Vasárnapi Hírek, 1999. július-december (15. évfolyam, 27-51. szám)

1999-09-05 / 36. szám

2. oldal Izraeli-palesztin megállapodás (Folytatás az 1. oldalról) Barak győztesen került ki a palesztin foglyok szabadon engedéséről folyó vitából is, és a palesztin küldöttség „az ultimátum egy új stílusával” ta­lálta szembe magát - írta elemzésében az újság. Végezetül az izraeli minisz­terelnök sikeresen lekisebbítette az amerikai közvetítőszerep jelentősé­gét, a palesztinok és az izraeliek kö­zötti belső üggyé tette a tárgyaláso­kat. Az újság úgy véli, hogy a paleszti­noknak egy kompromisszumot sike­rült elérniük: izraeli, palesztin és amerikai küldöttekből bizottság ala­kul, amely megvitatja, hogy jogában áll-e a palesztinoknak egy önálló ál­lam kikiáltása. Az izraeli rádió beszá­molói szerint Szaeb Erakat, a palesz­tin küldöttség vezetője megerősítette, hogy jövő szeptember előtt nem kiált­ják ki önálló államukat. Azután azon­ban minden joguk meglesz hozzá - idézte Erakatot a dpa. Az szíriai-izraeli béketárgyalások felújításáról kezdett megbeszélést szombaton Madeleine Albright ameri­kai külügyminiszter Damaszkuszban. Először Faruk as-Saraa külügymi­niszterrel találkozott, aki a kétórás konzultáció után ismét leszögezte azt a szíriai álláspontot, hogy a béketár­gyalásokat ott kell folytatni, ahol há­rom évvel ezelőtt félbeszakadtak. Ez­zel arra utalt, hogy a néhai Jichak Ra­bin miniszterelnök állítólag megígérte az egész Golan-fennsík visszaadását, az 1967. június 4-i határok helyreállí­tását. Albright érdemben nem nyilat­kozott, mielőtt megkezdte volna meg­beszéléseit Háfez Asszad szíriai elnök­kel, hanem csak reményét fejezte ki, hogy látogatása „segít a jó irányba vinni a dolgokat”. Kelet-timori kétségek Nem mernek ünnepelni a népszavazás győztesei A kelet-timori lakosok döntő többsége a függetlenség mellett szavazott - je­lentette be Kofi Annan ENSZ-főtitkár szombatra virradóra a világszervezet székhelyén, a Biztonsági Tanács nyil­vános ülésén. A szavazók 78,5 százalé­ka, majd háromszázötvenezer ember foglalt állást Kelet-Timor függetlensé­ge mellett, elutasítva az Indonézián be­lüli autonómia lehetőségét. A függetlenné vált Kelet-Timor fővá­rosában csak kevesen merészkedtek az utcákra, hogy nyíltan és hangosan ün­nepeljék a népszavazás eredményét. Az üzletek többsége zárva maradt, a meg­félemlített lakosság inkább otthonában maradt a napokon át tartó gyilkosságok és gyújtogatások után. A kelet-timori fővárosban rendkívül feszült a helyzet, miután olyan híresztelések kaptak láb­ra, hogy a Jakartához hű fegyveresek „mozgásba lendültek”, sőt állítólag ál­talános támadásra készülnek Dili ellen. Jusuf Habibie indonéz elnök szombaton nyugalomra szólította fel a túlnyomó többségében római katolikusok lakta térséget. Habibie közölte: utasította a kelet-timori rendőrséget és katonasá­got, hogy „határozottan” lépjen fel a rendbontókkal szemben. Az AP szerint azonban kézenfekvő bizonyítékok ta­núskodnak arról, hogy néhány települé­sen éppen a hadsereg uszít a zavargá­sokra, bár korábban bejelentette: elfo­gadja a népszavazás eredményét. A szak­értők közül többen úgy vélik: az indo­néz belügyekben nagy szerepet játszó hadsereg csak kelletlenül fogja feladni Kelet-Timor feletti hatalmát. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa hala­déktalan összehívását és békefenntartó csapatok Kelet-Timorra küldését kérte szombaton Jakartában, letartóztatása óta tartott első sajtótájékoztatóján Ale­xandre „Xanana" Gusmao kelet-timori lázadóvezér. A függetlenségi harc ve­zéralakját széles körben a leendő ke­let-timori állam jövendő elnökének tartják. A hétfői népszavazás ered­ményének ismertetése után, 1992-ben történt letartóztatása óta először tar­tott Jakartában sajtótájékoztatót. El­ítélte a 25 éves indonéz uralmat és a jakartai kormányt, mondván: hiány­zik a jó szándéka ahhoz, hogy véget vessen az erőszaknak. Gusmao attól tart, hogy az elszakadást ellenző erők majd egy újabb vérengzésbe kezdenek. Lappföldi EU-tanácskozás Szombaton az EU soros elnöki tisztét betöltő Finnországban, a lappföldi Saariselka településen kétnapos, nem hivatalos értekezletet kezdtek az Eu­rópai Unió külügyminiszterei Kelet- Timorról, Jugoszláviáról és Törökor­szág megsegítéséről, s érintik a szer­vezet kibővítésének témáját is. A mi­niszterek az AFP szerint értésre fog­ják adni, hogy támogatnák a Jugo­szlávia elleni szankciók feloldását az ország bizonyos területein. Konkré­tan Montenegróról, Koszovóról és egyes városokról van szó, ahol az el­lenzék van hatalmon. Mindezt úgy akarják megvalósítani, hogy ne váljék Slobodan Milosevics rendszerének hasznára. A miniszteri üléssel párhu­zamosan az unió finn elnöksége a szervezet nevében azt a véleményét hangoztatta egy nyilatkozatban, hogy „a nemzetközi közösség gyors fellépé­sére van szükség a kelet-timori nép­szavazás eredményének gyakorlati megvalósításához ”. Egyre több európai uniós tagország véli úgy, hogy az EU keleti bővítését kicsit gyorsítani kell, és ideje felállí­tani egy pontos menetrendet is - je­lentette ki szombaton Louis Michel belga külügyminiszter a Le Soirnak nyilatkozva. Michel elismerte, hogy országa mindeddig habozott a gyors bővítést illetően. Úgy értékelte azon­ban, hogy a folyamatban fejlődés ta­pasztalható. »«»t&n*/ 00 Ft-tól és október 9-17. Jagara Falls - Gettys­­ton D.C. - New York ■ 2000. február 1 Los Angeles - Las1 Death Valley - Yosemite 1-. *^ San Francisco - Csendes-óceán partvidéke - Los Angeles • a retúr repülőjegyet • az útleírásban szereplő programokat, magyar nyelvű idegenvezetéssel - légkondicionált autóbusszal történő utazást g% • szállást (ellátás nélkül) kedvezmény* *tí 30 i­a­rktor fémjét ' az 5%-os Mercator Travel törzsutaskedvezményen felül MERCATOR TRAVEL Az Amerikai Utazások Irodája ------ Akik Mák Ismerni­k -----­S/VKFl”NI K MlNkl l ! BUDÁN: 1024 Margit körút 69. Tel.: 20-21-333 Fax: 20-21-772 PESTEN: 1081 Rákóczi út 63 Tel.: 210-3060, 210-3048 Fax 210-3058 Internet: http Twww.mercator hu­­, L E-mail:intodpest.mercator hu Horn tapasztalt aggodalmakat is E heti németországi előadókörútján a volt mi­niszterelnök tapasztalt „bizonyos aggodal­makat is gazdasági és pénzügyi helyzetünk­kel kapcsolatban”, s elsősorban újbóli eladó­sodásunktól tartanak. Úton hazafelé a mobil­telefonon megkeresett Horn Gyula a Vasár­napi Híreknek elmondta: benyomása szerint a német vezető körök meglepően jól ismerik a magyar viszonyokat, követik politikai és gaz­dasági helyzetünket, s az általa hallott aggó­dó megjegyzések azt jelezték, hogy féltik Ma­gyarország eddigi közép-európai stabilizáló szerepét, semmiképpen sem akarnák annak meggyengülését. Hamburg melletti, péntek esti záró előadá­sán két-háromszáz helyi üzleti és politikai ve­zető előtt Horn elsősorban azt hangsúlyozta, ami hazánkat az elmúlt évtizedben kezdettől fogva és mindmáig megkülönbözteti a többi kelet-európai államtól, s ami tagadhatatlan rendszerváltási előnyeit biztosította. Ezért számíthat joggal Magyarország a mielőbbi - nom változatlan reménye szerint már 2002-es - EU-csatlakozásra, együtt Máltával és Észt­országgal, ami