Vasárnapi Hírek, 1990. július-december (6. évfolyam, 26-52. szám)
1990-12-24 / 51. szám
Előfizetés helyett előítélet Monopólium: megfagyva bár Levél a minisztériumból Egyre gyakrabban röppennek fel a hírek: a megszűntetés — vagy szüneteltetés — veszélye fenyeget nem egy hagyományos irodalmi folyóiratot is. A kiadó szerint elviselhetetlenül veszteségesek, a szerkesztőségek pedig a terjesztésre panaszkodnak. És elsősorban a fostat aposztróf állják. Ezért keltett nagy figyelmet a Téka kezdeményezése: ez a magyar ,,mamutnak” emlegetett állami könyvértékesítő, könyvtárellátó és könyvkiadó vállalat elhatározta, hogy a jövőben a könyvtáraktól éves előfizetést fogad el irodalmi folyóiratokra. Ami egyébként igen jelentős vállalkozásnak tűnik, mert ebben az évben a vállalat 6478 könyvtárral állott szerződéses kapcsolatban. (A „jobb időkben” — például 1988-ban — még 7152 könyvtárat szolgált ki!) Villámcsapás Ronga József, a vállalat áruforgalmi igazgatója elmondta, hogy a Téka feladata a könyvtárak „teljes körű” ellátása. (Könyvállványokat, katalóguscédulákat árulnak, és az információkat tároló mágneses szalagok árusítását is tervezik.) — Az irodalmi lapok előfizetésére — mondja az igazgató — azért is vállalkoztunk, hogy bővítsük ilyen irányban is szolgáltatásainkat. Egyébként elég szépen érkeztek az előfizetési felhívásra a visszajelzések, amikor szinte villámcsapásként ért bennünket a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium levele, felszólítottak bennünket, s hogy nekünk nincs jogunk lapokra előfizetést gyűjteni! Garancia ? Megerősítette ezt Doros Béla, a hírközlésért felelős minisztériumi államtitkár is. Elmondta, hogy a lapterjesztés állami monopólium. (Tehát nem — ahogyan a köztudatban van a postai.) A minisztérium az árusításban már eddig is engedélyezett kivételeket, de az előfizetés esetében nincs mód, mert mint mondta, pillanatnyilag csak a mostani expedíciós rendszer nyújt biztosítékot arra, hogy a sajtótermékek garantáltan eljussanak az előfizetőkhöz. A Téka áruforgalmi igazgatójának — de több könyvtárigazgatónak — a tapasztalatai szerint az előfizetett folyóiratok mai, sok esetben késedelmes, illetve hiányos szállítása nem példázza ezt a „garanciát”. És a Tékának ezen túl még más fenntartásai is vannak. A St. Pauli más — A tiltó tévéi kézhezvétele után — folytatja az igazgató — megdöbbenve olvastuk, egyikszexlapban (a „St. Pauli Nachrichten” idei tizedik számában), hogy egy Vércse utca 2/c. számalatti vállalat az említett lappal együtt tizenkét hasonló „témakörben mozgó” időszaki kiadványra fogad el előfizetést. Ezek szerint erre a folyóirattípusra az állami terjesztési monopólium sem vonatkozik. Ennyit sikerült megtudnunk a békesség és a jóakarat ünnepének küszöbén. Sajnos, ismereteinket még mindig — sőt egyre sűrűbben — övezik kérdőjelek. Amit biztosan elmondhatunk — megkockáztatva a műveletlenség vagy akár a vaskalaposság gyanúját is, az ennyi. A „St. Pauli" — nem a mi profilunk. Úgy tűnik, inkább a Nagyvilághoz állunk közelebb ... (bgp) Összecsendül két tanács Feltűnt a budapesti diplomáciai testületben is, hogy a magyar—román viszonyban a jelek szerint pozitív változás következett be. Mindkét részről történtek erőfeszítések ennek elérésére. Természetesen sokan felteszik a kérdést: Mi van a háttérben? A háttérben egyebek közt két tényező is meghúzódhat. Az első: bizonyos idővel ezelőtt a romániai magyarság mértékadó képviselői felhívták a hazai