Vasárnapi Hírek, 2012. október-december (28. évfolyam, 40-52. szám)

2012-12-09 / 49. szám

ép Visszautasított tények Hiába állapította meg az ELTE, hogy Semjén Zsolt plagizált, a miniszterelnök-helyettes „visszautasítja a megfogalmazott észrevételeket” szociológiai diplomamunkája ügyében. A KDNP elnöke szombati bejelentésében tisztességtelen politikai támadásnak nevezte az ügyet, „fekete PR-nak” minősítette a támadásokat, és a tanárokat hibáztatta, amiért 20 év után állították pellengérre. A politikus egy árva szót sem vesztegetett az egyetemi vizsgálat tartalmi megállapításaira, melyek szerint jelentős mennyiségű szövegazonosság áll fenn Semjén témavezetőjének, Molnár Attila Károlynak két tanulmánya és a miniszterelnök-helyettes 1992-es szociológia szakdolgozata között. Ezzel Semjén „súlyos tudományos-etikai vétséget követett el”, azonban az ELTE jogi eszközök híján semmit sem tehet. Ma egyest kapna ez a szakdolgozat, és etikai vizsgálat lenne a következménye - jegyezte meg Tausz Katalin dékán. Semjén tegnap minden erkölcsi vádat visszautasított, és azt hangoztatta, hogy kezdetektől nyíltan kezelte az ügyet, minden dokumentumot feltett az internetre. „Tíz féléven keresztül az összes bizonyítványom jeles vagy kitűnő minősítésű volt. A szakmai kompetenciám és hozzáértésem nem kérdőjelezhető meg” - fogalmazott a miniszterelnök-helyettes, hangsúlyozva: 20 évvel ezelőtt teljes jóhiszeműséggel járt el, ezért visszautasította a vádakat. Az a kijelentés azonban nem hangzott el, hogy „nem plagizáltam”. Közölte: „karaktergyilkosságra készülnek” ellene, miután „nem találtak rajta fogást”, és megjegyezte: „ha bármilyen tudományetikai probléma lett volna, miért nem akkor jelezték” az oktatók. Végezetül kijelentette: elviseli a támadásokat, mert politikai küldetése van; a nemzet újraegyesítése évi 150 ezer új magyar állampolgárt kell segítenie, és értük bármit elvisel. Kérdésekre nem válaszolt. Pedig maradt néhány. (Munkatársunktól) félelem és vádemelés „Hihetetlen félelem kíséri a mai napig a Pécsi Egyházmegyében történtekkel kapcsolatos eljárást, ezért voltak, vannak, akik nem mernek vallomást tenni és olyan papok is, akik inkább elmennek az egyházmegyéből” - kommentálta a lapunknak Wildmann János teológus a hírt, mely szerint jogosulatlan gazdasági előny megszerzése, adócsalás, különösen nagy vagyoni hátrány okozó hűtlen kezelés és a számvitel rendjének megsértése miatt vádat emelt a Pécsi Egyházmegye volt vagyonképzelője ellen a Somogy Megyei Főügyészség. Wildrhann elsőként szorgalmazta nyilvánosan a visszaélések kivizsgálását az általa szerkesztett Egyházfórumon. Mint a lapunknak tavaly februárban adott interjúban elmondta: már 2006-ban beszámolt Mayer Mihálynak az ügyekről, ám a püspök a zömét rágalomnak minősítette. Mivel nem történt semmi, a teológus levelet írt a visszaélésekről Vatikánba, ám erről Ternyák Csaba érsek, a klérus papi kongregációjának akkori titkára értesítette a pécsi egyházmegye vezetőit. Bár a világi nyomozás során a teológust is kihallgatták, nem ő jelentette fel a rendőrségen az egyházmegye vagyonát kezelő papot. „Reménykedem, hogy utat tör magának az igazság, de megdöbbentett, hogy a nyomozás során meg sem hallgatták - legalábbis saját bevallása szerint nem - Mayer Mihály korábbi pécsi püspököt. Ő volt az egyetlen felelős vezető, aki eljárhatott volna ebben az ügyben” - jelentette ki Wildmann. A vádirat szerint a vádlott W. Gyula éveken át valótlan tartalmú elszámolási okiratokat nyújtott be, és jogcímtől eltérően használt fel pénzügyi támogatásokat, összesen mintegy 140 millió forint értékben, 6 millió forintnyi nyugdíjbiztosítási járulékkal, 2,4 millió egészségbiztosítási járulékkal és 705 ezer forint munkaadói járulékkal rövidítette meg az államot, 213,5 milliós vagyoni hátrányt okozott azzal, hogy az egyházmegye által bérelt gondozóotthon bérleti díjához képest lényegesen magasabb összeget fizetett egy kft.