Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1923. március (19. évfolyam, 48-73. szám)

1923-03-22 / 66. szám

2 nagy városaiban lezajló Olympiádokon a magyar atléták és tornászok sok dicsőséget szereztek a magyar névnek. Közben jött a mindent pusztító világháború, a szép haladást megakadályozta és a magyar testnevelést, nem mondunk sokat, három évtizeddel vetette vissza. S eddig, ha szüksége volt az államnak háború előtt ép erős és edzett ifjúságra, százszorosan van most. Szegény megcsonkított hazánk a mai állapotában azonban nem képes roppant terhei mellett államilag is segélyezni a középiskolai testnevelést. Sok szó elhangzott erre vonatkozólag, azonban minden hiába. Mindenki beszél, de kevés olyan, aki tesz is. A főgimnáziumi Tornakör nem az az egyesület, amely üres jelszavakat és frázisokat hangoztat, hanem titokban, senkitől nem háborgatva működik és dolgozni is fog. Mint amely fa nem dicsekszik a szép, de értéktelen virágokkal, hanem csak a gyümölcsével számol be birtokosának, úgy mutatja most be a Tornakor munkája eredményét. (M.) Kopáncsra megjött a vizhuzáshoz szükséges nyersolaj és levitte a gőzhajó. Irtuk, hogy a nagyfai vizhuzó gép teljesen készen van és ha a nyersolajt megkapja, minden percben megindulhat, amikor is 24 óra alatt 84 millió liter víz tűnik el a vásárhelyi határból. Most is láthatólag apadnak a vadvizek, mert nyeli a föld és húzza lassan a porgányi gép, de majd csak az tesz rá igazán, a nagyfai nagy gép. A vagon nyersolaj megérkezett Kopáncsra az állomásra és az éjjel a szegedi kotrásvállalat kis gőzhajója el is vitte az algyői komptól, így remélhető, hogy pénteken, vagy szombaton megindul a vízhúzó gép. A Tisza most már az egész vonalon apad és a mellékfolyók is mind apadásnak indultak, persze csak lassú tempóban, de most már mégis lehet bízni. Itt mutatjuk be március 14-ike óta a vízállásokat és pedig a Tiszáét és a két kanálisét. Volt: Tisza Porgányi Nagyfai kanális kanális Mérc.14 605 325 322 15 611 331 320 16 622 321 318 17 639 324 320 18 654 327 320 19 658 326 320 3 20 655 325 320 21 649 324 320 Májusba legyen az adóösszeírás. A tanács felterjesztést fog intézni a pénzügy-miniszterhez. Lapunk tegnapi számában közöltük már, hogy a kereseti adó összeírásával kapcsolatban pénzügyminiszteri rendelet jelent meg, mely úgy intézkedik, hogy a munkálatokat április 30-ig be kell fejezni. Erre a dátumra Vásárhelyen az adóösszeírás be nem fejezhető, mert az összeírás az utak roszszasága miatt nem foganatosítható, épen ezért a városi tanács felterjesztésben fogja kérni a pénzügyminisztert, hogy Vásárhely területére az adóösszeírás elvégzését május hónapra tolja ki, amikor már minden valószínűség szerint zavartalanul lehet közlekedni a külterületen. Hisszük, hogy a városi tanács felterjesztésének illetékes helyen helyt is fognak adni. VÁSÁRHELYI REGGELI ÚJSÁG 2§23 március 22 Az üzletek felszabadítását csak a jövő évre vették tervbe. Vass miniszter és Heinrich Ferenc nyilatkozatai. Amióta a sajtóban nyilvánosságra került az a hír, hogy a népjóléti miniszter a lakáskérdés megoldására rendeletet szándékozik kiadni, az elsősorban érdekelt kereskedők és iparosok minden alkalmat megragadtak arra, hogy tiltakozzanak a lakásrendelet állítólag tervbevett