Vasárnapi Nógrád Megyei Hírlap, 2002. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
2002-04-21 / 16. szám
2002. ÁPRILIS 21. HORIZONT3 Az Örök Város öröksége • Róma, a városok anyja mindenkit szeretettel keblére ölel. Ez az ölelés roppant kellemes mindazok számára, akik csak látogatóként, és csupán rövid időre teszik tiszteletüket itt. S persze, annak a mintegy 6 millió embernek, akik otthonukként tartják számon a hagyomány szerint hét dombon alapított várost. Ennek a kellemetességnek az okát kereshetjük számos jegyben, így egyebek mellett a derűs, napfényes mediterrán égben és tájban, a tenger közelségében, azután a márciusban nyíló csodás virágözönnel és az érlelődő gyümölcstől roskadozó citrom- és narancsfákkal. A helyi konyhában és az apró szokásokban, valójában az élni tudás mindennapi művészetében. A szellős, ligetes városban csaknem minden ház tetején tetőkert, fákkal, virágokkal és bokrokkal, lent a parkokban a jellegzetes ciprusok, pineák és olyan növények díszlenek keresetlen egyszerűséggel, melyek mifelénk csak széltől is óvott szobanövényként képzelhetők el. A latin szellem világossága és életöröme — a la dolce vita — jól megfér az évszázados vallási hagyományokkal, s talán e sajátosságok vegyüléke a nyitja az itt élők karakterének. Ők az „Örök Város” örökösei. Ha beszélhetünk egyáltalán erről egy sokszínű, a legenda szerint Romulus és Rémus által még a nagyon messzi, i. e. 753-ban alapított világváros esetében egyáltalán. Róma forgalmas, lüktető metropolisz, nagyváros, napközben végtelen autócsordák özönlik el útjait. Különösen csúcsforgalomban pillanatok alatt akár az elővárosi autópályákon, körgyűrűkön is több tíz kilométeres sorok alakulhatnak ki a lehajtóknál, a kereszteződéseknél. Aligha vezet minden út Rómába, ám hogy mégis rengeteg, abban szemernyi kételyünk sem lehet. Az olaszok nem túl udvarias, viszont jó vezetők, és mindenen átsüt szenvedélyük igazi tárgya, az autó iránti olthatatlan rajongásuk. Az olasz ember az autójában és az autójáért él. Ha azt mondjuk, igen, az autó iránti olthatatlan vágyuk — Ferrari, FIAT, Alfa Romeo, Pininfarina, Forma 1, Monza, a gyorsfizető autópályák sűrű hálózata —, melynek jeleivel az utcákon lépten-nyomon találkozunk, akkor nem szabad elfeledni az ország hasonló nagyságrendű másik szenvedélyét, a labdarúgást sem. A főváros dédelgetett csapatainak, a Roma és a Lazio együtteseinek a mérkőzéseire tízezrek zarándokolnak el hétvégenként, amikor az utcákat ellepik a stadion felé szállingózó, az imádott csapat emblémáját és színeit trikójukon, sapkáikon és sáljaikon hordozó futballrajongó férfiak és nők. Itt minden a hagyomány és a múlt. Nem a hivalkodó, csak a bárki számára magától értetődően meg- és átélhető múlt. A drukkerek szokásaitól az évezredes vízvezetékig. Bár látható könnyedséggel váltak meg idén nemzeti pénznemüktől, a lírától, s vették át az egységesülő Európa pénzét, az eurót. A sok nulla levágásával talán még egyszerűsödött is a számolás, az élet — meg persze, kicsit drágult , hogy nem a tízezrekkel, százezrekkel kell bűvészkedni. A múlt emlékeire épült város egész jól él és egészen jól tud együtt élni mindezzel a szédítően gazdag múlttal. Az ókortól, az etruszk és latin elődöktől a római birodalomig, a különféle barbár hódítóktól a kereszténység felvirágzásáig. Rómában a régi mítoszok és történetek megelevenednek, fényt kapnak, tapinthatóvá válnak. A történelemkönyvek unalmas lapjairól portól szürkéllő császárok, hadvezérek, méregkeverők, költők és kegyencek ércalakjai lépnek elő frissen a katedraszagú homályból. Egy-egy utcasarok mögül előbukkanó emlékek évezredeket visznek vissza az időben. Az ármányok, cselszövések, gyilkosságok, fényes