Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1909. január (5. évfolyam, 1-30. szám)
1909-01-01 / 1. szám
IK . H. Új év, Hunvásárhely, január 1 Boldog új esztendőt kívánunk magyar testvéreinknek. Boldogabbat, mint amilyen a múlt esztendő volt, kevesebb csalódás érjen bennünket, mint a múlt esztendőben. Ne legyen annyi panaszra okunk, ne érjen bennünket akkora keserűség, mint az elmúlt esztendőben. Erőt adjon a Teremtő az új esztendőben, erőt a vezéreknek, erőt a közkatonáknak. Szilárdságot, elhatározottságot, elszántságot és tiszta hazafiságot a küzdelemre. Hitet, reménységet a győzelemben. Ne essék kétségbe közöttünk senki, ne aggódjon, ha a legjobbaknak hittek megbotlanak, ha a gyávák megfutnak. A csapások tegyenek mindannyiónkat erősebbé. A fény ne vakítson el bennünket, a hatalom se csábítson el. Ne vágyjunk nagyok és még nagyobbak mosolyára, parolájára. Ne kívánkozzunk kitüntetésre, rangra, czimre. Ne külsőségek ékesítsenek bennünket, a belső tartalom legyen olyan, mit arannyal megvenni nem lehet, amit a tolvaj el nem lophat, a gyilkos meg nem ölhet. Az örökkévalóságnak alkossunk örökkéélőt. És ha lenne köztünk olyan, látszódjék bár elsőnek vagy utolsónak, akit megvesztegethet a külsőség, a hatalomvágy, aki cselédjévé lesz a nemzet szolgájának, fizetett gazzainak, adjon a teremtő erőt, hogy megvessük, kiközösítsük, üldözzük, kerüljük őket, mint a belpoklosokat. Ha lesz olyan, kiknek neve ragyogó fényességű volt előttünk, ki sárba dobja múltjának dicsősségét, ki hitvány czimekért, rendekért zsibvásári áron pazarolja el elveit, vagy ha drága kincsért adja el magát, legyen nekünk is erőnk elhagyni ezt. És ha akad többséggel politikai párt, mely aljas zsoldban áll, idegen hatalom bérenczévé lesz s ezennel adót, kvótát, létszámot, nyomorba dönt, kétségbe ejt milliókat, öntsön a Teremtő az új esztendőben egyetértést, összetartást minden magyarba, hogy a hűtlen sáfárokat, mielőtt nagyobb károkat tehetnének, kikergethessük nemzeti függetlenségünk templomából. Hazafias meggyőződésünk erejével hisszük, hogy a nemzetre eljön a jobb jövendő s ha egyet akarva, egyért, együtt küzdünk, akkor nem hiába kívánunk minden magyar testvérnek boldog új esztendőt. Vajha eljönne az az idő, hogy szép hazánk ez legyen a maga határain belül, vajha kiverhetnénk innen az osztrák hordát minden fullajtársaival együtt, vajha megtanulnák végre Bécsben is, hogy Ausztria nem lehet többé koloncz a nyakunkon, hogy leráztuk onnan és soha többé oda vissza tenni nem engedjük ! 148.000 haláit. A király a vész színhelyén. Elpusztult Calabria is. Hunvásárhely, deczember 31. Az egész világ részvéte, gyásza és könnye az olaszoké most, kikből munkásemberek, derék polgárok, anyák és gyermekek ezreit rabolta el a gyilkos földrengés, mely talán soha sem pusztított ilyen irtózatosan, mint a jelen alkalommal. Borzalmasabb, irtózatosabb volt ez a földrengés a leggyilkosabb háborúnál, melyből, ha csonkán is, de legalább élve kerülnek ki a férfiak. Calabria és Messina romjai alatt százezrek lelték halálukat, milliókat élő kincsek pusztultak el s rettenetes fertőző baczilusok honává vált az egész környék, úgy hogy kilátás van arra, hogy akit az irtózatos elemi csapás agyon nem ütött, azt elpusztítja majd a dögvész. Az egész világot kétségbeejtő, megrendítő katasztrófáról alábbi új híreink szólnak : Mindent elnyelt a tenger. A calabriai és sziciliai földrengési katasztrófa Liszabon elpusztítása óta a legrettenetesebb katasztrófa, mely a föld bármely pontján azóta történt. Messinai menekültek az ott történteket Pompeji pusztulásához hasonlítják. Mialatt az emberek futva menekültek az utczákon, felülről kövek, gerendák és más épületrészek zuhantak le reájuk, amit a tenger olyan morajlással kísért, mintha ezer kiszabadult vadállat egyszerre bömbölt volna. Az utczákon az emberek térdig gázoltak a vízben. Mély sötétség