Vasárnapi Ujság – 1859
1859-11-06 / 45. szám - Kazinczy-ünnepélyek a vidéken 539. oldal / Vegyes tartalmu
•539 A második tál után gr. Desewffy Emil poharat emelt Ö Felségéért, a f Fenséges főherczeg kormányzóért s az egész uralkodó családért. Utóbb több lelkes felköszöntés történt. Besze János az irodalom több régi s ujabb férfiának emlékére, gr. Desewffy Emil, Tompa és Szász Károly költőkre, ez utóbbi viszont gr. Desewffy Emil és b. Eötvös Józsefre, Giczey Samu Deák Ferenczre köszönte fel poharát. Történtek még ezenkivül felköszöntések : gr. Mikó Imrére, a Toldynál erősebb Toldy-dalnok és aranynál aranyabb Arany Jánosra, Kazinczy Gáborra stb. „Végén csattan az ostor" — mondja a példaszó; ezért hagytuk mi is utoljára a javát . Deák Ferencz a legnagyobb magyarra, Széchenyi Istvánra köszönté fel poharát, melly megemlékezésről gr. Széchenyi azonnal táviratilag tudósittatott. Végre ugyancsak Deák Ferencz a lakomát s a felköszöntések sorát e szép szavakkal fejezé be : „Mint minden jót, a mi Istentől van, e lakománkat is fejezzük be imával. Imám rövid, de szivből jő : éljen a hazai" Végül nem hagyhatjuk emlitlenül gr. Desewffy Emilnek a Kazinczyalapitvány iránti indítványát, mit a jelenvoltak, lelkesen fogadtak. — Az Akadémia elnöke e czélra azonnal aláírást nyitott, mellyet ő kezdett meg 500 frttal. Rövid idő alatt 3—4000 ft. lőt aláírva. Az alapítvány kezelő bizottmánya, az inditványozó elnöklete alatt következő hazánkfiaiból alakult : Deák Ferencz, báró Eötvös József, Kazinczy Gábor és báró Kemény Zsigmond. A lakomával, melly esti 7 óra előtt végződött, koránsem volt befejezve az ünnepély;az anyagi elvek után siettünk ismét szellemi elvekben részesülni : a szinházba siettünk, melly szintén megülé a nemzeti kegyelet ünnepét. Bejutni nem volt könnyű dolog, mert mindenki jóval előbb oda sietett, nehogy elkéssék. A nagyrészt nemzetiesen öltözött közönség roppant számmal volt, igen sokan visszatérni voltak kénytelenek; a zártszékesek, kik nem iparkodtak helyeket korán elfoglalni, csak a zenekar helyiségén át juthattak székeikhez. Az előadás részletei : 1. Erkel F. „Bátori Mária" operájának nyitánya; 2. Tóth Kálmán. „Kazinczy Ferencz évszázados emlékére" czimü költeménye, szavalta Feleki; szerző és szavaló zajos tapsok közt kihivattak. 3. Tompa pályanyertes költeményét, mellyre Szepesi Imre pesti kegyesrendi tanár szerző dallamot, a szinháznak nemzetiesen öltözött összes személyzete éneklé, körülállva a szinpadon felállitott babérkoszorus Kazinczy-szobrot. Mind Tompa, mind a zeneszerzője Szepesi tanár sok éljenzést és tapsot nyert. 4. Végre Vörösmarty-nak gyönyörű nyelven irt 5 felvonásos szomorujátéka: „Az áldozat, mellyet a közönség az ünnepélyhez illő komolysággal hallgatott végig. Az előadás összevágó volt, a sok jó játszó közt megemlítjük Jókainét, Munkácsy F.-nét, Felekit, Szerdahelyit, Tóth Józsefet, különösen pedig Lendvayt, ki a főszerepet (Szabolcs) igen szépen személyesité; azon tanulmány és átgondoltság, melly játékának minden izén meglátszott, teljes elismerésünkre érdemes. Igy végződött a nagy nap, mellyen midőn a nemzet egyik nagy halottjának emlékét kegyeletesen megünneplé, egyszersmind önmagát is megtisztelé. Jeleseiben él a nemzet, ezek nélkül hasonlít egy élettelen tömeghez; s a melly nemzet jeleseit becsülni tudja, annak nincs oka az enyészettől tartani. + Kazinczy-ünnepélyek a vidéken. — (A Kazinczy-ünnep Debreczenben.) Okt. 27. Főiskolánk részéről ma d. e. 11 órakor tartatott meg a Kazinczy-ünnepély; szép közönség gyűlt a könyvtári terembe, melly czélszerüen választatott az ünnepély helyiségeül, ott mosolygott reánk az elhunytnak hiven festett arczképe, mellynek keretét babér folyó körül s felette örökzöld koszorút képezett; bevezetésül Kölcseynk hymnusza hangzott alá a