Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1909. október (5. évfolyam, 241-267. szám)
1909-10-01 / 241. szám
A goss it anó, ha népszerű, mizilitva, i legt is ja a rség Vigyázat! Törékeny. Hunvásárhely, szept. 30. úgy vagyunk a mostani magyar politikai válsággal, mint a vasútra feladott nagyon törékeny áruval. Vigyáznunk kell rá, mert nagyon törékeny. A vasúti áruk tartályára rá is szokták pingálni, hogy a vasutasok is lássák: Vigyázat! Törékeny ! Mi is azt mondjuk a mai válság kezelőinek: vigyázat, nagyon törékeny ! A helyzet ma az, hogy Kossuth Ferenc ideiglenes megoldást akar, Andrássy Gyula meg végleges megoldást javasol. A kibontakozásra ez a két terv kerül a király elé. Természetesen mind a két javaslatnak meg vannak a maga feltételei, melyekkel állnak vagy buknak. Hogy melyik nyeri meg a király tetszését, az még ma is titok. Szerintünk egyik terv se felel meg annak a követelménynek, mit a magyar közvélemény kíván. Mert mind a két javaslat feltételei sokat engednek gyökeres jogainkból. Andrássy javaslata többet, Kossuthé kevesebbet. De a Kossuth javaslata annyiban se felel meg a közkívánatnak, mert a válság megoldása azzal csak ideiglenes lesz. Márpedig a nemzet közvéleménye nagyon is betelt már az újra meg újra ismétlődő válságos helyzettel. Nincs az a magyar ember, aki ne a végleges megoldást óhajtaná. Mert más dolgunk is volna már, minthogy örökkön-örökké csak a meglevő s élő jogaink fölött vitatkozzunk és veszekedjünk királyunkkal és az osztrákokkal. A válságnak végleges megoldását követeljük, de úgy, hogy a nemzet minden jogát elismerjék s azok gyakorlatában bennünket szabadon hagyjanak! Most és mindörökké! Enélkül ne legyen se végleges, sem ideiglenes megoldás ! Mert nem szabad, hogy jogainkból bármit is feladjunk. Nem szabad, hogy a magyar nemzet örökkönörökké már minden tekintetben csak az osztrákok járszalagjára legyen utalva. A magyar nemzet nemcsak akar, hanem derekasan tud is a saját lábán járni. A magyar nemzet csak magának és magáért akar élni s nem hajlandó tovább arra, hogy a császárnak az érdekei nyerjék el minden munkáját, idegen érdekek szívják fel minden erejét s élvezzék keserves verejtéke minden eredményét. Ez a mi álláspontunk. Ez volt a múltban mindenkor, ez ma és ez lesz a jövendőben is. Minden tekintetben önálló, független Magyarországot óhajtunk s hogy ez legyen, erre törekszünk lelkünkkel, eszünkkel, vérünkkel, minden szavunkkal és minden tettünkkel ! Az osztrákkal nem óhajtunk semmi tekintetben se közösségben élni. Egy legyen közös csak: a király személye ! Tehát a personáluniónak vagyunk feltétlen és hajthatatlan hívei. Különben a függetlenségi és 48- as párt radikálisabb részének is ez volt az elve nagyon sokáig. Hogy ma is állják-e még'' ezt az elvet, nem tudhatjuk. A többi sok, kardinális elvekkel ez is már elhomályosult. Elveink mellett hát végleges és a nemzet minden jogát elismerő megoldást követelünk. Más kivezető út nem nyugtathat meg minket és a nemzetet se. Ám a megalkuvások korszakát éljük. A legszomorubbat, amit csak négyszáz év óta ért a magyar nemzet ! Lehet hogy lesz végleges (?) megoldás legszentebb jogaink sutba dobásával. Lehet, hogy csak ideiglenesen alkudnak meg. Akármiként intézik is államférfiaink a válságból való kibontakozást: — vigyázzanak ! Nem titok már, nyilvános valóság, hogy a magyar ügyek intézésére Bécsben már a királynál több befolyást gyakorol — jövendő királyunk, a trónörökös ! Akinek pedig közjogilag ma még semmi jussa nincs ahhoz, hogy felettünk máris uralkodói jogokat gyakoroljon és még inkább nincs ahhoz, hogy közvetlenül is beleavatkozzék még legsajátabb belügyeinkbe is. Lehet, hogy a mai válságból való kibontakozás koronás királyunk kizárólagos közreműködésével s hozzájárulásával történik meg. Lehet, hogy talán, amiben királyi esküvel szentesített törvényeink vannak, jogainkat elismerni s érvényesíteni hagyja uralkodónk. Vigyázzanak azok, akik a nemzetet képviselik az új egyezségben. Amit nyerünk, úgy nyerjük azt, hogy a jövendő trónváltozás se változtasson jogos helyzetünkön. Vigyázzanak, hogy amit a válság országútján most majd megkapunk, a természet rendje szerint nem is soká leendő uralkodóváltozás össze ne törje. Közeli évek alatt Szent István trónjára új férfiú ül, Akiről ma mindig az hírlik, hogy nem szeret bennünket. Hogy ellensége minden jogainknak s törekvéseinknek. Vigyázat tehát! törékeny ! Jogainkat úgy kell minden időkre biztosítani, hogy jöjjön az uralkodásban bármi változás, ezekből a jogokból ne törhessen össze a legkisebb darab se! Hódmezővásárhely, 1909. Október 1. Péntek. ÁRA 2 FILLÉR V. évfolyam 241. szám. VÁSÁRHELYI előfizetési Árak HELYBEN: negyedévre 2 K.—f. félévre 4 K.