Vasárnapi Ujság – 1857
1857-09-20 / 38. szám - Trieszti vaspályaudvar (képpel) 398. oldal / Vegyes tartalmu czikkek
398 A trieszti vaspályaudvar. Heves vitát folytatott egykor a sajtó és pedig nemcsak az osztrák birodalomban, hanem egész Dél-Németországban is a felett, hogy Fiume és Trieszt tengeri kikötői közül mellyiknek adassék elsőség, avagy egyenlő előnyben részeltessék- e mind a kettő ? Magyarország és az akkor hozzá kapcsolva volt részek Fiume mellett vívtak, az osztrák német tartományok, valamint Dél-Németország is Triesztért emelték fel szózatukat. És bár Fiume mint kikötőhely, minden tekintetben alkalmasabb, az államkormány mindazáltal birodalmi érdekek tekintetéből Triesztnek adott elsőséget. Megkezdetett tehát azon nagyszerű vasútvonal építése, melly Bécset Trieszttel vagyis a Dunát a tengerrel hozza összeköttetésbe, és igy a tengeri vagyis világkereskedésnek egyenes utat nyit a birodalom kebelébe. Ez ama főútvonal, melly által a birodalom minden része a tengerrel jön közvetlen vagy közvetett összeköttetésbe, ezzel fog egyesülni a buda-kanssa-marburgi vasútvonal, mi által Buda-Pest is közelebb hozatik a kikötőhöz. Buda-Pest s általa Magyarország és ennek egykori részei eddig a természettől nekik kimutatott Fiuméval kereskedtek, melly élénk forgalmat a trieszti vasutösszeköttetés mindenesetre zsibbasztani fogja. A bécs-trieszti vasút a milly nagyfontosságú a birodalomra nézve, ép olly nagyszerű áldozatokat és erősítést is kivánt. Két nagy, több ezer lábnyi magas hegység állt útjában a kivitelnek. Egyik a stájer Sömmering, másik a Krainnal határos Kars hegység. Alagutakkal lehetlen volt e roppant tömegeket átfurdalni; fölvezették tehát a sineket a magas hegyek tetejére s azokon átjárnak most a mozdonyok a felhők között, széditő magasságban. A sömmeringi átmenet elkészült még 1854-ben, s a vasút Laibach, Gratz és Bécs közt át is adatott a forgalomnak. Ellenben a karsi átmenet csak ez évi julius vége felé lett kész ugy hogy a vasút trieszt laibachi vonalát ugyan e hó 27-én nyitották meg Császár Ő Felsége jelenlétében, nagyszerű ünnepéllyel. — A trieszti vaspályaudvar a birodalom legnagyobb forgalmának vég- és kiinduló pontja, de rendeltetéséhez képest legnagyobbszerű is ám a birodalomban létező minden vaspályaudvarok közt. Még nincs egészen bevégezve; képünk azonban a terv nyomán mint befejezettet tünteti fel környékével egyetemben, és pedig olly hiven, hogy feleslegessé tesz minden további ecsetelést. — J. L. Kakas Márton a színházban. TÁR LII. Levél. „Manfredi, Faenza herczege." Szomorú történet olaszból. Egressy javára. Tisztelt szerkesztő ur. Nem tudom mekkora falu az a Faenza Olaszországban , hanem hogy Köntös Mihály uram különb herczeg volt Enyingen, mint Manfredi Galeotto Faenzában, annyit Vas Gereben után merek állítani. Van ennek a jámbor herczegnek egy nagy keresztje, tudniillik nem érdemrendje, hanem felesége, Bentivoglio Matilda, aki minden perczben arra lel, hogy a férje nem kacsingat-e valami idegen fehér személyre. A jámbor Mám Ferdi pedig szeretne bizott legyeskedni a fiatal fehér cselédek körül, ha merne, de hát azért semmi rosszat sem gondol. Különösen a mi tudtunkra egy csinos Eliza nevü hajadon személlyel tart összejövetelt, de ahol csak discurálnak, semmi rosszat nem cselekesznek; elmondván Eliza Mári Ferkónak, hogy ő millyen ártatlanul szereti őt, elevenen emlékeztetve az adomára: „Katona uram, félek ám én kendtül." Eliza mindig menni akar a háztól, de azért mindig ott marad, mig egyszer azután Benevolio Matildo rajta kapja, mikor legjobban emlegeti az ártatlanságát s bizony megtépi őt is, meg a herczeget is, ha szerencsére a herczeg nem erősebb vala s le nem fogja az ifjasszony két kezét, a közönség nagy