Vasárnapi Ujság – 1857

1857-09-20 / 38. szám - Trieszti vaspályaudvar (képpel) 398. oldal / Vegyes tartalmu czikkek

398 A­ trieszti vaspályaudvar. Heves vitát folytatott egykor a sajtó és pedig nemcsak az osztrák biro­dalomban, hanem egész Dél-Németországban is a felett, hogy Fiume és Tri­eszt tengeri kikötői közül mellyiknek adassék elsőség, avagy egyenlő előnyben részeltessék- e mind a kettő ? Magyarország és az akkor hozzá kapcsolva volt részek Fiume mellett vívtak, az osztrák német tartományok, valamint Dél-Németország is Triesztért emelték fel szózatukat. És bár Fiume mint kikötőhely, minden tekintetben alkalmasabb, az államkormány mindazáltal birodalmi érdekek tekintetéből Triesztnek adott elsőséget. Megkezdetett tehát azon nagyszerű vasútvonal épí­tése, melly Bécset Trieszttel vagyis a Dunát a tengerrel hozza összeköttetésbe, és igy a tengeri vagyis világkereskedésnek egyenes utat nyit a birodalom kebelébe. Ez ama főútvonal, melly által a birodalom minden része a tengerrel jön közvetlen vagy közvetett összeköttetésbe, ezzel fog egyesülni a buda-ka­nssa-marburgi vasútvonal, mi által Buda-Pest is közelebb hozatik a kikötőhöz. Buda-Pest s általa Magyarország és ennek egykori részei eddig a természet­től nekik kimutatott Fiuméval kereskedtek, melly élénk forgalmat a trieszti vasutösszeköttetés mindenesetre zsibbasztani fogja. A bécs-trieszti vasút a milly nagyfontosságú a birodalomra nézve, ép olly nagyszerű áldozatokat és erősítést is kivánt. Két nagy, több ezer láb­nyi magas hegység állt útjában a kivitelnek. Egyik a stájer Sömmering, má­sik a Krainnal határos Kars hegység. Alagutakkal lehetlen volt e roppant tömegeket átfurdalni; fölvezették tehát a sineket a magas hegyek tetejére s azokon átjárnak most a mozdonyok a felhők között, széditő magasságban. A sömmeringi átmenet elkészült még 1854-ben, s a vasút Laibach, Gratz és Bécs közt át is adatott a forgalomnak. Ellenben a karsi átmenet csak ez évi julius vége felé lett kész ugy hogy a vasút trieszt laibachi vonalát ugyan e hó 27-én nyitották meg Császár Ő Felsége jelenlétében, nagyszerű ünnepél­lyel. — A trieszti vaspályaudvar a birodalom legnagyobb forgalmának vég- és kiinduló pontja, de rendeltetéséhez képest legnagyobbszerű is ám a birodalomban lé­tező minden vaspályaudvarok közt. Még nincs egészen bevégezve; képünk azonban a terv nyomán mint befejezettet tünteti fel környékével egyetemben, és pedig olly hiven, hogy feleslegessé tesz minden további ecsetelést. — J. L. Kakas Márton a színházban. T­ÁR LII. Levél. „Manfredi, Faenza herczege." Szomorú történet olaszból. Egressy javára. Tisztelt szerkesztő ur. Nem tudom mekkora falu az a Faenza Olaszor­szágban , hanem hogy Köntös Mihály uram különb herczeg volt Enyingen, mint Manfredi Galeotto Faenzában, annyit Vas Gereben után merek állítani. Van ennek a jámbor herczegnek egy nagy keresztje, tudniillik nem érdem­rendje, hanem felesége, Bentivoglio Matilda, a­ki minden perczben arra lel, hogy a férje nem kacsingat-e valami idegen fehér személyre. A jámbor Mám Ferdi pedig szeretne biz­ott legyeskedni a fiatal fehér cselédek körül, ha merne, de hát azért semmi rosszat sem gondol. Különösen a mi tudtunkra egy csinos Eliza nevü hajadon személ­lyel tart összejövetelt, de a­hol csak discurálnak, semmi rosszat nem cselekesznek; elmondván Eliza Mári Ferkó­nak, hogy ő millyen ártatlanul szereti őt, elevenen emlékeztetve az adomára: „Katona uram, félek ám én kendtül." Eliza mindig menni akar a háztól, de azért mindig ott marad, mig egyszer azután Benevolio Matildo rajta kapja, mikor legjobban emlegeti az ártatlanságát s bizony megtépi őt is, meg a her­czeget is, ha s­zerencsére a herczeg nem erősebb vala s le nem fogja az ifjas­­szony két kezét, a közönség nagy