politika irányítóinak figyelmét az eddiginél is érdemibb gesztusértékű lépések fontosságára Budapest és Bukarest viszonyában. Az RMDSZ vezetéséhez közelálló személyiségek józan, felelős magatartása nem maradt hatás nélkül. A második: nyugati diplomaták, nem hivatalos beszélgetésekben hangoztatták: a magyar tekintély a nemzetközi színtéren eddig azzal is összefügg, hogy a politika mértéktartóan reagált a legtöbb kihívásra. Az Egyesült Államoknak és a NATO-nak — így a diplomaták véleménye — nem érdeke, hogy Magyarországon és Romániában olyan szélsőségek kerekedjenek felül, amelyek erősítik egymást, ezzel szemben érdeke egy kiegyensúlyozott és normális viszony Budapest és Bukarest között. lobov szerint korai ■ A közelmúltban az Országgyűlés pártjainak képviselői részt vehettek a NATO-közgyűlés két fórumán. Ott figyelemreméltó beszélgetésre került sor a hazánk színeiben jelenlévő Wachsler Tamás fideszes képviselő és Lobov hadseregtábornok, a szovjet vezérkar főnökének első helyettese — egy másik vendég — között. Lobov a közgyűlés folyosóján közölte Wachslerrel: Kéretik tudomásulvenni, hogy a Varsói Szerződés szervezetéből való magyar kilépésre nem érett még meg a helyzet. Majd azt tudatta a meglepett képviselővel, hogy a polgári demokráciát azért találták ki, hogy meghódítsák vele Kelet-Európát. Amikor Wachsler beszédében megemlítette, hogy a szovjet csapatkivonásokkal kapcsolatban gazdasági viták vannak, a generális odacsúsztatott egy cédulát. „A pénznek nincs szaga.” Wachsler a maga részéről meglepve észlelte, hogy Lobov végig a „mi” szócskával jellemezte a Varsói Szerződés országainak „közös” álláspontját, ő pedig ezért tekintette szükségesnek, hogy visszafogottan bár, de választ adjon erre. Ami meg is történt. Az infláció államtitok... Az utóbbi időben néhány fejlemény beárnyékolta a viszonyt az MDF kevésbé liberális szárnya és a sajtó között. Amikor az érdekegyeztető tanács ülésére 220 példányban, titoktartásra nem kötelezett személyekhez kiküldtek egy dokumentumot szigorúan titkos jelzéssel, s ez kikerült a sajtóhoz, a budapesti Fehér Ház bizonyos helyiségeiben szigorú felelősségvizsgálatot követeltek. Mármint az újságírók felelősségre vonását. Egészen addig, amíg a főügyészség és a Minisztertanács illetékeseinek megállapítása nyomán ki nem derült: az újságírók korrekten jártak el, a miniszteriális emberek felejtették el levenni a szigorúan titkos jelzést a kiküldött borítékról. Így lett a legszigorúbb államtitok még az idei inflációs rátából is. Ki a hiéna? Alig néhány nappal később a parlament zárt ülésének sajtóvisszhangja nyomán dr. Balás István MDF-es képviselő, ügyvéd, az alkotmányügyi bizottság alelnöke jelentkezett önként az MTI-nél, hogy kifejtse véleményét erről. Balásnak a hírügynökség által közreadott levezetése szerint a kíváncsiskodó újságírók, akik egy zárt ülés államtitoknak minősülő témájának firtatásával bűnt követtek el, ezért 15 évig terjedhető fegyházzal büntethetők. Az ezzel gyanúsítottat azonnal le is lehet tartóztatni, mert ilyen büntetési tétel valószínűsíti a szökést. Egy nappal később nyilatkozva Balás az MTI-t hibáztatta, mivel nem adta pontosan viszsza nyilatkozatát, ő ugyanis nem állította, hogy a titoksértés valóban megtörtént. Ami az MDF-től sem távol álló személyiségeket több ironikus kérdésre ösztönzött. 1. Ha nem akarja megmondani, hogy történt-e titoksértés, miért nyilatkozik? 