szerinte kulcsfontosságú nem­csak nekünk, hanem magának az uniónak is. Ahogyan hamburgi hallgatóságának is nyo­matékkal mondta, „Magyarország objektív mérce alapján is érett az EU-tagságra”. A szo­cialista politikus előadásában szólt még a glo­balizáció kihívására adandó válaszokról, s a Koszovó utáni új biztonsági helyzetről, amely meggyorsíthatja az EU és a NATO közös vé­delmi stuktúrájának kialakulását, s vele az összeurópai biztonsági rendszer létrejöttét. Horn egyébként elmondta, hogy a határnyi­tás most, a tizedik évfordulóján is még élő em­lék a németeknél, mindig és mindenütt méltat­ják hazánk szerepét, hiszen azt tekintik orszá­guk újraegyesítése nyitányának. Különben a héten ez okból Budapestre látogató Schröder kancellár külön üzent neki, hogy pénteken ta­lálkozni kíván az egykori külügyminiszterrel. Külföldön Történt Tartományi választások Az idei német „választási maraton” je­gyében vasárnap újabb két tartomány­ban kerül sor a helyi törvényhozás (Landtag) tagjainak megválasztására. A szavazás tétje elsősorban az, vajon Brandenburgban és a Saar-vidéken si­kerül-e megőriznie abszolút többségét a jelenleg egyedül kormányzó szociál­demokrata pártnak (SPD). Az előjelek ebből a szempontból nem túl kedvező­ek: a berlini szövetségi kormány taka­rékossági csomagterve (újabb energia­adó kivetése, a nyugdíjak növekedésé­nek visszafogása) az SPD ellen hangol­ta a választók jelentős részét. Ezért nem okozna meglepetést, ha a szocde­­mek vasárnap elveszítenék hegemón szerepüket, és koalíciós partner után kellene nézniük. A felmérések szerint Brandenburg tartományban jó esélye van a szélsőjobboldali Német Népi Uniónak (DVU) arra, hogy vasárnap átugorja az ötszázalékos szavazati kü­szöböt, és bejusson a Landtagba. Tömegsírok Boszniában Boszniai szerb orvos szakértők 11 holttestet emeltek ki egy barlangból a Szarajevótól 105 kilométerre nyugat­ra fekvő Livnó közelében. A feltehe­tően szerb áldozatokkal valószínűleg boszniai horvát katonák végeztek 1992 augusztusában, és a nyomokat eltüntetve a holttesteket a barlangba dobták - közölte szombaton a boszni­ai szerb­ rádió. Az AP jelentése emlé­keztet arra, hogy az eltűnt személyek után kutató muzulmán bizottság tag­jai a hét elején 56 muzulmán és hor­vát személy holttestére bukkantak. Az áldozatokat boszniai szerb kato­nák ölték meg. Szerbek elűzése Robbantásos merénylet következtében egy idős szerb férfi életét vesztette, öten pedig megsebesültek Pristinában szombatra virradó éjszaka. A KFOR közlése szerint pokolgép robbant egy szerb család lakásának bejáratánál, egy olyan többlakásos épületben, amelyből a többi szerb lakó már koráb­ban elmenekült az albán szélsőségesek zaklatásai elől. 1999. szeptember 5 a világ 4 tájáról Hercegi bocsánatkérés Túlvilági alkalmazás Jobban mondva, Wessex grófja kért el­nézést a brit publikumtól, amiért a New York Timesnak adott interjújában odanyilatkozott, hogy hazájában utál­ják a sikert és a sikereseket, s akinek jól megy, annak rossz sajtója van. Mivel a nemes gróf tévés cége számára ment üzletet kötni Amerikába, vélhetően magára is gondolt. Csak az a gond, hogy - kölcsönözve a popvilág hercege, mármint az egykori Prince által hasz­nált formulát - a művész, akit koráb­ban Edward hercegnek hívtak, egyben a trón (bár sokadik) várományosa, s ek­ként bizony esetleges alattvalóit cse­­pülte, így aztán ő is azt tette, amit leg­utóbb is a kedves papája, Fülöp herceg, sietve bocsánatot kért a lakosságtól. Ki találta fel az aszpirint? Háromesztendős kutatómunkája alap­ján egy brit tudós hétfőn