vidámságára. Szaporítja ezt a bajt a her­czegnek két udvari cselédje Ubaldo és Zambrino (rangjaik nem lévén kitéve, egymással viselt beszédeikből azt ítélem, hogy az egyik hajdú, a másik ház­mester). Ezek szüntelen veszekesznek egymással s minthogy Zambrino harag­szik Ubaldóra, ezt meg a gazda pártolja; ez a nyomorult csirkefogó felhecz­czeli a herczeg ellen a gazdasszonyt, felfedezve annak titkait előtte. Nagy baj a szegény herczegre nézve, hogy nincs több egy szobájánál, abban lakik fele­ségestül, inasostul; ennélfogva minden szavát kihallgatja minden ember, s mindjárt­­ mindjárt rajta kapják. Már az igaz, hogy illyen házmestert, mint ez a Zambrinko, én csak nem tartottam volna. Meg is mondja neki egyszer az ura előtt az igazat a derék Ubaldo, a­mikor olly bőkezűen bánik a „gaz­ember, akasztófára való" czimekkel, hogy még Rigónak is jut belőle (ez egy másik inas, a­ki csak azért jött be, hogy megmutassa, miként úgy is lehet viselni a mentét, hogy az ember a könyökén dugja ki a kezét). A her­czeg csak csitítja őket egy darabig, fenyegeti, hogy megharagszik, ha el nem hallgatnak, kergeti őket, de azok nem mennek : no, ha ti nem men­tek, hát elmegyek én, s ott hagyja őket. Most aztán Ubaldónak kerül fe­lül. Pan Zambrinho megszeppen : „gyerünk innen Rigó, mert itt baj lesz!" azok is elszaladnak. Matild asszonyt szépen megköveti Manfredi úr, a rajta elkövetett gorombaságért, az ifjasszony csak kéreti magát s rá sem ügyel, Manfredi is megharagszik s ott akarja hagyni, ekkor természetesen Matild fut utána s ő kérleli meg, végre tehát kibékülnek, hanem Elizának marad­ a háztól. Jó lesz bsz az, mondja Manfredi is. Matild asszony oda fordul hozzá: Férjem uram a kend neve hallgass? Tyutyimutyi herczeg behúzza a fülét és hallgat. Elizának tehát rögtön pusztulni kell a háztól, este későn. Minthogy azonban nagy zápor eső kezd esni, Manfredi úr nem állhatja meg, hogy leg­alább az omnibuszig el ne kisérje­ parapléval; ezt besúgja a gaz házmester az asszonynak, az dühös fuhiájában kap egy stickelő ollót s mikor épen jön Mám Feri, beleböki azt kegyetlenül, Faenza herczege meg nem szégyel meghalni bele. Ekkor Zombrino is odaugrik, hogy ő is megöli, de a herczeg azon ha­lottan ellene fordul, elveszi tőle a kardot s ő öli meg Zambricskót, erre bero­han Ubaldo, az még egyszer megöli Zambrit, miután Rigót már odakinn meg­ölte. Végtére még fejét is veszik Zabrinónak odakinn, s valószinüleg nyársba is húzzák. E hármas gyilkosság elől magam is odább álltam, attól tartva, hogy még tanúnak hlnak benne, ha törvény elé kerül a dolog. Nagyon szeretem, hogy a feleségem nem látta azt a darabot, mert ha illyen apróságokért megöldösik az asszonyok a férjeiket, akkor egyikünk élete sincsen biztosságban. Kakas Márton: Irodalom és művészet. + Ismét egy uj lap. Szelestey László Szépirodalmi közlöny czimü lapra hirdet előfizetést. Terviratából közöljük a következő sorokat : „Honnét a szembeszökő aránytalanság a közönség részvéte és a szépirodalmi napisajtó fejlődése között? Onnét mert az irók díjazása egyátalában nem áll arányban . A Z. a közönség részvétével. E bajtól akarom megóvni az irodalmat. Elvül állapítot­tam meg, hogy a közönség előfizetési pénze, kizárólag irodalmi czélokra fog fordittatni. Kétezer előfizető képessé tesz 1% ivnyi tartalommal hetenkint kétszer megjelenő lapomban évenkint száz iv ollyan dolgozatokat adni, m­el­­lyek ivét egyre-másra 70 pfttal dijazom. Lapom mellékleteit pedig önálló könyvek (tehát, és igen helyesen, nem képek) fogják tenni : regények, beszé­lyek, költemények, világesemények, népszerű gazdasági művek stb. Megin­duland­ó szépirodalmi lap jövő october hó 1-től, megjelenik hetenkint kétszer, vasárnap és szerdán nagy nyolczadrét alakban 1 % iv tartalommal. Föladata: nemesbitni a műizlést, fejleszteni a költői szép és jó iránti fogékonyságot stb. Előfizetési dij évnegyedre 3 pft., félévre 5 pft.; egész évre 10 pft." + Megjelent : A huszár és kedvese, történeti regény, irta Remellay Gusztáv.