2. Célszerű-e az újságírói magatartást állatvilágból vett hasonlattal illetni, ha igen, erre épp a nyilatkozatban használt hiéna meghatározás a legtalálóbb? 3. A helyszínen kellett volna-e letartóztatni a Szabad Európa Rádió munkatársát, aki a következő kérdést tette fel Katona államtitkárnak a zárt ülés után: „Szó volt-e arról is, a zárt ülésen, hogy a magyar légteret az amerikai repülőgépek használhatják?” 4. Nem tartja-e szükségesnek, hogy Magyarország szigorú figyelmeztetést intézzen Csehszlovákiához, mivel a prágai külügyminisztériumból értesülések szivárogtak ki, amelyek szerint Csehszlovákia megállapodott az USA-val, az ENSZ Kuvaitra vonatkozó határozatának érvényesítése kapcsán hatféle típusú amerikai szállítórepülőgép átrepülését engedélyezi a nemzeti légtérben. Prága ugyanis azzal, hogy nem jelölte meg, milyen pontokon lépik át az USA-gépek államhatárát, újabb tápot adott a magyar újságírók felelőtlen kíváncsiskodásának, ami viszont talált kincs a kémek számára. Ez is mutatja, hogy nehéz az Alkotmányügyi Bizottság alelnökének lenni.. Magyarormgon is célt adnak Bár a reklám is a profiljába tartozik — üzleti filozófiája szerint —, mégsem reklámozza magát az USA-beli Burson- Marsteller, amely elsősorban kommunikációs tanácsadással és más konzulensi tevékenységgel foglalkozik. A világ egyik legnagyobb ilyen jellegű cége, amely például gazdasági és politikai válsághelyzetben is tud segítséget adni ügyfeleinek, a közelmúltban Magyarországon is megnyitotta irodáját, amelynek igazgatója, dr. Matkó István a napokban egy örömteli esemény keretében mutatta be cégét. Mint említette, a rádiótelefon-szakmában neves USA WEST cég a Burson-Marsteller segítségével választott magának szponzori célt: hamarosan így kerül az I. Számú Női Klinikára az a csúcstechnológiát képviselő diagnosztikai berendezés, amely segítségével évente több száz légzéselégtelenséggel világra jött csecsemő maradhat életben. Az 55 ezer dollár értékű berendezés — amelyet a US—WEST költségén orvosok és szakemberek kísérnek Magyarországra — egyedülálló Kelet-Európában. A Burson-Marsteller — a világ 24 országában működő hálózatával — a befektetők igényeit igyekszik kielégíteni, köztük olyan világcégekét, mint az Iveco, a Toyota, a British Gas. Ez utóbbi a magyar gázipar iránt érdeklődik élénken. Számunkra a BM objektív stratégiaitanulmányokat készít, bemutatva például, hogy a kelet-európai tőkére váró konkurencia mellett mely területeken érdemes hazánkban befektetni. (érsek m.) ÍNSÉGSZARU (Rák Béla rajza) Hazárdjáték a földdel Kilenc hónap sem volt elég Furcsa színjáték tanúi lennénk, ha legalább kilenc hónapra visszaforgatnánk az idő kerekét és válogatás nélkül lepergetnénk ki, melyik párt vezetője, szakértője, képviselője mit mondott termőföldjeink sorsáról, és milyen ígéretet tett. Sok igaz szóval együtt az alaptalan állítások, a mellébeszélések, a csúsztatások özöne követné egymást. Már az országgyűlési választások előtt nagy küzdelem indult a falusi, illetve a mezőgazdasághoz kapcsolódó szavazatokért. Ezérthető is, hiszen hazánkban legalább 3,5 millió ember szorosabb vagy lazább szálakkal kötődik a mezőgazdasághoz. Jó agrárpolitikával vagy csábító ígéretekkel sok embert meg lehet nyerni, elszánt hívekre lehet szert tenni. Gyakran azonban az elképzelt, vonzó jövő az ígérgetőket is valósággal megszédíti, így aztán aki nagyot akar fogni, az sokat markol, elfeledve, hogy övé a kockázat is és végül esetleg kevés marad a kezében. Így jártak az idén a földkérdésben