Vasárnapi Ujság – 1855
1855-06-03 / 22. szám - Dugonics Endre siremléke (kép). Sárváry 172. oldal / Nevezetes személyek arczképei és életirásai
173 Trója veszedelme, Ulisses történetei, a Gyapjas vitézek, Arany pereczek, Etelka, Toldi Miklós, Bátori Mária, a Szerecsenek , Mennyiségtana s egyéb számos művei, nemes lelkének, tudományos képzettségének, s irói hivatásának ugyanannyi eleven tanúsága, búvár lelkének ugyanannyi gyöngye. Hozzá kell gondolnunk, hogy igen nehéz időket élt Dugonics , hogy többszöri megtámadásoknak, s gyanúsításoknak is alája lőn vetve , de megtöretlen haladott pályáján, sőt mit előtte ki sem tőn, a még akkor elég darabos anyanyelvet, annyira simitgató és mivelgető, miszerint József korában is be tudá bizonyítani műveivel, hogy a magyar nyelv, melly csaknem életre is méltatlannak tartaték , a legnehezebb tantárgyak előadására is alkalmas nyelv. — Kiállitásom valóságáról meg akar győződni,s olvassa meg Mennyiségtanát, s meg fog győződni, hogy mindezekben kimerithetlen nyelvtani kincs rejlik, hogy olly nyelv, — mellyen majd egy század előtt illy müveket lehete irni, életrevalóságát önmagában hordozza, mint a rózsabimbó illatát. Korában a magyar irodalomnak buzgóbb, munkásabb és tevékenyebb embere nem volt. A sokoldalú tudomány, lankadatlan szorgalom, vas kitartás, vállalatait is többnyire sikeressté; s mert ő maga is a nép embere volt, művei, szives barátkozása, barátságos társalgásait a legnépszerűbb férfiúvá tevék. Pályajutalmul egyetemi tanár lőn, mint illyen 34 folytonos éven át hivatalkodott, majd mint tanár, majd mint korelnök; azonban több apró bajaira végül sulyosb kór következvén, nyugalomra lépett és szülőföldére költözött, hol övéi közt több boldog és nyugalmas évet töltvén, 78. éves korában, 1818. jul. 23. öröklétre szenderült. Eltűnt tehát ő is, mint minden jó, minden nagy. Ez már megszokott sorsa az emberiségnek, de az nem annyira megszokott dolog, hogy minden jó és nagy iránt hála érzelem maradjon fen kebelünkben. Sírba tették a nagy férfiút, kis keresztjelelte milétét; elhordák az évek azt is, s mint milliók, ö is emléktelen pehene hosszú évtizedeken át; gyakran elvándorlék magam is sirhalmához, de az irigy idő azt is majdnem szétporlalá már. Mi őt az utókornak eleven emlékben hagyá fel, az müveinek halmaza és helyesen talált arczképe, mellyet meleg érzelmű polgártársai készittetének , s melly a szegedi tanácsteremben ma is látható. Polgártársai leróvák tartozásukat a gazdag képben, s következetes vala, hogy rendtársai, ha nem is egyébben, legalább egy szerény síremlékben mutassák be szívélyes kegyeletöket. Dugonics András síremléke Szegeden.