Vásárhelyi Ujság, 1921. október-december (1. évfolyam, 1-75. szám)

1921-12-08 / 57. szám

­IT BHBHYBT EZÜSTÖT st pénzek­et ! létezett JES SRHOLD­­, Andrássy­ u. 6. Umiajta s BŐRÖKET kinél magá­rért vásárol IPÁI vegylettel szemben) FORRT JI BOR irodalmasok, magánosok om saját ter­helt boromra nagyban és rt üvegekbe mba, meg­­egy hordót iveget min­­magával. illomás mellett HIHáLY Telefon 46. árverés 28. sz. alatt decem­­áruap délelőtt 9 óra­­eráinek 1 drb. 18 emképes szélmalom, szecskavágóval, 1 1 drb. répavá­gó,­zerszám, fatengelyü s kerekek, s­zéfkocsi írekek, egy vágott­­ kocsi. X ii iparosok »Igoreais, mig s jntányos srírt fajihatul; f 11. )21. I. t. o. ardelmény S3,17185 és 17186 megbízása folytán Ferenc József s. u.,­­ Szt. Antal u .V­ássy u., továbbá a f. sarkán levő vas­­­ügyosztályban f. 10 ik napján d. e. )bá a Nyári Szin­­­át ugyancsak f. é.­pján d. e. 11 óra­iad árverésen ba­ndái. Ik a hivatalos órok­ztályban megtud­­ ni dec. 5. Juhász Mihály tanácsnok. Hódmezővásárhely, 1921 december 8 csütörtök. Ára 3 kor. I. évfolyam 57. szám. Földmivelők politikai napilapja, előfizetési ár. Főszerkesztő: Lázár Dezső Felelős szerkesztő: Gravátz Ferenc Gazdasági Egyesület hivatalos közlönye. Szerkesztőség és kiadóhivatal Andrássy­ utca. Gazdasági Egylet olvasó­terme. - ^ . * Tel­efon­szám : 209. Lapzárta éjjel 11 órakor. 500 korona. 250 125 Egy évre — Félévre — Negyed évre A nemzetgyűlés összeülése aligha okoz sok örömet majd a szegény magyar nemzetnek. Az el­lenzék váltig hirdeti, hogy távszónoklatokkal kedves­kedik majd, nagy vitákat rendez a Házban és meg­nehezíti a kormány, a tör­vényhozás működését. Saj­nos, két év óta egyébhez sincsen szerencséje a bol­dogtalan magyarnak, mint az ilyen szónoklatokhoz, amelyben Ponciustól—Pilá­tusig minden nyomorúsá­gunkat, sebünket tárják fel a honatyák, de a gyógyítás helyett — csupán jobban elmérgesítik, kelesztik azo­kat. Szónokolni — sajnos — nagyszerűen tudnak oda­fent. . De cselekedni, dol­gozni, az ország szekerét a kátyúból kiráncigálni nem nagyon erőlködik senki. Sőt! Ha valaki vállalkozik erre a nemes munkára, azonnal elgáncsolják, mert a honatyák nagy részének mindenkor más a fontos, mint amin ugyanakkor se­gíteni akar egy másik tár­suk. Tekintettel arra, hogy a nemzetgyűlés élettartama február 16-án lejár, az új kormány legalább is a vá­lasztójogot, az indemnitást, néhány fontos pénzügyi, közgazdasági és szociális törvényjavaslatot kíván még letárgyaltatni. Sajnos, az előjelek azt mutatják, hogy aligha kerül ezek közül a javaslatok közül egy-kettő is tető alá. A királykérdés után most a mentelmi jogba, az elvi kérdések ezer és ezer labirintusába kíván­nak kapaszkodni derék kép­viselőink. Szép és nemes dolog ellenzéknek lenni. De a legocsmányabb játék a nemzettel, amikor cirkusz­­szal kedveskednek nekünk azok, akiknek jólétünk elő­mozdításáról, nyugalmunk­ról kellene gondoskodniok, akik nagyon jól tudják, hogy az ország a sír szólón van s a helyett, hogy se­gítségére sietnének, istápol­­nák, sebeire gyógyító bal­ zsamot csepegtetnének s igy valahogy talpraállítanák, távszónoklatokat tartanak s a nemzet drága idejének rablásában valóságos re­kordot teremtenek. El­usz millió körül folyt be vagy­on­vál­tságra Tegnap reggelig 12 millió körül és 3 millió hadi kölcsönkötvényt fizettek be a vagyonváltságra előlegül. Tegnap még egész nap folyt a fizetés, így körülbelül húsz millió koronára tehető az az összeg, amit a vagyonváltságra befizettek az állami és a városi adóhivatal pénztáraiba. A pénzügyigazgatóság szigorú utasításai folytán a naplókat tegnap le kellett zárni, így ma,csütörtökön már senkitől sem vesznek