a kisgazdapárt vezetői: egy új földosztással — az 1947. évi állapotok visszaállításával — túl sokat, szinte lehetetlent ígértek. Érdemes idézni a Magyar Demokrata Fórum egyik agrárszakértőjének, Bogárdi Zoltánnak ezzel kapcsolatos idei, március 15-i kijelentését: „A földtulajdon 1947-es állapotának visszaállítását választási fogásnak tartom, elképzelhetetlen, hogy ezt szakember komolyan gondolja. Arról van szó, hogy a Kisgazda Párt későn alakította ki mezőgazdasági programját, nem tudott ütőképes tervet kidolgozni, így csak valami igazán ►merész« szólamtól remélhetett sikert a választásokon. Csak azértkell vele foglalkozni, mert maga a jelenség veszélyes.” A nyilatkozó mindenkit óv a „megvalósíthatatlan ígéretektől”, hiszen az ilyen hangulatkeltés „végleg eltüntetheti a békés átmenet esélyét”. Tapasztalhattuk, hogy a „merész szálam” az országgyűlési választásokon csak alig 12 százalékos szavazatarányt eredményezett, pedig a a városiba elszármazott örökösöknek is „az elrabolt, ősi föld” azonnali visszaadását ígérték. Sok helyena választások előtt — a nagyobb nyomaték kedvéért — még aföldet visszaigénylő lapokat is összegyűjtötték. Ehhez a gátlástalan választási fogáshoz társult még a termelőszövetkezetek elleni vad rágalomhadjárat, hiszen le kell járatni azt, akitől a földet e akarják venni. A kisgazda vezérszónokok képtelenek voltak kimondani — pedig tudták —, hogy a magyar mezőgazdaság az utóbbi 25 évben megduplázta a termelését, így nemcsak a belső ellátás alakult kielégítően, hanem a termés egyharmadát exportáltuk is. Az ágazat a gazdaság egyik fontos stabilizáló tényezője lett. Ez így van ma is, és ennek nélkülözhetetlenségét a koalíciós kormány hároméves programja is elismeri. Nehéz túlbecsülni, hogy a súlyos aszály, a kedvezőtlen pénzügyi szabályzók, a politikai bizonytalanság ellenére az idén is az 1,5 milliárd dolláros külkereskedelmi aktívumnak csaknem a kétharmadát adta az élelmiszer-gazdaság! Nem felelnek meg a valóságnak a túlzott állami támogatásról szóló állítások sem. Hiszen hazánk Új-Zéland mellett az a másik ország, melyben az agrárszektor többet fizet be az állami költségvetésbe, mint amennyit kap onnan. Április után tapasztalhattuk, hogy az országgyűlési választásokon elért 12 százalékos kisgazdapárti szavazati arány felértékelődött, a párt ugyanis a kormánykoalíció tagja lett. Mégis a várakozások ellenére — nyilván a koalíción belüli nézeteltérésekés a külső tiltakozások miatt — újra és újra elodázódott a kisgazdapárti földosztó program. A nyári hárompárti koalíciós földügyi megállapodás végrehajtásának pedig az alkotmánybíróság két ismert, nagy horderejű határozata torlaszolta el az útját, így most, az országgyűlési választások után kilenc hónappal a földtulajdonviszonyok még mindig rendezetlenek. Ennek fő oka az, hogy a Kisgazda Párt a maga 12 százaléknyi szavazati arányával olyan megoldást akar az országra kényszeríteni, melynek az egész társadalom kárát látná. Ha valaki egyszer is rátekintett az 1947. évi, földtulajdonviszonyokat bemutató számsorokra, az láthatta, hogy azok alapján legalább 1,4 millió — öt holdon aluli — életképtelen törpebirtok jönne létre. Ezzel együtt a peres földviták hosszú évekig elhúzódnának. Jelenlegi mezőgazdaságunk összeomlana. Szociális feszültségek, új igazságtalanságok keletkeznének. Eddig a Kisgazda Párt, majd a Földművelésügyi Minisztérium legalább tíz változatát készítette el a földtörvényjavaslatnak — sikertelenül. Most