Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1926. november (22. évfolyam, 248-271. szám)
1926-11-03 / 248. szám
kóán tér, ittlete 41 illett) sík. lka vagy jen. n 0, tkezzék tér. 24 ME Hősök emléktáblájának leleplezése és zászlószentelés Pusztafeketehalmon. A pusztafeketehalmi iskola fehér falába fekete márványtáblát helyeztek el. A márványtáblában huszonhat név van aranybetűkkel bevésve, huszonhat olyan embernek a neve, akik a négy és féléves világháborúban a kötelességtudás mintaképei voltak, akik életüket, melyért szülők, testvérek, gyermekek, feleségek aggódtak, feláldozták. Megnyugtató, hogy nem hiába haltak el a becsület mezején; emléküket őrzi az utókor hálája s a jobb magyar jövendő tőlük vár varázserőt, irányító tettrekészséget, arra a nagy küzdelemre, melynek célja a régi határok visszaszerzése s az elrabolt magyar föld és az ott senyvedő magyar testvérek felszabaditása. A véráztatott harcterek jeltelen, virágtalan hantjai alatt nyugvókra való emlékezés fájó érzéseket támaszt, a lelkek csillogó könnyét végigpergeti a rózsátlan arcokon, a megpróbáltatások perceiben azonban az legyen a vigasztaló, hogy nem hiába hulltak el, az igazság, melyért harcoltak, melyért életüket adták s amely most letiportan vonaglik, — feltámad s abban a feltámadásban az övék lesz a legnagyobb dicsőség: a halhatatlanság. A fekete márványtáblánál ott állt a piros, fehér, zöld szinü magyar zászló, a gyász jelképe mellett a lelkesültség szent szimbóluma, hirdetvén : könnyezve emlékezünk, kezünkben azonban már szorongatjuk a trikolort, mely mutatja a követendő utat!... A Pusztafeketehalmon vasárnap végbement ünnepségről tudósítónk az alábbiakat jelenti: A vendégek érkezése. A városból Kun Béla nemzetgyűlési képviselő, Lázár Dezső gazdasági főtanácsos, Bottka Sándor őrnagy, Seress Béla ref. lelkész, Csernay Mátyás igazgató és a helyi lapok képviselői fél 12 órakor érkeztek ki a pusztafeketehalmi iskolához, ahol Tárkány Bálint, a Pusztafeketehalmi Olvasókör elnöke üdvözölte őket. Az iskola kapujában feszes vigyázz állásban a leventék helyezkedtek el, a szakaszt Kardos Lajos vezényelte, a zászlót Kovács Lajos tartotta. Az üdvözlésre Kun Béla képviselő válaszolt röviden, majd úgy ő, mint Lázár Dezső gazdasági főtanácsos a leventéknek fejezte ki elismerését. Az ünnepség. Dél felé járt az idő, mikor az iskola zsúfolásig megtelt termében a Hymnusz akkordjai megnyitották az ünnepséget. A fohászos magyar imádságot követőleg Nagy Juliska tanítónő üdvözölte lelkes szavakkal a megjelenteket, majd Lázár Dezső, a Pusztafeketehalmi Kör díszelnöke beszélt : — Ősz végén, a halottak napjának előestéjén összejöttünk emlékezni azokra, akik a nagy zivatarban keményen helyt állva, életüket áldozták a fiazáért. Mi, akik kinn jártunk a harctéren s akik a határ különböző pontjain tüzeket élesztgetünk, örömmel látjuk, hogy az utókor a hősi halált haltakkal szemben tudja kötelességét. Áldjuk azokat, kik életüket áldozták, emlékezünk rájuk, hogy pihenésük csendes legyen. Mikor azonban emlékezünk, ne felejtsük a múltat. Az ilyen emlékezések alkalmával két tanulságot kell leszűrni. Az egyik, hogy kötelességtudásban olyanok legyünk, mint ők voltak, a másik, hogy távol tartsuk magunktól azokat, kik részesei voltak a nemzet pusztulásának. Mikor az ünnepséget megnyitom, azt kívánom legyen az emlékezés örök s akkor jön a feltámadás. A mély hatást keltő beszéd után Seress Béla református lelkész mondott imát, majd prédikációt, a dicsőség koszorúját fonván a hősök emléke körül szép szónoklatával. Általános figyelem közepette állott fel szólásra Kun Béla képviselő, aki többek között a következőket mondotta : — Emlékezzünk azokra, kik a nagy küzdelemben, a véres csaták tüzében elestek. Az igazság védelmében folyt el vérük, annak a magyar igazságnak mártírjai ők, hogy ez a nemzet élni akar s ez az igazság az idegen földön levő hantok alól