Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1921. május (17. évfolyam, 98-120. szám)
1921-05-04 / 100. szám
— Ne teketóriázzon öreg, hanem gyerünk ! Mondották. Elnök: Mennyi a kára tanúnak? Gaál: 1100 korona, de ha megtérül, odaadom a rokkantaknak ! Dávid Balázs: Az első túszszedésnél is mindent rám fogtak, most is azt akarják bizonyítani, hogy mindent én csináltam, persze rám fogták, hogy az ő bőrüket megmentsék, míg én oda voltam Romániában ! Gaál Dávid Balázsban nem ismer fel olyan katonát, kit akkor éjjel látott volna. Kun Béla kihallgatása. Kun Béla volt orsz. képviselő előadja, hogy április 27-én vasárnap ebéd után két fegyveres katona, egyik bőrkabátos, hatoltak be a konyhán keresztül lakásába s őt igazolásra szólították föl, hogy nem ellensége-e a munkásságnak, nincs-e benne valami ellenforradalmi mozgalomban ? Lakását felkutatták,s Feleségével, ki akkor épen Mattiassich Dezsőné úrasszonyt látogatta meg s onnan hivatta haza, hogy elbúcsúzzék tőle, s a fiókokat kinyittatták, s közben elmondották, hogy nem pénz kell nekik, mert a Hollánokat is aranyórástól, pénzestől dobták a Dunába, hanem igazolást követelnek. Aztán egy távcsövet vettek el s kifogásolták Déry Zoltánnak a falon függő díszmagyaros arcképét. Majd kocsin a városházára,a direktórium helyiségébe hurcolták s ott ő az épen szemközt jövő Kovács Imréhez fordult, aki kijelentette, hogy ő Kun Bála mindig rokonszenvezett a munkássággal, mire ő hozzátette, hogy nemcsak rokonszenvezett, hanem jogos követeléseik mellett egynek is érezte magát velük. Aztán régi 1905 évi hírlapcikkeket olvastattak vele végig a terroristák, miknek utána szabadon engedték. Elnök: Hány órakor lehetett, mikor megjelentek önnél a terroristák? Tanú : Ebéd után 2 órakor! Elnök: A bőrkabátosra gondolja, hogy Lázár Endre volt ? Tanú: Gondoltam, mert a Hollánok megöletéséről beszélt s később olvastam, mikor júliusban a vörösek elől Szegedre menekültem, hogy a Hollánok gyilkosa Lázár Endre volt. Elnök: Mikor nyerte vissza szabadságát? Hova vitték? Tanú: Én azt hittem előbb, hogy a vasútra visznek, de a városházára vittek! Onnan később szabadon engedtek. Elnök: Lelki sanyargatásban volt-e része ? Tanú : Én két hónappal előbb a pesti újságokban nyilatakozatban tiltakoztam,hogy nem vagyok azonos a kommunista Kun Bélával, azért később el is akart fogatni Korvin Klein Ottó — mint Kalmár Zsigmond túsz mondta, — és fel akart szállíttatni Pestre, de már akkor a város, ápril. 29-én meg volt szállva, s igy menekültem meg. Ügyész: ön azt mondja, hogy Felesége látogatóból jött haza Mattiasich Dezsőné úrasszonytól, mikor a terroristák az ön lakásán jártak. Hogyan lehet ez, hiszen M. D. úrnő akkor túsz volt Pesten s később is fentartózkodott. Tanú : Mattiasich Dezsőné úrasszony a tuszságból aznap ápr. 27-én vasárnap d. e. érkezett haza, aztán később férjéért s azért ment föl újra Szegeden a vöröseken át Pestre, hogy a túszok családjaitól levelet és csomagot vigyen a túszoknak, aztán Pesten tartózkodott, hogy a férjét s a többi túszokat kiszabadítsa, evégből Pestről Gödöllőre is elment Stromfeldhez, a vörös hadiszállásra s mint a túszok mondják, örök hálával tartoznak Neki. Gyöngyösi vádlott intézett aztán kérdést Kun Bélához, arra vonatkozólag: emlékszik-e reá, hogy kormánybiztos korában e reá panasz nem merült fel ? Tanú: Emlékezem, hogy Gyöngyösi a ruhabeszolgáltatásnál a népjóléti ügyosztály mellett működött, a kormányrendeletnek megfelelőleg járt el s a népet, amely ruha és bakancs miatt elözönlötte a városházát, többször csitította. Dávid Balázs vádlott kérdezi a tanútól, emlékezik-e rá, hogy ő kommunista röpiratokat lefoglalás végett keresett a nyomdában, mikor Birinyiék itt voltak ? Tanú : Emlékezem, hogy mikor Birinyi és társai a városban a katonáknak 5400 koronás végkielégítésével lázítottak, akkor Dávid Balázs