Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1921. december (17. évfolyam, 272-301. szám)

1921-12-08 / 278. szám

fl b, párb­­­at Tóalj­­z. alá he­k minden­ít. A n. é. kérve ma­­l Tóth idiamester 513 tai r kapható n literen­nagyobb »N MÁTÉ ben. Na­­vnj. 512 ) •m mellett ádor Antal •u.­­ sz. a. 364 tiaszén. s szabolcsi »zenek, keze valódi ; nagyon­­nacem­­napi ára­ József, dönéli Telefon 7«. e ás nagy­egészséges szi sárolható n alatti k­sre retkezete. fűtés ficskei-féle latom sze­­endelhetök CRUZSLITZ er. Mihály­­— Telefon 265 dob­eréné há­lt. 16 sz. 412 ZTA ZEKERES 9. sz. alá, 393 d­bó el­bán meg­ 510 it tanuló­­szücsmes- 541 ny­rdeklődőket, lek­etti üres njára, vagyis hirdetett ár­­ílyok miatt nem a mér­­seg ugyan­i. EDE nérnök, len­do­tta sél Budapest egyetemi polgárainak, hogy menjenek ünnepelni Horthy Miklós nádort. Hétfőn este mégis felkerekedtek kétezeren ,­­fáklyákat vettek a kezükbe,­­katonás rendben felvonultak és Budavárába s oda tették kormányzó urunk elé szívük­nek ifjúi hevületét, mely olyan tiszta volt, mint a fehér hó szűzi leple, mely betakarta az ős falakon a hő­sök lábanyomát, s felajánlották szemük varázsos csillogását, mely­ben egy szegény dicső nemzetnek minden elszántsága s jövő ígérete lángol. Tiéd az életünk, Tiéd a vé­rünk ! Mondották. S szavuk igaz és őszinte volt, mint annak a tizenöt selymes arcú ifjúnak, kik itt a bu­daörsi hegyek lejtőin adták oda ifjú szép életüket szomorú Hunniának oltárára. Nem mondotta senki­nk­­­nekünk sem, sem tételes törvény nem írta elő, hogy kedden reggel megálljunk az oltárok előtt, vagy leboruljunk a szentelt falak kőkoc­káira. Szivünkből önkényt tört elő mint tiszta áldozatnak kristály vize az imádság, a fohász : áldd meg Örökkévaló Isten a mi Vezérünket s tartsd meg minékünk­et. Nem mondotta senki a kétezer ifjúnak, kiknek serege Ősbudavárába zarán­dokolt. Nem mondta senki miné­­künk s mégis ott voltak s ott vol­tunk. Mint egykor a Duna jegén keresztül a Szilágyi Mihály serege Hollós Hunyadinak alakja felé, így zarándokoltunk most mi Miklósnak napján Őhozzá. S igy ismétlődik meg a magyar történelem. Mohács után is, mostani nagy katasztrófánk után is a Magyar Géniusz markolt bele a telkekbe s vitte egy nagy gondolat felé, így választotta el most ez a szomorú nemzet lelki fejedelmévé Nagyurát. Történelmi nagy időnek lelki szomlyuhozása igy találkozik évszázadok után. S a nemzet ifjúságának felzarándoko­­lása édes melegség hídján kapcso­lódott bele magának Kormányzó Urunknak a szivébe is. Köszönöm — mondotta az ifjúk vezérének hódoló szavára Horthy Miklós — ,lelkesedésük szép megnyilatkozását. Örömmel látom itt a nemzeti ér­zésben egybeforrt magyar ifjúságot és jól esik nekem, hogy én is erőt meríthetek önzetlen hazaszeretetük­ből és összetartásukból. Büszkék lehetnek arra, hogy bármely más korszak ifjúságánál sokkal többet tettek már eddig is a hazáért. Ez a magyar ifjúság nemcsak a jövőre készül szorgalmas és nehéz mun­kálkodással, hanem zárt sorokban, egymással összefogva ma is résen áll és minden felforgató törekvéssel szemben a talpraálláshoz szükséges rend biztos támasza. Ez az ifjúság nemcsak a szebb jövő reménysége, hanem egyúttal a széthúzásra, pár­toskodásra hajló mai­ nemzedékkel szemben az egységes magyar