is kitör. Emléktábla leleplezés és iskolai zászlószentelés úgy tűnik fel előttem, mint mikor az erős tölgyet örökzöld folyondár fonja körül. Az erős tölgy a megingás nélküli férfiakarat jelképe, ez volt a mi hősi halottaink erénye, az örökzöld az ifjak, gyermekek és iskolások, kik zászlót szentelnek s a lelkesedés erejével ölelik körül az emléktáblát. Vigyázzunk erre az örökzöldre, neveljük úgy, hogy ki ne veszszen ifjainkból a lelkesültség, mellyel majd tudnak dolgozni s ha kell, harcolni a magyar jövendőért. A magyar jövendőért küzdeni kettős feladat. Dolgozni még lehet, de életet és vért áldozni, ha kell. Az emléktábla azt jelenti, hogy akik évtizedeken át békésen és eredményesen éjt-napot eggyé téve tevékenykedtek családjukért, a polgári társadalomért, a Hazáért, mikor a hívó szó elhangzott, mentek, hogy életet és vért áldozzanak, de mikor ezt tették, egyet nem áldoztak fel : a magyar becsületet. Képviselőnk ezután a gyermekek felé fordulva, igy folytatta : — Nemcsak szüleiteknek és tanítóitoknak kell engedelmeskednetek, hanem tudnotok kell, hogy a föld, melyen jártok, magyar, a nemzet, melynek fiai vagytok, magyar, édesanyátok mellett van mindnyájunknak egy közös édesanyja , a magyar Haza, melyért vérüket hullatták, kiknek nevéről hulljon le a lepel! Kun Béla e szavainál a márványtábla fekete drapériája szétnyílt, minden szem odafordult s a lélek könnyforrása végigpergett az arcokon. Pár pillanat múlva igy folytatta Kun Béla : — A márványba vésett nevek tulajdonosai meghaltak, hogy ti nyugodt polgári sorsban tovább élhessetek és fejlődhessetek. Zokogjatok, mert ez lelki megkönynyebbülést jelent. Legyen azonban bármily nagy az egyéni fájdalom, érezzük bármenynyire, hogy ide-oda hányt porszemek vagyunk a nagy világűrben, mégis fel kell emelkednünk a fájdalmak útvesztőjéből látására a fénylő világosságnak. Ez a fénylő világosság a magyar dicsőség, mely ezer év óta ragyog, tündököl ! Azt fejtegette ezután Kun Béla képviselő, hogy minden egyéni munkának be kell illeszkednie a magyar élet szerves egészébe, mert igy a magyar nemzeti létnek folytonosságán csorba nem eshet s mert ha igy lesz, az emlékezés nem gyászt, hanem ünnepet jelent ! Majd szavait igy fejezte be: — Ha elborul az ég felettünk, ha úgy látnánk, hogy már-már minden összeomlott az egyénre, társadalomra nézve, mikor tépelődünk,hogy mi lesz fiainkkal,a nemzettel, jön-e a jobb jövendő, ekkor is minden tépelődés felett ragyogjon felettünk hitként a magyar élet napja, csillogjon a szent korona fénye, lobogjon a pirosfehérzöld lobogó, mely alatt meghaltak a hősök s amely alatt, ha kell, nekünk is mindent áldoznunk kell, mert mi egyénileg pusztulhatunk, de a magyar Haza nem pusztulhat el soha is... Zúgó éljenzés kisérte Kun Béla képviselő szavait, melynek csillapultával Nagy Juliska tanítónő az emléktábla létesítésének történetét ismertette, rámutatván arra, hogy a hazafias munkában Tárkány Bálint kori elnök önzetlen buzgósággal vett részt. Végül köszönetet mondott az adakozóknak s a zászlót és az emléktáblát átadta Csernay Mátyás igazgatónak megható, szép beszéddel. A felszólalásra Csernay Mátyás válaszolt, azt fejtegetvén, hogy a magyar tanító kötelessége hazafias szellemben nevelni a jövő nemzedéket s lelkébe beleplántálni azt, hogy Trianont az erőszak parancsolta ránk. — Átveszem a zászlót — fejezte be —, megőrzöm és megőriztetem ! Az ünnepség alatt Varjú István hazafias verset szavalt, Fejős Mariska és P. Lukács József — mindhároman iskolásak — páros jelenetet adtak elő mély hatást keltve. Az ünnepséget Tárkány Bálintné buzditó szavai zárták be s a megjelentek a Szózat ívadt .Utát tatja, zárt lelőtt esősei rák Dán. atal. sa f. ának .zen■alást rzséemegyéb lázás szobinkánoórája város csétezett lirott közánlaaz Ionja vagy nem ár 3 léséig köz- 1 kitézetében házi időre vagy .tolni, tadni, ínlat!. M. szamaié stb. nként ellernöki irasik romjai ön is hogy badon fer hó asnak, llője. an Hódmezővásárhely, 1926. november 3. Szerda, Ara 1500 korona. XXII. évfolyam, 248. szám. VÁSÁRHELYI Előfizetési ár helyben: Negyedévre 100.000 K Félévre -----K Vidékre: Negyedévre 140.000 K Telefonszám 87. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő s kiadó laptulajdonos KUN BÉLA Szerkesztőség és kiadóhivatal Kossuth-téri eléneklése után felemelő érzéssel és tudattal oszlottak szét. Az ünnepség után a városi vendégeket ebédre Nagy Juliska tanítónő látta szívesen asztalánál, kik aztán Kovács Lajost, a pusztafeketehalmi közi élet és polgárság egyik vezetőjét, majd Kutason Greguss Mátét látogatták meg családi otthonukban, Pusztafeketehalom hősi halottal. Az ünnepség alkalmával leleplezett márványtáblán az alábbi neveket olvastuk : Az orosz harctéren : ifj. Bánfi Lajos, Bánfi Lajos, Dezső Imre, Dezső Mihály, Dezső Tamás, ifj. Gombos Lajos, Konkoly Lajos, Nagy József, P. Lukács István, Varjú Sándor és ifjú Vörös Imre; az olasz harctéren Csáki Ferenc, Csorba Ferenc, Dezső Sándor, Fejes Mihály, Joó Ernő, Kiss Imre, Kiss Ferenc, Kun Sándor, Nagy Ernő, Olasz Sándor, Pásztor Imre, K. Szűcs Mihály és Tóbiás István. A szerb harctéren Pap István, az oláh harctéren Tatár Kiss Sándor estek el. A reformáció emlékének megünneplése Vásárhelyen. A reformáció 409-ik évfordulóját kegyeletes emlékezéssel ünnepelte meg a vásárhelyi református egyház közönsége, a hat templomos eklézsia. Az ünnepélynek mintegy megnyitója az az estély volt, melyet szombaton a Sasban a Kálvin-szobor alapja javára rendezett az egyház. Gazdag, nagy műsorral állt ki a publikum elé a rendezőség, olyan programmal, melynek minden számát különös gonddal készítették elő. Az est főérdekessége a dr Imre Sándor egyetemi tanár előadása volt a reformáció szelleméről. Nem felekezeti témaként kezelte dr Imre Sándor a nagy kérdést, hanem mélyre ható tudással és történelmi megállapítással mint lelki renesszánszt domborította ki a 409 évvel ezelőtt történt világhistóriai döntő tényt. Nagy hatást ért el az Exner Mariska kedves éneke, a T. Nyizsnyay Aranka s még előbb a Seress Béla szavalata, a Fábián Gyula új énektanár bemutatkozása, a dr Rácz Béla jogakadémiai tanár hegedűszólója, a dr Vörös Nándor brilliáns zongorajátéka, a Hódy Katóka bájos recitálása. Nagy tetszéssel fogadta a közönség a történelmi arcképeket. Minden nagyon szép volt. Az iskolai ünnepségekről az alábbi beszámolókat adjuk: A Bibliakör ünnepe. Az állami és zárdai polgári leányiskolák református növendékeinek Bibliaköre szombaton délután a Bocskay utcai iskolában rendezett kegyeletes emlékünnepet. Zsarkó Juliska, Nagy Elvira és Kiss Mariska szavalatai és Körösi Lica magánéneke után Beretzk Sándor hitoktató bibliamagyarázata és imája zárta be a szép ünnepélyt, melyen megjelentek a lelkészi kar képviselői és az állami polgári leányiskola tanártestületének mindkét református vallású tanárnője. A kutasiak emlékezése* Lélekemelő, szép ünnepéllyel ülte meg a vásárhelyi puszta református lakossága is a reformáció emlékünnepét. A vasárnapra eső évfordulón úgy délelőtt, mint délután zsúfolásig töltötték meg a hívek a kutasi uj templomot s délelőtt az ősök lelkével ölelkezés végett az úri szent vacsorához is járultak. Délután tartalmas műsorral szép ünnepséget rendeztek a kutasi és szőkehalmi iskolások, melynek során Takács Iduska, Papp Irénke, Zsarkó Juliska, Németh Rózsika, Albert Juliska, Faragó Mihály szavaltak, ifj. Nagy Lajos és Bécsi János párbeszédet, Körösi Lica és Olasz Rózsika pedig magánéneket adtak elő. A szép ünnepséget gyülekezeti körének, Balogh Sándor kántortanító magánéneke, Beretzk Sándor alkalmi bibliamagyarázata és a Himnusz akkordjai egészítették ki. A gimnázium ifjúsága is szép ünnepéllyel áldozott a dicső ősöknek s délután 3 órakor a zsúfolt tornateremben tartotta meg nívós ünnepélyét. Dr Somogyi József imája