a nyomdában kereste a kommunista röpiratokat, hogy elkobozza, de azokat nem ott nyomták, hanem máshonnan csempészték a városba. ifj. Tühegyi József kihallgatása után, ki édesapja elhurcoltatásáról beszélt, dr Markovich Iván elnök kijelenti, hogy a törvényszék elrendelte Gravátz Ferenc hírlapírónak tanúként leendő kihallgatását, mely célból őt telefonon megidézi, ez időre szünetet rendelt el. Félix a „becsület lovagja“. Gravátz Ferenc előadja, hogy ő azon az éjszakán, mint rendőrtisztviselő inspekciót teljesített. Este 10 órakor látta a rendőrszobában Kokovay Andort, behívta a tiszti szobába. Egyszer bejött Félix Zoltán, akit már előbb jól ismert, mert Félix jött a proletárdiktatúra kikiáltásakor s Honti Genállal Vásárhelyre. Félix azt kérdezte Kokovaytól: — Elvtárs, ki van ön már hallgatva ? — Még nem! — Van önnél pénz? — Van ! — No azt mindjárt elszámoljuk Felek Félix s elvezette Kokovay Andort. Azután Félix revolvert keresett, bement a nemzetöri szobába s bajonettel felfeszítvén egy asztalfiókot, abból kivette a revolvert. Félix először nagy hangon tiltakozik a vád ellen, elnök leinti. Gravátz a szemébe mondja Félixnek a dolgot, mire Félix így szól: — Lehet ! Én különben — folytatta Félix —, mindig üldöztem a gonoszt és pártoltam a becsület embereit. Ezután elmondja Gravátz Ferenc a délutáni eseményeket. A rablást, fosztogatást, a lovas nemzetőrök támadását, a fákevert harangot s a géppuska tüzet. A főtéri népgyűlésen többen felszólaltak, többek közt Félix Zoltán is, arra hívta fel a népet, hogy menjen a vörös hadseregbe, de a nemzetőrök nem mentek. Erre letartóztatták Bartát s Faragó közkívánatra átvette a parancsnokságot. A délutáni ellenakció alkalmával Posztós Sándor, a vásárhelyi direktórium tagja is beszédet mondott s azt kérte a nemzetőröktől, hogy az ilyen hitvány gazemberek ellen mentsék meg a várost. — Gondolóra vettük — mondotta Gravátz Ferenc — a dolgot. Ha Bartának baja lesz, akkor a pesti túszokat kivégzik, ezért kellett vele csinálni valamit. Én adtam tudtára Bartának, hogy hagyja el a várost, előbb azonban nyugtassa meg a szentesi terroristákat, hogy nincs semmi baja s igy ne gondoljanak bosszúra ! Barta négyezer terroristával fenyegetőzött, emiatt a nemzetőrök elszállingóztak, mi pedig elmenekültünk 1 A bocskai vádlott jelentkezik szólásra s elmondja, hogy mikor ő Makóról megérkezett, a városházán hallotta, hogy nem szívesen adják a zsírt, szalonnát. A támadásnál ő lövetett, de csak a levegőbe s Molnár főparancsnokot ő beszélte le, hogy vissza ne jöjjön s ágyúval ne lövesse a várost. Kis Lajos kérdi, hogy a terroristák jövetele előtt volt-e bármi csekély ok az ellenforradalomra ? — Nem volt ! Felel Gravátz. (Megeskedik.) Az Anocskai nyugtája. Ezután. Borbás Sándor népbanki vezérigazgató kihallgatására kerül a sor. A terrornap délutánján jött hozzá két terrorkatona s követelte a pénzkészletet. Én — mondotta Borbás igazgató, pusztán óvatosságból aznap délelőtt fizettem be a városhoz fél milliót s a kir. adóhivatalhoz 30 ezer koronát, így csupán 26.000 korona volt a pénztárban, de ebből csak 15 ezret vittek el, ki a vasútra. Megbízottammal siettem utánuk, de már a Bocskay utca közepe táján erős géppuskatüzet hallottunk, mire én visszafordultam, megbízottam azonban hozott nyugtát! Borbás igazgató bemutatja a nyugtát, melyet Anocskai írt alá, mint teljhatalmú. Elnök odahívja Anocskait, ki elismeri, hogy azt ő írta. Azután Borbás igazgató felismeri az egyik bőrkabátost. Vida Ferenc banktisztviselő elmondja, hogy ő is ott volt, mikor a bankból a pénzt kivették, de ezt sem megtagadni, sem megakadályozni nem lehetett. A törvényszék pótlólag kihallgatja még Kokovay Andort arra nézve, hogy Félix miként bánt vele letartóztatásakor ? Kokovay Andor kijelenti, hogy mikor a pénzt elvették tőle, nem bántalmazták sem bottal, sem szóval, azután