-nek. Wolf Gyula, a püspökség vagyonkezelője tavaly munkaügyi pert indított a munkaviszonya megszüntetése miatt - erre Mayer püspök lemondása után került sor. Mayer ezt megelőzően kijelentette: nem tud arról, hogy a püspökségnél gazdasági visszaélések és szexuális bűncselekmények történtek volna; a feljelentésekben foglalt állításokat bizonyítani kell, „médialincselésnek” nevezte azokat, amelyekkel ezek szerint nem is foglalkozott. (V. G. P.) Előre, a lejtőn. Az Alkotmánybíróság (Ab) döntése nyomán az Emmi közleménye szerint megszűnik a rehabilitációs ellátásban részesülők munkavégzési tilalma: napi 4, vagy heti 20 órában dolgozhatnak rehabilitációs munkahelyeken. A megváltozott munkaképességűeket foglalkoztató munkáltatók jelentős adókedvezményben részesülhetnek, így a kormány szerint komoly segítséghez juthatnak azok, akik állapotuk miatt nem tudnak teljes munkaidőben dolgozni. Az átlag 30-40 ezer forintos ellátásukat, a részmunkaidős foglalkoztatásukból származó, ugyanennyivel tudnák kiegészíteni az érintettek. A döntés kétarcú: azoknak ugyan igazat ad, akik ha részmunkaidőben is, de legalább dolgozni tudnak, de azok esetében, akik még minimális munkavégzésre sem képesek, mindent rendjén lévőnek talál - ugyanis az Ab szerint nem sérti az Alaptörvényt, hogy a rokkantnyugdíj helyett egészségbiztosítási ellátást adnak a jövőben. Az alkotmánybírósági beadványt jegyző Szabó Máté ombudsman hivatalánál elmondták: egyéni panaszügyeket most is vizsgálnak, s ha a biztos visszásságot állapít meg, az ügyben illetékes hivatalhoz, hatósághoz fordul. Ezekkel persze nincsenek beljebb azok, akiknek egyik napról a másikra húzták ki a szőnyeget a lábuk alól, maradtak ellátás nélkül súlyos betegségükkel. „A várakozással ellentétben továbbra is bizonytalanságban hagyta az Ab döntése a korhatár alatti rokkantakat. Ezzel szinte semmilyen problémát nem oldódott meg" - kommentálta a döntést az Összefogás a korhatár alatti rokkantak emberi jogaiért csoport. Simonovits András nyugdíjszakértő, az MTA tudományos főtanácsadója úgy fogalmazott az ATV műsorában: „a rokkantnyugdíj megszüntetésével világrekordot csináltak, mert ilyen sehol a világon nincs. Jogot sért, méltánytalan a rokkantakkal szemben. Az öregségi nyugdíjak fenntartásának ára a legszerencsétlenebbek lelökése a lejtőn. Ez méltánytalanság a korhatár alatti rokkantakkal szemben." (K. J. V.) Egy éve tüntetnek Holnap lesz egy éve, hogy Nagy Navarro Balázs és Szávuly Aranka volt köztelevíziós szakszervezeti alelnökök éhségsztrájkba kezdtek a köztévés hírmanipuláció és a volt főbíró, Lomnici Zoltán arcának kitakarása ellen a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) Kunigunda úti központjánál. „Addig maradunk, amíg Böröcz István vezérigazgató nem távozik” - erősítette meg lapunknak Nagy Navarro. Az évforduló alkalmából ma délután megemlékezést tartanak. „Többször támadtak ránk a biztonsági őrök, jogsértéseket követtek el, volt, hogy a rendőrök sem védtek meg minket, a békés tüntetőket ért atrocitások miatt büntetőfeljelentéseket is tettünk. Hiába van érvényes területfoglalási engedélyünk, konténerek mögött, az úttesten demonstrálunk. Kamerás autókkal figyelnek minket, ráadásul mindezt közpénzen. Az elbarikádozás, az őrzés naponta több millióba kerül az adófizetőknek” - sorolta