Vásárhelyi Napló, 1924. október (1. évfolyam, 197-223. szám)
1924-10-01 / 197. szám
2 A múltért az oka mindennek! Szerkesztő Uram! Eszem ágában sincsen a panaszkodás s egyáltalában nem gondolok arra sem, hogy szegény, jó, valamelyik hozzátartozómat igaztalanul bevádoljam most, amikor saját magamat szeretném kimenteni vállalt kötelességeimnek szombati elmaradásáért. Hiszen tudja Szerkesztő Uram, hogy sem a panaszkodás, sem a vádaskodás nem kenyerem , tűröm sorsomat, amelyet felülről igazgatnak s végzem a dolgom, amelyet azért elsejei csekélységért végeznem kell. Ilyen munka lett volna az a beszámoló is, amelynek a Napló vasárnapi számában kellett volna tollam nyomán napvilágot látni a nevezetes szolnoki ítélet utáni Csongrádról. A riport elmaradt és elmaradtam én is. Szerkesztő Uram, ha nem csal a csalhatatlan értesülésem, úgy vélekedett erről a tömeges elmaradásról, hogy „bizonyára defektust kapott a baljós. Hiszen van benne valami. Már tudniillik a defektusban. Valóban defektust kaptam, azaz kapott az a huncut Ford autó, amelyen szombat délelőtt nyertem a port. (Szedő úr: A kurzív szó nem b betűvel kezdődik !) Nagy Mihály vezérigazgató szíves engedelmével és kedves társaságában Szentes felé, honnan már csak egy ugrásnyira van a bombaváros. A gép gyönyörűen indult s könnyen suhant tova árkon és bokron, ami lépten nyomon útjába akadt a műnek csúfolt szentesi országúton. Büszkén hagytuk magunk mögött a régi világra emlékeztető lovaskocsikat és mosolyogva haladtunk el egy szamárfogat mellett, amely szintén arra felé cammogott, amerre mi igyekeztünk gyorsvonatot megszégyenítő sebességgel. A fehér tanyaházakból emberek integettek felénk s az országút mentén apró gyerekek köszöntöttek ránk szerencsés utat. S mi csak mentünk. Úgy éreztük szerencsére nincs szükségünk. Minek szerencse annak az utazáshoz, aki egy világhíres Ford autón vág neki huszonegynéhány kilométernek ? Szentes városának körvonalai máris itt vannak előttünk. Az az emeletes palota bizonyosan a megyeháza lesz. A magasbanyúló tornyok alatt pedig Istenhez szoktak könyörögni a hivő lelkek. Mondom én : — Mindjárt ott leszünk, Szentesről pedig rögtön átszaladok Csongrádra. — A mindjártba beletelik még tíz perc is — felel Nagy Mihály, — hiszen még legalább nyolc kilométerre vagyunk Szentestől. Alig hangzottak el Nagy Mihály szavai, abban a pillanatban valami pukkanás féle ütötte meg a fülemet, utánna pedig hirtelen megállott a gép. — Sebaj — gondoltam magamban, — itt van velünk egy takács, aki ért az ilyesmihez is, és majd elhúzza az a pukkanónak a nótáját, hogy csak úgy repül bele az egész mindenség. — A takács, — aki arra kért, hogy nevét az esettel kapcsolatban ne vigyem a nyilvánosság elé, — láthatóan megrökönyödve fogadta a váratlan defektust és mint akinek semmi kedve sincsen hozzá, hogy ilyesmivel bibelődjék, az országút irtó porában és a nap forró hevében, sóhajtozva fogott hozzá a baj kipuhatolásához és orvoslásához. A kalapácsok, fogók, mosogatórongyok egy szempillantás alatt előkerültek a ládafiából és ez a takács még rövidebb idő alatt olyan lett, mint az olaj. A gép azonban nem indult. Pedig a végén már én is elkezdtem csekély tehetségemmel és erőmmel a kurblít forgatni. — Nincs begyulladás — mondta a takács. Dehogy is nincs, — mondtam én, — be vagyok én gyulladva, jobban mint bármikor, hiszen ha így megy a gép, ahogy most áll, akkor sohse leszek Csongrádon, de még tán Vásárhelyen sem, pedig este hétkor találkám . . . — Nem magáról van szó, — szakított félbe Nagy Mihály, — hanem a gyertyákról. Azok nem akarnak begyulladni. Addig vitatkoztunk azután, mig végre a gyertyák begyulladtak és a gép indulásának mi sem állott elébe. Nem számoltam meg pontosan,de azt hiszem