Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1921. január (17. évfolyam, 1-24. szám)

1921-01-16 / 12. szám

- sürgősen _______844 erért. II. ker. ________849 ebédlő stő­­l._ ^843 es fiút felfe­­letti gyógy- 853­­ ruhaszek­­rétes kőrisfa _______861 ítelre keres- 860 hold föld, Dezső Jó­_______863 tollat min­­gasabb napi vek. Pauker­smond-utca 720 t vesz fel ______781 jó karban kettős eke Drovecz Já­­_ 802 esti villany­­együtt­es- 832 ek szép és d számolni y fizetési kiadóhiva- 830 majdnem uj _____818 ellékhelyi­­sz. alatt. _____806 földje kö- 3 azonnal zám. 894 óba bútor­­osnál VI. 790 t. IV. ker. vasárnap. 800 g szerelő­si iskola 819 l­a szám. ____820 il eladó. ____823 cserébe. 826 d­an zsir- II., Cso- 837 tmu ház 851 813 'értekezni nőtt egy ős varró s ingyen 835 g-utca 4 850 ;y a ke­­om-utca 845 20 hold. ;tt. 834 Makói- 859 fedezte- 865 m­ál 30 a hely- 877 eladó. 874 i, alsó, Nagyné­­ _884 Iyszög­­i-u. 33. ^864 ;y-u. 4. ,875 rés az 868 áz, ér- 870 lánnyal 872 t vállal mellett ip-utca __889 .zu ke­­eladó. lin­ke- 33. sz. 892 rbe-u. 895 t d jó is, t­ o-Kignovásárhelyt 1931 január 16, vitimnap. Főszerkesztő és laptulajdonos: KUN BÉLA. Felelős sz­arkemző: FEJÉRVÁRY JÓZSEF. Szerkesztőség és kiadóhivatal: KOSSUTH-TÉR. ,_TI-r •­i Telefonszám: 87. Áfa 2 Szoronít. VÁSÁRHELYI-­­ FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. 1 előfizetési 4­0 M HELY­BEN: : F­él évre .... K. 1j Fél évre ............239 K. VIDÉKRE: Egész évre ... 480 K. Fél évre............240 K. HIRDETÉSEK ÉS ELŐFI-­­ ZETÉSEK FELVÉTELE:1 délelőtt 8 órától 12 óráig. 5 Legyünk résen és legyünk igaz hazafiak, okosak, egységes nemzeti közvéle­ményt teremtők e történelmi napok­ban, mikor körös-körül recseg-ropog a bennünket kirabolt és országunk testét feldaraboló gonosz kis nációk tákolmány-alkotmánya s mikor az orosz bolsevizmust biztosan követ­kező pusztulásáról adnak hírt a csalhatatlan tények és letagadhatatlan előjelek. A csehet utálja a tót, az osztrák a csehvel kölcsönösen utálja egymást, a szerbet utálja a horvát, a sváb és az oláht utálja a szerb, a lengyel hős nép pedig évszázados hűségéhez mérten ma is mellettünk van. Látjátok-e elcsüggedés felé hajló, busongó magyarok! a bosszús­ágek villámait nyomorult fejük felett azoknak, akik a maguk hatalmát nem a bennük rejlő erkölcsi és izom­erőre, hanem a mi időleges gyöngeségünkre építették i gaz áruló módon törvén reánk, mint antant­, bérencek, megnyirbálták határainkat, földünket, örökünket, ami pedig isteni rendelés szerint elvehetetlen! Nos hát, van-e olyan bolond, aki elhiszi, hogy a gyáva cseh, a buta és panamázó oláh s a kivénhedt szipirtyóként dühösködő osztrák ál­landó uralmat tud létesíteni nemcsak a saját rozzant portáján, hanem az oda ragadozott magyarországi terü­letek felett is? Van-e olyan kishitű és rossz magyar viszont, aki lemon­dott volna egy porszemnyi helyről, mely a miénk, apáinké és őseinké volt? Van-e olyan elvetemült ma­gyar, aki lemondott volna a most idegen rabságban szenvedő testvérei­ről, kiket vele együtt egy közös édesanya emlője táplált: a magyar Haza! Ugy­e, hogy nincs?! Ma amidőn az Irredenta-szobrokat fel­avatják s Észak,­­ Kelet, Dél, Nyűgat eszményített alakjai bizonyítják, hogy ebben a népben van élni hit, jog és erő; ma midőn előre veti tüzes fényét az ellenségeinkkel való győz­tes leszámolásnak glóriája; ma mi­dőn gazdasági, megélhetési bajaink, a kenyér, fűtés, ruházat-kérdés száz és száz töprengés, gond és kétség­­beesés elé­­állítják a családapákat és családanyákat; ma midőn azok is, kiknek van valamijük, földjük és házuk, temérdek terhével küzködnek az életnek s az általános, rettenetes drágaság lidércnyomása alatt siny­­lődik nemcsak a mi nemzetünk, ha­nem az egész emberiség: ma ne legyen senki, aki inog, aki pislogat jobbra-balra, hanem nézzen min­denki