Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1917. április (13. évfolyam, 73-97. szám)

1917-04-01 / 73. szám

Hódmezővásárhely, 1?17 Április 1 vasárnap. maammaaaaamaamaa^máassaBsm^ammamaaaamammaaaaaammaammmmmmmm &&&? Sterhesítéség és kiadóhivatal: Kossuth-tér. Telefon : 87. Egyes szám ára 6 Hilér Ara 6 miér X1R évfolyam 73 szájat VÁSÁRHELY! FOggefltn politikai napilap. Felelős szerkesztő és laptulajdon»« Sun Béla Befizetési ár helyben egész évre 18 K., félévre 9 K., Vidékre negyedévre 7 K. - Nyílttét petít sora 8® !(Sir. Legt­ssibis. A képviselőház ülése* A Ház tegnapi ülésén a minisz­terelnöki jelentés vitájához Ur­­mánczy Nándor szólt hozzá, a­ki katonai kérdéseket fejtegetett. El­nök ekkor szavazást rendel, amely­nek megtörténte után a Ház 93 szavazattal 59 ellen tudomásul veszi a jelentést. Azután az elnök felol­vastatja az ellenzék beadott indít­ványát, a­mely az orosz forrada­lomról tárgyal. Teleszky János, pénzügyminiszter kijelenti, hogy hozzájárul az indítványhoz, mert azzal a kormány egyetért. Appo­­nyi Albert gróf örül az indítvány­nak és hozzájárul. Hozzájárultak még Ugrón Gábor, az alkotmány­párt nevében. Battyány Tivadar gróf a 48-as párt nevében. Utóbbi benső örömének adott kifejezést. Vázsonyi Vilmos és Gresveín Sán­­dor szintén hozzájárulnak. Az el­nök az indítvány tárgyalását ápri­lis 12-re tűzi ki. Az ülés fél 8 óra­kor ért véget. A spanyolok és az orosz kormány­ , Madridból jelentik, hogy a spa­nyol miniszterelnök nyilatkozatot tett a­melyben kijelenti, hogy nem ismeri el az új orosz kormányt. Amerika és Németország. Washingtonból jelentik, hogy a legutóbbi minisztertanácson az­­a nézet volt az uralkodó, hogy Ame­rika Németország ellen indítandó háború előtt áll, a­mely alól sem­miféle kibúvó útja nincs. Amerika nagykövete elhagyta Bécset, Bécsből jelentik, hogy az ottani amerikai nagykövet Washingtonba utazott. Harcaink. Táv. a miniszt. sajtóosztálytól. Budapest, március 31. Délbukovínában rohamcsapataink alaposan szétrombolva ellenséges mű­veket, az orosz­ árkokból 2 tisztet 200 főnyi legénységet és egy gép­puskát hoztak magukkal. Délnyugati harctér: Rohamjár­őreink és felderítő osztagaink sike­res vállalkozásai következtében a a legutóbbi két éjszaka a tenger­melléki arcvonal egyes helyein élén­­kebb volt a harci tevékenység, csa­pataink 25 foglyot és egyik­ géppus­­kát szállítottak be. Az olaszoknak Jamianotól nyugatra és Bigliától délre megkísérelt támadásai tüzünk­ben meghiúsultak. Arcát, újból lőt­ték az olaszok és az evangélikus templomot erősen megrongálták. Délkeleti harctér: Különösebb esemény nem volt. Hofer: A cári család hüségesken­je az ideiglenes kormánynak A „Times“ angol lap jelen­ti Pétervárról 28-iki kelettel. Valamennyi nagyherceg és a Romanov család valamennyi tagja letette a hüségesküt az ideiglenes kormány kezébe. A volt cár és a cárné még min­dig Carszkoje-Szeloban van. Az őrség katonái mint közön­séges tisztet üdvözlik és ezre­des urnák szólítják. A régi titkos rendőrügynökök letar­tóztatása tovább tart. Feltűnt, hogy közöttük igen tekintélyes emberek vannak. Kerenszki a cár Angliába szállításáról. A „Ruszkija Vjedomoszti“ orosz lap szerint Kerenszki igazságügyminiszter megjelent a moszkvai munkásképviselők tanácsában, ahol a hozzá inté­zett kérdésekre az alábbi vá­laszt adta: Nikolajevics Miklós semmi esetre se lesz főparancsnok. (Vi­haros tetszés.) A cár, minden­kitől elhagyva, oltalmat kért az ideiglenes kormánytól. Mint legfőbb igazságügyi hivatalnok az ő és családja sorsa fölött