gon­dolat bátor és erőteljes megteste­sítője. Szeretném, ha mindenki meg­szívlelné az egységnek ezt a nemes példáját. Jó tudom, hogy vannak még sokan ebben a sors csapásai által megviselt országban, akik a mai válságos órákban is folytatni akarják a régi pártoskodások önző játékait. Ma azonban más időket élünk. Ma vessen számot mindenki a lelkiismeretével, értse meg az idők szavát és saját érdekében ren­deljen alá minden mást a haza ja­vának. Legyenek nyugodtak, hogy a magam részéről ezen a helyen, ahová a nemzet bizalma állított, őrködni fogok a haza legszentebb érdekei fölött és nem fogom en­gedni, hogy ezt az országot a belső viszálykodás másodszor is a pusz­tulás szélére sodorja. Önöket pedig arra kérem, ne felejtsék el soha en­nek a mai szomorú kornak nagy tanulságait és gondoljanak egész életükben arra, hogy a magyar nemzet egyedül áll ezen a világon és dicső múltjához csak akkor ma­radhat hű, nagy történelmi felada­tait csak akkor teljesítheti, ha ösz­­szetart, ha minden becsületes ma­gyar ember szívében erősen él a nemzeti érzés, a nemzeti gondolat egységesítő ereje . .. Ezeket mon­dotta a Kormányzó Úr. S ezen a ponton kapcsolódik Apostoli szava Vásárhely gazdatársadalmának va­sárnapi szavába, mely az országos pártok torzsalkodását ítélte el s a pártviszály megszűnését kérte. Lelki­­fejedelmünk szózata ezeket az igaz­ságokat vési mindnyájunk szivébe. Hódmezővásárhely, 1921 december 8. csütörtök.______Ara a korona. XVII. évfolyam 278 agár Előfizetési ár­­ VÁSÁRHELYI Főszerkesztő helyben: Egész évre . . 500 K Fél évre. ... 250 K Vidékre: FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP és lap tulajdonos: KUN BÉLA Felelős szerkesztő: FEJÉRVÁRY JÓZSEF Szarkesztósai ii UatUii alti Imistrtilj, l­uM­t­r.­ ­eri Kőbányai «li ajánla­­trakatárhoz 307 Egész évre . . 600 K Fél évre .... 300 K Telefonszám: 87. I up M UMiti i Mimi or­ti. Rövidebben jeleztük már, hogy a budapesti főiskolai hallgatóság im­pozáns ünnepélyességgel fejezte ki hódolatát Miklós estélyén Horthy Miklós kormányzó úr előtt a budai várban. Most a hódolásról az alábbi részle­­­teket jelentik : Hétfőn alkonyatkor a Budapesten tartózkodó összes egyetemi főis­kolai hallgatók összegyűltek a központi egyetem épülete körül és fáklyás menettel vonultak fel a Várba a kormányzóhoz. Az impozáns menetet egy szakasz diszbeöltözött lovasrendőr nyitotta meg s utánuk zárt sorokban haladt az egyesületenként tagozódott ifjúság. Az élén az Egyetemi Ének­kar haladt, utánna jöttek az Atilla bajtársi szövetségben tömörült Csaba, Verbőczy, Árpád, Rákóczy, Széchenyi, Székely Bertalan, Bocskay, Lehel és Kőrösfői-Kriesch egyesületek. Utána következett az Erdély színét viselő Szerde, majd a délvidéki és felvidéki menekültek és a Dunántúli Blokk csapatai zárták be. Összesen mintegy ötezer egyetemi hallgató vett részt a menetben. A menet eleje már a Váci­ utcában járt,a­mikor az Egyetem­­téren az utolsó sor is megindult. Fél hétre a menet eleje a Várba érke­zett s halotti csöndben közeledett a belső udvar felé. Az őrség feszesen tisztelegve várta végig, míg az egyetemi hallgatók ezrei elvonultak előtte. A kormányzó lakosztálya előtt mintegy száz fáklyás hallgató H. M. alak­ban állott fel, középütt az egyetemi énekkarral, amely Liszt csatadalát