nyílegyenest előre, amerre a Becsület csillaga ragyog s az van fölirva a kibontott lobogóra, hogy Árpád Apánk ne féltsd ősi nemze­ted ! Nem vész el az, ha eddig el nem veszett!! . . . Távirat. — Telefon, átalakítva. Orrfacsaró bűz. Egyéb­ *­ként a kép ugyanaz. Nyolc férfi,- s három nő együtt, egy szobában. Ruhátlanság. Rongyok. Muzsik György felveti a fejét. — úgy látom, nem akarja senki­­ megmondani az igazat. Rühesek vagyunk mind. Borzasz­­tóan szenvedünk. Nem lehet azt ki­­venni itt belőlünk. Reggel egy da­ ’ d'a­rab kenyeret kapunk. Akkorát, mint a két ujjam! Délben tarhonyában volt, tegnap habban. Estére alig va­lamit kapunk. — Éhezünk — szólalt meg most itt is, ott is egy-egy szeretetházi . És ők is azt mondták, nem kivá­­y­nunk sokat, de 100 korona kevés. » Az Istenért, tegyenek valamit velünk. Vigasztaltuk az öregeket. Biztat­­­­tok ünnepi kaláccsal. Jó lelkek ado- * mányából kaptak is. De a minden-­­ napi kenyér­­ ? Ezek az emberek a miazmás le- l­­vegő és az éhség pártfogoltjai. Szen­vedésükhöz nincs messze a­­ meg­váltás. Előbb-utóbb csak eljön. A sarokban egy öreg nénike buzgó* imádkozik is érte. Itt volt három egészséges ember is. Megkérdeztük s elmondották, hogy dolgoztak a házigazdánál lucsokban, sárban, vízben,­­ pe­dig a bakkancsuk olyan rossz, hogy dróttal kötözik össze. " * A kritikus tavasz. Friedrich István a politikai helyzetről A N. S. 1. jelenti: Friedrich Ist­ván volt miniszterelnök a politikai helyzetről a következőket mondotta: — A politikában „látszólag szél­csend van s igy természetes, hogy mindenki türelmetlenül várja az ese­ményeket. Én úgy látom, hogy a nemzet sorsdöntő válság elé került. Ezt meg kell oldani, hogy a kriti­kus tavasz váratlanul ne találja az országot. Baranya autonómiája. Linderék tárgyalásai. A Nemzeti Sajtóiroda jelenti: Pé­csi híradás szerint Baranya autonó­miájára nézve a jugoszláv kormány és Linderék között tárgyalások kez­dődtek. A tárgyaláson, mely Mohá­cson folyt le,­­ résztvettek: Dras­kovics jugoszláv belügyminiszter, Gyurgyevics baranyai alispán, Lin­der Béla, Hoffmann Ottó volt kép­viselő s valami Schwarcz Mór ne­vezetű munkás, továbbá a bajai szerb kormánybiztos és Bencze rendőrkapitány. A belgrádi lapok a tárgyalásokról azt írják, hogy teljes elvi megállapodásra jutottak, mely­nek következményeként hamarosan megjelenik Baranya és Pécs auto­nómiájára vonatkozó rendelet. Más forrás szerint, mikor a mohácsi tár­gyalások folytak, egy küldöttség járt Belgrádban Visnya bankigaz­gató vezetése alatt. Ez a küldöttség Baranya sürgős kiürítését kérte. Megadóztatják az itthonmaradottakat A N. S. I jelenti: Beli­ska Sán­dor honvédelmi miniszter a nemzet­gyűlés elé törvényjavaslatot terjeszt a háborúban részt nem vettek és a felmentettek megadóztatásáról. Az adót a vagyon nagyságához mérten fogják kiróni. Az új adó 3—400 milliós bevételt jelent az államnak. Bécsbe nem lehet telefonálni. A N. S. I. jelenti: Ma reggel óta Bécsbe nem lehet telefonálni, mert az osztrák postások sztrájkot kezdtek. Meghalt a kormányzó nagybátyja. (N. S. I.) Horthy Kálmán tisza­­ugari földbirtokos, a kormányzó nagybátyja meghalt. A temetésre Horthy Miklós nem utazhat el, mert Tiszaugar megszállott területen van. Ker­esztényszoci­al­i­sta kongresszus. Az országos keresztén­yszocialista kongresszus ma lesz Budapesten. A kongresszus határozatát küldött­ség veszi Horthy kormányzóhoz és Teleky miniszterelnökhöz. És most er­gedelmet kérünk min­denkitől, hogy ezeket az úgy köz- , egészségügyileg, mint erkölcsi és emberbaráti szempontokból egyaránt , kifogásolható nyomortanyákat saját szemeinkkel meg mertük látni. A Hold-utcába, Balog Mária ápolt­jaihoz már nem mertünk elmenni. Azt mondják, hogy ott van csak igazán látni való!...