és Falábú Dezső tanár a szentirás iránti nagy szeretetét eláruló igen tartalmas beszéde voltak az ünnepély törzse. Az ifjúsági énekkar éneke dicséri az új énektanárt, aki párhetes munkájával megmutatta, hogy ha fegyelem van, eredménynek kell lenni. Szilágyi Gábor és Szabó József szavalata igen jó volt. Pelle Ilonka igen kedvesen adott elő egy vallásos tárgyú éneket. Zárószót és imát Papy Lajos mondott. Az új templomban 5 órakor volt szintén igen lélekemelő szép ünnepély. Ez alkalomra zsúfolásig megtöltötte a nagy templomot a hívek serege. Györffy József alkalmi imája és Márton Árpád képekben gazdag beszéde egyaránt hittel teli buzgóságba ringatta a jelenlevőket. A vegyes énekkar precízen előadott darabjai nagy gyönyörűséget szerzettek. Hovanyeczné Györffy Ili szavalata nagyban emelte a templomi áhítatot. Meg kell emlékezni Molnár Juliska énekéről. Ez a fiatal leányka hihetőleg még sokszor fog gyönyörködtetni kellemes és máris szinte kiforrott hangjával. Az ének betanítása és vezetése Bognár Rezső karmestert dicséri. Átadták hivatásának a Munkásbiztosító központi rendelőjét. Rendkívül jelentőségteljes ünnepet ült vasárnap délelőtt a vásárhelyi Kerületi Munkásbiztosító Pénztár, mely ekkor adta át rendeltetésének a félmilliárdos költséggel épített és berendezett központi rendelőjét. Az ünnepségen a pénztár orvosain és tisztviselőin kívül megjelentek Soós István dr polgármester, Záborszky István dr országos pénztári aligazgató-főorvos, valamint a munkaadó és munkás képviseletek kiküldöttei is. Az ünnepélyes aktus a pénztár Petőfi utcai székházának udvarán kezdődött, hol a szabadságon lévő Endrey Béla miniszteri biztos nevében Körmendy Dezső igazgató méltatta azok érdemeit, akik a központi rendelő létrehozásában közreműködtek, majd átadta az új intézmény kulcsát Szörffy Sándor dr pénztári h. főorvosnak. Szörffy Sándor dr hosszabb beszéd kíséretében vette át a kulcsot. Előbb üdvözölte a megjelenteket, köztük Soós István úr polgármestert, mint a város naggyá építésének első munkáját, majd pedig Körmendy Dezső igazgató érdemeiről szólott, mint aki bebizonyította, hogy nemcsak rátermett, hanem kötelességét minden tekintetben teljesíteni is tudja a pénztár adminisztrációjának élén. Ezután a munkásbiztosító feladatáról beszélt és ezzel kapsolatban kifejtette, hogy ezt az agyonsanyargatott országot előbb gazdaggá, azután istenfélővé kell tenni, mert az istenfélelem kezdete a bölcsességnek, járnak a bölcsességnek, mely erővel párosulva lerázza testünkről a bilincset. Szép beszédét dr Szörffy Nagy Dezső dr pénztári főorvos köszöntésével fejezte be. Ugyanis Nagy Dezső dr szeptember 31-én töltötte be pénztár orvosi működésének harmincadik évét s ebből a nevezetes alkalomból gyönyörű ezüst tálcával lepte meg kitűnő főorvosát a Munkásbiztosító. Nagy Dezső dr könnyes szemekkel válaszolt a meglepő ünneplésre, kijelentvén, hogy a 30 év alatt nem a dicséretért, hanem a kötelességből dolgozott, s ezt fogja tenni a jövőben is. Záborszky István dr központi aligazgatófőorvos beszédében azt mondotta,hogy a Munkásbiztosító új intézménye kettős célt szolgál : a beteg munkások gyógyításán kívül, a betegségek megelőzését is. Majd Soós István dr polgármester üdvözölte néhány közvetlen szóval a pénztár vezetőségét , az orvosokat és a tisztikart, azután pedig kinyitották az ajtókat s a megjelentek a központi rendelő megtekintésére indultak és a látottak felett a legnagyobb elismerésüknek adtak kifejezést. Délben Nagy Dezső dr főorvos a Kaszinóban családi jellegű ebédet adott, melyen a központi rendelő létesítésében közreműködő munkatársai vettek részt Egy pesti rendőr családi drámája. Budapestről jelentik. Vasárnap délután Szalai István 29 éves államrendőr revolverével agyonlőtte 40 esztendős feleségét, majd tettének elkövetése után mellbelőtte magát és szintén meghalt. A rendőr féltékenységből követte el a véres drámát.