Vasárnapi Hírek, 1994. július-december (10. évfolyam, 27-51. szám)

1994-10-09 / 41. szám

1994. október 9. Hogyha nekem sok pénzem lesz, felülök a repülőre Azért az öttusás öregfiúk nemcsak mulatni tudnak A nemrégiben Budapesten meg­rendezett öregfiúk öttusa-világ­bajnokságon többnyire a magyar versenyzőknek tapsolhattak a szurkolók. Mondom, többnyire, de “ha a valamennyi versenynapot kö­vető bankettet látták volna, akkor a többnyire szót el is felejthetnék. Kétség nem férhet hozzá, hogy a magyar öttusázók - legyenek akár öregfiúk vagy fiatal fiúk - szeretnek és tudnak is mulatni. Nem volt ez másként a már említett banketteken sem... Amikor az olimpiai bajnok „középtermetű” Szondy Pista bácsi rázendített kedvenc nótájára: „Hogyha nékem sok pénzem lesz, felülök a repülőre...” másodperce­ken belül (mint macik­a mézre) vagy húszan gyűltek köré. No nemcsak úgy hallgatózni, besegíteni. Amikor a szöveg odaért, hogy azt mondja: „Amerre én járok, bámul a világ...” már százan daloltak teli torokból. A bankettek megszokott koreo­gráfiája szerint haladva a társaság a „repülőgépről átszállt a sváb-he­gyi fogaskerekűre”, hogy aztán meg se álljon a „délibábos Horto­­bágyig”. Éjfél után „Esteledett a falu­ban, haza kellett volna menni...”, de a legények még javában kur­jongattak, Pálvölgyi Miki aláfújt a szunnyadó parázsnak: 100 forint­nak 50 lett a fele. S ebben vala­mennyi jelenlévő maximálisan egyetértett. Ekkor indult el a (bor)gőzös Kanizsára... Egyre bé­késebben haladt, ennek köszönhe­tően a nótázást felváltotta a sztori­zás. Szem nem maradt szárazon, eleinte a nevetéstől, később az emlékezéstől. Már csak módjával ürültek a poharak, sőt egy-két „versenyzőnek” le is kókadt a feje. A fiúk úgy hajnali fél 3 felé már igencsak elfáradtak, amikor Móczár Manó a sarokból alig hallhatóan annyit mondott: „Na menjünk, gye­rekek...” Lett nagy felzúdulás. Hi­szen még majdnem öt óra volt a ver­seny kezdetéig. Valaki az asztalra vágott, és ellentmondást nem tű­­rően rázendített: „Nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem megyünk mi innen el...” Maradtak is reggelig. S mi volt akkor? Hát bámult a vi­lág! (buzgó) Negyedszázada nyerte az elsőt Szinte folyamatos külföldi versenyzé­seit megszakítva vesz részt a magyar díjlovagló ob-n Dallos Gyula, a magyar lovassport egyik legnagyobb egyéni­sége. Az Európa-bajnoki bronzérmes versenyző, egyben szövetségi kapi­tány a bajnokság második verseny­napján, a hortobágyi EPONA lovasfa­luban nyilatkozott az MTI munkatár­sának: - Pontosan hányadik bajnoki címét készül megszerezni? - Ez már a 17. bajnoki címem lehet, ami a maga nemében világcsúcs. Egyébként az idén jubilálok, hiszen ép­pen 25 éve, 1969-ben nyertem az elsőt. - Ennyi év után van-e még ösztön­zése a további versenyzéshez? - Egyszerűen nem tudom abbahagy­ni, belső „motorom” újabb küzdel­mekre késztet. - Melyik eredményére a legbüszkébb? - Az Aktion nyergében 1992-ben megszerzett Eb-bronzérmemre és a tavalyi Világ Kupa-döntőn elért 5. he­lyemre. Az egész világ előtt bebizo­nyítottam, hogy a nulláról indulva is képes voltam a világ élvonalába kerül­ni. Eddigi teljesítményemet elismerve beválasztottak a Nemzetközi Edzők Elitklubjába és a Nemzetközi Lovasok Klubjába. Sőt, nemrég a NOB kong­resszusára is meghívást kaptam. - A dicső múlt és jelen után hogyan képzeli el a jövőt? - Mint a szakág szövetségi kapitá­nya, legfőbb célom, hogy egy nem­zetközi szinten is ütőképes magyar csapatot hozzak össze. TOTÓTIPPEK +1 14. Sampdoria-Parma 1 1. Újpest-Debrecen 1 2. BVSC-Kispest-HFC x 2 3. Bremen-1. FC Köln 1 4. B. München-Frankfurt 1 x 5. Dresden-Kaiserslautern x 2 6. Karlsruhe-Dortmund 1 x 7. Leverkusen-Uerdingen 1 8. M’gladhach-Duisburg 1 9. Schalke 04-VfB Stuttgart x 10. Brescia-Genoa x 11. Cagliari-Cremonese 1 x 12. Foggia-Juventus x 2 13. Padova-Milan 2 x Duna-parti száguldás A Duna-parti alsó rakpart bizony nemegyszer ragadtatja száguldásra a két és a négy keréken közlekedőket. Csak a