intézkedései ellen. Az üzletek forgalmának felszabadítására nézve Vass József dr népjóléti miniszter a következőket mondotta : — Az üzletek és lakásoknak szabad forgalmáról, illetve felszabadításáról ebben az esztendőben nincs szó. Ennek következtében teljesen céltalanok mindenféle tüntetések és általában minden olyan elhangzott beszéd, amely a lakásrendelet ellen emel kifogásokat anélkül, hogy tudná, hogy a lakásrendelet mit tartalmaz. Ezek a demonstrációk és tüntetések tulajdonképpen nem egyebek, mint védekezések azok ellen a rémképek ellen, amelyeket miden alap nélkül maguk az érdekeltek állítanak fel. Az üzlethelyiségek felmondásával kapcsolatban megkérdezték Heinrich Ferenc volt kereskedelmi minisztert, aki a kereskedők és iparosok érdekeinek megóvásáért az illetékes hatóságnál közbenjárt. Heinrich Ferenc a következőket mondotta : — Ha tényleg úgy volna, hogy az üzlethelyiségeket május 1-én felszabadítanák, ez nagyon sérelmes volna a kereskedőkre és iparosokra egyaránt. Megnyugtathatom azonban az érdekeiteket, nincs így tervezve a végrehajtás. Éppen ezért nem értem azt az óriási idegességet, melyet ez a kérdés kiváltott a kereskedők és iparosok köréből. Legalább is nem indokolt ez az idegesség mindaddig, míg a rendeletet nem ismerik. A rendelet lényege az, hogy novemberben fel lehet mondani és a novemberi felmondás hatálya is csak a jövő év májusára szól. Ez a felmondás azonban csak akkor következhetik be, ha novemberben, amikor a felmondás lehetséges lesz, annyi üzlethelyiség áll rendelkezésre, hogy azok a kereskedők és iparosok, akiknek novemberben felmondtak minden különösebb nehézség nélkül tudnak új üzlethelyiséget kapni. Amennyiben november 1-e előtt meggyőződött a minisztérium erről, hogy nincs elegendő üzlethelyiség és a felmondás következtében a kereskedelem és az ipar folytonosságában zavarok állnának be, akkor ismét jönni fog egy új miniszteri rendelet, amely a felmondási terminust továbbra is ki fogja tolni. Egyelőre ideiglenes fegyverszünet van az építőiparban. Már a múlt hónapban mozgalmat indítottak a vásárhelyi építőipari munkások, hogy munkabérüket búzavalutéra alapozzák meg a munkaadók . Csabai s orosházi mintára 2 kilogramm búza órabért kértek. Hosszas tárgyalások következtek, de nem tudott létrejönni az egyezség. Most azután mondhatni a körmükre égett ez ügy az embereknek, ezért követelték a döntést. Hétfőn este újabb tárgyalás történt, de dönteni megint nem tudtak. A munkások másfél és 2 kilogramm órabért kívánnak, a munkaadók azonban nem fogadják el ezt mereven. A végleges szót pénteken mondják ki. Addig átmenetileg egy kiló búza óradíjban egyeztek meg. Az asztalosiparban is munkabeszüntetési hírek keringenek. A munkások 30 százalék emelést követelnek, a munkaadók azonban csak húszat akarnak adni. Még a munkát végzik. Csendes tenger rónaságán . .. Csendes tenger rónaságán Szelíden reng csónakom. Mint tavasszal esti szellő Kebelén a rózsafa. Nem vagyok rá érdemetlen. Jó lélekkel mondhatom. A folyó, melyen jövök ide, ahol most vagyok. Hosszú és vészes folyó volt. Villám futkosott fölöttem, Jobbra-balra éles sziklák Fenyegettek és alattam Örvényeknek torka nyílt . . . Evezőm minden csapása. Szivem minden dobbanása Az utósó lehetett vén. Én eveztem, csak