Vasárnapi Ujság – 1861
1861-04-21 / 16. szám - Képek a hazai népéletből: 2. A fiát hazaváró anya (képpel) 184. oldal / Hazai tájleirások; intézetek; népviseletek; épitészeti művek - Az 1861-ki országgyülés megnyitása (képpel) 184. oldal / Vegyes tartalmu
taki vár, és erdélyi vajdaság ígéretével kecsegtetve részükre megnyerék, Ferdinánd Székesfehérvárott 1527. november 3 án meg is koronáztatott. Zápolya János ügye napról napra hanyatlani kezdett, s több vesztett csata után kénytelen volt Lengyelhonba menekülni. Magas állásának veszteségét, daczára az itteni szives fogadtatásnak, felejteni képes nem volt, hogy tehát hazánkat ujólag hatalmába keritse. Laszki Jeromost, szirádi vajdát, II. Szolimánhoz küldötte, Virgilnek eme szavait mondogatván: „Flectere si nequeo superos, Acheronta movebo." E szavak, melyek eléggé igazolják, hogy egy ügyeért kétségbeesett ember mire nem képes vetemedni, csakugyan a szó teljes értelmében teljesedésbe menének, mert Laszkynak sikerült a velenczei származású Gritti Lajos segítségével II. Szolimánt Zápolya részére birni, s azon jó hírrel tért vissza urához, hogy azultán nemsokára bejő segédsereggel Magyarországba. 1529. év tavaszán azultán be is rohant egy roppant hadsereg élén az országba, s auguszt 18-án már Mohácsnál ütötte föl sátorát. A nagyvezír fényes kísérettel János király elé lovagolt, ki Szolimán tiszteletére Lippáról ide jött. Másnap tizenegyed magával Szolimán üdvözletére sietett, s azultán trónjáról felkelve barátságos arczczal fogadá őt, s a vérmezőn, melyet nem rég husz ezer magyar hős bajnoknak halála felszentelt, Zápolya kezét csókoló Szolimánnak örvendett e történeten a kevély zultán, látván, hogy egy oly nemzetnek fejedelme, melynek hatalma nem rég Kárpátoktól Adriáig terjedt, magát előtte megalázó. Ez öröme még jobban fokoztatott azáltal, hogy pár nap múlva a sz. korona is kezébe került. Ugyanis Perényi Péter Siklósról e nagynemzeti kincset biztosabb helyre akará vinni, de útközben Kajdacson. Szeretsen János a pécsi püspökség törvénytelen birtokosa által elfogattatott, s Szolimánnak kézbesittetett.31) Később Szolimán, miután Bécs ostromával felhagyott, Budán utólag találkozott Zápolyával, s ott őt a magyar királyság birtokába ünnepélyesen behelyezte, a sz. koronát is átadván neki Zápolya Jánosnak, Szászsebesen történt halála után, a törökök utólag bejöttek hazánkba, s miután Buda várát kezükbe keriték, Szolimán, az özvegy királynőt fiával s a koronával együtt Erdélybe küldé. János Zsigmond nagykorúságáig Erdélyt s tiszántúli Magyarországot jelölvén ki neki birtokul. Izabella kényezve, s titkon panaszkodva a török hitszegés fölött, engedett a kemény szükségnek. A korona most Károlyfehérvárott tartatott, mig végre hosszú alkudozások után 1551. julius 19-én Ferdinánd birtokába jutott. Sokan mondják, hogy midőn az özvegy királynő a koronát Castaldo, Nádasdy, és Báthory, Ferdinánd képviselőinek átadta volna, könyben úszó szemekkel jövendölé , hogy soha többé magyar fejére nem fog tétetni! ( A sz. ereklye most Tokajba Seredyhez, s innen Pozsonyba hozatott, hol az összegyűlt országnagyok törvény által elhatárzák , hogy a magyar királyi korona ezentúl a pozsonyi várban fog őriztetni. övé«« következik.) Képek a hazai népéletből. II. A fiát haza váró anya. Sterio Károly hazai festészünk természethű felfogása után lapunk mai száma egy rajzot közöl, mely a kompositió egyszerűsége mellett is jótékony hatással bír a szemlélőre. Az öreg anyóka, ki agg napjaira is két keze munkája után keresi kenyerét, élete örömére, büszkeségére, távol levő fiára gondol, kit elvittek tőle katonának, de kinek hazaérkeztét mára várja. Künn az ajtóban már látszik is egy deli huszár alakja — vagy talán még csak árnyképe, a mint azt magának a szerető anyai sziv ábrándja óhajtja s képzeli! S ki írhatná le a bekövetkező peret, a viszontlátás örömét, boldogságát — ha majd az anyai sziv valósággal keblére ölelendi férfiúvá lett, deli magzatát! Testvérlapunk, a Politikai Újdonságok, körülményes leírását hozta annak idejében e korszakot alkotó országos ünnepélynek, s megmagyarázá annak politikai jellemét s fontosságát. Midőn ez alkalommal e nap fő momentumát rajzművészünk anja által is maradandóvá tenni kivánjuk, nincs egyéb feladatunk , mint az ünnepély külső jellemvonásait följegyezni. A nagy nap, mely után a nemzet 12 év óta sóvárgott, végre megérkezett. Az ápril 2-ára összehívott országgyűlés ápril 6-kán szerencsésen megnyittatott. Előtte való nap még senki sem tudta e szertartás bekövetkezését, s csak este 7 órakor jelent meg a hivatalos értesítés, a másnapi megnyitás órájáról. Olvasóink ismerik az ellenszegülést, melyet az országgyűlés tagjainak legnagyobb része az országgyűlésnek Budán leendő tartása iránt nyilvánított — mert a törvény világosan Pestet jelöli ki az országgyűlés helyéül. A kérdés megoldása úgy történt, hogy különbség tétetett az országgyűlés megtartása és megnyitása között. Az utóbbi nem lényeges szertartásnak nyilváníttatván, mindenkinek szabadságára bízatott a megjelenés vagy elmaradás. Így történt, hogy a képviselőház testületileg nem vett részt a megnyitási szertartásban. Egyes képviselők megjelentek, a felsőház tagjai csaknem teljesen voltak képviselve. A szertartás két részből állott. Először a sz. Lélek segítségül hívása történt meg a budai várkápolnában, hol az ország népszerű prímása végzé az isteni szolgálatot; ezután következett a megnyitó beszéd elmondása a budai királyi vár trónteremében. Már reggeli 9 tájban nagy tömegekben zarándokolt Budapest lakossága a vár felé vivő utakon; a várhegy minden utvonala, különösen a pesti oldalon, el volt lepve népségtől és kocsiktól. A lánczhidon csak bajjal lehete áthatolni; megszámitották, hogy e napon délig 80,000 ember ment át a hídon. A várban az utczák már 10 óra tájban annyira meg voltak telve, hogy Az 1861-iki országgyűlés megnyitása. (April 6-án.) Képek a hazai népéletből : II. A fiát haza váró anya 31) Istvánfi. L. X.