Nagy Navarro. A Böjte Csaba-féle kiállításnak, amire hivatkozva három hete elpaterolták a tüntetőket, nyoma sincs. A Kunigunda útját a rendőrség hetekkel ezelőtt lezárta, senki sem A héten nyílt levelet írt a berlini Művészeti Tanács, amely szerint a kultúrpolitika nacionalista fordulatot vett és Magyarországon „sok szabadgondolkodó számára szűkössé vált a tér", amióta Orbán Viktor hatalomra került. Az Európai Unióban felzúdulást kiváltott médiatörvény „kissé gyengített formában, de még mindig érvényben van”, a kultúrpolitika egyes területein „erősebb lett a nemzeti színezet", és számos kulturális intézmény vezetőségét „kizárólag pártpolitikai érdekek alapján” jelölik ki. A szerdai nyílt levél aláírói „követelik a művészet szabadságát és támogatják a demokráciáért harcoló magyar polgárokat", hajthat be, a stúdiókat csak a raktárak felőli hátsó kapun lehet megközelíteni. Közben az MTVA-nál működő szakszervezetek pénteken kilátásba helyezték a sztrájkbizottság megalakítását, miután a cégvezetés lezárta a velük folytatott, a csoportos létszámleépítéssel kapcsolatos egyeztetést. Krausz Viktória VASÁRNAPI HÍREK ■ 29. ÉVFOLYAM, 49. SZÁM ■ 2012. DECEMBER 9. ■ 3 friss SZERKESZTŐI VÉLEMÉNY / Totemállatok GÁL J. ZOLTÁN Az államtitkár bejelentette a tandíjat, a gázárcsökkentést, majd megsimogatott egy vörös macskamedvét. Alighanem a miniszterelnök által elrendelt új kommunikációs stratégia része, hogy a minden korábbi ígéretüket, kimondott szavukat, és úgy általában, a 20 éve aprólékos munkával építgetett politikai karakterüket és identitásukat meghazudtoló tandíj bejelentését az állatkert elé szervezték. És ha már ott jártak, hát spontánul megcirógatták a spontánul arra járó vörös macskamedve (Ailurus fulgens) cuki kis fülének tövét. A fotót kiadta az MTI, s ezzel a kormányzás egyetlen olyan területe, amely eddig nem minden elemében volt teljességgel tökéletes, a kommunikáció is megújultnak tekinthető. Mert a magyar választó szerintük igen egyszerű és igénytelen jószág. Ha olyanokat mondanak neki, hogy azért lesz sokkal kevesebb államilag támogatott egyetemi hely, hogy attól sokkal több egyetemista legyen, azt nem érti. Mondjuk, nincs is semmi értelme, de addig jó, mert még mielőtt elkezdené kapizsgálni, hogy aljas kis hazugságokkal tömik a fejét, gyorsan rá kell takarni a bejelentésre egy másikkal. Hogy csökkentjük a gázárat, azzal. Mert a gázárat, azt bezzeg érti, különösképp ha gyurcsányozással, ob pardon, gyurcsánybajnaizással cizelláljuk. A választó ilyenkor örül, testében a melegség árad tova, tekintete csillog, szőre fényes, s így nézi majd a közszolgálati híradóban, ahogy a vezetők macskamedvét cirógatnak. Ők ettől azon nyomban népszerűek lesznek. Mármint a vezetők, a macskamedvéknek úgyis mindegy, azokat kihalás fenyegeti. Ha netán ezek a sokat próbált kommunikációs guruk mégis tévednének, és a választó mégis bonyolultabb lelkűjét, s ekképpen más bánásmódot igényel, mint egy macskamedve, akkor most rájöhetett, mit is gondolnak ezek az országról, meg róluk. Megspórolnak úgy 27 milliárdot az elmúlt 50 év legigazságtalanabb és legdrágább tandíjrendszerével, hogy azon nyomban elköltsenek úgy 20 milliárdot ugyanabból a kasszából gázárcsökkentésre. Bár, hogy a gázárat valóban befolyásolni tudják, ahhoz még vesznek néhány céget maguknak pár száz milliárdért. Most van ennek ideje, amikor 1,5 százalékkal csökken a nemzeti össztermék és majd 4 százalékkal az ipari termelés. A kitűnően megtervezett bejelentés tehát így néz ki költségvetésileg: súlyos százmilliárdok elköltése áll szemben 27 milliárd bevétellel a gazdasági recesszió