szabadulásakor vissza is adták neki. Végezni kell velük! sak a József Verbőci utca 5. sz. alatti lakos gazdálkodó önként jelentkezik tanúnak. Az elnök kérdésére a következőket beszéli el: — Vasárnap délután kihajtottak a nagyállomásra. Ott álltam, mikor a Weiszokat hozták. Az a vörös katona, aki kikisérte őket, Molnár főparancsnokot kereste, akinek jelentette, hogy ezek fegyházra vannak ítélve, közülük egy 10 ezer koronával vesztegetni akart. No — mondotta Molnár — ezzel a hárommal, amint kiér Vásárhelyről a vonat, végezni kell! Tanút megesketik. Ezután a főtárgyalást fél 2-kor berekeszti az elnök s folytatását szerdán reggel fél 9 órára tűzi ki. ’ ~~ A jéggyártás megindítása. A vendéglősök, mészárosok és hentesek küldöttségileg keresték fel a polgármestert s azt kérték tőle, hogy a jéggyártás megindítása érdekében a hatóság lépjen közbe. A polgármester kijelentette a küldöttség előtt, hogy a jéggyártás megindítására minden intézkedés meg fog tenni a városi tanács. A katholikus egyháztatás Szerestei Sámuelnél. Szeremei Sámuel református lelkészt 50 éves papig jubileuma alkalmából a róm. katholikus egyház részéről vasárnap délelőtt egy küldöttség üdvözölte Cseh András helyettes plébános és Koncz Pál egyházi alelnök vezetése alatt. Az érdemekben dús, ősz lelkipásztort nagy hitéleti és kultur működésének szép jubileumán Cseh András helyettes plébános oly átérzett méltatással üdvözölte, hogy úgy a vásárhelyi papság ünnepelt nesztora, mint a küldöttség tagjai az igaz meghatottság könnyeivel adóztak a szívből jövő elismerésnek. A lélekből fakadó üdvözlő beszédre Szeremei Sámuel válaszolt s a felekezeti béke és barátság istápolására való hivatkozással, az üdvözlésért szíves, magyaros köszönetet mondott. A reform, presbitérium májusi gyűlése. A református presbitérium május 2-án tartotta meg havi rendes ülését Papp Imre elnöklelkész és dr Szappanos Mihály főgondnok vezetésével. A gyűlés lefolyásáról az alábbi tudósítást adjuk: Mivel a presbiterek már 9 órakor határozatképes számmal jelentek meg, elnöklelkész üdvözölvén a megjelent presbitereket, a gyűlést megnyitja, a gyűlés megnyitása után a kölcsönkérők ügyeit terjeszti elő, mely névszerinti szavazással kedvezően elintéztetvén, jegyző felolvassa az egyházi elnökség azon üdvözlő táviratát, melyet nagymélt. gr. Bethlen István úrhoz küldtek abból az alkalomból, hogy miniszterelnökké kineveztetett, azután felolvasta a miniszterelnök úr táviratát, melyben megköszöni az egyház nevében kifejezett szívélyes üdvözletét. Ezután Márton Árpád tett jelentést a Református Szövetség megalakulásáról, részletesen, lelkesült beszédben ismertette a szövetség céljait, eddigi munkálkodását. Kérte a szövetség támogatását. Papp Imre elnöklelkész az elnökség és a presbitérium nevében meleg köszönetét fejezte ki a nagyt. Márton Árpád lelkész által tartott beszédért, a presbiterek pedig zugó éljennel jutalmazták. Kimondotta a presbitérium, hogy a szövetség gyűlései számára az egyháztanács termét, az irodai dolgok eszközlése végett pedig a gondnoki hivatal helyiségét engedi át. Elfogadta az egyháztanács, hogy az ó-templomban vasárnap d. e. 11 órakor is tartatnak isteni tiszteletek, melyen felváltva a lelkészek teljesítik a lelkészi szolgálatot. Az esperes körlevele alapján a f. hó 10-én városunkban tartandó egyházmegyei gyűlésre az egyház képviseletében kiküldetnek a lelkészeken kívül a főgondnok, Juhász Mihály, dr Mónus János, Lázár Lajos és dr Varga Imre presbiterek. Az egyházkerületi világi tanácsbiróságra egyházunk a maga 8 szavazatát dr Szentpéteri Kun Béla debreceni akad. tanárra, a zsinati képviselőségre Varga Lajos debreceni esperesre adja. Köszönettel fogadta a presbitérium néh. özv. Gojdár Sámuelné mintegy 6000 K értékű részvényeit, melyet sirgondozásra, D. Nagy Sándor 300 K gimn. ösztöndíj, Kakó Imre 500 