Képes Folyóirat - A Vasárnapi Ujság füzetekben 26. kötet (Budapest,1899)
A Petőfi-ünnepek, iránt engemett kezdetű költeményét szavalta el, Gebhard József joghallgató pedig az egyetemi ifjúság nevében hódolt Petőfi emlékének. Erre a szónoki előadásokat az énekkar zárta be a Himnusz eléneklésével. Végül a testületek koszorúit fölajánló megbízottak szólottak röviden, így id. Ábrányi Kornél a Kisfaludy-Társaság, Bródy Sándor az «Otthon» és Rákosi Jenő az Akadémia részéről. Rákosi Jenő ez alkalommal így szólt: «A Magyar Tudományos Akadémia megbízásából koszorút tettem Petőfi érczalakjának a lábaihoz. Az Akadémia örök gyásznak tartja, hogy Petőfi nem lehetett a tagja.» Ezzel véget ért a mindvégig emelkedett hangú ünnepély, melynek egyes jeleneteit számos fényképi fölvétel örökítette meg. Ezek közül mi is bemutatunk pár sikerütt képet. Igen hatásos különösen a Remete Lajos amateur-fényképész fölvétele, mely a Petőfi-tért ellepő népsokaságon kívül érdekesen tünteti elő a Dunát s Budának a Dunára néző részéből a királyi várpalotát s a mögött szép háttérül a budai hegyek egész lánczolatát. * Kis-Kőrös, a költő szülővárosa július 31-ikén ünnepelt. A házak föl voltak lobogózva és különösen a Petőfi-téren valóságos lomb- és virágerdő díszlett. Petőfi szülőházán az emléktábla mellett függött virágfüzérek között díszes keretben Petőfi keresztlevele, melyen az ev. egyház lelkésze kivonaton tanúsítja, hogy az egyház anyakönyvének IV. kötete, 127-dik lapján 1824. évi január 1-től a következő bejegyzés foglaltatik: «Nomen Infantis: Alexander, Nomen et Cognomen Parentum : Stephanus Petrovics, Maria Hrusz stb. Nb alatt: Jeles magyar költő Petőfi Sándor név alatt.» A Petőfiháztól nehány lépésnyire van az a mészárszék, melyet az öreg Petrovics bérelt, erre óriási betűkkel nagy czégtáblát függesztettek ezzel a fölirattal: «Petrovics István 7822.» Díszesnél díszesebb koszorúk érkeztek az ország minden részéből. Kivált közülök a Petőfi-társaság babérkoszorúja, a temesmegyei, kassai és szászsebesi nemzeti szövetségeké, Kis-Kőrös városé, stb. Az ünnepély délután 5 órakor kezdődött, a mikor az evangélikus templomban isteni tisztelet volt, s ezen a kis-kőrösi evangélikus pap alkalmi beszédet mondott. Föltűnő sok környékbeli gazda volt jelen. A templomból Petőfi szobrához vonult az ünneplő közönség s itt Benedikty Andor a város nevében szép beszédet mondott és koszorút tett a szoborra. Utána Pósa Lajos beszélt, egyúttal letéve a Petőfi-Társaság koszorúját a szoborra. Innen Petőfi szülőházához ment az ünneplő tömeg, s itt előbb Feszty Árpád mondott lelkes hangú beszédet, utána pedig Pósa Lajos szavalta el «Petőfi szülőházánál» czímű alkalmi költeményét. Este nagy lakoma volt. * Félegyháza ünnepéről írják nekünk: A mi szélmalmoktól körülvett városunk józún népével senki sem fogja elhitetni többé, hogy Petőfi Sándor Kis-Kőrösön született. A szegény megboldogult Pásztor Ferencz a hatvanas években belerögzítette a nép köztudatába azt a hiedelmet, hogy a kis Petrovics Sándor Félegyházán született. Tanú is akadt mindjárt, ki emlékezett arra, hogy Petrovics mészárosmesternek elébe mentek az örvendetes hirt megvinni, mikor ő a csongrádi vásárról volt hazatérőben. Maga