Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1915. január (11. évfolyam, 1-31. szám)

1915-01-26 / 26. szám

4. Azt megmondják őszintén, hogy az osztrák-magyar és a német seregek hol nyertek tért, de ezt azzal igyekeznek szépíteni, hogy az eredménye­ket csak igen nagy áldozatok árán sikerült elérni. A múltnál és a jelennél azonban sokkal jobban érdekli az orosz fővá­rost a jövő. Mindenki ar­ról beszél, hogy mit akar Ni­­kolajevics Nikoláj, mik a szán­dékai, mik a céljai, milyen új haditervei vannak a centrális szövetség vezérei akaratának ellensúlyozására. Hogy akar-e támadni és hol akar támadni hogy az erőket gyűjti-e, vagy Valami rejtett szándéka van, senki nem tudja. A legutóbbi napokban azt jelentették, hogy a Visztula jobb partján táma­dás indul és ez valóban be is következett. Egy darabig sike­rült is tért nyerni az orosz erőnek, de azután hivatalosan is jelentették, hogy német előretörés követte az orosz akciót Soldau irányából. A harctéri stagnációt igen nagyarányú pesszimizmus kö­vette az orosz fővárosban, a­hol attól félnek, hogy az orosz fővezér most már maga sem tudja, hogy mit akar. Amint nem voltak tisztában vele az orosz főhadiszálláson október közepén, hogy mit jelent a centrális szövetségesek visszavonulása és nem tudták, hogy mi történik frontjaik mö­gött, úgy ma sincs határo­zott tudomásuk arról, hogy hol fogja diktálni az ellenség a tempót és az akciót. Meg­kísérelte ugyan az orosz had­vezetőség a legutóbbi hetekben is, hogy átvegye az Iníciatívát, de a megfelelő ellensúlyozásra talált akkor is, amikor újra Krakót akarta fenyegetni és akkor is, amikor Bukovinában koncentrált nagyobb erőket. Sok súlyos kritika hangzik el itt az orosz hadveze­tésről, melyből teljesen hiányzik az eredetiség és a tervszerűség Kez­denek felülkerekedni és hango­sak lenni azok, akik a hábo­rú céltalanságát és a békét hangoztatják. Az angolok el­len érzett csendes gyűlölet hangot kap a legelőkelőbb kö­rökben is, sőt ott terjed a leg­nagyobb mértékben. Az angol gyűlölök Witte gróf körül csoportosulnak és ő a közép­pontja azoknak a társaságoknak is, melyek a cár legszemélye­sebb híveiből alakulnak. VÁSÁRHELYI REGGELI UJSÁG 1915. január 26 „Éljen a madar!“ Magyar Katonák hősiessége. Hadisajtószállás, január 23. Az Orosz-Lengyelországban, a Pilica fo­lyótól keletre folyt csatározásoknak egyik el­ragadó részletét jelenthetem ; újabb bizonyí­téka ez is a magyar katonák csodálatos hősi­ességének. Az oroszokat megerősített állá­sukból egy meredek magaslatról ki kellett vetni. A terepviszonyok sem nagyobb csapa­tok kibontakozását, sem a tüzérség együttmű­ködését nem engedték. Egyik gyalogezred nyolcadik százada, amely­nek tisztjei „győzelem vagy halál“ feliratú nemzetiszinű kokárdát viselnek sapkájukon, jelentkezett, hogy ők ágyú nélkül is elűzik az ellenséget. Azután nagyszerű jelenet kö­vetkezett. Az ezred nézi, hogy a század, hogy nyomul előre a sűrű golyózáporban a magaslat lábáig. Aztán megrohanják a hegyet. De nem tudtak előre jutni s látszott, mint csúsznak vissza a sáros, síkos talajon. A regiment lélekzetvisszafojtva figyel. A század pedig, az ellenséges tűzben álló egész század leveti a cipőjét—most néhány orosz tiszt is kibúvik a fedezékből, láthatóvá lesznek értel­metlenül nézik, miért vetkeznek bokáink—és a másik percben mezítláb szurmolják a síkos magaslatot. Tíz perc múlva menydörgő m élyen a magyar 11 kiálltás harsog és a katonáink az orosz állásokban fegyverezik le foglyaikat. Ilj orosz offenziva, Kopenhága, január 23. A Berlingske Trdende péter­­vári értesülése szerint a lengyel­országi helyzet érdekes fordu­latot vett. A helyzet arra vall, hogy az oroszok ismét megkezdték az offenzívát , hogy északon és északnyugaton nagy sürgés­forgás észlelhető, amely nyil­ván