Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1918. szeptember (14. évfolyam, 188-212. szám)

1918-09-01 / 188. szám

Hódmezővásárhely, 1918. szeptember 1. vasárnap. Ara 10 fiHár XIV. évfolyam 588. szám. Vidékre ! Fél évre . . .i. K.~ Hirdetések és előfi­zetésért felvétele dél­előtt 6 órától 0-ig. VÁSÁRHELYT felelős szerkesztő és kiadó - laptulajdonos i | K­UI­ BÉLA Szerkesztőség és kia­dóhivatal: Kossuth-tér. ; Telefon szám: 37. _ 1 Egyes szám ára 16 fit. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP előfizetési ár helyben: Egész évre . . 32 K.— Fél évre . . . tp K.—­ ­ apflKSSwcr.rrt«**. ■* 3 'LEGÚJABB. Y __ 8 A JAPÁN JELENTÉS: a Tokió, aug 29. Hivatalosan jelentik : A Halmi -­­- kovo-osztag, a­mely Szibériában a Ruzonoska közelében állott, aug. * 20-án túlerőben lévő ellenséges­­j csapattól megtámadtatva, vissza­él vonult. A cseheket is visszavonu­­lásra kényszerítették. Egy japán 7- osztag Suijagino közelében egye­­sült a hátrálókkal, mire Kalmiko­­­vo franciák és csehek segitségé­­** vel elfoglalta Suisaginót. A japá­­n nők a visszavonulás fedezésénél­­­ némi veszteséget szenvedtek. z. Н e iO l­tt iY 1­50 «• 58 ■b )S u. 34 50 — 3- VEZÉRKARUNK­ ­ JELENTÉSE. ‚s Vezérkarunk jelenti: Olasz harc­­u- tér: A Judikáriákban eredmé* — nyes felderítő harcok voltak. A­­i Monte­maro tegnap átmenetileg az ellenség birtokában volt. Több -­mint két órás tüzérségi és akna­­tűzzel árasztotta el az ellenség g.­­ védőrségünket, mire az olaszok­éinak sikerült árkainkba behatolni. A 3-as tiroli császári vadász ez­­ez­red és a császári rohamzászlóalj 75­ azonnal ellentámadásba mentek e.­­át és a császári vadász hadosz­­­­­tály ütegeivel, valamint a 40-es­­ honvéd tüzér ezred hatásos támo­­­o­gatása mellett az ellenséget rövid idő alatt, elkeseredett harcok után ,­ kiűzték az állásokból.­­ A 20-as és bersegleri ezrednek ezen kudarc­tól jal végződő vállalkozása több mint kétszáz halottjába és 100 — fogoly elvesztésébe került. k' Albániában nincs különösebb os esemény.­­Iu. 35 m sa 3-a S vé ,iö és tál ite 59 k­e­os 38 38 — ,ra »23 — SO ÁLLAMFÉRFIAK A BÉKE 165 LEHETŐSÉGÉRŐL. Stockholm. A stockholmi Tigrid­­blad tudósítója beszélgetést folyta­­­­tott Schwartz Róbert Cecillel, aki mb a béke eshetőségéről a követ­em­u­ira :e-02 vő ás en '.22 h­a­­s­ár­ast ló­nál és­144 as fá­ért 165 é ny tek árt. 223 Idő 265 d­ miniSZTER TANÁCS VOLT ■«- MA BUDAPESTEN. :e- Budapestről telefonálja tudósi­­g tónk . Ma délelőtt tiz órakor a 16 miniszterelnöki palotában Weker­­á­­le Sándor miniszterelnök elnök­én lete mellett minisztertanács volt, — melyen részt vettek a kormány a­ Budapesten tartózkodó tagjai. Da­­isz­pirenden igen fontos politikai és jó­ közélelmezési kérdések megoldása tál volt. *44 . — AZ OSZTRÁK MINISZTER IM- ELNÖK BUDAPESTEN. *65 Budapestről telefonálja tudósí­­­tónk, Hussarek báró osztrák mi­­niszterelnök ma reggel Budapest­ért­­re érkezett. kezeket mondotta: Valótlan az­­az állítás, hogy vezető államfér­­fiaink nem hisznek a német ve­reség lehetőségében. A németek gyakran hangoztatják