rendőröktől való félelem fog­ja vissza a józanul gondolkodó vezetőt. Szeretne ön száguldani a Duna­­parton, úgy, hogy még díjat is kapjon érte? Akkor szombaton azaz októ­ber 15-én módja és lehetősége nyílik erre a motorkerékpár-tulajdono­soknak, mert a Shell Hungary Rt. Harmateam Superbike csapat gyorsu­lási versenyt rendez a Szabadság híd és az Erzsébet híd közötti budai al­só rakparton. Az esemény fővédnöke Demszky Gábor főpolgármester. A program 11 órákkor kezdődik majd, a döntőre pedig 15 órai kezdettel ke­rül sor. Egyszerre két motoros vághat majd neki a távnak. Lehetősége lesz az amatőröknek és a profiknak is, hogy összemérjék tudásukat, sőt, mint hírlik, a rendőrség két versenyzője is ott lesz a rajtnál. ­ Napfény, tenger, egzotikum... ’94 EILAT - üdülés a Vörös-tengernél, 1 hét, nov. 8-tól hetente , - 49 900 Ft EGYIPTOM-IZRAEL-JORDANIA 10 nap, dec. 9., febr. 10. - 99 900 Ft USA-New York, Niagara, 1 hét, nov. 18. - 109 900 Ft USA-San Francisco, Los Angeles 1 hét, nov. 10., dec. 1. - 129 900 Ft Slágerajánlatunk: THAIFÖLD! Bangkok-Pattaya Október 20-tól hetente 1 hét - 99 900 Ft, 2 hét -109 900 Ft GAZDAG SZILVESZTERI VÁLASZTÉK! TAUT UUTDA utazásiIroda’ 1 m 1 U­lul 1065 Budapest, Lázár utca 6. Telefon: 266-1386, 131-5368, fax: 132-2113. 6722 Szeged, Kálvária sgt. 16. Tel.: 62-325-488, 323-287. REPÜLŐJEGYEKRE 10% KEDVEZMÉNY TAN-TÚRA KLUBTAGOKNAK! TAN-TÚRA AIR SERVICE 1066 Budapest, Ó utca 5. Tel.: 111-1075, 111-0829 Vasárnapi Hírek á ERRŐL JUT ESZEMBE, HOGY..,­­ : ■ ■■■ . ........................................................................................................................................................................................................................................­ z előttünk álló hét a Német­ország elleni barátságos mérkőzés jegyében telik el a magyar futballéletben. Egy-egy válogatott meccs előtt a szaksajtó jeles képviselői ontják az információkat, egyben igyekez-­ nek élvezetes sztorikkal előruk­kolni. Ezeket olvasva kellemeseb­ben telik az idő... Ha már a németek az ellenfe­leink, hadd meséljek el én is egy történetet, amin nagyon jót derül­tem. Érdekes helyzet alakult ki a frankfurtiak sztárjátékosa, An­thony Yeboah körül. Miután a Ba­yern München szemet vetett rá, óriási vita kerekedett afelől, hogy a csodálatos képességekkel meg­áldott, gólerős labdarúgó valójá­ban hány éves. Ő azt állította ma­gáról, hogy harminc. Mások úgy tudták, van már harminckettő is... Közben kiderült, hogy a szénfeke­te játékos „önvédelemből” három útlevéllel is rendelkezik. Igény szerint lehet 28, 30 vagy 32 eszten­dős. Egy hölgy részéről, mondjuk Gábor Zsuzsáéról, akinek mint köztudott, nincs kora, még érthe­tő, ha megsértődik, amikor afelől érdeklődnek, hány tavaszt is élt meg. No de egy férfinak mi takar­­gatnivalója lehet...? A labdarúgóknál egyébként be­vett szokás, hogy a messziről jött ember azt mond, amit akar. Ha fi­atal, életerős játékost keresnek, 24-nek vallják magukat, ha ruti­nos, de még nem öreg spílerre vá­gyik a vevő, könnyedén hozzák a 28-at, és így tovább... V­isszatérve Yeboahra, sokan sokféle módszert javasol­tak, hogy kiderítsék, valójá­ban mikor is látta meg a napvilá­got. Eddig eredménytelenül. A vi­tát lezárandó, Franz Beckenbau­er a következő - némileg morbid­­nak tűnő - megoldást javasolta: ha valaki istenigazából tudni sze­retné, hogy hány éves Yeboah, egyszerűen fűrészelje el a lábát, és számolja meg az évgyűrűit... A korral kapcsolatban jutott eszembe az is, hogy ifjúsági válogatottként - a ’70-es években - egy alkalommal az oro­szokkal játszottunk. (Pesze az is lehet, hogy ők játszottak velünk.) Megdöbbenve álltunk a játékoski­­járóban, amikor megláttuk velünk megegyező évjáratú ellenfelein­ket. Kétméteres, erősen borostás arcú „srácok” néztek velünk far­kasszemet. Alig kezdődött el a meccs, amikor a nézőtérről bekia­bált egy tízéves forma kissrác: Sajbu, atyec! Az érintett játékos boldogan integetett kifelé. Külö­nösebb jelentőséget nem tulajdo­nítottam a dolognak, ha Sajbu, atyec, akkor Sajbu, atyec. Kiabál­nak annyifélét az emberek... Ám, mint később egy oroszul tűrhetően beszélő társamtól meg­tudtam, az említett mondat ma­­­gyarul így fordítható: hajrá, apa!