én rendelkezem. Csodálatos, forradalmunk szinte vértelen volt és én nem akarok Marat lenni. Különvonaton az ex-cárt egy kikötővárosba vitetem s onnét Angliába. A német kancellár a békéről. A német birodalmi kancellár tegnapi beszédének a legérté­kesebb s legérdekesebb része az, mely az oroszországi vi­lágtörténelmi eseményekre vo­natkozik. Bethmann-Hollweg kancellár bizonyos nyomatékossággal je­lentette ki: „Az orosz nép, amely ezt a háborút bizonyá­­ra nem akarta, nyugodt lehet aziránt, hogy mi semmiféle módon bele nem avatkozunk az ő dolgába. Mi semmi egye­bet nem óhajtunk, mint azt, hogy minél hamarább békében éljünk vele, oly békében, amely minden fél számára tisztességes alapon épült fel.“ A még mindig háborús vi­harok és kegyetlen, sőt foko­zódó megpróbáltatások közt élő gyötrődő világ bizonyára megnyugvással fogadja Német­ország békére irányzott készsé­gének ezt a kijelentését. Mi a magunk részéről éppenséggel helyeseljük, mert mi se óhaj­tunk egyebet, mint azt, hogy az orosz népp­el, mely immáron fölszabadul­ a cári zsarnokság alól, minél hamarabb békes­ségben éljünk, még­pedig oly békében, melynek állan­dósága biztosítva legyen egyfelől a kölcsönös megnyug­vás által, másfelől pedig nem­zetközi garanciák által. Ne­künk az a hitünk, hogy ilyen békének nem áll immáron út­jába az orosz nép részéről sem az a nagy hódítási vágy, mely a megbuktatott cárizmust a háború elején tüzelte, mert a forradalomban diadalmassá lett orosz nép a maga belső vilá­gában törekszik inkább a hó­dításokra, még­pedig a de­mokratikus eszméknek az orosz nép egész belső­­ világát átre­formáló hódításaira. (Itt 1 31 sort nem engedélyeztek.) Még egy irányban tartjuk hiányosnak a német birodalmi kancellárnak épp a békére vo­natkozó nyilatkozatát. Abban, hogy ezúttal nem emlékezett meg azokról a nemzetközi in­tézményes garanciákról, amiket­­ egy előbbi beszédében ő is hangoztatott, arról a nagysze­rű eszméről, melyet annak ide­jén Wilson amerikai elnök ve­tett fel, mint az egész embe­riség állandó békéjének biztosítékát, és melyet meg­találunk az orosz nép forra­dalmi proklamációjában is. Ez után a hosszadalmas há­ború után, mely megismertette a világgal, emberiséggel a há­ború minden képzelhető, sőt el sem képzelt rombolásait, az egész emberiség oly békére áhítozik, melyet meg ne zavar­hasson egyes nemzetek, vagy hatalmak újabb hódítási vágya és más nemzetekkel szemben kialakulható elnyomási törek­vése. Ilyen békét, a békének igazi állandóságát pedig csak úgy­­érhetjük el, ha a a világ békéjét az összes nemzetek az általuk megállapí­tandó nemzetközi intézmé­nyekkel bástyázzák körül. A cárt meg akarták lincselni. Milánóból jelentik, hogy a carszkoje-szeloi palota elől nagy tüntetés volt. A tömeg be akart nyomulni a palotába, hogy a cárt meglíncselje. A ka­tonák hasztalan igyekeztek a tüntetőket visszaszorítani. Erre megjelent Kerenszki igazság­­ügyminiszter és kijelentette a tömegnek, hogy a cár megadta magát és megígérte, hogy nen­ tesz kísérletet az ellenforada­­lomra. Kérte, hogy legyenek tekintettel arra, hogy a palotá­ban betegek vannak és nem­­telenség volna bosszút állani. A tömeg erre lecsillapodott és énekelve vonult el. A cár ennek a jelenetnek hatása­­alatt síró görcsöt kapott, A cár kívánsága. A pétervári lapok jelentése szerint a cár azt kívánságát fejezte ki, hogy fiát egészségi okokból Norvégiába vigyék. A kastély kápolnájában mon­dott misén a múlt vasárnap a cár térdelt le elsőnek, amikor a pap az ideiglenes kormá­nyért mondott imádságot.

Next