azt a meg­győződésüket, hogy az egyik fél sem érheti el a fronton való nye­reséget. Ez kétségkívül áll Né­metországra, az ententera nem. Az entente nem akarja magát a német népen megbosszulni, vagyis Németország jövendő létét meg­fenyegetni, de el van határozva annak a kikényszerítésére, hogy Németország teljes elégtételt ad­jon a bűnökért, amelyeket elkö­vetett elsősorban Belgiumnak. Amíg a német nép nem mutatja, hogy elítéli ezt a politikát, addig az entente nem fogja idejét vitat­kozásokkal tölteni. Tisza már megint cikket írt Gróf Tisza István ezredesről amióta a lapok híradása szerint a piavei offenzíva után átvette hu­szárezredének parancsnokságát, a harctéri jelentésekben még egy rö­vid sorocskát sem olvastunk ugyan, de őtőle magától éppen azóta több újságcikket volt szeren­csénk végigélvezhetni, mint ameny­nyit a szürke civiléletben — mint szolgálaton kívüli miniszterelnök — írni szokott, mindenesetre megnyugtató a magyar anyákra, akiknek fiai az olaszokkal ádáz harcokat vívnak, hogy az ezredes már ráér cikket írni. Akkor hát nem lehet ott a harctéren valami nagy csete­paté, bár a szegény katonák csak nagyon rövid értesítéseket tudnak hazaküldeni, ami azt a benyomást kelti, mint a­­káplár Kovácsot mégis csak jobban elfoglalnák a harc rémségei, mint óbester Tiszát. De hát ez így van helyén, mert amíg káplár Kovács a szemben­álló ellenséggel foglalatoskodik, addig óbester Tisza ráér hátrafe­lé lövöldözni, a szent haza terü­letén a nemzeti megpróbáltatások­ból élősködőkre. Ezek alatt az élősködők alatt az óbester úr sze­rint természetesen nem az árdrá­gítókat, nem a háború vámszedőit, hanem azokat a politikusokat és azokat a milliókat kell érteni, akik a békét akarják, követelik és munkálják. Ezek az óbester úr Tisza ellen­ségei, mert ellenségei a vérontás­nak, a háborúnak. Ezek ellen har­col Tisza még a harctéren is. Cik­kei lángszórójával ezekre fúj tüzet, míg katonái vérrel verejtékeznek. És uszít ellenünk és uszít a hábo­rura olyan vaksággal, amilyennel kevés embert vert meg az Isten azok közül, akik magukat jó ha­zafiaknak tartják. Olyan dühös, olyan ingerült ez a Tisza, mintha még ma is csak azt a kórust hal­laná, amely heteken át rúgta a fülébe ezt a megbocsáthatatlan szót: «gazember!» amikor végzetes rést tört a magyar alkotmányon, mikor­­ pavlikokkal és darabont palotaőrökkel vezette ki a képvi­selőházból azokat, ak­ik a magyar nemzeti hadsereget és népjogo­kat követelték. Természetes, hogy ilyen lelkiál­lapotban okosan inni nem lehet. Úgy igyekszik háborús kedvet kel­teni, hogy rémítget bennünket azok­kal a felhívásokkal, amelyeket olasz repülők dobálnak le a ma­gyar katonák közé. Másnak nem volna szabad elárulnia, hogy ellen­ségeink a cseh-tót állam független­ségét, a délszláv állam felállítását és Oláhország határainak magyar területekkel való kikerekítését te­kintik hadicéljaiknak. Ebből persze minden higgadt agyvelejű ember arra a következ­tetésre jut, hogy mivel a fegyve­res döntésre semmi remény sin­csen, a felhívásokban jelzett ma­gyar veszedelmeket