be pénzt és kiírásokat sem eszközölnek. A gazda közönség legyen türelemmel, mihelyst a fi­zetési határidő meghosszabbítására nézve a hivatalos ér­tesítés megérkezik, újra megkezdődik a váltság beszedése. Segítsük és gyámolítsuk a rokkantakat. Felhívás a közönséghez. Az idei tél szokatlan koraisággal és zordsággal köszöntött be. Minden jel arra mutat, hogy tartós kemény idő­já­rás átka is rá fog nehezedni megnyo­morított hazánkra és nemzetünkre, a háború elvesztése óta egyébként is leg­súlyosabb tél, mert a kenyér, a tüzelő­anyag és a ruha ára eddig nem ismert, soha nem képzelt magasságra emel­kedett. Minden egyest érzékenyen érint ez a leküzdhetetlennek látszó nyomorúság, de egyenesen katasztrofális hatással ne­hezedik azokra, kik a véres világhábo­rúban a haza és nemzet, tehát mind­­annyiunk védelmében kenyérkeresőjüket , munkaképességüket vesztették el,­­ a hadiárvákra, özvegyekre és rokkantakra. Az a támogatás a­mit az államhata­lom a világháború ezen legszerencsét­lenebb és sajnálatra legméltóbb áldoza­tainak nyújtani képes, korántsem ele­gendő arra, hogy őket a nyomortól meg­óvja, a társadalomra hárul tehát az az elháríthatatlan morális kötelezettség, hogy minden lehető eszközzel és tőle kitelhető módon segélyükre siessen. Közeledik a szent Karácsony, a sze­retet s a szer­etet által az egész emberi­séget megváltott s újjá teremtett Mes­siás születésének ünnepe, boldog ün­nepe a nagyoknak, akik gyermekeikben s családjaikban gyönyörködhetnek, még boldogabb ünnepe a kicsinyeknek, a­kikre a szülői, az apai szem fényes sugara, a családi szeretet s a házi tűz­hely édes melege s a jólét és bőség ál­dásai áradnak szét, boldog ünnepe azok­nak is, kik ép testtel és lélekkel, saját erejükbe és munkájukba vetett bizakodó önérzettel pihennek meg munkájuk után a kereszténység e legnagyobb ünnepén. De hajh, keserű és fájdalmas ünnepe azoknak, kiknek a kenyérkereső családfő, az édesapa helyett csak a bús emlé­kezett, a „megszentelt fájdalom” jelenik meg Karácsony estéjén, a kikre a hideg tűzhely, üres kamra a a ruhátlan ron­gyosság irtózatos kérdőjelként mered, a kik csonka, béna kézzel lábbal, a kik ■zemök világát vesztve csak lelki sze­meikkel révedeznek el a soha vissza nem térhető boldog múltba s esnek két­ségbe a vigasztalan­, mivel sem bizható, sötét jövő felett! Azt, amit ezek a szerencsétlen test­véreink vesztettek, emberi erő, emberi hatalom visszapótolni nem képes, a holtakat fel nem támaszthatjuk, nem rendelkezünk krisztusi erővel, arra, hogy a vakokat újra látókká, a bénákat épek­ké varázsolhassuk, de igen is van rá módunk és lehetőségünk, hogy a kese­rűség ama tengerét, mely lelküket szilaj hullámaival kopár szigetként korbácsolja, legalább e szent napra védő gáttal zár­juk el ártó munkájától. Adakozzunk a hadiárvák, özvegyek és rokkantak karácsonyi segélyezésére ! Ne engedjük bennük megerősödni azt a keserű meggyőződést, hogy nincs a világon hála, igazság és emberiség ! Gon­doljunk arra, hogy azokból a hadiárvák­ból — sajnos százezrekre megy s szá­muk­­ lesznek a jövő Magyarországnak a polgárai, katonái, nagy részben ezek vállára hárul majd az óriási és szent feladat az elrablottat visszahódítani, a leromboltat újra építeni, a mihez testi erő, lelki erély és egyensúly nélkülöz­hetetlenek s hogy ezt megszerezhessék, azt minden áron előmozdítani nem csak becsületbeli kötelességünk, de a józan önzés parancsszava is diktálja, ha azt akarjuk, hogy itt rend és ennek szülő­­­anyja a megelégedés uralkodjon. Hódmezővásárhely város nemesszivü lakossága eddig sem zárkózott el köte­lességei teljesítése elől, hisszük és re­méljük, hogy kérő szavunk — most, amikor a segítségre még sokkal égetőbb szükség van — mindenfelé meghallga­tásra talál s lehetővé válik, hogy a ka­rácsonyi segélyezés a szeretet ünnepé­hez méltó módon és méretekben foly­­ljon le. Elfogadunk adományokat készpénzben, ruhanemüekben, élelmi cikkekben. Úgy a Gazdasági Egylet titkári hivatalában, mint a polgármesteri hivatalban ivet teszünk ki, melyre a készpénz adomá­nyok feljegyeztetnek s kezelés végett átvétetnek, a ruha és élelmicikkekből álló adományok a gazd.