nyolc és fél lépést haladhattunk már egyfolytában, mikor újból az előbbi pukkanás nyomában a megrázkódtatás és megállás következett. Ismét az előbbi kép. A takács elővette a rongyokat, a kalapácsot, a fogót és összeolajozta magát. Másfél óráig olajozott már, amikor azután kijelentette, hogy ha Szentesre akarunk jutni, szerezzünk két lovat az autó elé, hogy behúzza a gépet. Mit volt mást tenni, egy közeli tanyáról szereztünk két lovat. Kialkudtuk a gazdával a huzatás árát, aztán megtörtént a befogás és elindultunk. El Szentes felé, ahova ekkorára már odaért a szamaras fogat is, meg a lovas kocsik is, sőt talán azok is, akik velünk egyidőben gyalog indultak el a szentesi vásárba. A két ló pedig húzta az autót, nagy tetszésére azoknak, akik a környékező földekről nézték kétségtelenül érdekes utazásunkat. Úgy találtam, hogy a gazda lassan hajtat. Odaszóltam neki : — Édes bátyám, mehetnénk tán gyorsabban is ! A gazda hátranéz és aszongya, hogy aszongya : — Próbálja meg az ifijut, fogja a lovak el azt az öt-öt, aztán gyorsabban mén. Éreztem, hogy lovasunk nincs minden ssatira nélkül s nemcsak az autót hajlandó húzni lovaival, hanem engem is. Nem vitatkoztam vele. Némán hallgattam. Majd csak odaérünk. Sőt már ott is vagyunk. Milyen jót mulatnak rajtunk a derék szentesiek. Úgy látszik tetszünk nekik, vagy még inkább a lovasított autónk. Végre egy műszerész előtt vagyunk. Sietve megszabadulunk a lószégyentől. A műszerész pedig hozzáfog a gépjavításhoz. Nézi, vizsgálja a masinát és végezetül csak annyit mond : — A mutter! Eltört, másikat kell helyette csinálni ! Szent öccse ,nem értettem a dolgot, összeszedve minden német tudásomat, megállapítottam, hogy a mutter németül van mondva és magyarul anyának hívják. Az anya tért volna el? A helyett kell egy másikat csinálni ? Most látom csak, hogy semmit sem tudok az életből, de annyi baj legyen! Szólok a műszerészhez : — Tessék kérem csinálni, amit mondott-Egy óra, két óra ... öt óra, a mutter, amelyről most látom csak, hogy egy incifinci csavarka tulajdonképen, elkészült. Nem is drága mulatság. Kétszáz frcs az egész. Rembicsek. Fő, hogy üzemképesek vagyunk, s ha már Csongrádra nem is tudunk átmenni. Legfeljebb haza megyünk Vásárhelyre. Utóvégre a lapba is kellene dolgozni, na meg azután a találka hét órakor... Mielőtt útnak indultunk volna, sikerült lebeszélnünk Szabó Lajost, a Futura Vásárhelyen is ismert pesti tisztviselőjét arról a szerencsétlen gondolatrról, hogy vicinálisan induljon el Szentesről Vásárhelyre Hiszen gyorsabb és most már, hogy a muttert összeforrasztották, biztosabb is, az autón való utazás. Szabó bácsi nem habozott. Felpakolt ő is autóra és így négyen vágtunk neki az útnak. Mentünk. Gyorsan, mintahogy délelőtt tettük. Mondom én : — Mindjárt ott leszünk Vásárhelyen! — A mindjártba beletelik még tíz perc is — felel Nagy Mihály, — hiszen még legalább nyolc kilométerre vagyunk Vásárhelytől. Éppen, hogy így szólt Nagy Mihály, — a délelőttihez hasonlóan, — egy puffanás hallik és nyomban utána megáll a gép, ellenben megerednek az ég csatornái. Ijedten buvunk össze az eső elöl s a koromsötétben sehol sem látunk egy menedékhelyet, ahol meghúzhatnánk magunkat. Elő a viccekkel. Ebből azonban nem lehet megélni- Pláne itt az országúton. Szentestől tizenkilenc, Vásárhelytől pedig nyolc kilométernyi távolságban, hol nincs más, csak mi, meg az a borzasztóan nagy, fekete sötétség. Nagy nehezen eláll az eső. Rozsdamentesen hozzá lehet nyúlni a géphez. A takács hozzányúl és megállapítja : — Kiugrott a lánc, meg a mutter ! — Soha sem szerettem a lánckereskedőket ! — sóhajt fel Szabó Lajos, miközben arra gondolt, hogy a vicinális mégis gyorsabb és biztosabb lett volna s ha azon indul, már