azt célozza, hogy a néme­teket középlengyelországi előre­tört állásaikból „elmanőverez­zék“. London, január 23. Granville Fortescu, a Daily Telegraph varsói tudósítója lapjához a következő táviratot intézte: Az új orosz offenzíva egy hónap lefolyása alatt megkezdő­dik. A hadvezetés módja külö­nösen az orosz hadsereg össze­állítására lesz tekintettel. Az o­­rosz haditerv a különböző csa­patnemek gigászi együttműkö­dését fogja szem előtt tartani és különösen a lovas­ság szerepének kíván tág t­e­r­e­t e­n­g­e­d­n­i. Az a terület, amelyen az új offenzívá­­nál a lovasság eloszlik, európai lovasság akciójára aligha volna alkalmas. Az orosz lovassági tisztek azonban kijelentik, hogy éppen ez a terep olyan, ami­lyennek kívánják. A nagyher­cegnek az a terve, hogy az el­lenséget megtartja a mai harc­vonalon, hogy az operációkra kiválasztott területeken lehető­leg számos csapattal eszközöl­hessen előretörést. Mialatt hatalmas lovassági tö­­megek meg fogják kez­­deni az offenzívát, a hadseregek a lovascsa­­p­a­t­o­k mögött fognak csopor­tosulni. Az új haditerv oly operá­ciókat ölel fel, amelyeknek le­folytatása legalább is hat hó­napig fog tartani, azonban az idő nem játszik szerepet. A fő­­dolog az, hogy az oroszoknak tervük van, mely eset a Visz­tula menti harcok óta nem ál­­lott fenn._____________________ — A fegymn­ reff. kórház vezetősége kéri a kedves hölgyeket, kik a fehérne­mű munkára szívesen vál­lalkoztak - mivel sok új anyag szereztetett be, hogy azok minél előbb ké­szen legyenek, a szokott helyen minél számosabban megjelenni szíveskedje­nek^_______________________ Az óvónőképez­­det, 3-ik Vörös­ Ke­reszt­ kórház felkéri azokat, kik gyűjtő­­vén írtak alá,­­­­szíveskedjenek fel­­ ajánlott adományai­kat a kórházi iro­dába beszállítani, úgyszintén más jó­­lelkűek is a 135 á­­polt katona számá­ra adakozni min­dennemű élelemféle és ágynemű aján­dékokat. Románia nem avatkozik be? Szófiai jelentések szerint a ro­mán kormány a bolgár kormány­nak arra a kérdésére, amelyet ha­dianyagok beszerezése miatt inté­zett hozzá, azt válaszolta, hogy a hadi készülődés nem Bul­gária ellen irányul. A német lapok azt a kérdést vetik föl, mi­lyen úton lehet most Amerikában megrendelt hadianyagok rendelte­tése helyére szállítani. Politikai következtetéseket vonni azonban Romániának ebből a hadirendelé­­séből hamis lenne, legalább is an­­tant lapjai teszik. A fődolog az, hogy úgy Románia, mint Olaszország fegyveres semlegességben vannak, amely ezeket az országokat ka­tonai előkészületekre kényszeríti. * (Odessza, (Bukaresten át) január 22.) Az „Odeszki kisfok" azt jelen­ti, hogy Románia, nagy készülődé­sei ellenére, még mindig nem hajlandó fölhagyni a sem­legességgel. Más szavai — ír­ja a lap — Románia nem akar beleavatkozni a háborúba és in­tézkedéseit védelmi intézkedések­ként tünteti föl. Mert nem jött meg a cár sürgönye. Hadisajtószállás, január 23. január 11-ikén reggelre tömege­sen jelentettek orosz foglyokat had­seregünk főparancsnokságára. A foglyok számszerű, 507-en — legin­kább ellenséges járőrcsapatok vol­tak, de nagy számmal voltak köztük szemben fekvő gyalogosok is, akik átszöktek és megadták ma­gukat. Amikor a hadifoglyokat ki­hallgatták, egybehangzóan a kö­­vetkezőket mondották : — Előbb karácsonyra, azután újévre ígérték nekünk a békét Tegnap aztán az újév szent ünne­pén fölkerestük parancsnokainkat, megkérdeztük, hogy meg van-e már a béke ? — Útba­n van,­­ felelték — csak teljesítsük köte­lességünket és estére majd megjön a cár sür­gönye. Vártunk estig, vártunk egész éjszaka, ha a sürgöny nem jött és amikor újra érdeklődtünk, szószólóinkat éhséggel szigorított fogsággal büntették. Erre elhatá­roztuk, hogy megadjuk magunkat. Szíves adományokat kérnek a Vörös-Ke­reszt kórházak.

Next