­egylet titkár­­ságához számítandók be. Minden adományt nyilvánosan nyug­tázunk és elszámolunk. Polgártársak! Mutassuk meg, hogy emberek, hogy magyaros, hogy Krisztus Urunk igaz hívei és követői vagyunk ! „Adjatok, adjatok, amit Isten adott”. Hazafias üdvözlettel: Lázár Dezső Dr. Soós István Gazd. Egyesületi elnök, polgármester. A mi levegőnk. Hogy mekkora csomója van a földbe bekerülő szennynek, mi sem mutatja job­ban, mint az, hogy súlyra nézve körül­belül fél mázsára tehető az a mennyiség, amely évente eltávolodik egy felnőtt embertől ürülék és vizelet alakjában és ezt a nagy tömeg ártalom az emberi könnyelműség vagy nemtörődömség miatt kerül bele a földbe. Ez a vétkes könnyelműség azt lehet mondani, hogy csaknem nap-nap után bosszulja meg magát éppen azok egész­ségénél, akik ezt elkövették és teszik állandóan, mintha csak készakarva ját­szanának közre a halálnak. Segíti ezek mellett a talajt rontani, egészségtelenné tenni az a sok szennyes víz is, amely nap-nap mellett kikerül a háztartásokból és amelyre szakasztott az a sors vár, mint más egyéb dolgokra, t. h hogy a föld eméssze meg. Nem lehet panasz, egyetlen egy árva szó sem az ellen, hogy a föld nem tel­jesíti a maga kötelességét, mert hiszen az elnyel és befogad mindenfélét, amit csak beleraknak és hozzá igyekszik is, ha a viszonyok és a körülmények enge­dik, azokat nemcsak eltakarni, de egyút­tal megemészteni és ártalmatlanná tenni, amennyire az ereje engedi s a körül­mények kezére játszván, lehetségessé te­szik. Azonban sok idő szükséges még ahhoz, még ez mind bekövetkezik addig az ideig pedig lépten-nyomon fenáll az ártalom, mely az egészségünket fenyegeti, az életünket kockára teszi, a szennyes talaj részéről, ha más egyéb módon nem is,­csak avval, hogy a levegőket rontja. De nincsenek előnyére, hasznára a levegőnknek azok a kisebb, nagyobb tö­megű vizek sem, amelyek nagy esőzések alkalmával az árkokban összeszaladnak, vagy a föld teknős felületén megállnak és ott maradnak sokszor heteken keresz­tül. Nyári nagy meleg időben a nap még segít rajtunk valamennyire, mert addig nyaldossa, simogatja a sugaraival, míg a vizek mind eltűnnek a szemünk elől akár csak a kámfor; olyankor azonban, mikor ez vagy nehezen és amellett lassan is történik, vagy ami előfordul, hogy újabb és újabb esőzések után tartós ven­dég marad a víz, akikor bajt csinál­hat. A sekélyebb víz napközben könnyen át­melegszik, hozzá közvetlen környékén mocsarak támadnak és ha vízinövény is van bennök, vagy ami ennél még rosz­­szabb, növénymaradványok találkoznak, azok könnyen rothadnak. A mocsarak kigőzölgései, párolgásai, a levegőt egészségtelenné teszik, a rot­hadó gázok a veszedelmet csak növelik, amellett alkalmat szolgáltatnak a mocsa­ras tájékok arra, hogy a szúnyogok milliárdjai tenyésznek rajtuk és bennök és állandóan remegtessék az embereket. A levegő rontását elősegítik a külön­böző égési termékek, amelyek minden­nemű szerves anyag égésénél előállanak. Emez alkalmakkor nemcsak a szénsav az, mely a levegőnket használhatóságá­ban rongálja, hanem a korom és füst­félék is hozzájárulnak ehhez, amelyek a tökéletlen elégés alkalmival minden-­ ­.

Next