Vásárhelyi Ujság, 1937. január-március (17. évfolyam, 1-71. szám)
1937-01-01 / 1. szám
aml ELŐFIZETÉSI ÁR: Egy hóra 1*40 P. Negyedévre 4-- P. Fél évre 8'— P — Külterületre és vidékre negyedévre 6 P. Péntek, 1937. január 1. rnammmmm Felelős szerkesztő : Dr LÁZÁR BÉLA Szerksztőség és kiadóhivatal: Szent Antal*utca 7 szám- TELEFON: 209. ■umsni rnbmamammmmBmmamaamm Hódmezővásárhely XVII. évfolyamszám A mi szilveszterinl A láthatatlan és megfoghatatlan idő elrohan. Láthatatlan, — csak a külvilág változásaiból érezzük, hogy a mából tegnap, — a jelenből — múlt lett. Szilveszter estéje! . . . Pár óra múlva itt az éjfél s az ó évből átlépünk az uj esztendőbe. A sok hangos jókívánságtól eltekintve erre a változásra végeredményben csak a naptár és az óra figyelmezteti az embereket. Odakünnt a zúzmarás fák és a didergő állatok nem vesznek tudomást arról, hogy ismét elmúlt egy év . .. nem ünnepük az új esztendő ködös hajnalát. Az eszes és bölcs ember figyelte meg a külvilágot, a csillagos eget, a történések visszatérő szakait és felfedezte az „évet“. S azóta tudtuk, mikor múlik el s mikor kezdődik az év. Tudjuk és ünnepeljük. Megfeledkezünk önmagunkról szilveszter éjjelén és őszinte szívvel kívánunk embertársunknak jót. Boldog újévet ! Pedig a didergő állatoknak van igazuk : ők nem vesznek észre semmilyen változást, — mert nem is változik meg semmi. Vagy talán mégis megváltozik ? Az biztos, hogy a rajtunk kívül eső világ, a nagy természet nem, — mert hiszen tudomást sem vesz az újévről. Talán bennünk, lelkünkben történik valami változás ? Jobbak, emberségesebbek leszünk? Bennünket mindig rutul becsapott a naptár és az óra! Megjavulni, megújhodni akartunk mindig újra s elhittük, hogy a természet ad majd bölcsen egy dátumot, vagy kényelmes terminust, amikor minden, de minden önmagától megváltozik körülöttünk és embertársaink lelkében anélkül, hogy nekünk magunknak külön- külön meg kellene változnunk, meg kellene javulnunk . . . Igazán és nagyon őszintén lóhajtom a boldog újévet. De hát ez az év még csak nem is új. Mi van rajta új ? Nincs semmi. Bennünket elbolondított a naptár és az óra. Hasztalana nagy szilveszteri ünneplés, hasztalan mércsikéljük"az időt évekkel. Felettünk évtizedek rohantak el mint évek , változás nélkül. Valami nincs rendben a mi Szilveszterünkkel ! De mindegy ! Mindegy, hogy melyik fagyos hajnalt választjuk arra, hogy boldogságot kívánjunk egymásnak. Nekünk dátumok kellenek! Mi csak ünnepnapon tudunk egymásnak jót kívánni ! . .. Adjon Isten boldog újévet ! (L. B.) BOLDOG UJESZTENDŐT kiván újévi nyilatkozatában dr Kozma György d tm or r n ■■ ■■ rr ■ főispán a város közönségének Az újév alkalmában felkerestük hivatalában leveldi Kozma György dr főispánt és nyilatkozatot kértünk tőle az elmúlt és az ujesztendőre vonatkozólag. A főispán a következőket mondotta : — Az év utolsó napján Hódmezővásárhely város közéletének 1936. esztendejére visszagondolva, lehetetlen meg nem állapítanom azt, hogy az elmúlt esztendőben sok olyan dolog történt, amelyekre csak kellemesen tudok emlékezni. A város közélete meglehetősen nyugodt volt és sok olyan kérdés oldódott meg, vagy vitetett előbbre, amelyek igen régi óhajtások voltak. Ezekre külön rámutatnom felesleg, mert mindenki tudja, aki a törvényhatóság közéletét figyelemmel kíséri. A pótadó mérséklése, a batidai közbenjárás, az új méntelep elintézése, mind olyan nagy horderejű kérdés volt, amelynek megvalósításáért az egész város hálája őszinte szívvel fordul főispánunk felé. A jövőre vonatkozóig igy nyilatkozott leveldi Kozma György dr.: — Az 1937. esztendőben Hódmezővásárhely város kormányzatát ugyanazon elvek alapján óhajtom irányítani, mint a múltban. • Különösen törekedni fogok arra, hogy a törvényhatóság vezető tényezői egymást megértve dolgozzanak a közért s az önzetlen kötelesség teljesítésében szeretnék példát mutatni. Kívánatosnak tartanám, ha a törvényhatósági közélet minden jelentősebb tényezője közéleti tevékenységében minél kevesebb súlyt fektetne saját népszerűségére s a nagy magyar azon mondását tartaná szem előtt, hogy „a népszerűség nem arra való, hogy ezt minden áron megtartsuk, hanem hogy azt a közért szükség esetén a magunk kárára feláldozzuk !