főiskolai énekkar által; mellyre tudós Lugossyak rövid, de szivig ható szavakban adá elő, mi volt a magyarnak Kazinczy; — ezután több alkalmi versezet s az elhunytnak szépen ecsetelt életrajza, szavaltatott a főiskolai növendékek által — közbeközbe az énekkar zenge az ünnepélyhez illő dallamokat; az egészet Vörösmarty „Szózatá"-nak eléneklése rekeszté be. — Egész ihletve távozott el a szép közönség, teljes szivéből méltányolva, hogy Ivazinczynk születése százados évnapja főiskolánkban, hol egykor tanulói pályáját futá, illy méltóan, illy nemzeti jellemben ünnepeltetett. — Casinónk által saját csinos teremében rendezett lakomán százon felül volt képviselve az értelmiség, s hogy valóban az értelmiség volt az, — fényesen bizonyitá be tettével, mert a casinónk választmánya által megpenditett eszmét pártfogólag karolá fel, rögtönözve a lakoma alatt hetedfélszáz uj forintot irt alá, mellynek a helybeli takarékpénztár által kezelendő kamatja minden év október 27-én a kitűzendő szépirodalmi tárgyat legjobban megfejtő iskolai növendékeknek fog kiosztatni; — reménylemi kell, hogy ez öszszeg 1000 ftig még kipótoltatik. — A lakoma alatt toaszt csak kettő mondatott, egyikével K. T. M. szállott Kr. A. *) úrhoz mint kit az elhunythoz közel vérség csatol, s kinek birtokában van Kazinczy Ferencz érsemlyéni ősi háza; másik toasztot ezen érdemes férfiú mondá viszonzásul. Mondanom sem kell, hogy a jó debreczeni banda kizárólag magyar nótákkal gyönyörködteté füleinket. A főiskolai ünnepély végeztével egy nyugalmazott öreg lelkész fölhivá a vendégkoszorut, a főiskolai igazgatósághoz küldeni be azon összegeket, mellyekből Kazinczy Ferencznek Csokonainkéhoz hasonló fehér márványszobra a főiskola könyvtára számára elkészíttethessék; reménylenünk lehet, hogy a földi javakkal dúsan megáldott inditványozó lelkész ur a begyülendett összegből hiányzót teljes készséggel fogja kipótolni. Az elszavalt versek közöl kettőt megküldök, ezen kivül több igen jó emlékvers szavaltatott el s nyomatott ki. ®) A lakoma alatt Révész Imrének el kelle olvasni koszorús költőnk Tompa Mihálynak épen akkor érkezett szép versezetét. — Így ünnepelte meg Debreczen is Iazinczynk születése százados évnapját! — — (Kazinczy-ünnep Szegeden.) Rendes tudósítónktól vesszük e sorokat : A nemzetnek ünnepe lévén, mint romlatlan gyermekei, mi is megültük szegediek, nem feledvén szivünk sugalatát, melly a jó anyát szeretni ösztönöz és nem feledvén a gúnyt, melylyel némellyek illetik a hallgató komoly magyart. A vidéki városok ismét bebizonyiták, hogy nem csak fővárosunk van megérve a magasb nemzeti életre, hanem az ország minden része. Egy óriási színházra lett volna szükségünk e napon, hol nemzetiségünk oltárát fölállíthattuk volna, miként fölállítottuk kis szinházacskánkban, s olly nagy számmal sereglénk össze, a mennyit kis templomunk képes lőn befogadni. És olly lelkesült volt a hivők serege, mint ezt a körülmények követelék. Tehát a közönség betölté e napra szabott kötelességét. Legyen jutalma azon édes tudat, melly önmagát teremti, s a melly mindenkor olly nemes. Mi volt Kazinczy a magyarra nézve? ezt már szégyen volna számlálgatni s mennyire főhelyet foglal el a honnemzők között, ezt már fölösleges bizonyítgatni, különösen ma, midőn a nemzet boldogsága leginkább szellemi biztosítékokra kénytelen támaszkodni. E biztosíték főpontja a nyelv ereje, melly Kazinczy ujjáteremtése által, büszkén utalhat szilárd eredetisége mellett, az uj kornak megfelelő hajlékonyságára. Hogy mi leróttuk hálatartozásunkat a nagy férfiú évszázados ünnepén, e szerencsében a mi készségünket Kempelen Győző úr, a „Szegedi Híradó" szerkesztője vezető oltárhoz. Az ünnepély emeléséhez ének, szavalat és zenei mutatványokkal járultak. Szabó Amália asszony, Fogarassy Paulin, Pajor