eveztem, S ami legfő : akkor is még, Amidőn vezértüzem A remény is kiújult. Még akkor sem csüggedék. Csüggedetlené a dij ! — Dijam oly szép, olyan édes , Ringatózni véghetetlen. Nyugodalmas tengeren, Boldogságos hézasélet Nyugodalmas tengerén. Félretettem evezőmet. Mért is volna az kezemben ? Hisz mindegy, akárhová visz Vitorlámnak játszótársa, A kis gyermek-fuvalom . Mindegy az, mert mindenütt az Ég vesz engemet körül, a Fellegtelen, tiszta ég . . . Úgy ereszkedik le ez A sík tengernek színére. Engem úgy keril be, mint egy Kék virágokból fűzött Óriási koszorú. Mendegélek, mendegélek, Ringatózom, ringatózom. Gondtalan nyújtózkodom : Fejem édesen pihen Hitvesemnek lágy ölében ; Szemeim szemibe néznek, Ermekbek sötétek, S mégis ragyogóbbak, mint a Mennyország arany lakói. És kezemben a lant, rajta Ábrándos dalt pengetek. Nem szabályos, nem kigondolt Mesterkélt dalt . . . ujjaimra Bízom, hogy mit verjenek, S futnak ezek a hurok közt Föl s le öntudatlanul, Mintha kedvesem hajával Játszanának. És a dal Mégis szép, mert hallatára A mennyből leszállnak a Csillagok, hogy közelebb Legyenek, s a hoki kilép A tengerből és figyelmez. — Így lantolva, énekelve . Vándorlók kis sajkámon, mint A delfinen Ámon . . .: Néha száll csak árbocomra Egy-egy siró vészmadár: Egy-egy fajé aggalom Jövendőd miatt, hazám . De minél beljebb jutok A tenger végtelenébe. Annál ritkábban jön ilyen Vészt jövendölő madár. (Pest, 1847.) Petőfi Sándor: — Választások a Dalosszövetségben* Vasárnap volt az Országos Dalosszövetség évi rendes közgyűlése, melyen tisztikarét újra alakította. A választások sorén Kalmár Zsigmond rostagyérost, az Iparos daloskor elnökét egyhangúlag igazgatóvá választották. Kitüntető elhivatás ez, melyre Zsiga bátyánk nagyon sokszorosan rászolgált s az ország fővárosában nem most fedezték fel lételét, életét és közéleti hasznos tevékenységét, csak egy uj jelével a megtiszteltetésnek fejezte ki figyelmességét iránta a Köz. A kitüntetésben része van az országos hírű vásárhelyi daloskörnek is, mely ma már nem más fénykörében él, hanem maga áraszt fényt meg a körül, a mert jár. HÍREIK. EBBEN a 18 ezer koronás buzavilágban, azaz lehet, hogy azóta már tizenkilenc, vagy éppen egy hijján se husz, gondoljunk csak vissza az elmúlt esztendőre. Emlékszem rá, hogy midőn az első pár rántani való csirke a kőfal sorén megjelent és akkor még a 200 koronát megkérték érette, az emberek összecsapták a gondozott, vagy kevésbbé gondozott tenyerüket és Vörös Gábor után szabadon így kiáltanak fel: na, hogy a fene kétszezszer egye meg, de még azt is, aki ennyit el mer kérni érte, csapni kéne mind és lecsukni öt esztendőre uzsoráért . . . , így szavaiznak a népek és a mindkét nembeli serdülő ifjak és aggastyánok. Hát most még nincs a piacon rántani való csirke, csak köttetni való tojás és nagyon apró, kicsi jószágocska ; nem hangzik hát még a káromkodás a szép kis tányérra valók ára miatt, de hangzani fog egy hónap múlva. Vagy ha akkor nem, hát később. Éppen azért idő nyilaséval, lügyfakadásakor jó megfontolni ez ügyet és megtenni a preventív, a megelőző intézkedéseket. Mert ahogy az árak szép csendesen szöknek fölfelé, az idén lesz ám a csirke párja nem 200, hanem 2 ezer korona is. Nem szeretek ilyen rosszat