lakomák, a pompa és a művészetek virágzásának idejébe, Róma aranykorába. Noha a mai Róma szerfölött jól bánik ezzel az öröklött nemesfémtartalékkal, és a régiből könnyűszerrel kovácsol magának új, szépen csengő aranyakat. Hogy mit érdemes megnézni egy röpke római látogatás alatt, ha már éveket nem tölthetünk el ebben a csodás városban? Csak a legszükségesebb látnivalók megtekintése is legalább pár napos biztos és feszített elfoglaltságot ad az érdeklődőnek. Nem beszélve az idegen helyen oly fontos céltalan lődörgésről, fagylaltozásról, romantikus, minden cél nélküli barangolásról és nézelődésről, étterembe beülésről. Rómában, illetve a vele egy, s a kereszténység központjának számító Vatikánban rengeteg régebbnél is régebbi, szebbnél is szebb részletekkel és történelmi múlttal gazdag, nagy nevű mesterek műalkotásaival ékes egyházi építmény, templom és kápolna található. Ám mindezek koronája a Basilica di San Pietro, azaz Róma első püspökének szentelt Szent Péter-székesegyház. Az idős Michelangelo is otthagyta keze nyomát a páratlan épületen. Neki köszönhető a világ tán legcsodálatosabb kupolája. Bernini oszlopcsarnoka fölött található a pápai áldásosztó loggia. Az öt nagy bejárati kapu közül a jobb oldalit csak a huszonöt évente kihirdetett Szent Évben nyitják ki. Legutóbb erre két éve, 2000-ben került sor, amikor II. János Pál egy kis aranykalapáccsal jelképesen is feltörte a befalazott átjárót. A bazilika belseje lenyűgöző, a hatalmas méreteket azonban a legapróbb részletekig kitöltik a freskók, a mozaikok, a díszek és a rendkívül gazdag aranyozás. Nem is templomként hat tulajdonképpen, hanem valamilyen mérhetetlen birodalom pompás fogadótermeként és kincseskamrájaként. A székesegyház leghíresebb műalkotása a bejárat közelében, a jobb oldali hajó első kápolnájában található. Michelangelo 25 éves kori remekműve, a Fájdalmas Anya, Szűz Mária a keresztről levett halott Krisztussal azonban egy kis csalódást okoz. Nem a Piéta, hanem a viszonylag nem túl hatalmas szobor elé - egy őrült 1972-es merénylete miatt - szerelt golyóálló üveg miatt, amely útját állja a részletek szemrevételezésének és a látvány zavartalan befogadásának. Számunkra, magyar látogatók számára akad egy személyes részlet is, 1980-ban szentelték fel itt a Magyarok Nagyasszonya-kápolnát. A Bernini tervezte hatalmas, ellipszis alakú Szent Péter dísztér legalább ilyen csoda, a kétoldalt félkörben elhelyezkedő négyes oszlopsoraival, a kollonádokkal és a középütt lévő antik obeliszkkel, a két szökőkúttal. A tengely egyik végén, a Szent Péter-bazilikával szemben, a tér másik végén betorkolló széles sugárúttal, a via Conciliazionéval. A Hadrianus császár által saját síremlékének építtetett Angyalvár a későbbiekben inkább szolgált a pápáknak biztonságos menedéket nyújtó erődként és kincstárként, mint mauzóleumként. Aztán börtön lett belőle, miután pápák sorának rezidenciájaként szolgált volna. A XV. században VI. Sándor megépíttette a Vatikánnal összeköttetést biztosító fedett átjárót. Utóda, VII. Kelemen ezen keresztül menekült, amikor V. Károly zsoldosai elfoglalták és kifosztották Rómát. A Vatikán, Vatikánváros a világ legkisebb, független, önálló állama — saját bélyeggel és márciustól saját euro-érmékkel —, ahová azonban nem kell útlevél vagy vízum. Sőt Rómában járva szinte észrevétlenül léphetjük át a határát. A Vatikáni Múzeum a világ legjelentősebb antik gyűjteményének és felbecsülhetetlen művészeti értékeknek a birtokosa. A gazdagon díszített pápai lakosztályok, kápolnák és fogadótermek roskadoznak a legnagyobb — Raffaello, Botticelli — nevek munkáitól. Akinek kevés ideje van, az rögtön a Sixtusikápolna Michelangelo-freskóival, a lenyűgöző Utolsó ítélettel