­ ­ Látogatás 3 aportanyit. Hogy élnek :» szeretetház lakói ? Több alkalommal foglalkoztunk már a szeretetházból kiadottak sor­sával, úgy látszik azonban, hogy sokan a városban nem tudják, így kénytelenek vagyunk a helyszí­nen szerzett tapasztalatainkat pa­pírra vetni, hátha segíthetnénk. Észak-utca 39 .szám alatt van az első „Telep“. Egy ablakos, talán négy lépés széles, 5 lépés hosszú, alacsony szobából irtózatos bűz csapja meg az orrunkat, amikor be­nyitunk. Délután 4 óra. Világot kell gyújtani, mert semmit semmit sem látunk. A pislogó fény világánál is meg­borzadunk a látványtól. A szűk odú­ban szorosan egymás mellé sora­koztatott ágyakban, vackon, vegye­sen feküsznek asszonyok,­­ férfiak , az ajtótól jobbra egy leány. A sa­rokban egy asszony fekszik. A szom­szédságban férfi. Aztán még négy egy sorban, ismét asszony a másik sarokban. Rettenetes bűz. Felöltözve készültek az éjszakai nyugalomra. Megriadva emelgetik fel fejüket, amikor szánalommal megszólítgat­­juk őket. Fukarok a szóban. Bátortalanok. Nem tudják mire vélni a látogatást. Panaszkodnak aztán, hogy nem tudnak kimenni sem, mert nincs lábbelijük. Betegek. Van, aki éjjel­nappal ott fekszik abban a miazmás dögletes levegőjű „szobában“. Ron­gyokba burkolózva. Mert egyiken sincs valamire való ruha. A koszt ellen azért nem panasz­kodnak, mert belátják, hogy 100 koronáért nem lehet sokat kívánni. De könyörgő hangon kérnek, hogy járjunk közbe a városnál: emeljék fel a tartás díjat. Reggelire nagyon kis kenyeret kapnak, délbe valami levesfélét, este ismét kenyeret. Kicsit, nagyon kevés — mondották egy­hangúan. Miközben beszéltek a szegény ápoltak, hevesen vakarták kezü­ket, lábukat, mellüket. — ? ? — Igen, tele vagyunk itt mind egytől-egyig. . . Az Ezüst­ utca 1 szám alat Amb­rus Istvánnál van elhelyezve hu­szonkét ápolt két helyiségben. A fő­épületben lévő szobában négy asz­­szony, öt férfi fekszik és két egész­séges arcú iskolásgyermek. Bűz és bűz, Padfélére ráerőltetett, lefityegő szalmazsák-fekhely. Meg is szólal, akinek ez jutott, hogy nem tud rajta feküdni. Rongyok. És viszket, és viszket. — Mióta? — Két hónapjánál is több. Mind úgy vagyunk. Rühesek — kérem — Hiedelemmel legyen mondva. — Az orvos ? — Adott valami kenőcsöt. De fü­rödni kellene utána. Nem lehet.­­Az­tán, ha el is múlik, ebben az ágy­ban ismét megkapjuk. ’ — Bátyám is? Isteném is? — kérdeztük. — Mind-mind, — felelték. — A másik szoba a trágyadomb és istálló mellett van. Istállóból van A­­t évitisblém után. Háziipari szövetkezet­e Hódmezővásárhelyen. Az elmult hét folyamán a Gazda­sági Egyletben tekintélyes férfi és női közönség előtt tartott előadást a háziipari szövetkezet létesítéséről Bog­­dány Lajos békési főmérnök. Elő­adásával nem annyira a szívre igye­kezett hatni, mindinkább az észre, mert az általa már Békésen létesített hasonló szövetkezet is nagyon fényes üzletnek bizonyult, tehát aki bele­adja pénzét egy ilyen szövetkezetnek a létesítéséhez, az a legjobb és leg­biztosabb helyre tette azt. A szövetkezet célja: közszükség­leti cikkeknek háziiparszerű előállí­tása, az így előállított cikkek értéke­sítése, az előállításukhoz szükséges nyers­anyagoknak a lehetőség sze­rint saját gazda tagjai által való termeltetése, vagy amennyiben kül­földről hozandók, nagyban való be­szerzése, végül tagjainak részben munkaalkalmakkal, részben saját termelés* olcsó árukkal való ellátása. Ezen cél elérésére az erre alkalmas helyen tanműhelyeket állít fel. A szövetkezet működési köre ki­terjed Csongrád és Csanád várme­gyékre és a szükséghez képest fió­kokat létesít. Egy üzletrész 200 ko­rona és 10 korona alapítási költség. Nagy horderejű és messze kiható a cél, mert nemcsak az a bajunk, hogy le vagyunk rongyolózva és nem tudjuk megvenni a­­ külföldi Tisztelettel hozzuk a nagyérdemű közönségünk tadoMaeér*, 2.?gy farsangi ss fia fi :? «Tt L i I iÍm Ír~^n - ... ,, im ■ "jL ; J tów

Next