bejelenti a ve­gyészek ez évi edinburghi konferenciá­ján, hogy az idén százéves aszpirint nem az találta fel, akinek eddig tulaj­donították minden idők legsikeresebb gyógyszerének felfedezését. A Bayer cég találmányának titkát ugyanis már a náci uralom alatt tették közhírré, s így persze eltitkolták, hogy a múlt szá­zad végi laboratóriumot egy zsidó ve­zette. Az eddig feltalálónak tekintett Felix Hoffman pedig csak beosztottja volt ennek az Arthur Eichengrunnak, s éppen ez tűnt fel a brit kutatónak: a szigorúan hierarchikusan működő né­met iparban elképzelhetetlen volt, hogy valaki kisajátíthassa főnöke sikerét. Fütyüljenek rá! A Kanári-szigetekhez tartozó La Gomerán ezentúl fütyülni is meg kell tanulniuk a diákoknak. A sziget önkor­mányzata elrendelte, hogy az elemis­táknak kötelezően, a már középiskolá­soknak pedig fakultatívan kell elsajátí­taniuk a gomerai pásztorok évszázadok óta használt füttynyelvét, amely meg­előzte a spanyol fennhatóság korsza­kát. A hegyes vidéken ugyanis ez volt a távkommunikáció módja: a különböző füttyjelekkel akár kilométeres völgyek felett is képesek voltak szót érteni egy­mással. A hatvanas években már csak pár pásztor volt képes e­silbo „nyelven” érintkezni, mert a francoista diktatúra tiltotta, nem tudván ellenőrizni a kom­munikációt. Japánban teljesen megszokott, hogy az emberek egész életüket egyetlen cég alkalmazásában töltik el, bár az utóbbi évek recessziója ezt a hagyományt is ki­kezdte. Ám vannak elszánt őrei is ennek a tradíciónak, akik éppenséggel kiter­jesztenék a túlvilágra is. Egyes cégek immár azzal kecsegtetik dolgozóikat, hogy szó szerint örökre szól az állás: kü­lönleges sírhelyeket biztosítanak el­hunyt munkásaik számára. Oszakában az Asahi sörgyár épített közös mauzóle­umot elkötelezett alkalmazottainak, sőt szállítóinak és nedűje hű árusítóinak. S évente a cég menedzserei a közös sírnál termelési beszámolót is tartanak a túl­világra került dolgozóknak. Át kell írni a tankönyveket? Ausztráliában ez nem igazán szokás, de könnyen lehet, hogy ezúttal nincs más hátra: át kell írni a földrésznyi ország történelemkönyveit. Victoria állam partjainak fövenyében ugyanis rátalál­tak két fadarabra, amelyek a sejtések szerint egy tizenhatodik századi portu­gál hajó maradványai lehetnek. A le­genda szerint 1522-ben itt süllyedt el a híres Mahagoni Hajó, amelynek részei állítólag még a múlt században is látha­tók voltak a partról, ám azóta a homok befedte. Ezért is ásott-vásott két idős ember immár évtizedek óta, mígnem végre kikotorták a homokból leletüket. Ha a vizsgálatok igazolják e faroncsok eredetét, akkor igazolódik a legenda, s úgy nem a brit Cook kapitány volt az el­ső európai Ausztráliában 1770-ben. Beszéljük meg az elnökkel! Venezuela lakói kezdenek leszokni az eddig oly népszerű brazil és mexikói szappanoperákról, s helyette elnökük tévéshow-ját nézik. Legutóbb is a né­zők fele az állami televízióra kapcsolt, ahol Hugo Chavez „beszéljük meg!” jellegű műsorát sugározták. A populis­ta programmal megválasztott államfő ott ül a pódiumon, mellette egy piros telefon és vele szemben a stúdió székso­raiban a közönség. Válaszai, miként korábban kampányretorikája is, főként a venezuelai elit korruptságának osto­rozásából állnak. Chavezt annyira fel­bátorította május óta sikeres tévémű­sora, hogy kormányújságot is indított, amelynek ő a főszerkesztője. Újságokkal védekeznek a forróság ellen a pápára váró apácák a délolasz városban. II. János Pál személyesen avatta fel a salernói szemináriumot Arafattal araszolva kézzel fogható