borította el az eget, melyet csak itt ott világítottak meg az égő házak fényképei. Még rettenetesebb volt a tengerrengés. A külső kikötőben, melynek medenczéje valamikor egy kialudt vulkán tölcsére volt, toronymagasságú vízoszlopok emelkedtek és hirtelen a mélyebb városrészekre zuhantak. A tengerrel határos külváros egyszerűen megsemmisült. Egész nyári lakók összes lakóikkal eltűntek és egész földterületek a tengerbe merültek. Eltemetett bálterem. A kikötőben időzött az orosz flotta is, ennek a zenekara minden nap játszott a városban, a tiszturak kiszálltak mulatni. Mikor rászakadt a városra a veszedelem, azon az éjszakán is bál volt, az orosz tisztek tánczoltak a város hölgyeivel s őket is eltemették a romok. Háromszor rázkódott meg a föld és többé nem volt mulatság Messinában. 148.000 halott. A földrengés Messinát a földdel tette egyenlővé. Százhatvanezer lakóból legfeljebb tizenkétezer menekülhetett, e szerint tehát 148 000 ember esett a katasztrófának áldozatául. A királyt Messinában küldöttség fogadta a pályaudvaron. Mikor Khimiski képviselő beszélni akart, a király e szavakkal szakította félbe : — Ne bolondozzon ! Ezzel a kemény szóval azt akarta jelezni Viktor Emánuel, hogy most nem beszélni, hanem cselekedni kell. A király megjelenése rendkívül jó hatással van a szerencsétlen, kevés számú lakosokra. A pápa részvéte. A pápa, akit a calabriai és sziciliai katasztrófa mélyen megrendített, megbízta a palermói érseket, valamint a catatizarói és milelói püspököt, hogy tolmácsolják atyai részvétét a sújtott vidékek lakosságának és küldjenek jelentést a szerencsétlenség részleteiről. Calabria elpusztult. Reggio di Calabria-t csaknem egészen elpusztítota az elemek irtózatos kitörése. Holttestek torlaszolják el az utczákat. A romok alatt több száz katona van. Számos rendőr is meghalt vagy megsebesült. A hadosztályparancsnok és a rendőrfőnök eltűnt. A tengerből kicsapott hullám végighömpölygött a városon és mindent romba döntött. A város mélyebben fekvő részeinek egyszerűen nyoma veszett. Újabb jelentések szerint Calabria egészen elpusztult. A halottak száma óriási. Öngyilkos gyógyszerész. Vásárhelyi születésű. Gondok elöl a halálba Hunvásárhely decz. 31. Egy Vásárhelyről évekkel ezelőtt elkerült úriember tragikus haláláról vettünk hírt, ki önmaga vetett véget életének, mert megunta a küzködést, az anyagi terhekkel való harcot, nem tudott megállni abba a forgatagba, melynek egyik tagja volt ő is — agyonlőtte magát. A megrendítő öngyilkosságról alábbi tudósításunk szól : Az öngyilkos ember Ember István csurogi gyógyszerész, Ember Gyula volt vásárhelyi tiszteletbeli rendőrkapitány fia. Ember István régebben itt gyógyszerész segédeskedett Vásárhelyen, jómodorú, köztiszteletben és szeretetben álló ember volt, majd itt megnősült, azután pedig elment Csurogira, hol patikát vett. Ember látván házasélete nem volt boldog, feleségétől elvált és újra nősült. Ez valamennyire vissza adta feldúlt boldogságát, de állandó az se maradt, mert a fiatalember olyan társaságba került, melyben a pénz értékét nem ismerték. A szerényen jövedelmező patikából nem tudta kielégíteni úri allűrjeit, így azután adósságokba verte magát. Egyik kölcsönt a másik után szedte fel, így azután ez utóbbi években már úszott a sok adósságban, jövedelmét a sok váltó rendezése felemésztette. Az örvény szélén álló ember kapkodott fűhöz-fához, azonban hiába, mert senki se került hajdani jó czimborái közül, senki sem sietett megmentésére. Mikor ezt Ember István látta, megfogamzott benne az öngyilkosság rémes gondolata, melyet a napokban végre is hajtott magán. A napokban azzal utazott el családjától, hogy Budapestre megy, hol valami dolga van. El is ment Budapestre, hol azután egyik szállodában agyonlőtte magát és szörnyet halt. A megrendítő eset hire tegnap városunkba is eljutott s itt általános és mély részvétel kellett