­­ -W ____________________________________________15. oldal Garami garantált glóriája 'TfL-W A labdarúgó-szurkolók, legalábbis azok, akiknek a szín í­ve a lila-fehérekért dobog, úgy tartják, hogy ismét érde­mes meccsre járni. Ez nem véletlen, hiszen az újpes­tiek ebben a szezonban megtáltosodtak, és utcahosszal vezetnek a bajnokságban. Pedig nem is olyan régen ugyanez a társaság csak vergődött, kínlódott a pályán. Másfél évvel ezelőtt alig úszták meg, hogy ki ne essenek az első osztály­ból. Ettől a szégyentől akkor a vál­ságmenedzserként, azaz edzőként odahívott Garami József szentette meg a lilákat. Akkoriban az a szó­­beszéd járta, hogy Garami szemé­lye garancia arra, hogy ez sikerül­jön. Nos, az egykori pécsi siker­edző helytállt. Ma is ő irányítja a lila-fehéreket. - Hogy kell csodát tenni? - Azt nem tudom. Az, hogy mi­ként kell egy csapatot csapattá ko­vácsolni, azt már sejtem. Ezek a fiúk jó szelleműek, vevők a munká­ra. És most, hogy megindult a sze­kér, már noszogatnom sem kell őket a tréningeken. - Arra azért mégis kíváncsi len­nék, hogy mi történt, hiszen egyetlen ismert játékost igazoltak, Wukovi­­csot, a többiek pedig ugyanazok, mint akik a kiesés ellen harcoltak.­­ A fiúk akkor is tudtak focizni, csak balszerencse kísérte őket. Mert az a labda, amely akkoriban a kapufán csattant, az most beakad a hálóba. Tagadhatatlan, hogy Wu­­kovics lendülete és gólerőssége so­kat jelent, ám nemcsak azért jó most a csapat, mert ő itt van. De azt is el kell mondanom, hogy mi nem vagyunk azért annyira jók, mint ahogy a tabella mutatja. - Ezt megmagyarázná? - Eddig az őszi szezonban együt­tesem javarészt az alsóbb régió­ban tanyázó csapatokkal találko­zott, vagyis olyanokkal, amelyeket a papírforma szerint is le kellett volna győzni. Nem ülhetünk a ha­tárainkon, mert bizony minket is érhet kellemetlen meglepetés. Ahogy nekünk kijött a lépés, ugyan­­­úgy kijöhet más társaságnak is.­­Fontos, hogy ezt megértsék a játé­kosaim, és ne bízzák el magukat.­­ Szép, szép a szerénység, de árulja el, milyen újdonsággal érték el a mostani helyezésüket? - A védelmünk már az elmúlt bajnokság tavaszi szezonjában összeállt, és most végre a csatár­sor is­­azt nyújtja, amit elvárok tő­lük. Megvan a taktikai kapcsolat a védők és a támadók között. Tehát kezdünk csapattá kovácsolódni. És ami nagyon fontos: nem­csak a pályán, azon kívül is összetartanak labdarúgóim. Rengeteget számít a baráti szellem, mert így nemcsak önmagukért, hanem társai­kért is tudnak küzdeni. - A barátság mellett - mint hírlik - azért van mit a buk­szába tenni. Talán ez sem kö­zömbös. - Tagadhatatlan, hogy a szponzorok, látva játékun­kat, szívesebben nyitják ki pénztárcájukat, mint koráb­ban, a pénz pedig nem elha­nyagolható. De higgyék el: az a játékos, aki egyébként nem tud egy egyenest rúgni a labdába, az akkor sem ké­pes erre, ha milliókat ígér­nek neki!­­ Az elmúlt években elvétve akadt egy-egy ember Újpestről, akit meghívtak a válogatottba. Most pedig... - Való igaz, annak idején csak mu­tatóba akadt valaki tőlünk a váloga­tottban, most pedig Mészöly Kálmán szövetségi kapitány a németek elle­ni meccsre öt emberemet hívta meg, Wukovicsot, Vébert, Szlezákot, Bérc­­zyt és Kozmát. Az olimpiai váloga­tottba pedig három játékosunkat kérte Dunai Antal. - Milyen teljesítményt vár, várnak a csapattól? - A bajnokság kezdetekor a ve­zetőség a harmadik-nyolcadik hely valamelyikének megszerzé­sét irányozta elő, és azt, hogy hosszú idő után ismét ott legyen az Újpest a nemzetközi kupasoro­zat résztvevői között. Gondolom, ez ma nem tűnik túlzásnak. , S ha netán bajnokságot nyerne az Újpest, nos ez esetben garantáltan glória kerülne Garami fejére. (fluck) A mester óv az elbizakodottságtól

Next