közelségbe került, hogy Kissinger örökbe­csű szavait idézzük (amint a Fehér Ház is teszi), a tartós közel-keleti béke. S történik ez úgy, ahogyan azon a tájon szokott, az utolsó utáni percig tartó alkudozás eredmé­nyeként. Ha valaki járt már arab üzletben, az nem is szá­mít más végjátékra: legfeljebb az államférfiak - és immár az egyelőre állam nélküli palesztinok is közéjük tartoz­nak - nem rohannak ki a bolt elé az egekbe kiáltani a má­sik ajánlatának elképesztő elfogadhatatlanságát. Hogy aztán elfogadják, Szadat Camp Davidben kétszer is összecsomagoltatott, az amerikai közvetítő elnök, Carter rémületére, ám az iz­raeli Begin nem rendült meg tőle, s a végén persze csak kezet rázott az egyiptomival. Egyszer Kissinger már in­dult a damaszkuszi repülőtérre, dolgavégezetlenül és meg is fogalmazva a közvetítése kudarcát beismerő közle­ményt, amikor Asszad utánaszólt: ennyi erőfeszítés csak nem maradhat eredménytelen... Másnapra megszületett az első izraeli-szíriai csapatszétválasztási egyezség. Most az új és a békének láthatóan elkötelezett izraeli kormányfő, Barak kifejezetten kérte az amerikaiak hát­térbe vonulását, maga akarván alkudozni Arafattal. Aki azonban csak elérte, hogy a csupán az­­ elhalasztott­­ alá­írási ceremóniára invitált Albright mégis rákényszerüljön a közvetítésre. Miként tavaly ősszel Clinton és összes em­bere is a marylandi ültetvényen, ahol - második Camp Dávidként - összezárták Arafatot Netanjahu akkori izra­eli miniszterelnökkel. Most ennek a wye-i megállapodás­nak a megvalósításáról kellett újfent egyezkedni, ami első látszatra nem túl ígéretes. Barak és Arafat mintha ara­szolna az igazi izraeli-palesztin béke felé. A zsidó állam keményen alkudozik minden talpalatnyi föld feladásáról ennek a - ezúttal a néhai Husszein király formulájával - te­rületet a békéért csereügyletnek a keretében. A tét ugyan­is a valóban igazi, tehát nem álbéke. Olyan tehát, amely­nek mindkét nép a nyertese, s amelynek végső eredmé­nyeként az izraeliek végre nemcsak a saját és az amerikai fegyverek, hanem arab szomszédaik által is garantált biztonságot kapnak, míg a palesztinok államot. Ahogyan azt jó fél százada a történelmi Palesztinát a két nép között felosztó ENSZ-hatalmak képzelték. Fél tu­cat hiábavaló háború után és az akkor megkaphatónál ki­sebb területen most Arafaték elkérik azt, ami már akkor az övék lehetett volna, s amiről az arabok hallani sem akarták, amikor a megszállt nyugati part Jordánia, Gáza pedig Egyiptom fennhatósága alatt állt egészen 1967-ig. Most azonban a békével együtt a saját államuk is kézzel fogható közelségbe került, s paradox módon azáltal, hogy az új egyezségben elálltak annak egyoldalú kikiáltásától: ha valamire megtanított e véres fél század, az éppen az egyoldalú lépések hiábavalósága. S hogy a megállapodá­sok az egykori, egymást terroristának is tartó ellenségek között tartósak is lehetnek: lám, különbékéje csak túlélte Szadatot, s példája már a követőre talált, pedig a történel­mi, immár átfogó békekötést azóta is konok ellenfelei pró­bálták meggátolni. A sors fura fintora, hogy a két évtizede az ENSZ-ben még pisztolyára csapva fenyegetőző Arafat ma a palesztinok békeszándékának megtestesítője lett. S az újabb alkukötéssel azt ígéri, hogy tartható Barak és Clinton menetrendje a jövő őszi amerikai elnökválasztás­hoz „igazított” közel-keleti béke elérésére. Utóvégre oly mindegy, hány Nobel-békedíjat kell még kiosztani, amíg araszolva bár, de eljutunk a korábban szinte elképzelhe­tetlenhez: lesz béke az olajfák alatt. A. 3.

Next