azoknak körében, kik ismerték a jómodoru, törekvő, becsületes gyógyszerészt. A gazdalegény Sz. J. Kopáncson van a tanyájuk, ott laknak szülei és testvérei is. A legény még csak 20 esztendős, már is rabjává lett szenvedélyeinek, annyira rabjává, hogy attól megszabadulni immár talán soha sem tud. Az egész esetet a kopáncsi csendőrség nyomozta ki, hol a legény be is vallotta, hogy mikor, milyen ahány állattal szeretkezett. A dolgot úgy vették észre, hogy a legény szülei meglepődve tapasztalták, hogy az udvarban levő tyúkok, pulykák egymásután hullanak el. Az elhullt jószágoknak semmi bajuk se volt még előtte való nap, épen ezért rendkívüli gyanús volt azoknak elhullása. Egy alkalommal azután egyik béres épen akkor nyitott be az ólba, midőn a gazda fia bűnös hajlamait elégítené ki. Rögtön jelentette a dolgot a gazdának, ki leszidta fiát, de egyebet nem tett. A gyerek ettől az időtől kezdve felhagyott az aprójószágok pusztításával, e helyett azonban mást kezdett: a lovak és tehenek iránt táplált gyöngéd érzelmeket, azonban ez már nem őnáluk történt, igy azután a csendőrségnek is fülébe ment a dolog s megindították a nyomozást, minek az lett a vége, hogy a legény mindent bevallott. A csendőrség az iratokat további eljárás végett beterjesztette a rendőrséghez, hol újra ki fogják hallgatni a fortelmes bűnre vetemedett embert, azután pedig a bírósághoz kerül a dolog, ott fognak ítélkezni a legény felett. Jog áll. Kiss kötczai Hódmezővásárhely, 1909 Január I Péntek slokizitási Arak HELYBEN : tegyedévre nk. — I. álévre 4 k. — I. igen évre 8 k. — I. VID&KRK : tegyedévre 4 k — így hóra 1 k. 40 I Agy szem Ara 3 (ill) Szerkesztőség és kiadóhivatal Andrássy-utcza 17. szám alatt. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP Főszerkesztő és laptulajdonos KUN BÉLA. ARA2FILLER. Ötödik évfolyam I szám HIRDETflSBK dime bál nerint. NYILI TÖR petition 40 QB Megjelenik a kot reggeli órákban Telefon szám 58 Lapzárta éjjel 12 órakor. 9 gazdalegény bűnt. Állatokkal szeretkezett. Hunvásárhely, decz. 31. Förtelmes hátterű ügyben nyomoz már napok óta a vásárhelyi rendőrség. Egy kopáncsi gazdalegényről van szó, kit azzal gyanúsítanak, hogy állatokkal szeretkezett. Berger Zsiga Vásárhelyen. Szökött a kis hamis. Nem irok szombaton. Hunvásárhely, decz. 31. Ki hitte volna, hogy valaha Vásárhelyen is megjelenik a kupiék hőse, a bohémok bohénja, a Bergerék Zsigája. Aki nem hitte, ki még gondolni sem mert arra, hogy valaha ilyen szerencsére legyen része ennek az alföldi metropolisnak, az csalódott, mert Berger Zsiga, pardon a Bergerék Zsigája, a pepita, a vértelen, a fiatal, a bohém, alias Ruszländer Dezső itt járt köztünk, járt-kelt addig, míg csak a hatalom éber őrének gyanús arcza fel nem tűnt, ekkor azután, hogy ne járjon sokat, leültették egy elhagyott, hideg szobába, ami prózai nyelven megfelel a rendőrség czellájának. Kezdjük elöl. Még ünnep másnapján érkezett városunkba egy vallását orrán viselő, halvány képű, éhezni látszó fiatalember, ki lakás és foglalkozás hiányában, tekintettel az ünnepre, kéregetni kezdett. Azonban vesztére, mert addig-addig nyújtotta ki kezét alamizsna után, mígnem egy rendőr fülön ragadta s vitte, vitte, odahurczolta a kapitány elé, hol mindjárt megkezdődött a tortura. — Hogy hívják — kérdő a kapitány. — Berger Zsiga — felelt az ember. — Ön a bohém ? — Igen kérem, de csak akkor, ha van mit enni. A kapitány fölkelt, alaposan körülnézte az embert, egyszerre megtelt a hivatali szoba, mindenki kiváncsi volt a nótabeli hősre, Berger Zsigára. A vézna fiút meglepte ez a nagy kíváncsiság. Egyszerre elővette kendőjét, melybe sűrűn hullatta a krokodilos könnyeket. — Mi baja — kérdé a kapitány. Áruhágunkban..... újévi Vásár ______megkezdődött. az, visszamarad , különben kifogástalan minőségű áruczikkeink és kérjük a nagyérdemű közönség érdeklődését. Tisztelettel Konstantin Testvérek.