vígan szürcsölhetné a „Tisza" — borát. — A mutterjét neki! — kockáztatom én meg a burkolt megjegyzést s sürgetőn sürgetem a szegény takácsot, aki immár harmadszor fordul bele az olajos gépezetbe, hogy kijavítsa a muttert és helyre tegye a láncot. Nem állhattunk többet két-három óránál, a harmadik defektus miatt, amikor jó takácsunk örvendve jelentette, hogy kész a gép és mehetünk. Berregve indult el a motor és nem telt bele tíz perc sem, úgy éjjel tizenegy óra tájban újra itthon voltunk. Ó boldog viszontlátás! Csak most éreztem igazán, egy hosszú és defektusos autó az után, hogy Vásárhely milyen kedves és drága. A bort például, míg oda voltam, újból felemelték. De sebaj! Az a szomorú, hogy nincs csongrádi riport. Úgy hiszem, a fentiekben eléggé meggyőztem Szerkesztő Uramat arról, hogy ez nem az én „defektusom“ miatt történt, hanem mindennek a multi az oka. Az az inci-finci mutterke, a mutterjét neki ! Egyébként Szerkesztő Uram fogadom, soha többé autón nem megyek riport után. Nem én, ha soha többé nem írhatok egy sort sem. Meggyőződésem, hogy ennek, rajtam kívül Szerkesztő Uram és az olvasóközönség örülne legjobban. Ebben a hitben vagyok és élek én: baljós. VÁSÁRHELYI NAPLÓ i—*0* 1 TmumnaanawiMiiM 1924 október I A Benkő János csizmadia tragikus halála. Hétfőn délelőtt 10 és 11 óra között összeesett a Görög Borozó előtt, a Szentesi utcán egy jól öltözött, tisztes kinézésű középkorúnak látszó ember. Felvették , miután akadt, aki felismerte, hogy Benkő János 41 éves csizmadiamester az ember, akit a rosszullét lábáról levert, a mentőket hívták és az embert a Jókai utca 46 szám alatti lakására szállították. Wirthy doktor, kórházi osztályfőorvos eret vágott a betegen, de hiába. Anélkül, hogy eszméletre tért volna, Benkő János hétfőn délután folyamán meghalt. Szülei nem élnek már, családja nem volt, csak úgy éldegélt, mint önálló mesterember, dolgozva szorgalmasan s élve becsülettel. Benkő János hétfőn délelőtt 9 órára a királyi járásbiróságra volt megidézve. Meg is jelent s mint tanút ki is hallgatták. Valószínű, hogy az izgalom siettette a vérömlést, mely agyára ment és korai halálát okozta, mely a tragédia megrázó erejével hat és széles körben őszinte részvétre talál. Panaszok a kereseti adó kivetése miatt. Most, hogy az adóhivatal kötelesen befejezi az ezévi általános kereseti adó fizetési meghagyásainak kikézbesítését, egyre több panasz hangzik el az érdekeltek között a kivetés állítólagos sérelmei miatt. Kereskedők és iparosok, valamint a szellemi foglalkozásúak körében másról sincsen szó, mint azokról az aránytalanságokról, amelyek az adózók szerint, a megállapított adóösszegek körül vannak. Hir szerint a kereskedők és iparosok elégedetlenségüknek azon a nagygyűlésen kívánnak hangot adni, amelyet a Kereskedelmi és Ipartestületek a közeli napokra terveznek. A felhozott panaszokkal kapcsolatban a „Vásárhelyi Napló“ munkatársa Fejérváry Bertalan dr. adóügyi tanácsnokhoz fordult, aki a hozzáintézett kérdésekre a következőket mondotta: — Mielőtt a felmerült panaszokkal foglalkoznánk, rá kell mutatnom arra, hogy az idén 237.837 aranykorona, — körülbelül négy és fél milliárd papírkorona, — a vásárhelyi közönség általános kereseti adója az 1918. évi 233.264 koronával szemben. Ebből láthatólag tehát alig van számbavehető különbség a mostani és az 1918- as kivetés között, holott azóta tagadhatatlanul sok olyan vállalat keletkezett, amely kereseti adóköteles. Ez az első bizonyítéka annak, hogy az idei kivetés teljesen reális. Ezzel nem akarom mondani, hogy a kivetés minden hiba nélkül való. Az én véleményem az, hogy lehetnek aránytalanságok, de ez nem az összeíró bizottságok, vagy a pénzügyigazgatóság hibája, hanem a közönségé. Mint ismeretes, annak