Anna kisasszonyok, Keméndy Ferdinánd, Kmetty István és Hanel urak. Kempelen úr felolvasásokat tartott. Miért emelném ki a jelesen szereplőket? ők a művészt és a közönséget egyiránt meglepték és lőn is tapsvihar, s „éljen háború." Soha illy lelkesedés, illy átalános érzelemnyilatkozatok nem történtek a szegedi színházban, de nem is volt még illyen ünnepünk. Midőn az ünnepély fölött örvendünk, akkor körültekintünk egyszersmind, mi volt, ami ez este is még útjában állt a lelkesek jó kedvének? Fölsőbb helyről sokkal belátóbbak, mintsem az illy megtörhetlen szellemi nyilatkozatoknak bármi gátat vetnének. De őszintén szólva, közöttünk mégis akadtak olly hivatlan egyesek, kik készek lettek volna, ártatlan örömünket elrontani. Az illyeneket ugy büntetjük, hogy megfeledkezünk róluk és tetteiket föl nem jegyezzük. Az nem is vontá meg a mi jó kedvünket, az ünnepély a virágokkal, zászlókkal díszített színházban teljes kivilágítás mellett megtartatott és a szép reményre jogosító népszellem lelkesültsége mellett is ugy megtartá a rendet, hogy még csak gyanúra sem adott okot. Midőn az előadásnak vége volt, a közönség nagyrésze a casinó éa a sétatéri termekbe vonult s ott társaskörü lakomát tartott, sőt még táncznak is eredt. — 100. — (Kazinczy-ünnep Aradon.) Arad — el nem marad. Innen a következő sorokat vesszük : Örömtől dagadó kebellel értesítem önt, a ön által a nagy magyar hazát, hogy mi aradiak nemcsak meg nem törve, de még megfogyva sem vagyunk. Alig hangzott szét a hazában, miként hazánk fővárosa a halhatatlan Kazinczy évszázados ünnepélyét a nemzethez illően fogja megülni, bennünk is felébredt a vágy, a haza ezen fiának tartozó tiszteletünket nyilvánosan tanusítk. Megültük tehát e napot azáltal, hogy a jelenleg Aradon működő Buday József színtársulata által a városi színházban rendezett nagy díszelőadáson a szó teljes értelmében zsúfolva megjelentünk, Kisfaludy Károly „Kemény Simon" 2 felvonásos drámáját a nemzeti érzetnek őszinte kitöréseiben meghallgattuk. Az ünnepélyt „Kazinczy Ferencz dicsőítése" allegóriai képlet változatokkal és jelmezekben, és „Isten áld meg a magyart" „Bíbor és gyász" drámából elénekelve az egész szintársulat személyzete által — koronázta. Adjon Isten több illy szép napot Aradnak! A színi előadás után, a „Fehér kereszt" czimü vendéglőben, mintegy 130 személyre rendezett asztalhoz ülénk, hol azon közhajtásban, vajha e haza gyermekeit csak a közös érdek tartaná össze örökre : nagy Kazinczynk emlékére, honunk felvirágozására többszörös „éljen" kiáltással poharat ülnénk. Az estély hőse, Aradnak szeretett lakosa, Simonyi Lajos báró ur volt, ki szép szavakkal, és a haza szeretetétől áthatott lelkesedéssel mondá el, hogy e nemzetet csak az összetartás helyezheti az európai népcsaládok azon sorába, hová annyi küzdés és szenvedés után is életerejének öntudatában felvergődni képes volt. Ezen alkalommal indítványba hozatott, hogy a mintegy másfél év előtt a közigazgatási hatóságokhoz egy Aradon létesítendő olvasóegylet megnyerhetése végett beadott kérvénynek sürgetése annyival inkább elmaradhatlan, mivel az előbb fennállott hason intézettől szép mennyiségű könyvek maradtak, a Arad közönségének jogos reménye van ahhoz, hogy a közmivelődés és egymáshozi aimulási törekvésében felsőbb helyről is támogattatik. — Fényes K. — (Kazinczy-ünnep Nyíregyházán.) Nyíregyházáról szintén azon örvendetes hirt veszszük, hogy az ottani tiszai ker. evang. tanitó-képezde. *) Könyves Tóth Mihály szólott, Svrajnik Alajoshoz, kinek anyja Kazinczy Ferencz testvére volt. *) A küldött költemények között különösen megragadták figyelmünket Kovács Gyula egyszerű, de lelkes, és költői ihlettel irt „Emléksorai." A fiatal szerzőt néhány sikerült versben már e lapokban is volt alkalmunk bemutatni. Szerk.