K párbér, Égető Imre 100 koronás tabáni templomi orgona alapítványát. Elfogadta a presbitérium a lelkészi karnak a dr Szeremlei Sámuel lelkész 50 éves jubileumára vonatkozó javaslatát s az ünnepély programját illetőleg egy nagy bizottságot nevezett ki, e bizottság tagjai a lelkészeken kívül a tanárok közül Császár Péter és Miklovicz Lajos s a presbiterek is mintegy tizenöten. Az esperes felhatalmazta dr Godács Imre kunszentmártoni menekültret, lelkészt mindennemű lelkészi teendők végzésére. Tudomásul vette az iskolaszék javaslatait a Kovács F. féle jutalom kiosztására, 5 tanító megerősítésére, a tantermek kitisztítására és a tandíjpótló államsegélyre vonatkozólag. A csongrád megyei katonai parancsnokság felhívására sport vándordíjra 50 koronát utalt ki a presbitérium. Tudomásul vétetett, hogy a városi közgyűlés a máramarosszigeti jogakadémia intéző bizottságába dr Soós István polgármestert és dr Medveczky Imre főjegyzőt nevezte ki. Ezután tárgyalta a presbitérium az 1920 évi zárszámadást dr Dávid Manó egyh. számvevő előadásában, aki beszámolt azzal is, hogy egyházunknak 530 ezer korona hadikölcsöne van s ebből 230 ezer korona befizetett, 300 ezer lombard kölcsön, bejelentette, hogy egyházunk adóssága 1919 január 1-én 72.600 kor. 34 fillér, dec. 31-én 191.908 kor. 34 fillér volt, 1920 dec. 31-én maradt 152.708 kor. 34 fillér s ebből kifizettetett 86 781 kor. 14 fillér, mostani adósság tehát 66.527 kor. 20 fillér, tehát kevesebb, mint 1919-ben volt s ezt a presbitérium örömmel vette tudomásul. Néhány kevésbé fontos segélykérvény és elnökileg előterjesztett ügyek tárgyalása után a gyűlés 12 órakor befejezést nyert. 1I t i( i t hg ■ ! 1 •4c n ■ ! \ t HÍREK, MOSTANÁBAN nagy futtatások vannak a vásárhelyi utcákon. Legények és pedig nem a Cyránó gaszkonyi legényei, hanem a gyeplegények drótkarikásokkal rendeznek erős iramokat s irányuk alatt apró kutyaszivek dobognak halálos szorongással. Ebvisitások hangzanak el és gyengébb szivü emberek részvéthangjai, kik sokszor erős kifakadásokkal bírálják a hajszát. Pedig nincs igazuk. Az ebet, mint hűséges kicsi dögöket sajnálja minden érező ember, azonban most oly nagy az veszély, mit kóborlásukban fogukban hordanak, mely a legszigorúbb statáriumot is indokolja. A veszettség, szépen kifejezve ebbül olyan járványszerű súlyos rém lett Vásárhely határában, amit első tekintetre fel sem fogunk. De ha látjuk az aktákat, melyek nap-nap után veszett ebek marásáról számolnak be, megdöbbenünk. Hol két ember, hol három megy föl gyógyulást keresni a Pasztorbe s nem múlik el nap, hogy egy-egy oktalan állat magába ne szívja az ebdüh halálos mérgét. Az ebekkel, ezekkel az örök kis és nagy csavargókkal nem lehet okosan beszélni. Ha egy percre nyitva hagyod a kaput, már iszkol kifelé. Ha megvered, sunyit, de megint csak kiszökik és addig megy, míg a dróthorog a torkába nem akad. Ha hírneves emlékű „veszett Tóth Samu“ élne, még akkor sem lehetne pardont adni, pedig Samu bátyánk tudott gyógyítani. Valami csodás titkát ismerte fel egy temetői fűnek. Harmattal szedte, kora tavasszal s ott száritgatta a gaztetős padlásán. Susánban volt a háza, átül az Ániszfeld portával. Egy alkalommal kocsi állt meg a háza előtt. A kocsin szép leányt hoztak Szentesről. Háborodott volt, dühöngött már, mert a veszettség tört ki rajta. Megvolt láncolva, úgy tépte magáról fehér fogával a húst. Tóth Samu egy pohár teát adott neki, melyet a fűből főzött s ettől nyomban lecsendesedett a leány s elaludt. Két hét múlva semmi baja sem volt és nemsokára férjhez is ment. Tóth Samu nem bízta a titkát senkire, hanem elvitte a Dilinikába magával. Nagy kár. Hát ezért kell annyi apró kutyaéletnek gyeplegények horgára és ebek harmincadjára jutnia. — A városi dalárda ma délután 5 órakor a szokott helyen énekórát tart. Kéretnek a tagok a pontos megjelenésre. m II I