énekelte. Eközben az erkélyen megjelent Horthy Miklós kormányzó ten­gernagyi egyenruhában. Az ének elhangzása után Velcsov György, a Csaba hajtási szövetkezet vezére lelkes szavakban tolmácsolta az ifjúság ragasz­kodását és hódolatát a kormányzó személye iránt. A lelkes beszédre a kormányzó úr meleg szavakkal válaszolt, melyet lapunk vezető helyén örökítünk meg, csak a papiroson maradt és akkor a haszna egyenlő lett a semmivel, vagy pedig arra volt nagy időn át jó, különösen a nagyobb városokban, hogy valahány egyén számára a vizsgálati d­­jakból tekintélyes sőt fé­nyes anyagi lét biztosítson. Ennek a vizsgálatnak díjtalanná tétele az orvosra nézve valamely kárt jelentene, de magára az ügyre éppen annak ered­ményessége szempontjából szükséges, fon­tos és minden körülmények között kívá­natos lenne. Ennél is sokkal több, parancsoló köte­lesség. Bizonyos dolog az, hogy a hosszan tartó háború sem országszerte, sem pedig itt minálunk nem apasztotta a vérbajos betegek számát, sőt bizonyosra lehet venni, hogy növelte azt. Ha elrendelnék a lakosság kötelező or­vosi vizsgálatát ebben az irányban, a ki­ket­ülő végösszeg megdöbbentő nagy szá­mot adna és gondolkodóba ejtene ben­nünket a jövő nemzedék sorsát illetőleg, amely nemzedékre eme nyavalya miatt és sok más egyéb­ következtében a testi és szellemi összeomlás és összeesés vár. Ez a szomorú kép jelent meg és lebe­gett a szakférfiak előtt, mikor a bábom kitörése után nemsokára felhívták a figyel­mét az illetékes kőröknek és tényezőknek, akiknek a veszedelem elé áltani módjuk­ban van, mielőbb tenni ellene és pedig gyökeresen és mindenre kiterjeszkedőleg hazafias kötelességük. A vészkiáltás úgy látszik nem talált sü­ket fülekre. Megindult a széleskörű mozgalom a harc és küzdelem fölvételére a vérbajo­sok ellen. Megállóit azonban mindjárt az első lépésnél és kimerült abban, hogy a felhívások széjjel mentek a törvényhatósá­gokhoz kórházi osztályok felállítására és a ragályfészkek és bordélytelepek foko­zottabb ellenőrzésére. Nincsen kétség az iránt, hogy eme he­lyek nagyobb mérvű és gyakoribb ellen­­­őrzése, sűrűbben történő orvosi vizsgá­ssá hasznot biztosít a közegészség szá­mára. Fontos és szükséges az és sokat tesz a baj elhárítására, mert hiszen a be­teg egyén kórházba utalása, a kényszer­­gyógyítás foganatosítása mind jók és al­kalmasak arra, hogy a fertőzés tovaterje­dése egyszerre meggátoltassék. Ezzel a nagymérvű haszonnal kapcso­latban azonban nem szabad elfeledni azt sem, hogy a fertőzésnek a lehetősége eze­ken a helyeken sokkal kissebb és ritkáb­ban is fordul elő, mint máshol, ahova a törvény ereje el nem érhet, de még ha elérhetne is, a hatalma sokszor megtörik, mikorra odaér. Az a sok kocsma, amely valósággal burjánként lepte el a várost, régen is, ma is, nagyszámát adja a városban levő vérbajos betegeknek, amely számnak meg­döbbentő nagyságáról csak akkor lehetne tiszta képünk és bizonyos tudásunk, ha a nyavalya valamely billeget nyomna mind­egyik emberre, akit megtámadott és az a billeg minden egyes esetben kiülne vala­mely látható jó helyre és az első rápil­­lantásnál szembe ötlene. így azonban köztünk járnak és éttek is a legtöbbször észrevételül elvegyülnek anélkül, hogy t adnánk a veszedelemről, amit magukban hurcolnak állandóan