a költő, ki 1848-ban ellátogatván hozzánk, itt irta «Szülőföldemen» czímű költeményét s aláírta, hogy: Félegyháza. Mi reánk nézve kárba veszett munkát végeztek az irodalomtörténeti adatok kutatói, akik azt írták, hogy Petőfi Kis-Kőrösön született, a mi jó ban népünk mégsem adja meg magát, nem engedi elraboltatni kedves illúzióját, édes álmodozását. Aki ma már megadja is magát, azt teszi hozzá: Jó, hát Petrovics nem itt született, de a Petőfi Sándor lelke mégis csak itt. Ebből aztán többet már nem enged, még a bugacz-monostori mondának sem, bár ott is «tanúk» állították, hogy a kiskörös—félegyházi útközben született gyermeket náluk fürösztötték meg az egyik tanyai házban. A félegyházi nép nagy szeretettel ápolja a Petőfikultuszt, s tisztelettel környezi a költőnek még életben levő két játszótársát: az öreg, galambősz Móczár Lajost és Szarvas Mihályt. Azt a házat, mely a régi rozzant, nádfedelű lakóház helyébe épült, Petőfi háznak nevezik, s falában aranyozott márvány hirdeti: «Itt élte gyermekéveit Petőfi Sándor. A nagy költő emlékének tisztelői 1861.» A ház előtti teret «Petőfi-térnek» nevezték el. A kaszinó helyiségét Petőfi szobra díszíti. Hangok emelkednek, hogy a városi parkot «Petőfi-kertnek» nevezzék el. A főgimnáziumnak Petőfi ifjúsági segélyző egyesülete, Petőfi önképző köre és Petőfialapítványa van. A napokban mondotta ki a város képviselőtestülete, hogy a nagy költőnek szobrot emel s nyomban megalakította a szoborbizottságot. A vidéken lakó itteni születésűek bizottságának elnöke Szivák Imre képviselő, a helyi bizottságnak pedig Holló Lajos, a város képviselője. Ilyen előzmények után készült a város a nagy költő emlékünnepére. Küldöttség vitte a város koszorúját Segesvárra. Az emlékünnep napján lobogódíszt öltött az egész város, ünnepi hangulatban járt-kelt a sok nép az útcrákon, a város képviselőtestülete a városháza nagytermében ünnepi gyűlést tartott, melyen dr. Szerelemhegyi Károly polgármester mondott emelkedett hangú, magvas emlékbeszédet. Ennek végeztével az ő vezetése alatt vonultak a városi képviselők, az ünneplő közönség, az egyesületek a Petőfi-téren emelkedő ó-templomba, hol hálaadó istentisztelet volt, mely után Kolozsváry Mihály plébános szép beszédet mondott. Az isteni tisztelet végeztével ezrekre menő nép szállotta meg a Petőfi-teret, hol az ünneplés második fele folyt le nagy lelkesedés között. Itt az ez alkalommal emelt díszsátorban lelkesítő beszédet mondottak Fazekas Kálmán dr. ügyvéd és Holló Lajos dr. országgyűlési képviselő. Móra István, városunk szülötte «Mienk...» czímű költeményét szavalta el gyújtó hatással, Haubner Károly Szabados János költeményét szavalta, melyet az emléktábla leleplezése alkalmára irt, végül az ünnepélyt a dalárda éneke fejezte be, mely Petőfi néhány dalát adta elő. Kedves záradótól a jótékony nőegyesület választmánya vonult az emléktábla elé és Csepregi Edéné alelnöknő remek koszorút helyezett el az emléktáblán. Nem sokára Petőfi szobra fogja díszíteni Félegyháza városának főterét. A város maga 2000 forintot szavazott meg a felállítandó szobor költségeire, így fogja Félegyháza városának lelkes társadalma leróni tiszteletét a nagy költő iránt, kinek lángoló