idején nyolc bizottság végezte az adóalap megállapítását a benyújtott vallomások alapján. Igen ám, csakhogy a város négyezer főnyi kereseti adóra kötelezett polgára közül, mindössze 1677 adózó tartotta szükségesnek benyújtani a vallomást, míg 2333 nem tett eleget a feladatának. A törvény alapján a bizottság a saját belátása szerint állapította meg azután a mulasztók adóját, amelyet ezenfelül még 25, illetőleg 50 százalékos késedelmi bírsággal is megterhelt a pénzügyigazgatóság aszerint, hogy az érdekeltek a vallomások önkéntes benyújtásának határideje után felhívásra, vagy pedig arra sem adták be vallomásaikat. Akik tehát nem nyújtották be a vallomást, magukra vessenek most, ha sok az adójuk, amelyet a múlt évi jövedelem öt százalékában állapítottak meg a bizottságok. Igaz azonban az is, hogy sok esetben a benyújtott vallomást sem fogadhatták el a bizottságok az adóalap megállapításánál, miután sokan olyan adatokat szolgáltattak, amelyek nyilvánvalóan nem egyeznek a valósággal, így például nagyon sokan voltak, akik olyan csekély jövedelmet vallottak be, amelyből nem hogy egy évig, de még egy hétig sem tudnának családjukkal együtt megélni. Az ilyen vallomások természetesen nem voltak akceptábilisak, miért is a bizottságok maguk állapították meg az ilyen esetekben is az illető adózók adóalapul számítható jövedelmét. A bizottságoknak az adóalapra vonatkozó javaslatát a pénzügyigazgatóság is teljes egészében jóváhagyta és a városi adóhivatal most nem csinál mást, mint a megállapított összegeket behajtja. A kivetést, a fizetési meghagyás kézbesítését követő harminc napon belül meg lehet felebbezni a felszólamlási bizottsághoz, amely novemberben Vásárhelyen fogja meghozni a vitás esetekben döntését. Eddig kevés felebbezés érkezett be , épen ezért szükségesnek tartom felhívni mindazoknak figyelmét, akik a kivetést sérelmesnek találják, hogy bélyegmentes fellebbezésüket október 25-ig, a mikorára a fizetési meghagyások kézbesítésének idejét tekintve, körülbelül lejár a jogorvoslat határideje, feltétlenül adják be s lehetőleg csatolják bizonyítékaikat, amelyek alapján az adó mérséklését kérik. Ezzel kapcsolatban fontos tudni azt is, hogy a felebbezésnek nincs felfüggesztő hatálya, vagyis a fellebbezéstől függetlenül fizetni kell az adó esedékes részleteit s ha a felszólamlási bizottság hozzájárul a kivetett összeg mérsékléséhez, az esetleges túlfizetést a fél javára írják , a jövő évi adójába tudják be. — A helyzet szerintem nem olyan súlyos, mint sokan állítják és úgy hízem, hogy a vásárhelyi panaszoknak a szegediek sérelmei adtak löktetőt. Szegeden azoban egészen más a helyzet. Ott történhettek visszásságok a kivetés körül, ollenban Vásárhelyen legfeljebb elvétve lehet alapos ok a siránkozásra, mert itt tudomásom szerint nincsenek olyan kirívó aránytalanságok, mint a szegedinél. Nálunk ami hiba van és ezt nem győzőm eléggé hangsúlyozni, nem az összeíró bizottságok, vagy a pénzügyi izgatóság matt történt, hanem az adózók nagy részének közömbössége idézte elő, azáltal, hogy a vallomástételt elmulasztva, a bizottságokra bízta az adóalap megállítására szolgáló jövedlem kiszámítását Ha majd a közönség többet törődik a maga dolgával, úgy sokkal kevesebb lesz a hiba, amit most is el lehetett volna kerülni a kötelesség teljesítése révén. A választási malac csúnyául lecsúszott. A tegnapi jószágpiac az eső jegyében zajlott le. Esett az eső és hogy az ár se maradjon el a kortól, leesett a malac ára is, mégpedig majdnem felére a múlt piaci árnak. Úgy, hogy 550 ezer koronáért egész szép párt lehetett venni. A piaci árak egyébként a következők voltak : Aki meg akarta ölni a kormányzót. Ez év május 26 án tárgyalta a budapesti büntetőtörvényszéken