és fenyegetnek bennünket annak a lehetősé­gével, hogy a nyavalyát átruházzák ránk is és akkor osztozunk majd teljes mér­tékben a nyomorúságukban. Dr Szappanos Mihály, egészségügyi főtanácsos. Kórházunk fejlesztése. A vérbaj gyógyítása. V. Velence a lagúnák városa tele van tem­plommal, mert benne egyik torony a má­sik mellett meredezik és kapaszkodik föl­felé az égnek, egyik szebb, mint a másik és valóságos műremek talán valamennyi és alkalmas arra, hogy az ott megfordu­lóknak a figyelmét felkeltse és magára te­relje és a lélekből a bámulattal teli csudá­­latot kiváltsa. A sok ezer és ezer szép mellett ezek is képezik a nézni valót Velencében. Mifelénk nem lehet dicsekedni ilyen dolgokkal, hanem más egyébbel. Templom minálunk is akad valahány, de annyi kocsmája talán három városnak sincs mindössze-vissza, mint amennyi disztelenkedik itt mifelénk szerte-széjjel a városban. És ezek a kocsmák bizonyosan nem a jó erkölcsöt alapozzák és erősítik, hanem nagyon sokszor terjesztői a vérbajoknak és azok egynémely apatjainak. Az a körülmény, hogy az egyiket bor­mérésnek hívják, a másik ellenben a szebb és hangzatosabb „kávéház” névre hallgat, mit sem változtat a dolgon és nem is ja­vít a helyzeten. Ez a körülmény éppen semmit se gá­tolja ezeket nagyon csúnya, az emberiség egészségét és életét és erkölcsét alá­ásó „kultur missziójukban“, mert mindnek véghezvitelére kezekben van a fegyver, melynek nyomán a győzelem bizonyos. Ez a győzelem azonban a halált érdekli, mert annak a malmára hajtja a vizet. Az alkohol tudniillik a kedvet fölhan­golja, a vágyakozást fölkelti, az alkalmat pedig megadják az összejátszó, legkülön­bözőbb véletlenek. A véletlen játéka már az, hogy valaki a kocsmába került és nem ösmervén a bor erejét, úgy jár, mint valamikor Nóé, akiről azt mondja a szent irás, „hogy megitta­­sodott vala“. De véletlenül vetődött oda ugyanakkor a némber is, akit a törvény ereje nem fog, minélfogva nem áll orvosi vizsgálat alatt. Az utóbbinak a hiánya szolgáltatja min­denkor az alkalmat a fertőzés megkapá­sára és a betegségnek mind nagyobb és nagyobb mérvben való elterjedésére. Az államhatalom figyelme nagyon sok dologra kiterjedt, ami az emberi egész­séggel áll kapcsolatban és vonatkozásban, erre azonban végtelen keveset gondoltak azok, kiknek pedig kötelességük lett volna éppen hivatásukból kifolyólag és ha néha tettek is valamely óvó intézkedést a kocs­mák női alkalmazottjainak rendszeres egészségügyi vizsgálatára nézve, ez vagy — Felkérjük a nemes lelkű va­gyonosabb szülőket, kiknek kisgyer­mekeik vannak, hogy elhasznált leányka és fiú ruhákat, szegény­­sorsú gyermekek számára kará­csonyfa ünnepélyre adakozni ke­gyeskedjenek, amit hálás köszönet­tel nyugtázni fognak az áll. óvó­nők. Teleki­ u. 8. Csemege különlegességek! Karácsonyi cukorkák! UKfg II | I* IF F I csemege-üzletében Dessert, teasütemények, finom kekszek, angol és orosz teák, francia és magyar III)111 lg ft|ff)||| szerezhetők be, likőrök és cognacok, tokaji asszó és különböző borfajták, főzelék és gyümölcs ||||||| nn|||||| Hódmezővásárhely konzervek, különféle sajtok, halak és mindennemű fűszeráruk legelőnyösebben ||UU| ||UI Uf V Kossuth­ tér 5. fJSfaT Dió, mandula, mogyoró, füge, citrom és gyümölcsök! TBÜ­M Telefonszám: 217.

Next