Vasárnapi Ujság – 1855
1855-08-12 / 32. szám - Az erdők. Hegedűs 250. oldal / Természettudomány
251 kar bir, s majd fa,majd bokor, majd ismét úgyszólván fű nagyságában találtatik; igy p. o. a fűz nálunk fa és bokor, mig az északi sark közelében majdnem fűnek alacsonyságára törpül. Mig nálunk, a mérsékelt égöv alatt, fák csoportozata képezi az erdőt, délen néha néha egy fa is elég, hogy erdőt alkosson.— Az indiai fügefa ágait függőlegesen a földig leeresztvén, ezek itt gyökeret vernek s uj törzseket képeznek, mellyek az anyatörzzsel folyton összekapcsolásban maradván, berket, erdőcskét képeznek. Igy létezik Nerbuddah folyamnál Keletindiában egy fügefa, melly 350 nagyobb és 3000 kisebb hajtással birván, akkora tért árnyékol, hogy egykor alatta 7000 emberből álló hadsereg táborozhatott. Hasonló fa a léggyökerekkel boritott gyökfa, mellynek ága összevissza bonyolulván, járhatlan rengeteggé, s kigyók, krokodilok kedvencz rejtekévé válnak. Földünknek különböző éghajlata s a hegyek magassága bizonyos határokat szab a növényzetnek, különösen pedig a fáknak ; — ugy hogy földünkön az erdőknek bizonyos természet szabta határai léteznek, mellyeket semmi növény át nem léphet elfajulás veszélye nélkül.—Sok tanulmányozásba s kimondhatlan fáradságba került kipuhatolni azon határokat, mellyek az erdők terjedésének mind a sarkok felé, mind pedig a tengerszinétől fel bizonyos magasságra korlátokat szabnak. — Mert valamint a föld átmérőjétől a sarkok felé indulva, folyton más meg más növényzettel találkozunk, ugy ha valamelly magasabb hegyre felmegyünk, főleg a déli tartományokban, folyton különböző növényzetet fogunk láthatni, — mig bizonyos magasságra minden növényzet, mint a sark közelében, megszűnik. A sarki tájakon kivül, az erdőhatárokon belül is néha tetemes kiterjedésben, erdőtlen tájakat láthatni, millyen a Sahara fövénysivataga Afrikában, a középázsiai sós puszták, közelében és Délamerikában elterülő hatalmas fű-rónák a Missouri az úgynevezett pampasok és lianosok. Ha földünk forró égövéből kiindulva a mérsékelt égöv s a sarktájak felé tartunk, három különböző erdőnemre akadunk;— a sokoldalú, széles- és tűlevelű fák erdeire. A forró égöv alatt a fák alakjainak rendkivüli változatossága feltűnő, s mig nálunk egy vagy kevés fanem nagy tereket borit, itt csekély távolságra már felette különböző alakú fanemeket találni. Mig a mimmosa gyönyörű virágokkal pompázó fajai, a tejnedvü euforbiák, az óriási kenyérfa sürü setét lombozatot képez, mellyen a napsugár csak gyéren bir áttörni, addig a sürü setétzöld rengeteg fölé magasan emelkedik a délczeg pálma ágatlan törzsével, melly csak csúcsán oszlik levelekre, mellyek csoportja távolból s emelkedettségről nézve ugy tűnik fel, mintha az erdő felett erdő emelkednék. A fák rendkivüli magassága, virágaik s gyümölcseik szépsége, de főleg a közöttük s rajtuk élődő repkényfajok jellemzik e déli tájak erdőövét.— Ez óriás repkények az úgynevezett liánok kigyókként tekerödznek a sugár törzsekre, majd egyik fáról a másikra szökve, egymást százszorosan átfonva, olly sűrűséget képeznek, mellyen csak szekerczével törhet magának utat az, kit ismeret, dics- vagy birvágy e rengeteg áthatására buzdit.— Itt léteznek, még pedig ritka nagyságban, a más kén és más növények nedvéből élő tolvaj növények, növényemellyek nem ritkán a legerőteljesb fát is kiszáritva előbb utóbb ledöntik; — s nem ritka, de szomorú látvány egy illy, a rajta tenyésző növényzettől úgyszólván meggyilkolt fa, mellyen a buján zöldelő mohar, repkény, gyönyörű virágokkal pompáz, mig száraz ágait a szél csontvázként csörteti. — Itt találtatik a bambusnád is , melly a lakóknak épület és tűzi fa gyanánt, sőt számos egyéb szükségleteik fedezésére szolgál. Ha a délszaki tájaktól északnak vagy a magas hegyeknél felfelé tartunk, csakhamar más, az úgynevezett széleslevelű erdőkkel fogunk találkozni. Az ezen erdőket képező széles levelű fák meglehetős magasságra emelkednek, ágaik terebélyesek s szélben ingók, mi a széles levelű erdőknek életet, mozgékonyságot kölcsönöz. Virágaik rendszerint igénytelenek, s csak kevésnek ehető gyümölcse, — de széles változó alakú és szinü leveleik igen szép lombozatot képeznek, melly alatt főleg tavaszszal gyönyörű fanövényzet tenyész. Nálunk ősszel leveleiket