a megegye­zéses békével kell rólunk elhá­rítani, de hát ezt a józanságot nem kívánhatjuk Tiszától, aki cik­keit bizonyára kézitusa közben, gázmaszkkal arcán, gránátok puk­kanása és golyók süvítése közben írja. Ám, ha ezt belátjuk, arra kér­jük: az Isten szerelmére ne írjon a harctéren újságcikkeket mert a magyar anyák és hitvesek ideha­za aggodalommal telnek el, ki vi­seli gondját fiaiknak, férjeiknek, ha az ezredesük a penna szárát rágja és körmondatok kikerekité­­sén töri a fejét ott, ahol a pa­rancsnok egy félrenézése ezrek végzetét jelentheti. Vagy jöjjön, haza és itthon hadakozzék hát a haza ellenségeivel ha tudja, hogy vannak. Jöjjön haza és zengje el itthon faluról falura harcra tüzelő és az első háborús év lelkese­dését ma is követelő felhívásait. A SOMME-mENTI PUSZTA­SÁGON KELL KITELELNI AZ ANTANTNAK. Berlin, augusztus 30. (Hivatalos) Eső és szél mellett 28-án az Aillette és Aisne között ismét elkeseredett harcok fejlődtek ki. Augusztus 28-án reggel 5 órakor a legerősebb pergőtűz kezdődött. Fél órával később francia gyalogság öt­szörös nagy erőkkel végrehajtott tám­a-­­­dásai következtében a német vonalak valamivel engedtek, úgy, hogy az ellen­ség elérte Chavigny falut. Erőteljes el­lentámadással ismét megtisztították e helységet. A passyi magaslatok ellen nagyszámú tankkal támogatott rohamo­kat intézett az ellenség egész délelőtt. Támadásaik teljesen meghiúsultak a rendíthetetlen védelmen. Sok tankot, gépfegyvert szétlőttek. A Sommetől északra az angolok a reggeli órákban sű­rű sorokban, zárt oszlopokban foly­tatták a támadást. A foglyok kijelentik, hogy az angol katonák elborzadtak an­ nak a lehetőségén, hogy a Somme-men­­ti pusztaságban esetleg hónapokat kell eltölteni. Jogot és mezőgazda­­s­ágo­t tanulnak a jövőben a közigazgatási tiszt­viselők. Zichy János gróf kultuszmi­niszter rendelete. — Szoros kapcsolat létesült a gazdasá­gi akadémiák, az egyetemek és a jogakadémiák között. — Budapesti munkatársunktól — Budapest, 1918. augusztus 31 Mezőgazdasági körökben rég­óta érzik a szükségét annak, hogy a közigazgatási pályára lépő tisztviselőket a mezőgazdaságban is kiképezzék. Többféle terv merült már fel e cél elérése érdekében. A szempont mindig az volt, hogy olyan nemzedéket kell ne­velni a közigazgatásnak, amely a jogi tudás mellett a mezőgazdasági ismeretekkel is rendelkezzék. Eredetileg a magyaróvári gazdasági akadémiát akarnak kapcsolatba hozni a po­zsonyi egyetemmel, úgy hogy a Magyaróvárról kikerülő ifjak ta­nulmányaikat a pozsonyi egyete­men folytathassák, itt gazdasági diplomát és államtudományi dok­torátust nyerhessenek. Ez a­ dip­lomat azután a közigazgatási ál­lások betöltésére nem csak képe­sített volna, de a megyei közigaz­gatásnál és a földművelésügyi mi­nisztériumban egyenesen előnyt nyújtott volna azoknak, akik ilyen diplomával rendelkeznek. Ez a terv eddig nem vált valóra, most azonban Zichy János gróf vallás és közoktatásügyi miniszter kiadott rendeletében nemcsak ma­gáévá tette ezt a tervet, hanem kiegészítette a régi tervezetet az

Next