Vásárhelyi Ujság, 1936. január-március (16. évfolyam, 1-75. szám)
1936-01-01 / 1. szám
1936. január 1. szerda Áfé-16 fillér. J / /Oe* fi XVI. évfolyam, 1. szám. VÁSÁRHELYI ÚJSÁG ELŐFIZETÉSI ÁR: Egy hóra ISO P, Negyedévre 3’66 P, Egész évre 14 P, — Külterületre és vidékre negyedévre 5 P DELI HÍRLAP FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sz.-Antal-u. 7 szán TELEFON: 209 Boldog magyar ujesztendőt! Irta: NAGY BÉLA református lelkész Ujesztendő napja! . . . Mennyire vártuk .. . Milyen boldogan köszöntjük ! Kedvesebb névnapnál, születésnapnál, minden más napnál. Nincsen nap, amelyen annyi sokat kívánnánk egymásnak, mint éppen ezen a napon : egy egész boldog ujesztendőt ! Ujesztendő napja mindenkinek boldog napja. Nem egyszerű idő jelző, hanem uj életnek, uj világnak határkője. Színes üveg, áldott reményablak, amelyen olyan biztató a jövőbe nézni . . . Azonban van valami különös vonása a mi ujesztendei ünneplésünknek, örömünknek és jövőbenézésünknek. Mi mindent magától az ujesztendőtől várunk. Magának az ujesztendőnek kell végetvetnie minden bajunknak, nyomorúságunknak, boldogtalanságunknak s az ujesztendőnek kell elhoznia békességünket, minden boldogságunkat... Dr E. Witt, Kínában élő német misszióorvos említi meg egyik könyvében, hogy Kína egy bizonyos részén egyszer kolerajárvány ütött ki, amely óriási mértékben pusztított. A pogány kínaiak kétségbeesetten fordultak bálványaikhoz, hogy megtudják, meddig tart még az iszonyú vész. A papok szerint a bálványistenek azt felelték, hogy a járvány csak az ujesztendővel szűnik meg. De hol volt még az ujesztendő? Hiszen még a nyár kellős közepén jártak. Ujesztendeig ezren és ezren pusztulnak még el. De ha csak az ujesztendő hoz megváltást, akkor el kell jönnie az ujesztendőnek ! Mindenütt megjelent tehát a hivatalos hirdetmény, hogy az év befejezettnek tekintendő s meg kell ünnepelni az ujesztendőt! Kínai szokás szerint lampionos, fantasztikusan öltözött alakoktól nyüzsgő, zenélő, őrjöngve kiabáló menetben ünnepelték az ujesztendőt . . . Várjon ,nem vagyunk-e hasonlók mi is, keresztyén népek a bőre pogány kínaiakhoz, akik így akartak port hinteni haragvó bálvány isteneiknek a szemébe, de ugyanakkor nem voltak hajlandók alkalmazkodni ahhoz a hirdetményhez, amelyen az európai orvos felhívta a lakosságot, hogy miként viselkedjék a betegséggel szemben, mit cselekedjék ott, ahol fellép a veszély? Mi is csak az új esztendőtől várunk mindent s nem hisszük el a bajainkon segíteni akarók tanácsát, hogy ezt az esztendőt is magunknak kell boldoggá tennünk, olyanná, aminőnek szeretnénk azt látni, aminknek ilyenkor az első napon várjuk. Mi magyarok különösen régóta várjuk már az igazi boldog új esztendőt, hiszen még nemzeti imádságunkban is ezt kérjük szüntelen: „Isten áldd meg a magyart . . . Hozz reá vig esztendőt! . . .