“ — Szívből kívánok boldog újesztendőt Hódmezővásárhely város közönségének és a város minden fiának. Szerdán délután eltemettél özvegy Tóth Sándornét Tóth Eszter az utolsó beszélgetésről . „Nem mertem a szörnyű éjszaka után anyámmal egy fedél alatt aludni . . A tragikus véget ért özv. Tóth Sándornét szerdán délután temették el a szegedi kórház halottas házából. Az öngyilkosságról a szegedi rendőrség táviratban küldött értesítést a vásárhelyi rendőrségnek, amely azután értesítette a szerencsétlen asszony leányát. Szerdán délben Szegedre érkezett az elhunyt asszony testvére, Tóth Sámuelné leánya, Tóth Eszter és vőlegénye Kiss Sándor. Mind a hárman először a rendőrségre mentek, ahol közölték velük, hogy özv. Tóth Sándornét eltemettethetik. Kijelentették, hogy nem kívánják Vásárhelyre szállítani az elhunytat, a szegedi református temetőben helyezik örök nyugalomra. A holttestet ezután a kora délutáni órákban a törvényszéki orvostani intézetből átszállították a közkórház ravatalozójába, ahol felravatalozták. A koporsón egyetlen koszorú feküdt, egy lila, művirágokból készült koszorú, amelyen ezek a szavak állottak : „Felejthetetlen édesanyám emlékének — Eszter.“ Csak hárman állták körül az egyszerű koporsót. A szertartás után a belvárosi temetőben helyezték örök nyugalomra a tragikus életű asszonyt. Tóth Eszter anyjának ravatalánál az idegdrámáról A temetés előtt beszéltünk Tóth Eszterrel, a sáppadt, 21 éves, egyszerű leány teljesen kimerülten, üveges szemekkel mondotta a következőket a tragédiáról: —„ Nem tudom megmagyarázni, hogy mi történt . . . Amikor karácsonykor vőlegényemmel meglátogattam a fogházban anyámat, egész nyugodtan és békésen beszélgettünk, megbeszéltük, hogy hazatérése után megtartjuk az esküvőt. Anyám teljesen megnyugodva mondotta Sándornak, hogy a kis Pálffy utcai házunkban mindketten elférünk, ő majd a kisebb szobába költözik, nekünk pedig elég lesz az a lakás, ahol eddig laktunk... Nem volt semmi ellentét közöttünk, nyugodtan, szépen beszélgettünk és még akkor sem gondolhattunk a bekövetkezett szörnyű eseményekre, amikor hétfőn a felmentés után megvártuk a folyosón és kérleltük, hogy utazzék velünk haza. — Anyám akkor csak azért nem akart velünk együtt utazni, mert félt, hogy feltűnő lesz így a hazatérés. Észre fogják venni, fel fogják fedezni, hogy visszatért a fogházból. Megkért minket, menjünk előre, ő majd szép lassan, egyedül hazamegy. — Mielőtt a villamosnál elbúcsúztunk, még ő kért pénzt a vonatköltségre, — ekkor tehát még nem is gondolhatott a szörnyű öngyilkosságra ... Nem tudom, hogyan határozta el magát végzetes tettére . . . Adtam is neki 1 pengő 20 fillért, nála még volt 50 fillér és azzal küldött ki bennünket az állomásra, hogy ez az összeg elég lesz a hazautazásra . . . Nem sejthettük, hogy milyen tervekkel foglalkozik . . . Este kimentünk elébe az állomásra és amikor nem érkezett meg, azt hittük, hogy majd reggel jön. Reggel hiába vártuk, felszaladtam a rendőrségre, de akkor még semmit sem tudtak . . . — Csak a doktor urak tudnák megmagyarázni, hogy mi történt és miért történt szegény anyámmal. • Tóth Eszter most lehajtott fejjel, mereven maga elé nézett, majd míg a temetési vállalat emberei anyjának koporsóját lassan elhelyezték a kajafalkon, alig hallhatóan a következőket mondotta: — Nem tudtam, nem mertem anyámmal a szörnyű nyári éjszaka után egy fedél alatt egyedül aludni, ezért hétfőn egyik barátnőmnél töltöttem az éjszakát . . . Külön lakást akartunk kibérelni a számára, mi akartuk kifizetni a házbért is, hogy nyugodtan élhessen és hogy most már ne történjék semmi baj... Ő meg minden áron azt akarta, hogy továbbra is egy födél alatt lakjunk . . . Most már egyedül maradtunk a Pálfy utcai házban . . . szegény, most már nem szól többet, pedig olyan jóságos volt, szegény . .. .»i . «o» i — Újévre! Figyelje tájékoztató kirakatainkat Mindent, ami kötöttáru és harisnyában szép, finom és olcsó, megtalál Kokronnál