és a mennyezeti teremtés képeivel kezdte a sort. A Colosseum hatalmas tömbje összetéveszthetetlen. Az egykor 50 ezer nézőt befogadó, véres gladiátori és cirkuszi játékok, életre-halálra menő ember- és állatviadalok helyszíne, az aréna ott terpeszkedik a város szívében. Az antik időkben még teljesen ingyenes volt az efféle mulatság , közben hűsítővel, csemegékkel, finom ételekkel frissítették magukat az izgalmas csaták közben a nézők, a későbbi korokban pedig a Colosseum ingyenes kőbányaként szolgálta az épülő Rómát. Több mint a felét sikeresen el is hordták az évszázadok alatt. Most azonban ismét kíváncsiak ezreit vonzza. Végig kell gyalogolni a Forum Romanum romjai, szentélyei és diadalívei között, és föl kell mászni a Capitoliumra. Nagyon is megéri benézni a Pantheonba, állni egy kis ideig az antik kupola alatt. Nem éri meg kihagyni a Piazza Navona tarka nyüzsgését, pantomimeseit, mutatványosait, szökőkútjait és éjszakai életét, s feltétlenül érdemes ott ülni egy darabig a világ egyik legnevezetesebb találkahelyén, a Spanyol lépcsőn, ott, ahol pár napja még csokoládé húsvéti tojások, most pedig dísznövények trónolnak, és lenézni a süllyedő bárkát ábrázoló díszkútra. Aki sajnálja elszórni a drága euro-aprót, az tartson kéznél pár jó magyar forintot, ha a Trevi-kút közelébe ér. Tudják: jobb kézzel, bal váll fölött, és nem visszanézni. Akkor biztos a visszatérés. Róma leghíresebb szökőkútja szűk utcákból nyitó pici téren áll, egy palota hátsó falához simulva. A monumentális, a tenger jelképeit, isteneit, istennőit felvonultató kútban fürdőzött annak idején a vonzó idomú skandináv szépség, Anita Ekbert, bár a Trevinél a vízhez általában szintén oly nehéz hozzáférni a turisták jókora bámész tömegétől, mint egykor a filmsztárhoz lehetett. Egyébiránt Rómában mindig, minden évszakban és szinte mindenütt sok a turista, a világ legtávolabbi sarkaiból érkező bámészkodó. Úgyhogy az emberkerülők és zavartalan magányra vágyók tegyenek le tervükről, és kerüljék el a várost... Érdemes elmenni a Róma kikötőjének nevezett, a Tevere (Tiberis) torkolatánál, a Tirréntenger partján lévő Ostiába, és megnézni a fekete homokkal szegélyezett parti fövenyt. És akkor még egy szót sem beszéltünk a csodálatos ízű és változatosságú fagylaltkölteményekről, továbbá a helyi borokról, sajtokról, ételekről, az olasz konyháról, az olasz emberekről, a nőkről, a kevés kutyáról, az olasz divatról, az öltözködéskultúráról, az elérhető, olcsóbb árfekvésű, de remek minőségű zakókról, kosztümökről, cipőkről, táskákról és egyéb bőrholmikról, a zsibvásárokról, az articsóka-ünnepről... (KJ) A Colosseum - föntről A roppant színes éjszakai életéről híres Piazza Navona Az Angyalvár: pápai menedék Az antik Róma makettje Róma egyik legismertebb találkozóhelye a Spanyol lépcső Egy drága város • A római árak különösen érdekesek lehetnek az utazás előtt álló számára (1 euro kb. 245 forint). • Egy, a római tömegközlekedésben, metróban érvényes napijegy 3,1 euro. • A Vatikáni Múzeum belépője 10 euro. • Az Angyalvárba 6 euróért lehet bejutni. • A Colosseum 9 euróért látogatható. • A templomokba, így a Szent Péter-bazilikába is ingyenes a bejutás (egyes helyszínekért, így kincstár, sírkamra, altemplom, templomtorony, kupola, helyi kiállítás, múzeum, azonban általában fizetni kell). • Egy kis adag fagylalt (kb. két-három gombócnyi) 1,60 euro. • Egy üveg vagy korsó sör 2,5-3,60 euro. Boltban 1,20-1,50 euro. Egy szendvics 2,50-3,50 euro. Fél kiló kenyér 2,90-3,50 euro. Egy nagyobb szelet pizza 6-8 euro. Egy nagy adag húsos, ragus, szószos tésztaétel — paradicsommártás, tejszínes mártás, sajt, gomba, sonka, tenger gyümölcsei stb.— 6-12 euro. • Képeslapok 0,20-0,50 euro.