett Kristóffy világmegváltó ötletével, a nemzetközieknek a hazafiakra való uszításával. Nyilvánvaló, hogy Fejérváryék első bukását az okozta, hogy báró Gautsch az általános titkos választói jognak a magyar kormány programútjába való bevétele ellen kézzel-lábbal tiltakozott. Pár hónap alatt azonban nagyot változott a dolgok állása. Az előbb még oly szörnyen bakafántoskodó dr. Gautsch jóleső érzéssel hallgatta végig a Pécs utcáin százötvenezer szocialista torokból zúgó „Marseillaeise“-t. Csodálatosképen azonos volt a válasz is, amelyet Fejérváry és Gautsch különböző időkben adtak a náluk tisztelgő elvtársaknak. A két birkózó közül előbb az öreg generálist nyomta a földhöz az osztrák báró, most azonban a mi darabantunk kerekedett fölül. Előbb hiába bizonyította az uralkodónak a Fejérváry-, Kristóffy- és a Beck-féle szövetség, hogy az általános választói joggal nagy dolgokat lehet művelni, a felséges úr együtt érzett a finom Gautsch-csal, aki irtózott a tomboló tömegtől. Mégis egyszerre minden átmenet nélkül vígan leparolázott a kényes úr az osztrák szocialisták küldöttével, mint már jóval előbb Kristóffy Bokányival. Végre hát egységessé lett a két kormány politikája. Gautsch legyűrve nyög és megbunnyászkodva teljesíti azt, amit Kristóffy diktál. A külső színnek azonban annak kell lenni, hogy a kamarilla minden vonalon a szabadelvűség, a modern ideálok apostolává szegődött. Általános titkos választói jog! Ez lett most egyszerre a vakulj magyar és a vakulj osztrák. Kacagni kell az embernek, hogy a ,,fenséges nép“ és a kamarilla karöltve gázol végig tüntető körmenetben a nemzeti haladás viruló vetésein ! Az osztrák miniszterelnök ügyveleje tehát végre szintén bevette, amit a magyar lángész tanácsolt. Nem sok esetben történt ez így, de ha történt is, nem sok köszönet volt benne. Ha most mégis szövetkeznek, nem lehet nehéz bevilágítani gondolkodásuk gyarló műhelyébe. Lehet-e más közös céljuk, mint hogy a nemzeti törekvéseket az alkotmány megvédésére irányuló mozgalmakat Lajthán innen és Lajthán túl kíméletlenül letörjék ? Mert a Lajthán túl is erről van szó. A csehek mozgolódásai, a 14-ik paragrafusnak veszedelemben való forgása, a nemzetiségeknek maguk között való súrlódásai és általában a komoly alkotmányosság után való vágyakozásnak mindinkább erősödő kitörése azok a tényezők, amelyek az osztrák kormányt is belekergették a szocialistákkal való paktálásba. Ez a kényszerű-kelletlen szövetség csak újabb bizonyítéka annak, hogy a kamarilla az ördöggel inkább összeadja magát, semhogy a nemzeti követelések teljesítésének csak árnyéka férjen is hozzá. A kidobott botunk, Mmmásárhely, november 30. A cs. és kir. 46 ik hadkiegészítő kerületi parancsnokság az 1903. és 1904 ik évfolyambeli póttartalékos katonák behívására vonatkozólag több rendbeli behívó hirdetményt küldött kifüggesztés végett Hódmező-Vásárhely városi tanács katonai ügyosztályához. Egyidejűleg megkereste a hadkiegészítő kerületi parancsnok a város katonaügyi előadóját, dr. Gonda Józsefet, hogy az ügyosztálynál vezetett katonai nyilvántartásokból közölje a parancsnoksággal a körülbelül 300 kmvásárhelyi illetőségű póttartalékos tartózkodási helyét és címét. A katonaügyi tanácsnok ma átiratot intézett a hadkiegészítő parancsnoksághoz, melyben tudatja, hogy miután a törvényhatósági közgyűlés a póttartalékosok behívására vonatkozó honvédelmi miniszteri rendeletet nem vette tudomásul, a behívásnál nem segédkezhetnie s a küldött behívó hirdetmények kifüggesztését megtagadja. Ugyancsak megtagadja a katonaügyi tanácsnok a közgyűlési határozat alapján a póttartalékosok lakcímének kiadását is. A nehéz helyzet. A miniszterelnök a haladók közhelyiségében beismerte, hogy nagyon nehéz a kormány helyzete s kemény harcot kell vívnia, míg elérik céljukat. A lemondástól csak az tartja vissza, hogy fél, hogy utána a katonai kormány következik. Ez a nyilatkozat annyira komikus, hogy tulajdonképen nem is érdemes vele foglalkozni. Csak föltűnő, hogy Fejérváry, a katona, a törvénytelen, erőszakos miniszterelnök, a császári akarat föltétlen tisztelője a hirtelen átváltozott, szelíd bárány lett belőle, aki nemzetét félti, hogy az elkövetkezendő súlyos idők viharainak nem fog ellentállni tudni, félti, hogy az utánna következő kormány nem respektálja majd a nemzet jogait, az alkotmányt, hogy esetleg karhatalommal újoncoztat s hajtja be az adókat. A miniszterelnök félelme amellett, hogy nevetséges, frivolis. Sohase törődjék azzal, mi lesz, hogy lesz utána, csak menjen. Rosszabb állapotok úgy sem következhetnek. Mert amire a katonai kormány vállalkoznék, az az ő prograrrumjában is megvan. Nem ő rajta múlik, hogy nem tud akaratának érvényt szerezni. Azon meg minden erőszak, minden törvénytelenség hiábavaló. A nemzet ellenére kormányozni nem lehet. Atyai aggodalmai azonban nem akadályozzák meg abban, hogy nyilatkozatát ismét fenyegetésekkel ne végezze. Kijelentette, hogy tavaszig szállítania kell az újoncokat s ő több szabad szállítja is azokat. Ha másképpen nem lehet, hát bűnvádi útra tereli a törvényhatóságok ellenállását. Mi lesz akkor, ha így sem kap újoncokat ? Ha bűnvádi úton sem lehet, aminthogy nem is lehet, a törvényhatóságokat az önként jelentkező újoncok belépő leveleinek kiállítására kényszeríteni ? Minthogy több szabad szállítania kell a „békelétszámot“, valószínű, hogy elkövetkezik a fegyverrel való újoncozás. Miért fél hát attól, hogy utána a katonai kormány jön ? Egyebet az sem csinálhat! Hogy elérjék a katonai kormány színvonalát, a legjobb után vannak. Újból egész csomó törvény telén rendelkezés történt. Az ügyészséget ráuszították a hazafias megyei tisztviselőkre s hivatalos hatalommal való viselés címén perbe fogták Fazeka Ágostont, Pest vármegye főjegyzőjét, ráírtak az adóhivatalokra, hogy ne szolgáltassák ki a dotációnak december elsején esedékes részletét azoknak a megyéknek, amelyektől a belügyminiszter azt törvénytelen rendelettel megvonta s fölfüggesztettek állásától egy megyei tisztviselőt, aki erre csak azzal szolgált rá, hogy hazafias lelkiismerete szavát követte. Még néhány ilyen intézkedés és ott tartanak, ahol a katonai kormány csak fog tartani. Hát mi nem mennek ? Megint minisztertanács. Ismét minisztertanács volt tegnap délután, amely a folyó ügyeken kívül az általános helyzettel is foglalkozott. A minisztertanáács négy órától fél nyolcig t ártott.