­­f­ Arany János Toldi-ját legközelebb leforditák szerb nyelvre s az egy szerb lapban fog először ez alakban megjelenni. Hozzáértők a fordítást sike­rültnek mondják. Egyházi és iskolai hirek. + A m­áriaczéli bucsujárat.Pozsonból sept.3-án történt ünnepélyes kivonulás (leírását lásd P. U. 36. sz.) alkalmával a körmenetet kisérő lelké­szek száma 200-ra megy; a herczegprimás előtt lépdelő 12 süveges főpap so­rában volt Roskoványi váczi püspök ő maga is. A szerzetes rendek, valamint a pesti egyetem szintén számos tag által voltak képviselve. A főrendűek kö­zül gr. Apponyi György s gr. Zichy Bódog volt jelen, úgyszintén a polgári rendből számos honoratior csatlakozott a menethez. A részt nem vehető, de az elindulásra megjelent tömeg azonban olly nagy volt, hogy a körmenet eleje már Ausztriában lehetett, midőn annak vége még alig hagyá el a templomot. Engerauhoz érkezvén, ő eminentiája, s a többi főpapok és lelkészek templomi öltözékeiket letéve kisérék az ájtatosko­dókat. Farkasvölgyén, mint Hainburgban is a helyhatóság s hivatalok disz­öltönyökben fogadták ő eminentiáját, s fejérbe öltözködött lánykák tisztelgé­nek. Schwechat, Fischament, és Lantzensdorf, mint a bucsújárók számára kijelölt éji szállásokon ugy a hatóság, mint a nép mindent elkövettek, mit tőlök a zarándokok iránti szívesség, és testvériség megkívánhatott. — Lan­tzensdorfban a győri zarándokok csatlakoztak. E zárda templomában van egy kápolna, mellyet Eszterházy Pál nádor, és neje Tököly Éva építtettek; e kápolnában tartá­s eminentiája e hó 4-én reggeli ájtatosságát. E napon a körmenet Szent-Keresztig érkezett, hol a herczegprimás a cziszterczita atyák zárdájában szállott meg, s véle a bucsújárat minden lelkésze beszállásoltatott. A hívek szabad ég alatt, vagy sátrak, s épületek alatt tanyáztak; a vendég­szerető atyák köztök zsupszalmát is osztottak ki, minek ez úttal bucsúsaink közt nagy értéke volt. Másnap a menethez csatlakozott a hafnerbergi rész is. A menet az ut közben minden oldalról csatlakozók által folytonosan növekedett. Déli pihe­nés és ebéd Kaumbergben s Liliomföldön volt. Sz.­Vidán éji szállás, hol ő eminentiája a gothwelli apát, a nép elöljárói s fehérbe öltözött lánykák által ünnepélyesen fogadtatott, rövid pihenés után ő eminentiája templomlátoga­tást tőn, s az ott egybegyűlt ájtatoskodókat főpapi áldásában részesité. Más­nap sept. 6-án korán reggel kezdődött az ájtatosság, melly alkalommal a nagyszámú bucsusokhoz főt. Grynaeus Alajos, pesti egyetemi tanár, tartott épületes beszédet, váczi püspök ő maga pedig az isteni tiszteletet végzé, mi után történt az ünnepélyes kiindulás Liliomföldböl, s a menet szent énekek zengése mellet délre Turniczére, este pedig Sz. Anna- és Józsefhegyre érkezett, hol éji szállást tartva megállapodott. Sept. 7-én reggel a borongós és esős idő miatt a bucsusok várakoztak, és csak később, midőn az idő kevéssé kitisz­tult, történt az ünnepélyes bevonulás Mária-Czelbe a bibornok-primás ő eminentiája vezetése alatt. Nagyszerű és lélekemelő látvány volt a 20 ezernél többre menő bucsusoknak ezen bevonulása, mit nem kissé nevelt a különféle csoportok által harsogtatott ének s harangzúgás. Nagy Lajos magyar király zászlóját Török János, ismert publicistánk és a „Hazánk" szerkesztője lenge­dezteté; az országos zászlót felváltva két lelkész vitte. A czeli kincstári oltár­ról levétetett a n. Lajos király-féle szentkép s a magyar búcsúsok elé vitetett, mintegy üdvözölve ezeket, ájtatos utjok czéljánál. E szent kép után lépdeltek

Next