jósolni, de így lesz, majd megtetszik látni. Hanem hát éppen azért ki kell fogni azon a komisz hőstermelőn. Nem kell szidni, hanem egyszerűen nekre kell rászorulni. Hiszen olyan rettenetesen könnyű ez egész. Az ember elhatározza, hogy költet csirkét. A nóta útbaigazít, hogy a ruca hót költ, de a tyúkról nem szól. Azt hát megkérdi az ember a szomszédasszonytól, vagy már megtanulta az édesmama útbaigazítása nyomán. Nos tehát, kimegy az ember a piacra és megudvarolvén néhány jóképű nőcskét, szerez 30 tojást, akkor azután tudakolja, hogy hol van jó kakas, hol tojnak legtöbbet a kotyogó madarak s melyik ház emezékességei a legszebbek. Ajánlatot tesz és csereüzletet köt. Akkor kerít kotlót. Közzétesz néhány apró hirdetést, mig azután kap egyet 2 ezerért. De annyit istenuccse megér. Most azután gyerünk ! Fészket rak a nő, mélyet, puhát és keres egy kis meleg helyet. Persze nem szabad finnyásnak lenni, így azután, ha a konyha hideg, oda tesszük a fészket a tiszta szobába, a csendélet alá, vagy a kis szobor lábához. Nincs azzal az ártatlan hollóval semmi baj. Ha vágja a tojást, én végem le a csőre hegyit. Reggel kiteszem a szűrét s addig, míg ő étkezik, szép óvatosan betakarom a tojást. A 8-ik nap lámpánál nézem, hogy mennyi vélik ki. S eljön a huszonegyedik nap. Pattan a tojások haja és csipog az első kis jövevény. Naponta hétszer, éjjelenként csak négyszer kell megnézni. Végre, mikor az első kása szem eléjük kerül, lehet leltározni. A 23 bőr — mert páratlan kell, hogy legyen — kivált négy, nem is sok ; egy tojás összetört, négy belefuladt. Kettőt agyontapos elöbödör, egyet elvisz a kánya, egy belefulad a bögrébe, marad tehát itt. Nem kell ezzel azután törődni sokat, csak szedni neki füvet, főzni naponta egy tojást, enni adni tizenegyszer, negyvenhatszor azt kiáltani, hogy krrrr . . . Hogy meg ne süketülj. Esténként egy kicsit pörnyézni. Azután árpát törni, ocsut szórni, tengerit hinteni s azután, ha akar, majd felnő az. És akkor te édes kis lármás barátnőm, vidd ki a piacra és mondd azt: én nekem nincs lelkem 2 ezer koronát elkérni egy párért, itt van jó aszszony ez a legszebb kendermagos, vigye el 25 koronáért. Hiszen a tojást csak 22- ért vettem, 3 korona elég nekem haszonnak ! Mondd ezt, de vigyázz, hogy meg ne hallja valamelyik orvos úr, mert akkor belül kerülsz oda a kőfal alá, ahol Szálkai szokott alkonyatkor dallozni . . . — Az utolsó tiszteletadás . . . Tegnap reggel gyészfüggöny került a repkényes falu utolsó tisztházra s a kapu előtt diszbotjával megállt a fekete ember, a halál madár, az örök mementó képviselője. Mikovicz Sándor banktisztviselő hunyta le örök éslitma szemeit kedden délután 4 órakor. Régóta betegeskedett, de betegségét sem ő, sem környezete nem tartotta végzetesnek. Elmúlása csendes, halk, szinte lehelletszerű volt. Halála híre sok jó barátot szívén talált, mert Miklovicz Sándort szerették, becsülték. Mint ember pedáns, tiszta ételű, jellemes, mint hivatalnok pontos, lelkiismeretes, mint barát szívélyes és önfeláldozó volt. Ma délután temetik. Az öreg templom falai előtt még egyszer megjelen koporsója, ott, hol egykor bölcsője rengett , azután elmegy a szelíd fiú az Aranyba, hol már összekulcsolt imádságos kézzel várja ölelkezésre az apa, a nagytisztely úr. . .