kellős közepén. Most lehet menni macskamedvét simogatni. De a kommunikációs guruk jól tudják, az egyszeri választó nem hasonlítgat össze költségvetési tételeket szabadidejében. De mi van, ha a saját családi kiadásaival mégiscsak tisztában van? Ha netán így lenne, kiszámolhatná, hogy a gázár csökkentéssel egy átlagos háztartás megtakarít havonta úgy 1000-1500 forintot. Kis pénz is pénz, tudom én. Ha ugyanebben a háztartásban van egy egyetemre vágyó gyermek, aki beletartozik abba a 80-90 százalékba, akinek nem jut államilag támogatott hely, ráadásul a család vidéken él, de a gyerek Budapesten akar tanulni, orvos akar lenni, mondjuk, akkor egyetemi tanulmányai, tandíjjal, lakhatással, diákélettel, belekerülnek összesen úgy 20-25 millió forintba. Ha a szülőknek valamilyen ismeretlen okból még sincs ennyi pénze, akkor fel lehet venni a diákhitelt, a kedvezményes kamatért a röghöz kötést vállalva. Hitelfelvételről beszélni a devizaadóssággal nyomorított magyar családok többségében olyan, mint kötélről akasztott ember házában, de a gyerek taníttatása persze minden családnak fontos. Ha felveszik a hitelt erre az összegre, és a gyerek az egyetem elvégzése után a magyar átlag környékén kap fizetést, akkor törleszthet legalább havi 20 ezer forintot. Azt viszont 50 éves koráig. És ha több gyerek van abban a családban és mind tanulni akar, de csak az egyik taníttatása futja? Végül is sikerült már itt konfliktust generálni a bal-jobb tengelyen, főváros és vidék, idős és fiatal közt, most majd a testvérek is megküzdenek egymással. Meg a szülőkkel persze, hiszen az oktatásért is felelős Balog miniszter szíves közléséből tudhatjuk: „a tehetséges gyermekek felemelkedését legtöbbször nem a szegénység, hanem maguk a szülők akadályozzák”. Vagyis nem a szegénységet, hanem a szülőket - úgy is mint akadály - kell kiiktatni itt, hogy vezetőink - úgy is mint apafigurák - önkezükkel vezethessék a kisdedeket a szebb jövőbe bele. Na, hol az a macska medve? A kormányzati kommunikáció nem tévedhet az elvont fogalmak és a magasztos eszmék veszélyes terepére. Mert mi lenne, ha például a választó belegondolna abba, hogy a szociális szempontokat nem mérlegelő egységes 10 százalékos gázárcsökkentéssel az jár jobban, aki sokat fogyaszt. Mert ő többet spórol, ugyebár. Ki fogyaszt sokat? Akinek nagyobb háza. Kinek van nagyobb háza? Akinek jobban megy, annak. Ennek a bejelentésnek tehát a gazdagabbak a nagyobb nyertesei. És a tandíj? Ki szorul ki az államilag támogatott rendszerből? Aki nehezebb körülmények közül, rosszabb iskolából érkezik az egyetemre. Ki kényszerül fizetni, ezért hitelt felvenni? Akinek nincs pénze, az. Az egyik bejelentéssel a gazdagabbak járnak jobban, a másikkal a szegényebbek igen rosszul. Merre is van az állatsimogató? A macskamedve mostantól magyar totemállat. Neki (is) köszönhetjük, hogy hamarost kiderül végre, vajon tényleg olyan hülye-e a magyar választó, mint amilyennek a kormány nézi őt. Megmérettetik az ellenzék is, meg a téli álmából mostanság ébredő tisztelt diákság, mert ha netalán azt mondanák, hogy ők bezzeg ingyenes felsőoktatást akarnak, vagy népszavazást kezdeményeznének erről, akkor az pont akkora ostobaság lesz, mint az önfenntartó egyetemek miniszterelnöki látomása. A tandíj megúszhatatlan, a tandíj szükséges, csak olyan, ami mérlegeli a szociális szempontokat, a tanulmányi teljesítményt, és a magyar átlagpénztárcához van szabva. Vagyis ami kinyitja a felsőoktatást a hátrányosabb helyzetű fiatalok számára is, és nem csapja be a kapukat az orruk előtt. Ha a turult és a macskamedvét keresztezzük, abból mekkora állat lesz?