Langer Jenő tanácsa Sztáron Sándor és társainak ügyét, akik a vádirat szerint merényletet akartak elkövetni Horthy kormányzó ellen. A tárgyaláson Sztáron cinikusan és kihívóan viselkedett. Hangoztatta, hogy nem bánta meg tettét, bár nem kommunista és nem szocialista, de egyéni világnézete van, mely azt diktálja, hogy végezzen a kormányzóval. A tárgyaláson a bíróságot osztálybíróságnak nevezte. Sztaront 6 évi fegyházra, Paczurát és Szokolait pedig 3-3 hónapi államfogházra ítélték. A királyi tábla tegnap délelőtt kezdte meg az ügy tárgyalását, felolvasták az elmeorvosi szakvéleményt, mely szerint Sztáron exaltált idegbeteg ember. Védője is idegbeteg embernek tartja és az erre vonatkozó többi irat beszerzését kérte e tárgyaláson. Az iratok felolvasása után dr Szőke Sándor védő terjesztette elő indítványát és ismételten indítványozta, hogy rendeljék el Sztáron elmeállapotának a megvizsgálását. Az ügyész ellenzi a védő összes indítványait, majd a tanácskozás után a tábla megsemmisíti a törvényszék azon végzését, mellyel elutasítja Sztáron elmeállapotának megvizsgálására irányuló kérelmét és Sztáron elmeállapotának megvizsgálását elrendeli. Az orvosszakértők véleményének megérkeztéig a tárgyalást a tábla elnapolta. Mi lesz Erzberger német miniszter állítólagos gyilkosával ? Budapestről jelentik ! Töreky Géza dr kúriai bíró tanácsa tegnap délelőtt 10 órakor zárt tárgyalást tartott, hogy határozatot hozzon Erzberger Mátyás német birodalmi miniszter meggyilkolásának gyanúja alapján letartóztatott Förster Schultze Henrik kiadatása ügyében. A közvádló képviseletében Borokdzy István királyi ügyész jelent meg az Ítélőtanács előtt, aki elé felvezették a Markó utcai fogházból a gyanúsított Förster Schultze Henriket is. A tárgyaláson védőként Ulain Ferenc dr jelent meg, aki a tárgyalásról, mely mindössze 20 percig tartott, többek között a következőket mondotta : — Előterjesztésemben elmondtam, hogy ma is százával élnek külföldön olyan magyarok, akiket nem szolgáltatnak ki, hiába kérik a kiadatásukat. Szabadon élhetnek külföldön olyan egyének is, akiket a kommunizmus után halálra ítéltek. Gondoljunk arra, hogy a Tisza-gyilkosság bűnperében halálra ítélt Kéri Pál és ugyancsak sok más egyén, akiket kénytelenek voltunk kiszolgáltatni a szovjet hatóságoknak, nyugodtan élnek külföldön. Arra kértem a bíróságot, hogy tagadja meg a kiadatást. Förster ma is azt állítja, hogy nem azonos Schultzéval, akinek a kiadatását kérik. A bírói tanács most szövegezi meg véleményes javaslatát az igazságügyminiszternek. A 6 hetes kiadatási fogság október 10-én jár le és addig feltétlenül el kell intézni ezt a sürgős kérdést. Kövér sertés I. 25.000 K „ „ II. 22.000 K „ „ III. 20.000 K Marha I. 13.000 K „ II. 10.000 K „ III. 8.000 K Borjú 17—19.000 K Juh 13—14.000 K Bárány 15—17.000 K Kövér lúd 27.000 K Kövér ruca 24.000 K Csirke 22.000 K Tojás 1.700 K Alma szedett 6.000 K „ vegyes 3.000 K „ hullott 2.000 K PE81 SZij flj Wlassics-Andrássy Raktáron ti számokat, legegyszerü vitelig. Oatatók, bokává Javítás gyor Egy jó fii Mielőtt ki beszelvételkényszer fizetési feltétel táron tartok fe bátorokat a le MovA V. ker. Csiku Első egészséges erdő előnyös ősszel Zegol házi árusítom. . . tekintse kérje BALÁS Lázár utca 6— Felöles „Fehér Deák Fe Harisnya mind* Férfi zokni mi Erős kötött hal Szép mousiin ! Legfinomabb fi Fátyolharisnya Finom keztyük Amazon horgol 1000 g. Clark Nagy gomb. hí Digitowity mű mzések, Bfil négy vála FEHÉR Nyersbőr ifj. Ki timársága Réggel válősséggel Szegedi ul Varró állandó fizetési KOKRONNői ficam óriási válá Fehér filckala divatazbbn ! alakítás és A Visé el Visa di S2 ifj. OSK. Deák Ferenc MenyikON meglepő legolcsót szép aj, aki mindent ott vásárol