Vasárnapi Ujság – 1856
1856-01-27 / 4. szám - Amsterdami csapszék (kép) 32. oldal / Nép- és országisme.
•y. Örzse fut mint a szél, Hedriné öltözik, Mire felöltözik, Örzse megérkezik, Együtt nyitottak be a konyhába ketten Szobából zavartan udvarból ijedten. „Úgy-e hogy éjfélkor történt kimúlása!" „ „Sőt éjfélkor állt be teljes jobbulása" " „Hát nem halt meg néném ? meg kellett halnia, Hisz éjfélkor hangzott az a zenebona." „ „Zenebona ide, zenebona oda, él és köszönti" " — „No ez megint csoda". „ „Csoda vagy nem csoda, álom vagy nem álom, Nagyobb csoda hogy a májat nem találom." " Csak ekkor látják a tálat összezúzva A rostát egy távol zugolyba borulva. „Hát a máj hova lett — Örzse — a nyilába?" „ „Azt vélném asszonyom a kandúr hasába." " „Hallgass Örzse, siess hozd be min ludunkat, Vegyük ki a máját, tisztitsuk magunkat; Vigyük be gazdánknak saját ludunk máját Süssük meg izesen s dugjuk be a száját. Mert ha megtudja, hogy csattant a konyhában S én halált kerestem a zenebonában, — Holott ha felugrom azt nyomozni, menten Nemcsak hogy a májat a bajból kimentem, Hanem a csattanás okát is fellelem : Csúfot űz belőlem úton és útfélén." Megfogadta Örzse szavát asszonyának, Leölte a ludat és máját urának Elkészité szépen asszonyával egyben, Hedri meg megette a legjobb hiszemben. De gonosz volt mája, gonosz volt veséje, Mert nejének a májt igy köszönte férje : „Köszönöm a májat, tudom azt az egyet Nem mondtad volna most, itt van Hedri megyed, Na nincs bátorságod s a zenebonára Ágyadból kiszökve nem futsz a konyhába. De mert a csattanás okait nyomoztad Úgy-e hogy csomóját napvilágra hoztad, Ha azt hitted volna hogy a csattanással Nénéd e világot felcserélte mással Ott ülhetem volna ma a puszta tálnál —"3 Hej csak nagy áldás a bölcs asszony a háznál" Erre Hedri gazda felpattant lovára S nyájas búcsút intve vágtat a tanyára. Hedriné , nem tudom mind azt mire véljem? Annyi szent gonosz csont az én Hedri férjem „De a csattanás, szól Örzse, mégsem olly szent, Mint millyennek édes asszonyom hivé kend." „,,Hallgass Örzse,magam sem tomhogy hányadán Vagyok, fiú vagy lány, vagy egyik sem talán. Azt hiszem jövőre csapjunk fel Tamásnak És nézzünk szemébe minden csattanásnak." " Amsterdami csapszék. Sok mindent kigondoltat az emberrel a szükség. Ki képzelné azt minálunk, hogy néielly ember, ha aludni akar, felakasztja magát. Itt van előttünk a példa. Egy amsterdami lebujban, hol a pipafüst és göztül alig látja egyik ember a másikat, szoktak a város legszegényebb osztályai összegyűlni; hajóslegények, kik félpénzüket előre elköltötték és házaló zsidók, kik fél hagymából ebédet és vacsorát tudnak csapni. A legrosszabb gégeröntót itten iszogatják aztán s ha utoléri őket az álom, lefizetik a hálógarast a gazdának, amiért azután szabad nekik nem lefeküdni, hanem felfeküdni. Egy vastag kötél van húzva egyik gerendától a másikig, arra ráveti magát az ember, kezét lábát lelóggatva, mint a lütt nyul, a másik mellé akasztja magát, és így sorban, a hány csak ráfér. És ott alszik kiki, míg föl nem ébred, a másik oldalára sem kell neki fordulni, ha az egyiken elfáradt. De már ennél mégis különb dolog a cserény mellett a juhászbundára leheveredni, s kedv szerint végig nyújtózni az áldott pázsiton. csapszék.