Vasárnapi Újság, 1842 (9. évfolyam, 400-451. szám)
1842-05-29 / 421. szám
431-dik Vasárnap. Kolozsvárit, Május 39-ben, 1943. VASÁRNAPI ÚJSÁG KÖZHASZNÚ ISMERETEK’ TERJESZTÉSÉRE. TARTALOM: A’ dombói társulat nyilatkozata, 335. hasáb. Nyílt válasz nyílt 1vesre, 339. h. Magyar gazdasági egyesület, 344. h. Újságok, 345. h. Gabonaár, 348. h. A’ DOMBÓI TÁRSULAT NYILATKOZATA. (Lásd V. UI. 401. szám.) Dombói maroknyi közönségünk Társulatát alakita.— Nem a dicsvágy, mert ennek letörpitő szenvedélye nevéről is alig ismeretes előttünk, sem alosztályzati helyzetünk korlátain áttörő merények, mert ezek szabályaink tisztaságával öszve nem férhetők, kiszlének minket alakítására, hanem azon tiszta eredményű czélzat, melly az embert az álérdek nézetein felöl emelve isteni eredetére és magas elhivatására emlékezteti. Magunk tapasztalatin elmérjük az erkölcsi mivelődés és czélszerű nevelés mindenható befolyását mind polgári, mind elkülönzött éltünkre; mert a 3 kisdedkorrali megszokottság a3 jóban, természetes lépcsőzet az erények felpontjára; holott a3 roszban üdült fásultságát sem a3 felügyelők szilárdsága, sem a3 törvények árgus szemei, sem a3 bűnpálcza szigorú kísérlete nem képesek felolvasztani a3 csupa testemberben. — — Gondoljuk ezek mellé ama szomorú következményt is, hogy a3 meghonosult rosznak nyomasztó örök átka nemzedékileg foly le az utódokra, és azok mit fognak mondani, midőn riadt felettök a3 kor szava? — Eldődeik hanyagságára hivatkozva ki fogják idézni azoknak nyugvó poraikat világ eleibe, hallatni azon valóban méltó szemrehányásokat, hogy: „valamint magukat jól ellátni egy lépést sem tettek éltökben, úgy utódaiknak is semmi megköszönni valót nem hagytak , nem próbálták, avagy csak utat törni, pályát nyitni a nemzetisedésre, és ezekből sarjadzó üdvök megörökítésére.44 . Ezen érzettel vissza pillantva erdődeink felett elsimult annyi évszázakra, az irántoki hálás emlék méltánylása mellett is, vajmi sok jöhetne gáncs alá bennök, mellyek mély elszenderűltségöket mutatják a3 tespedés éjjelében, ha koruk azon közhibájával nem mentődnének; hogy: „a3 mint találták úgy hagyták a3 világot,44 de a3 melly elégtelen mentség marad örökre; mert nincsen nagyobb nemzeti bűn, mint a3 meghonnosult roszszat helyesleni csak azért, mivel őseinkről szóltak reánk, kivált midőn a3 jobblét eszközei kínálkoznak , és kezeinket öszve dugva várni a3 műnket boldogitó környületekre, mellyeket csak megkettőzött ipar varázsolhat hatalmunkba: ez a3 neveletlenség ön évszaka!! De legyenek ezek alosztályzatu emberféléinkhez szólva, ma csak azokat