“ De valahogy azt kellene meglátnunk, hogy ezt az esztendőt csak várni, csak kérni, nem elegendő! Ezért az esztendőért különös gonddal, áldozatos lelkiismeretességgel munkálkodni és küzdeni kell ! Az újesztendő sohasem lesz a boldogság és békesség tárháza, ha nincs, aki boldogságát megteremtse, békességét munkálja, ha az újesztendei boldogság kívánása tény-A régi közmondás azt mondja: „Mindenki a maga szerencséjének a kovácsa." A kovácsmunka sohasem volt könnyű, még kevésbé volt könnyű a szerencsének, a boldogulásnak a kovácsmunkája. Munka nélkül nem épül meg semmi sem, legkevésbé a boldogulás útja. „Emberé a munka, Istené az áldás", mondja a másik szép magyar közmondás. Isten ezt az új esztendőt is, mint az újabb alkalmak, lehetőségek idejét ajándékozta az embernek Az a kérdés, hogy hajlandók vagyunk- e az alkalmakat úgy felhasználni, hogy azokból áldás fakadjon? A boldog magyar új esztendő elsősorban nekünk magyaroknak a kezében van Tétlenül, csupán várakozással és másokban bízással soha meg nem épül, soha el nem érkezik hozzánk. Azt is meg kell látnunk, hogy ez az új boldog magyar esztendő nem lehet csak egyeseké, ennek mindenkiének lennie kell, de elsősorban azokénak, akik dolgoznak érte verejtékkel! Az én imádságos, újesztendei kívánságom éppen ezért ez. Legyen ez az év munka , építési alkalmakban és komoly, lelkiismeretes, a magyar jövendőt áldozattal is építgetni tudó munkásokban gazdag és éppen e munka nyomán és a munkásokban Istentől megáldott boldog ujesztendő! *■' Dr Soós István polgármester: „Úgy érzem, megfeleltem a bizalomnak, amellyel Vásárhely engem kitüntetett“ A távozó városvezér üzenete a közönséghez Közel húsz esztendeig állt őrt a város bástyáján dr. Soós István polgármester, aki elbúcsúzik ma hivatalosan a közigazgatástól és megérdemelt pihenőre tér. Csendben, szinte észrevétlenül távozik onnan, ahol az évek folyamán iskolát állított fel a kötelességteljesítésből, fáradhatatlan szorgalomból és emberszeretetből. A közönség és a tisztviselők szívében ledönthetetlen szoborként állt és áll mindig az ősz vezér alakja, akinek minden cselekedetét a városáért, a polgáraiért és munkatársaiért tűzönvizen keresztül áldozatrakész ember lelkes szeretete jellemezte. A búcsú utolsó órájában felkerestük dr. Soós István polgármestert hivatalában és megkértük: mondjon valamit arról a tizennyolc esztendőről, amit Hódmezővásárhely élén töltött el jobbrosszabb időkben, mindig elismerésre méltó kitartással és eredménnyel. Szerénysége és elfogódottsága miatt nehezen indul az interjú, később mégis belemelegszik a búcsúzó podeszta és beszélni kezd . — Amikor engem polgármesterré választottak, bátran elmondhattam, hogy százszázalékosan a közönség bizalma ültetett a városvezetői székbe. Nem volt nekem semmiféle kortesszervezetem, sőt hivatalos támogatást sem élveztem, mégis megválasztottak, mert érdemesnek tartottak a megtisztelő pozíció betöltésére. — Amire módom volt, a súlyos idők közepette is megcsináltam a város érdekében, nagy dolgokra a viszonyok nem voltak alkalmasak. A magam kicsiségében engedtessék meg, hogy egy nagyfejedelem : Apaffy Mihály nagy miniszterének , Teleki Mihálynak szavaival éljek : „Mi is tudtuk volna , mit lehet Cselekedni, de cselekedtük, amit leheted.“ Ez volt az én polgármesterségemnek is a vezérfonala. Csendesen, nyugodtan irányítottam a város ügyeit, amire kellett nagyon: előteremtettem, ami a legszükségesebb volt, meg is csináltam. — Büszke vagyok arra, hogy a legválságosabb időkben sikerült a város békéjét olyan mértékben megőrizni, mint ahogy nem minden városban volt! Ez az én legfőbb elégtételem, úgy érzem, megfeleltem annak a bizalomnak, amellyel a közönség engem kitüntetett!