—f. egész évre 8 K.—f. VIDÉKRE: negyedévre 4 K.—f. egy hóra 1 K.401. Egy szára ára : hétköznap 2 fillér, vasárnap 4 fillér. FÜGGETLEN POLITIKA! NAPILAP Szerkesztőség és kiadóhivatal : Andrássy utczit 17. szám alatt. Főszerkesztő és laptulajdonos : KUN BÉLA. HIRDETÉSEK díjszabás szerint. NYILTTÉR petit sora 80 fiH. Megjelenik a kora reggeli órákban. ÁRUSÍTJÁK: Vásárhely-Kutason, a Pusztán, Orosházán, Gyopároson, Békés- Sámsonban. TELEFONSZÁM 58. ......................7- ------------------- SZÁNTÓ JÓZSEF félfi szabó üzlete a »Csinos mapi legényéhez, a régi ref. gimnázium épületében, Kossuth-tér, Dános Szereden járt. Elég baj az neki. Mert fogházba került. Hunvásárhely, szept. 30. A falu rosszává lett Vékony Jánossal az utóbbi időben igen sokat foglalkozik a rendőri krónika, ez az ember hajdan szebb napokat látott, háza, földje, pénze, boldogsága, szóval mindene volt, de rossz útra tért Gazdálkodóknak, gazdaifjaknak ajánlom, a kirakatomban látható két szép, csinos, magyar, vőlegényi ruha és őszi dinos szüneteim megtekintését! -------MEGRENDELÉSEIK VÉGETT KÉREM KERESSÉK FEL ÜZLETEMET.------------ Icsonfiyi haramiák. Itthon van a banda. Aracsi a rablóvezér. Hogy történt a merénylet , Hunvásárhely, szept 30. Lapunk tegnapi számában írtunk arról a szenzácziós rablómerényletről, melyet három vásárhelyi leczeng Kotormán Mihály Szerencse utcza 19. sz. alatti lakos fuvaros ellen vasárnap éjszaka a csomorkányi országúton elkövetett. A gazdát leütötték, pénzét elvették, lovait elhajtották s eltűntek. Kotormán Sámsomon járt vasárnap. Dinnyét szállított s eladta. Estefelé indult vissza, de még a csárdánál stácziót tartott. Ott időzött három leczeng: Kovács János, Aracsi János és Mocsári Samu. Aracsi rovott múltú egyén, már a javítóintézetben is volt, de nem tudták megjavítani. Hárman diskuráltak, mikor Kotormán a csárdában megjelent. Összenézett a három társ. — Ez a mi emberünk! Mormogták. — Csakhamar megismerkedtek vele s megittak együtt négy liter bort. Már akkor elhatározták, hogy ki fogják fosztani. Felkérezkedtek a kocsijára s együtt jöttek a csomorkányi uton. Itt a csárdában ismét megálltak s éjfélkor indultak tovább. Lépésben haladtak a lovak. Beszélgettek. Egyszerre torkon ragadta Kotormánt Aracsi és fojtogatni kezdte majd mikor az védekezett, Mocsári háromszor fejbe vágta. Közben a gazda menekülni igyekezett s leesett a kocsiról, Aracsi utána. — Pénzt, vagy meghalsz ! Sziszegte Aracsi. — Ne bántsatok, itt a pénzem ! Szólt Kotormán és a pénzt átadta. Erre a leczengők felültek s megfordítva a kocsit, visszafelé elrobogtak. Kotormán csak reggel ment Kutas- ra panaszt tenni, vonattal. Egy járőr nyomban a rablók üldözésére indult, de Orosházán nyomuk veszett. Kedden fogták el őket Aradon . Kovács haza akart jönni, de az állomási rendőrnek feltűnt s letartóztatta. Megkerült a két főbetyár is. Már akkor a lovakat eladták 240 koronáért. A csendőrök tegnap Vásárhelyre hozták őket. Beismerésben vannak. Újvároson vannak sarkok... minden sarkon pofonok, is fair szórakozás. Hunvásárhely, szept. 30. Tegnapelőtt fair módon szórakoztak Újvároson : Göbölyös István, Gogán Máté és Búzás János. A mulatságról, melynek a rendőrség előtt még folytatása lesz, alábbi tudósításunk szól : A fentnevezett három ember tegnap délután valami jó vásár örömére áldomást irandó, betértek Újvároson a Makói utcában egyik korcsmába, leültek ott egy asztalhoz és italozni kezdtek. A bor gyorsan fogyott, egyik üveg a másik után ürült ki, ily arányban tüzesedtek a fülek, lettek villogóbbá a szemek, beszédesebbek az ajkak, tettekre vágyóbbak az öklök. Esteledett már, mikor a három ember fizetett, azután erősen illuminált hangulatban indultak el a Makói utcán. Az első saroknál már megálltak, szóváltásba elegyedtek, egyszerre csak összementek, megpofozták egymást és tovább mentek, mintha semmi se történt volna. Alig telt azonban el öt perc, már a másik saroknál voltak, itt megint megálltak, megint megpofozták egymást és tovább mentek. A három ember után egész falka kiváncsi haladt, mikor pedig a fenti túrákat már az ötödik sarkon ismételték, százakra rúgott a kísérők száma, kik biztatva, sajnálkozva, csodálkozva mentek, hogy lássanak. A három ember a hatodik sarokra érkezett, bősz csataordítást hallattak, majd egymásra rohantak és hullott, de nem az áldás .... — Mi van itt, mi történik itt — szólalt egy erőteljes férfi hang. — Jaj itt a rendőr, vége a mulatságnak — szólt egy kis mama. Csakugyan a rendőr érkezett meg, ki azután áttört a tömegen s a további tettlegességet megakadályozta, a följelentést pedig megtette a furin szórakozó magyarok ellen. Az igazság kedvéért még azt jegyezzük meg, hogy az arczok remekül megdagadtak az egész vonalon.