hullatják, déli Európában s éjszaki Afrikában azonban örökzöldek s itt már néhányan átmenetet képeznek a határos délszaki öv növényzetével, — mig éjszakfelé tűlevelű fákkal felváltva találtatván, ezek övével határosak. A tűlevelű fákat nyúlánk, néha kétszáz, egész kétszázötven lábnyi magasra emelkedő törzsek és keskeny száraz tűalakú örökzöld levelek jellemzik, mi által télen is a növényzet látványát nyújtják ott is, hol különben hó és jég fagyos leplével minden növényi életet takarni látszik. — Sűrűn emelkedő törzseik között nem igen engednek más növényeknek tért, csak nyirek találtatnak néha közöttük. — A fenyvesek alján igen szegény a növényzet, a nagy árnyék, a föld soványsága, a lehulló száraz levelek, károsan hatnak a netán sarjadó fanövényzetre, melly között mohar, gomba s néha havasi rózsafajok leggyakrabban találtatnak. — A fenyérek komor, sötét egyformaságukban buskomolyságot ébresztenek az ember kedélyében, habár egy nemét a nagyszerű ünnepélyességnek tőlük megtagadni nem lehet. Ezen három fő erdőnemen kivül egy negyedik is létezik, de ez Ujhollandiára szoritkozik, a keménylevelü fák erdei, mellyek levelei száraz kör alakúak, szürkés vagy kékes zöldek s függőlegesen állnak.— El lehet gondolni milly gyér árnyékot vet illy erdő, melly körülmény, kapcsolatban egyformaságukkal, daczára szép virágzatuknak, felette egyhangúvá, unalmas és fárasztóvá teszi látványukat. Légkörünkre az erdők, főleg a meleg égöv alatt, tetemes befolyást gyakorolnak; kipárolgásuk által nedvességet gyűjtve, csermelyek , patakok képzését segítik elő. — Erdőtlen tájak a nap sugáritól felette felhevülnek, a felettük elterülő légréteg folyton felszáll, s ezáltal a felhők leereszkedését, eső hullását gátolja. Ellenben erdős vidékek nem melegülnek annyira át, a fák szüntelen párolgása a jéget hűsíti, miért is ha fellegek , az erdők vízgőzzel terhelt légkörébe érnek, könnyen megsürüdnek s csepp alakban lehullva, a lankadó növényzetet uj életre üdítik. Milly jótékony az erdők befolyása, láthatni azon tájakon, mellyek hajdan erdőkben gazdagok, ezek kiirtása által sivár és terméketlenekké váltak, — mint p. o. Fuerta ventura a canari szigetek egyike, melly a hajdan buja erdőség kiirtása által olly szárazzá lön, hogy lakosai az év bizonyos szakában, nehogy szomjan vesszenek, ezt elhagyni kénytelenülnek. Mérsékelt égövünk alatt az erdők befolyása közel sem olly hatalmas, mint a meleg, délszaki tájakon. Az erdeinkből fejlődő gőz korán sem lenne elég azon esőmennyiség előállitására, mit dus növényzetünk kiván, mellyet leginkább az atlanti tenger kipárolgásaiból keletkezett felhők táplálnak, miket a lágy déli szelek terelnek hozzánk. De kisebb tájakra az erdők befolyása mégis érezhető; tapasztalatból tudjuk ugyanis, hogy egy éjszak felé terülő erdő annak déli vidékét az éjszaki széltől megóváa, kiesbé és éghajlatát szelídebbé teszi, míg éjszaki szélén elterülő vidék és ezáltal zordabbá s esőzésben szegényebbé válik. Pusztáinkon irtózatos erővel tomboló szelek húlásait legczélszerűbben fák, erdők ültetése által lehet fékezni. Ama vélemény, hogy Északamerika és Európa éghajlata rengetegeinek kiirtása által szelidebbé lön, nagyrészt képzelődésen alapul; számos kutatásokból ugyanis kiderült, hogy a légmérsékletnek változása korán sem olly nagy, mintsem egyelőre vélik, — s hogy Némethon éghajlatát Tacitus csak azért találta olly zordnak, mert Olaszhon szelid éghajlatához hasonlitó. Azonban nemcsak földünk éghajlatára, de lakóira nézve is felette fontos az erdők létezése, az egész állatvilág sőt az ember maga, számos szükségleteinek fedezését erdeinek köszönheti. Vessünk csak egy tekintetet az előttünk elterülő erdőkre s azonnal zsibongó életet fogunk láthatni. Mig a királyi szarvas, a karcsú őz és dámvad a ragadozók elöl menekvést az erdő legsűrűbb rengetegében keres, mig az összegyűlt tavakban és mocsárakban a hüllők világosságot kerülő fajai tanyáznak, minden egyes fa, minden egyes levél egy kis állatvilág hazáját képezi. — Mig a fa gyökere alatt a ravasz róka, a görény s más túrni szerető állat mesterséges lakhelyet ás magának, addig odvas részeiben mézgyártó vad méhek rajban sürögnek, ingadozó ágain tarka tollazatú madarak fészkelnek, mellyek tojásai után leselkedik déltájakon a nyugtalan majom,