— Nem üzen valamit a közönségnek, polgármester úr ? Könnyes lesz a szeme, elfogódott a hangja, amikor válaszol: — De igen! A közönségre mindig szeretettel, nájával gondoltam, igyekeztem a lehetőség szerint mindenki baján segíteni. Azt üzenem , amiért most nyugalomba megyek, ezután is szerény tehetségemhez mérten, mindig készséggel állok rendelkezésére bárkinek, segítek, ahol tudok. A közgyűlésnek tagja vagyok és résztveszek a közigazgatási bizottság munkájában továbbra is. — Most új esztendő van és én az Isten áldását kérem ennek a városnak minden polgárára. Azt hisszük , nem mondtunk hiábavaló szavakat, amikor bucsuzásnál biztosítottuk Vásárhely drága, nagy öreg emberét, hogy minden polgár imádsága is feljut most az Egek Urához, amelyben Soós István dr. életére kéri kicsi és nagy egyaránt a legmagasabb áldást. Megfúrták és kifosztották a katolikus egyház kasszáját Az iparostanonc-iskolán át jutottak be a vakmerő tettesek a Szent Antal utcai székházba . A pénztárhelyiség ajtaját álkulccsal nyitották ki, a Wertheim-kasszát megfúrták, 500*600 pengőt zsákmányoltak Az utóbbi időben nagyon megszaporodott Vásárhelyen a betörések száma, szerencsére nem sok eredménnyel a banditák szempontjából. A járásbíróság kasszájából jelentéktelen összeget vittek el, Porkoláb Ferencnél megkerült az ellopott holmi, az a vakmerő kasszafúrás azonban, amely az éjszaka történt a római katholikus egyház Szent Antal utcai székházában már sikeresebb betörői munkát jelentett, mert mintegy 5-600 pengőt magukkal vittek a tettesek. Az iskolát, igazgatói lakást is magába foglaló emeletes épület két földszinti szobájában van az egyházi hivatal, egyik szoba a pénztáré, amelyet Tóth Lajos főkántor vezet. Magának az egyháznak vagyonát nem tartják a pénztár Wartheim-szekrényében,csak váltópénzeket, azonkívül különféle alakulatok pénzeit. Külön kis dobozokban voltak az egyházközség, az orgonaalap és az énekkar bevételei. Tóth Lajos tegnap este szabályszerűen bezárt mindent és eltávozott. Ma korán reggel, amikor a takarítónő ki akarta kulccsal nyitnia helység ajtaját, nem sikerült neki, mire lakatost hívatott, aki kinyitotta az ajtót, amelynek belső zárából álkulcs hullott a földre. Amint benéztek a pénztárszobába, meglátták az összeroncsolt pénzszekrényt és a nagy rendetlenséget, amit a betörők munkájuk közben csináltak. Rögtön lehívták Forró Vilmos igazgatót, aki az emeleten lakik, ő azonnal értesítette a rendőrséget. Hamarosan megérkeztek a detektívek és megkezdődhetett a nyomozás. Megállapítást nyert, hogy a tettesek az iparos tanonciskola udvarán keresztül 171_J Ji__LrAaintativAvi vracavAi cuiuusuua» iu£arvi KÜLÖN JÁTÉKOSZTÁLY Játékok : 24, 48, 96, 196, 296, 396, 496, 596 fill. egységárakon, Ródli, babakocsi hintaló Ely lia Uv»mlvllUUi SCI (5 százalék engedmény) GÁRDOSnál KÜLÖN JÁTÉKOSZTÁLY Harisnya, kesztyű, meleg alsó, pullover nyaksál, nyakkendő, gallér, férfiing sapka stb. nagy választékban.