vidámságára. Szaporítja ezt a bajt a herczegnek két udvari cselédje Ubaldo és Zambrino (rangjaik nem lévén kitéve, egymással viselt beszédeikből azt ítélem, hogy az egyik hajdú, a másik házmester). Ezek szüntelen veszekesznek egymással s minthogy Zambrino haragszik Ubaldóra, ezt meg a gazda pártolja; ez a nyomorult csirkefogó felheczczeli a herczeg ellen a gazdasszonyt, felfedezve annak titkait előtte. Nagy baj a szegény herczegre nézve, hogy nincs több egy szobájánál, abban lakik feleségestül, inasostul; ennélfogva minden szavát kihallgatja minden ember, s mindjárt mindjárt rajta kapják. Már az igaz, hogy illyen házmestert, mint ez a Zambrinko, én csak nem tartottam volna. Meg is mondja neki egyszer az ura előtt az igazat a derék Ubaldo, amikor olly bőkezűen bánik a „gazember, akasztófára való" czimekkel, hogy még Rigónak is jut belőle (ez egy másik inas, aki csak azért jött be, hogy megmutassa, miként úgy is lehet viselni a mentét, hogy az ember a könyökén dugja ki a kezét). A herczeg csak csitítja őket egy darabig, fenyegeti, hogy megharagszik, ha el nem hallgatnak, kergeti őket, de azok nem mennek : no, ha ti nem mentek, hát elmegyek én, s ott hagyja őket. Most aztán Ubaldónak kerül felül. Pan Zambrinho megszeppen : „gyerünk innen Rigó, mert itt baj lesz!" azok is elszaladnak. Matild asszonyt szépen megköveti Manfredi úr, a rajta elkövetett gorombaságért, az ifjasszony csak kéreti magát s rá sem ügyel, Manfredi is megharagszik s ott akarja hagyni, ekkor természetesen Matild fut utána s ő kérleli meg, végre tehát kibékülnek, hanem Elizának marad a háztól. Jó lesz bsz az, mondja Manfredi is. Matild asszony oda fordul hozzá: Férjem uram a kend neve hallgass? Tyutyimutyi herczeg behúzza a fülét és hallgat. Elizának tehát rögtön pusztulni kell a háztól, este későn. Minthogy azonban nagy zápor eső kezd esni, Manfredi úr nem állhatja meg, hogy legalább az omnibuszig el ne kisérje parapléval; ezt besúgja a gaz házmester az asszonynak, az dühös fuhiájában kap egy stickelő ollót s mikor épen jön Mám Feri, beleböki azt kegyetlenül, Faenza herczege meg nem szégyel meghalni bele. Ekkor Zombrino is odaugrik, hogy ő is megöli, de a herczeg azon halottan ellene fordul, elveszi tőle a kardot s ő öli meg Zambricskót, erre berohan Ubaldo, az még egyszer megöli Zambrit, miután Rigót már odakinn megölte. Végtére még fejét is veszik Zabrinónak odakinn, s valószinüleg nyársba is húzzák. E hármas gyilkosság elől magam is odább álltam, attól tartva, hogy még tanúnak hlnak benne, ha törvény elé kerül a dolog. Nagyon szeretem, hogy a feleségem nem látta azt a darabot, mert ha illyen apróságokért megöldösik az asszonyok a férjeiket, akkor egyikünk élete sincsen biztosságban. Kakas Márton: Irodalom és művészet. + Ismét egy uj lap. Szelestey László Szépirodalmi közlöny czimü lapra hirdet előfizetést. Terviratából közöljük a következő sorokat : „Honnét a szembeszökő aránytalanság a közönség részvéte és a szépirodalmi napisajtó fejlődése között? Onnét mert az irók díjazása egyátalában nem áll arányban . A Z. a közönség részvétével. E bajtól akarom megóvni az irodalmat. Elvül állapítottam meg, hogy a közönség előfizetési pénze, kizárólag irodalmi czélokra fog fordittatni. Kétezer előfizető képessé tesz 1% ivnyi tartalommal hetenkint kétszer megjelenő lapomban évenkint száz iv ollyan dolgozatokat adni, mellyek ivét egyre-másra 70 pfttal dijazom. Lapom mellékleteit pedig önálló könyvek (tehát, és igen helyesen, nem képek) fogják tenni : regények, beszélyek, költemények, világesemények, népszerű gazdasági művek stb. Megindulandó szépirodalmi lap jövő october hó 1-től, megjelenik hetenkint kétszer, vasárnap és szerdán nagy nyolczadrét alakban 1 % iv tartalommal. Föladata: nemesbitni a műizlést, fejleszteni a költői szép és jó iránti fogékonyságot stb. Előfizetési dij évnegyedre 3 pft., félévre 5 pft.; egész évre 10 pft." + Megjelent : A huszár és kedvese, történeti regény, irta Remellay Gusztáv.f Arany János Toldi-ját legközelebb leforditák szerb nyelvre s az egy szerb lapban fog először ez alakban megjelenni. Hozzáértők a fordítást sikerültnek mondják. Egyházi és iskolai hirek. + A máriaczéli bucsujárat.Pozsonból sept.3-án történt ünnepélyes kivonulás (leírását lásd P. U. 36. sz.) alkalmával a körmenetet kisérő lelkészek száma 200-ra megy; a herczegprimás előtt lépdelő 12 süveges főpap sorában volt Roskoványi váczi püspök ő maga is. A szerzetes rendek, valamint a pesti egyetem szintén számos tag által voltak képviselve. A főrendűek közül gr. Apponyi György s gr. Zichy Bódog volt jelen, úgyszintén a polgári rendből számos honoratior csatlakozott a menethez. A részt nem vehető, de az elindulásra megjelent tömeg azonban olly nagy volt, hogy a körmenet eleje már Ausztriában lehetett, midőn annak vége még alig hagyá el a templomot. Engerauhoz érkezvén, ő eminentiája, s a többi főpapok és lelkészek templomi öltözékeiket letéve kisérék az ájtatoskodókat. Farkasvölgyén, mint Hainburgban is a helyhatóság s hivatalok diszöltönyökben fogadták ő eminentiáját, s fejérbe öltözködött lánykák tisztelgének. Schwechat, Fischament, és Lantzensdorf, mint a bucsújárók számára kijelölt éji szállásokon ugy a hatóság, mint a nép mindent elkövettek, mit tőlök a zarándokok iránti szívesség, és testvériség megkívánhatott. — Lantzensdorfban a győri zarándokok csatlakoztak. E zárda templomában van egy kápolna, mellyet Eszterházy Pál nádor, és neje Tököly Éva építtettek; e kápolnában tartás eminentiája e hó 4-én reggeli ájtatosságát. E napon a körmenet Szent-Keresztig érkezett, hol a herczegprimás a cziszterczita atyák zárdájában szállott meg, s véle a bucsújárat minden lelkésze beszállásoltatott. A hívek szabad ég alatt, vagy sátrak, s épületek alatt tanyáztak; a vendégszerető atyák köztök zsupszalmát is osztottak ki, minek ez úttal bucsúsaink közt nagy értéke volt. Másnap a menethez csatlakozott a hafnerbergi rész is. A menet az ut közben minden oldalról csatlakozók által folytonosan növekedett. Déli pihenés és ebéd Kaumbergben s Liliomföldön volt. Sz.Vidán éji szállás, hol ő eminentiája a gothwelli apát, a nép elöljárói s fehérbe öltözött lánykák által ünnepélyesen fogadtatott, rövid pihenés után ő eminentiája templomlátogatást tőn, s az ott egybegyűlt ájtatoskodókat főpapi áldásában részesité. Másnap sept. 6-án korán reggel kezdődött az ájtatosság, melly alkalommal a nagyszámú bucsusokhoz főt. Grynaeus Alajos, pesti egyetemi tanár, tartott épületes beszédet, váczi püspök ő maga pedig az isteni tiszteletet végzé, mi után történt az ünnepélyes kiindulás Liliomföldböl, s a menet szent énekek zengése mellet délre Turniczére, este pedig Sz. Anna- és Józsefhegyre érkezett, hol éji szállást tartva megállapodott. Sept. 7-én reggel a borongós és esős idő miatt a bucsusok várakoztak, és csak később, midőn az idő kevéssé kitisztult, történt az ünnepélyes bevonulás Mária-Czelbe a bibornok-primás ő eminentiája vezetése alatt. Nagyszerű és lélekemelő látvány volt a 20 ezernél többre menő bucsusoknak ezen bevonulása, mit nem kissé nevelt a különféle csoportok által harsogtatott ének s harangzúgás. Nagy Lajos magyar király zászlóját Török János, ismert publicistánk és a „Hazánk" szerkesztője lengedezteté; az országos zászlót felváltva két lelkész vitte. A czeli kincstári oltárról levétetett a n. Lajos király-féle szentkép s a magyar búcsúsok elé vitetett, mintegy üdvözölve ezeket, ájtatos utjok czéljánál. E szent kép után lépdeltek