az Igazságügyi Minisztérium általános jellegű kárpótlási törvényjavaslata — már annak is a második változata — körül folyik a nagy vita. Ennek lényege, hogy elismeri a jogos paraszti sérelmeket, de az ország teherbíró képességének megfelelően csupán részleges kárpótlást irányoz elő. A sérelmet szenvedett kötvényeket kap, melyeket állami tulajdon megvásárlásánál felhasználhat. A tsz-ek igyekeznek rugalmas magatartást tanúsítani a termelés nyugalma érdekében. Hajlandók lennének a szövetkezeti tulajdonban levő területekből is kiadni azok földjét, akik saját maguk kívánják megművelni. Ma valóban a nyugalom az első. Ha mozog a föld a termelő lába alatt, akkor minden bizonytalanná válik. És minél tovább tart ez a nyugtalanság, annál többet veszíthetünk. T. B. Szövetkezeti földhasználat tulajdonforma szerint (1989) Állami 21 300 ha 3,8",, Szövetkezeti 340 700 ha 61,2% Tagsági 1 392 000 ha 35,0" „ Mezőgazdasági földterület használat szerint (1989) Állami a mooo* ha 31,7% 6,1""„ Szövetkezeti « 679 000 ha Egyéni és kisegítő gazdaságok 678 ha 7,3"', • ebből 1,7 millió ha erdő./ Legutóbbi lapszámunkban tudósítottunk a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt országos nagyválasztmányának üléséről. Munkatársunk azonban — mint a sajtó más képviselői — nem kapott bebocsáttatást a tanácskozóterembe, ígykénytelenek voltak a folyosói értesülésekre hagyatkozni. Ennek alapján jelentek meg azok a sorok, miszerint meg nem erősített információk szerint több küldött szóvá tette, hogy mintegy 50 millió forint hiány mutatkozik a pártkasszában. Ezt megerősíteni látszott azonban az a kétségtelen tény, hogy a nagyválasztmány nem fogadta el a Nyilatkozat a zárt ajtók mögül Elszámol a volt kisgazdapárt-igazgató leköszönő pártvezetés beszámolóját, mert számos ponton hiányosnak látták az elszámolást a pénzeszközökkel. Tudósításunkat követően dr. Pohankovics István, az FKgP december 14-ig volt pártigazgatója nyilatkozatot küldött a Vasárnapi Híreknek. Készséggel közöljük Szó szerint, hiszen végre, sajtótájékoztatói híján, első kézből adhatunk információt, hogy mi történt a kisgazdapárti zárt ajtók mögött. Reméljük, nem tengerikígyót indítunk el, s nem fog az érintett másik féldr. Balogh alelnöki ellennyilatkozattal megkeresni. Ám íme dr. Pohankovics István sorai: Az 1990. december 14-ei nagyválasztmányon 16.00 órakor mintegy 10 percben ismertettemaz elmúlt félévben kapott 51,4 millió Ft költségvetési támogatás felhasználását főbb célok (központi működés, megyék támogatása, Kis Újság támogatása, őszi helyhatósági választások, tv-rádió reklám stb.) szerint, valamint bíráltam egyes megyék késedelmes pénzügyi jelentéseit. A délelőtt folyamán dr. Balogh György volt alelnök az egész év 84 M Ft-járól beszélt; téves volt dr. Balogh úr tájékoztatása tehát, miként egyéb utalása is arra az egész évre szólt, melynek április végéig terjedő időszakát az Állami Számvevőszékkel rendben lezárta az április végéig hivatalban lévő pártigazgató! Az április utáni időszakról pedig felelősségem teljes tudatában kijelentem, hogy semmiféle „síbolás" nem történt; felelősen, takarékosan bántunk a kapott közpénzzel! A rosszhiszeműen felhergelt tagság is tudja, hogy 20 millió Ft került a megyékhez, pillanatnyilag 16 M Ft áll rendelkezésünkre szabadon, és a központi működésre, propagandára (sajtó, tv, rádió, választási — őszi propaganda stb.) 16 M Ft-ot költött csak el a párt vezetése! 1990. DECEMBER 24., HÉTFŰ